Eger - hetilap, 1879
1879-05-01 / 18. szám
140 „Azon véleményben vagy még, hogy csak azokat vigyem el, kik vágyódnak utánam s hívnak?“ kérdé tőlem a halál. Sem igent, sem nemet nem mondhattam; hanem csak csodálkozásom fejeztem ki az emberiség ingatagsága feleit. „S te magad is,“ folytatá kísérőm, „midőn az imént a hídról a folyamba tekintettél le, nem úgy okoskodtál-e mint ama bölcs: „A halálvágy bölcsészeti szempontból igazolva“ czimft tudós értekezésében, — hogy most habozol? Be kellett vallanom, hogy mások életkedve rám is ragadt, s hogy az élet igáját még egyszer inkább magamra akarom venni. Felsöbbséggel mosolygott rám a balál s oly áthatólag nézett rám delejes tekintetével, bogy lesütém szemeimet; de midőn ismét feltekinték eltűnt s egyedül álltam a hidon. Vájjon álmodtam-e? Ha igen, akkor, úgy mint a nyúl nyitott szemekkel! Hiszen az álom s a halál testvérek; hadd meu- jen néha egyik vagy másik szabadságra s képviseljék kölcsönösen egymást .... Közli: Dominkovich Mária. * A felséges uralkodó p r ezüst menyegzőjét april 24-én városunk is kegyeietesen ünnepelte meg. Reggel 9 órakor a föegy- házban Lengyel Miklós nagyprépost űr ő nsga, fényes egyházi segédlet mellett, tartá a bálaadó isteni tiszteletet, melyen a polgári hatóságok, kir. hivatalok, a tisztikar, testületek, egyletek, köztük a tűzoltó-egylet teljes díszben, a tanuló ifjúság és a buzgó bivek nagy száma vett részt. Délben a fökáptálán a nagypréposti lakban díszebédet adott, melyre a város számos előkelősége volt hivatalos. Az ünnepelt királyi párért a nagyprépost úr ö nsga emelt poharat s mindenki szivében élénk viszbangra talált ékes szavakban tolmácsolta azon érzelmeket, melyekkel e napon a birodalom népei a fejedelmi trón elé járultak. Beszéde fonalán különösen kiemelte, hogy nem ismer fejedelmet, ki népei örömében és szomorúságában oly bensöleg osztoznék mint koronás királyunk, de másrészről nincs is oly fejedelem, ki iránt népei oly őszinte szeretettel és ragaszkodással viseltetnének mint ö irányában. A nagyprépost úr üdvkiva- natait a jelenlevő vendégek háromszoros harsány éljene és a ta- raczkok durrogása követte. Polgárságunk a fejedelmi pár iránti loyalis érzelmeinek az által is kifejezést adott, hogy a várost e napon öukénytesen kivilágította. — A királyi pár boldog házasságának 25. évfordúlóján izr. hitközségünk is hála-istenitiszteletet tartott templomában, mely szép ünnepélyességgel ment végbe. A templomi kar ez alkalommal a magyar hyinnust és „Szózat“-ot s végül — valószínűleg az állami dualismus kifejezéséül — az osztrák néphymuust is elénekelte. * Gyászhír. Őszinte részvéttel értesültünk köztiszteletben álló polgártársunk : StandFerencz úr nejének szili. T r a n g e r Bertának f. évi april hó 20-án történt gyászos kimultát. A boldogult tetemei ugyané hó 22-én d. u. 4 órakor, számos rokonai s ismerősei élénk részvéte mellett, a fájdalmas Szűzről nevezett sirkert- ben tétettek örök nyugalomra. Béke lengjen porai fölött! — Eljegyzés. Bűz áth Lajos derék ifjú gyógyszerészünk, m. hó 27-én jegyet váltott Eisenmayer Emike kisasszonynyal, hölgykoszorúnk egyik legszebb virágával. Üdvözöljük! 4 Mücke J. F. festő művész úr, kit közönségünk mint szerencsés kezű arczképfestöt ismer, s kinek családi szerencsétlensége oly fájdalmas. részvétre hangolá itteni barátait s ismerőseit, — a napokban szerencsésen ismét körünkbe érkezett, s mindazoknak, kik művészi ecsetét igénybe kívánnák venni, a legnagyobb készséggel áll rendelkezésökre. * Az egm4'nádasát összekötő vasút ügyében a nagy elterjedésnek örvendő „N. Welt-Blatt“ D. L. jegy alatt Egerből a következő figyelemre méltó közleményt hozza: „A figyelmes szemlélő előtt nein maradhatott észrevétlenül, hogy a birodalom minden részében, sőt azon kivüi is, részint hadászati, részint kereskedelmi tekintetekből vasutakat igyekeznek létesíteni, a nélkül, hogy az ország belsejében szükségeseknek mutatkozó vonalakra a m. kir. közlekedési bizottság részéről a kellő figyelem fordiftatnék, minélfogva az ily féle vasutak kiépítése a magánvállalatok számára marad fentart- va. — Az egri állami szárny-vasút végpontjától a nádasdi magán- pályáig alig 2*/* mérföldre terjedő vonalnak kiépítése a vállalkozónak egyelőre kiszámííhatlan előnyöket nyújtana, miután az az Eger- folyamvölgy területén és észak felé Felnémet, Szarvaskő, Mi kó falva községeken és Balaton mellett a vízválasztó vonalon át Nádasára lenne vezetendő, mi mellett csak csekély terepnehézségeket kellene leküzdeni s az építéshez szükséges anyag nagy mennyisége u. m. Nádasdon és Óz don a nagy vasúti gyártelepekben előállított pályasínek, a monosbéli da- ráz sk ö-bá ny á k, a bátri szénbányák, továbbá fa, mész, fövény, kavics