Eger - hetilap, 1879
1879-05-08 / 19. szám
fogták föl szerepeiket, hogy átalán a legnagyobb dicséretet érdemelik. Különösen Szentesi, Kendi és Balta említendők, mint kik megmutatták : hogyan kell a fölismerhetetieuségig torzító parókák, szakállak, festékek és ruhák nélkül is, pusztán a természetes játékkal oly finoman alakítani, hogy a nézőnek egy perezre se jusson eszébe Szentesi, Kendi vagy Bállá, hanem csak Répásit, Puskást és Bárdost hallja és lassa. A női szerepekben hasonló sikert ért el Homokaiaé, de koszorúját segítettek tartani Kutassi J. és Csillag F. is, mint Schiller a Göthe koszorúját Ritsche szobrán. Igen szépen játszottak meilettök Kömives és Hevesi is; a többi szereplők pedig, ha nem érték is el ugyanazon magaslatot, de — épen nem rontottak, úgy hogy bizton állítható, miszerint ily egyöntetű s igazán élvezetes estét a társulat eddigien egyet sem nyújtott: annál furcsább tünemény közönségünknél, hogy ha nem is gyér, de sokkal lazább mértékben tölté meg a színházat ez estve, mint egyéb „htt-hós“ ürességek estéin. — Csütörtökön maga Miklóssy lépett föl a ,,Gyöngysor“ György Jánosában. Holtéi e darabja a külföldi sentimentali8 iskolából való, s előjátékát kivéve — épen nem drámai. Azért ajánlanék Miklóssy úrnak, hogy máskor e darabból csak az előjátékot adja, a többi rész helyett pedig valami más kisebb müvei töltse be az estét, mert a darab, mint régibb, úgyis ismert már, s mert az előjáték drámai hatása után igen ízetlen a voltaképeni darab émelygős holdkórossága, s mert az előjátékban úgy is kifejtheti Miklóssy úr egész erejét, kiről mint drámai színészről a legnagyobb elismeréssel szólhatunk; igazi „régi jó“ iskoláink gyermeke ö, ki mindig azzal igyekszik hatni a színpadon, ami valóban nemes és szép; declamatiója, pathosa, természetessége s készültsége a mai színészek előtt példányszerü lehet, ha még oly nagy sikerrel végezték is a „conservatoriumot.“ — Az előjáték utáni „tündér táncza“ Ballauénak a könnyedség, nemesség és kellem üde báját lehelte, bár közönségünk nem részesítő egyéb föllépteihez hasonló ovatióban. — Szombaton „Fatini- czát,u Soupé egyik legszebb stilti operettejét hallottuk. Peterdiné ez estve különösen három, eddig kevéssé méltatott tulajdonságáról tett bizonyságot: hangjának terjedelméről, melynél fogva szerepének legmaga8b hangjait is egész könnyűséggel, tisztasággal s a piano s forte és kitartás minden kellékével csenditette meg; továbbá kissé leplező a szöveg markirozott kiejtését ellenben előtérbe tolá a dallamosságot, s igy bebizonyitá nagy előnyére, hogy hangjával lyrai hatásra is képes; végre meg kell említenünk Ízletes costume-jeit is. A nagy közönség nem is volt iránta fukar, sőt legmelegebb tapsokkal árasztá el; remélljük hogy e szorgalmas és tehetséges művésznőt derék közönségünk jövő keddi jutalomjátéka alkalmával (Trapezuuti nagyhgnö) oly pártolásban részesitendi, mely feledtetni fogja vele a Hubay idejebeli közöny és hidegség máig is sajgó fájdalmát. — Méltó versenytársa volt az alt szerepű Láng Etel, ki minden dicséretre érdemes énekén kivül különösen mesterileg vitte ki játékának azon nehéz részét, midőn nő létére a nőt affek- táló férfi, még pedig katona szerepét kelle festeuie. — Kár, hogy az első fölvonás négyesében e két jeles énekesnő mellett Nyíregyházi rekedtséggel küzdött, Szép pedig rutul erőlködött hajdani szép hangjáról a rút borvirágos kérget levakarni. Vasárnap „Ripacsos Pista dolmánya“ adatott, kelletlen darab hozzá illő kel- letlenséggel; csak Peterdiné próbálgatott egy kis animóva! csördi- teni közbe itt-ott, de mintha csak álmos lett volna az égés színpad! Örömmel konstatáljuk mégis, hogy Veres énekében haladást tapasztaltunk. — Hétfőn „Fatinicza“ ismételtetett, üres ház előtt! — Sebaj, annál jobbau csengett és hallatszott legalább a zongora ! C S A IS 1T O A kinek senkije sincsen .... (Rajz.) Irta: Bárdi Lajos. I. Vadúl süvölt a szél s a felvert fagyos havat keményen csapkodja az ablakhoz. Mily boldog az most, kinek meleg szobája van, ki boldog családi körben felejheti a zord időt! És az, kinek