Eger - hetilap, 1879
1879-05-22 / 21. szám
XVIII. év-folyam. 21. szám. 1879. május 22-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt- kr. Félévre. . • 2 * 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — ' 45 ,. Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmi! hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycenm átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. A székesfehérvári kiállítás. „Nemzettünk eddig földműveléssel foglalkozott, ha azonban mi magyar emberek tovább is megmaradnánk állapotainkban és nem karoljuk fel az ipart, nem haladnánk a korral.“ Ezek József főherczegnek a kiállítás ünnepélyes megnyitása alkalmával mondott szavai s e szavak jelölik meg azon ösvényt, melyen haladnunk kell, ha eddigi nyomott s kétséges helyzetünkből kiemelkedni s a többi gazdag s hatalmas iparos országok sorában helyet foglalni akarunk. A pusztán csak földművelő országok napjai lejártak ; ez sajnos tapasztalásunk még oly években is, mikor a kegyes ég helyes arányban osztja nekünk az esőt és napfényt. Eddig keveset gondolkoztunk arról, hogy mily káros, sőt megszégyenítő országunkra nézve, hogy a kiválóbb ipari czikkeket drága pénzen idegen országoktól vész- szűk. De az ipar terén újabban észlelhető mozgalmak arról tanúskodnak, hogy a megismerés ösvényére tértünk, s ez jele egy jobb jövőnek. Ma már mindinkább átaláno- sabbá lesz azon meggyőződés, hogy országunk jövője iparunk erőteljes kifejlésétől függ. Erre pedig szükséges egy részről iparosaink vállvetett munkássága s az egyesülésben rejlő erő felhasználása, másrészről pedig a kormány közreműködése és közönségünk hazafias támogatása. Derék iparosaink megtették kötelességüket, midőn azon súlyos csapások daczára. melyek hazánkat ép ez évben érték, nemes versengésben igyekeztek az országos kiállításon a magyar iparnak becsületet szerezni. Kormányunktól elvárjuk, hogy az eddigi tervtelen tapogatódzás helyett oly ipar- és kereskedelmi politikát űzzön, mely czéljaival előre tisztában van. Közönségünkről pedig felteszszük, hogy a székesfehérvári kiállításon derék iparos kiállítóink szorgalmát méltányolni s őket hazafias támogatásával a további munkásság- és haladásra buzdítani fogja. A kiállításon ugyan még csak gyermekkorában szemléljük hazai iparunkat; de azért megnyitása nem kisebb jelentőségű, mint ha Budapesten versenyre hívtuk volna fel a nemzeteket. Székesfehérvár, a régi királyok fényes múltú városa, nagy ünnepet ült május 17-én: a magyar munka és műszorgalo m ünnepét. * A kiállítás megnyitása — gyönyörű veröfényes időben — nagy ünnepélyességgel folyt le. A város azon űtczáit, merre a föherczeg megérkezendő volt, már hajnalban feldíszítették lobogókkal, zöld füzérekkel és virágokkal. A kiállítás felé Unnepiesen öltözött néptömeg hullámzott, számtalan fogat, bér- és társaskocsi robogott. Félkilencz órakor Havranek polgármester a városi kapitány s két tanácsossal 3 kocsin, mintegy 50 lovas banderistától kisérve, kivonultak a határra a föherczeg fogadására. A hosszú Nádor-útczán roppant néptömeg gyülekezett. A püspöki lak előtt díszszázad volt felállítva. A kapu alatt a papság és tisztikar várakozott; a lépcsőn pedig a szürkenénék intézetének növendékei sorakoztak. Itt gyülekeztek a megyei s városi notabili- tások is. Pont kilencz órakor harsány éljenzés, kalap- és kendölobog- tatás jelenté a föherczeg közeledését, ki Nyáry ezredessel kocsin érkezett a püspöki palota elé, hol a katonaság tisztelgéssel fogadta. Miután Graef altábornagy jelentését fogadta s a katonaság diszme- netben elvonult előtte, belépett a kapu alá. A lépcsőn a városi és megyei küldöttség élén Sz ögy ény-Mari ch főispán üdvözlé. Midőn a lépcsőkön felfelé haladt, az apáczanövendékek a néphymnust és Kölcsey-hymnust énekelték. A lépcsöfön Pauer püspök a clerus élén üdvözlő beszéddel fogadta. A püspök szavaira valamint a föherczeg válaszára viharos éljenzés hangzott fel; mire a föherczeg visz- sza vonúlt szobáiba, hol számos küldöttség tisztelgett nála. Magában a kiállításban ezalatt rendkívüli élénkség uralkodott. Tíz órakor külön vonaton érkeztek Budapestről br. Kemény a keresk. miniszter, Ráth főpolgármester s számos kiállító, iparos, hírlapíró sat. Ezek köré gyűltek aztán a hivatalos személyek, küldöttségek, a végrehajtó bizottság, gr. Zichy Jenövei élén, a tisztikar és papság. Az emelvényeket nagyszámú közönség foglalta el. Nemsokára megérkezett József föherczeg is magyar tábornoki egyenruhában, kit gr. Zichy emelkedett beszéddel fogadott. Ezután br. Kemény miniszter szólt, kiemelvén a kiállítás elnökének nagy érdemeit az oly szépen sikerült kiállítás létrejövetele körül. A föherczeg nagy bensöséggel válaszolt a hozzáintézett beszédekre. Szavait a jelenlevők viharos éljenzéssel fogadták. Ezután Zichy a kiállítási elnökség tagjait mutatta be; mire a föherczeg körüljárta a kiállítást, látható megelégedéssel szemlélve a kiállított tárgyakat. Délben ö fensége tiszteletére a püspöki palotában diszebéd volt, melyen az első felköszöntést a föherczeg mondotta ö Felségére; a másodikat pedig Pauer püspök a föherczegre. Ez alatt az állandó bizottság a jury-pavillonban a kiállítók és a hírlapírók számára rendezett lakomát, melyben 300-nál több vendég vett részt. Este a színházban díszelőadás volt, melyen a föherczeg is megjelent. A kiállítás nagyszerű s felülmúlja az összes eddigi kiállításokat. Székesfehérvár úgy mint az egész ország büszke lehet rá. * A ímíizlésről. (Folytatás.) (M. V.) A zenei viszonyainkban tapasztalt ellenmondás okait kideritendök, az első és fö okot a zenetanitókban kell keresnünk. Ha más városról s nem Egerről volna szó, akkor hasonló sulylyal vádolnók a közönséget is. Mivel azonban nálunk a közönség fölötte kedveli a zenét, s a tehetösbek házaiban ritkán hiányzik a zongora s ritka városban talál annyi zenetanitó alkalmazást, elany- nyira, hogy némelyikök túlterheltség miatt kénytelen némely órákról lemondani vagy el sem fogadni az ajánlatot, sőt ép az óraszám miatt helybeli zenészeinkből lehetetlen volt színházi zenekart toborzani össze az operettéhez: azért a fövád zenetanitóinkat illeti. Mert valóban, jól megrostálva őket, alig találnánk köztök néhányat, ki a zongorának hangszeri értékét s a zenei előadás praeci- zitását kellőleg értené s azon kívül a zene aesthetikájából is annyi ismerettel bírna, amennyit a modern zenetanártól joggal megvárunk. Avagy melyikük az. ki csak szerény körű műkedvelői előadásra is ki tudná állitni tanítványát, vagy maga is kiállana ilyenre ? Pedig oly sok év alatt hogy az egri zongoratanonczok közöl