nincs hová lehajtani fejét, merre menjen ? hogy szálljon szembe az ég háragjával? . . . A hó-takarta nyomtalan utakon egy szegény hajléktalan bolyong, kitől a sors megtagadta a meleg szobát. Fázik, didereg s 1 ajkára sokszor átok jő a miért a teremtés öt születni engedé. | Merre, hová menjen? Kihez folyamodjék segélyért? Mégis van egy jótevője — az álom, mely, ha éjjel ledől valamely kapu alá s szempillái erőtlenül lecsukódnak, vissza varázsolja az elmúlt szép napokat .... Ilyenkor azt hiszi, hogy most is édes anyja karjai közt alszik, ki lágy danákat zeng álmai fölött s átölelve a kapufél kövét, gyönyörtötl reszkető ajakkal susogja: „Édes anyám, édes anyám!“ Mily boldog most! Nagy teremben látja magát, fiatalon, szemei ragyognak. Hát meg az a fény és gazdagság s ott a szegletben egy angyalarcz . . . Erre fölébred. Az édes-lágy dalok, a jó anya altató dalai, a szél süvöltésévé változnak át és a részvevő kebel helyett rideg, érzéketlen követ talál karjai közt ! . . . Olykor csapszékbe vetődik, hol az emberek megbámulják dúlt arczát, kopott ruháját. Mit törődik ö velők?! Egy félre eső asztalnál helyet foglal és rövid estelije után kivesz zsebéből egy nyaláb iratot és átolvassa azokat sokszor, nagyon sokszor ! . . . Ilyenkor nem ismerne senki a csavargóra. Redöi elsimúluak, szeme szokatlan fényben ég — s zokogva hajtja le fejét ... Az emberek megbámulják, egyik sajnálja, másik bosszankodik, de nincs rá idejök, hogy még tovább is törődnének vele . . . S ö sietve felkapja iratait, fölkel s megy tovább. Hová ? senki se tudja II. Díszes temetés vonúl át N. . . város utczáiu ... A gyászkocsit négy fehér ló húzza s a koporsó tetézve van virágokkal. Vájjon ki lehet ? A szél kissé félrélebbenti a koszorú selyem szalagját s egy név tűnik szemünkbe: Margit! A zenészek gyászindulója mellett kié a gyászmenet a temetőbe. Még egy rövid ének — egy hosszú zokogás — s a sirkert- nek új lakója vau .... Éj van! A fák száraz gályái rémesen zörögnek, úgy reszketnek a hervadt koszorúk, a temetői szél járja éjféli tánczát .... Ilyenkor rémes a temető. Minden sirból lelket látunk kiszál- lani s a képzelet ijesztő rémalakokkal tölti meg a nyugalom hazáját. Lassan biczegve egy koldus közéig az új sir felé; ruhája rongyos, teste görnyedezö, csak arczában van még némi élet. Kétségbeesetten borúi a sírra, zokog hosszasan: — csak egy nevet susog, az ö nevét: Margit! Margit! . . . A szél rémes süvöltéssel felel jajaira gúnyolódva mintha mon daná: Magadat sírasd! De ö csak zokog keservesen . . . Dühösen feltámad a szél újra s lekapja rongyos fövegét .... Mit bánja ö !.. . Sűrű hó szállong a légben, — lassan behiuti öt is. Közéig, ki kínaitól megszabadítja — a halál! Dermedten roskad össze, szemei lecsukódnak — s még utoljára is azt susogja: „Margit, Margit!“ A temető fölött vad fergeteg száll; rémesen csörögnek a hervadt siri koszorúk; s a szél kibontogatva a koldus rongyait, kihűlt kebléről kikap egy nyaláb iratot s viszi, viszi magával, — el-elhullatva egyet-egyet szép álmokat s örökzöld tavaszt zengő költeményeiből — a szegény költőnek .... Nyiltér. *3 Az „Eger“ 14-ik számában azon kérdést olvastam: vau-e Eger városának mérnöke? Sajnos tapasztalatom után mondhatom: igen is vagyon. A specziális útezai 846. számú házam szomszédságában az alkapitánv ur kíséretében oly mérést tett, melyre elmondhatom, hogy ments meg Uram tőle. A kérdéses ügyben a városi hatóság april 8-áu az építkezést betiltotta, de azért minden akadály nélkül foly tovább. Ajánlom ezt a tekintetes hatóság és az egri értelmiség becses figyelmébe. Óhajtom a megye által jóváhagyott építészeti és szépészeti szabályok szigorú megtartását, s azért ajánlom a tekintetes mérnök és alkapitány uraknak, olvassák el a kiküldés előtt az alapszabályokat, melyek világosan kimondják a 32-ik pontban : „Két szomszédház között csepegő helyül szolgáló nyílások felhagyása új építkezésnél meg nem engedtetik , és tűzi fal építendő sat.“ Vehgriczki József. *) E rovatban közlőitekért felelősséget neat vállal a Szer k. Felelős szerkesztő: Dr. FEKETE FEEENCZ.