sat., minden lehetőleg közel, a kiépítést tetemesen megkönnyítené; azonfelül alig fél mérfölduyi elágazással Monosbél és Apátfalván keresztül a gr. Keglevicbféle vasmüveket is összeköttetésbe lehetne hozni, s igy a sok ezer holdra terjedő erdőségek értékesítését biztosítani. — Ezen összekötő vasút nemcsak az any- nyira sújtott Tiszavidéket s a gazdag, gabna- és bortermelő 11 eves megy ét Magyarország Belgiumával, a vasipart űző Gö- mör megyével hozná kapcsolatba, hanem a k a s s a-o d cr b e rgi pálya által az északi német államokkal is érintkezésbe jönne és ekkép úgy a bel- mint a külkereskedést nagyban előmozdítaná, mi, ha a dolgot jobban megfontoljuk, az ország fővárosára nézve is előnyös lenne. Azért, ha valamely bel- vagy külföldi consortium a még a füzes-abonyi szárny-vasút kiépítése előtt a nevezett gróf által felméretett vonalat, a m. kir. kormány subventiója nélkül is, kiépíteni szándékoznék, a befektetett töke legnagyobb mérvű jövedelmezőségét előre is biztos kilátásba veheti.“ * Egy vidéki úr april 26-án városunkba utazván, már a távolból a város közelében két embert vett észre, kiknek egyike fegyverrel és kutyával egy nyulat vett üldözőbe, melyet közel a Dobicz-malomhoz el is ejtett. Az illető úr, maga is vadász lévén, nem kevéssé botránkozott meg a vadászati törvény e merész áthágásán, s azért tudomást szerezvén a vadászó egyén kilétéről, öt be is panaszolta. Azonban nem tudja feljelentésének mi lett az ered- ntéuye, s azért óhajtaná, ha az illetékes hatóság a lap útján hozná köztudomásra, a vadászati törvény szigora a jelen esetben miképen lett alkalmazva. (Nem ártana, legalább az adott példa másoknak az efféle kihágásokra való kedvét szegné. Szerk.) — Beküldetett. Múlt hó 26-án este a „Cornevilli Harangok“ megszemlélésére társaimmal a színházba menvéu, a pénztárnál ülő igazgató úrtól, a szinlap szavaira támaszkodva, tanuló-iegyeket kértünk. Ö azonban ezeket tőlünk megtagadta; nem mintha kétségbe vonta volna az azokhoz való jogunkat, hanem mert ö „most már — 7 óra volt — csak földszint-jegyeket ad.“ Nyereségvágyának a 20 krnyi áldozatot meghozván, beléptünk a terembe, hol azonban legnagyobb megbotránkozásunkra, nemcsak helyet nem találtunk, de oly bábeli zűrzavarba jutottunk, mely az igazgató úr „manipuiátió- járól“ csakis nagy szegénységi bizonyitványúl szolgálhat. Ügyanis ö felhasználva a publicumnak érdeklődését az előadandó darab iránt, a termet úgy megrakatta jobb- s balfelül, sőt hátul is ülőhelyekkel, hogy 200—300 földszinti jegyet váltó számára alig hagyott 50 embernek való helyet nemcsak, de még az útelzárás miatt az ülőhelyek birtokosainak jó része sem tudta helyét elfoglalni és a legkínosabb szorosságban kényszerült az előadást átizzadni, mig t. i. ott nem hagyta azt. — Ily körülmények közt kénytelenek vagyunk nyilvánosan felszólalni az igazgató ur eljárása s intézkedései ellen, melyeket meg lehetne bocsátanunk egy speculans népbolonditó kóklernek, de nem egy színigazgatónak. Mert jegyezze meg magának Miklósy úr, hogy mi, színházba járók, nem vagyuuk vak eszközök az ö mohó pénzszomjának kielégítésére, hanem színházi közönség, mely megkívánja a kényelmet, a méltányosságot és látni akarja azt, amiért megfizetett. (A Miklósy igazgatása alatt előfordúló színházi rendetlenségek ellen sok oldalról érkeztek hozzánk panaszok, melyek nagyobbrészt alaposak; mert csakugyan, ha az igazgató úr holmi vásári reclamokkal a szinházba csöditi a közönséget, kötelessége annak kényelméről is gondoskodni. Ez a legkevesebb mit tőle kívánhat. Ez úttal még beérjük a közlött felszólalással ; ha nem használna, folytatni fogjuk, ha kell hatásosabb módon is. Szerk.) Egy színházlátogató. * Szegedről jelentik, hogy a Tisza lassú de folytonos emelkedése, főleg pedig a Maros rohamos áradása ott nagy aggodalmakat keltenek. Az új-szegedi gátakat a vihar nagyon megrongálta; másrészt a sok aivíz és a sok eső Új-Szeged alacsony részeit egészen elárasztotta, s így egy második katasztrófától lehet tartani, mely Új-Szegedet is megsemmisítheti a számos odamenekülttel együtt, ha a kellő intézkedések még idejében meg nem tétetnek. Ez valóban szomorú ! * Lapít ék zártakor érkezett távirati tudósítás szerint Battenberg herczeg I Sándor néven közfelkiáltással megválasztatott Bulgária fejedelmének. Az új fejedelem fia Battenberg Sándor jhessen- darmstandí herczegnek, ki osztrák altábornagy volt. 1823-ban született s 1851-ben lépett házasságra Hanke Júliával, ki csak ezután nyert herczeguö czimet és rangot. * Zureich Károly bpesti és miskolezi fényképész városunkba j érkezett s fényképészeti termét a ezukor-útezai Simonyiféle házban j megnyitotta. Azoknak, kik valóban művészi kivitelű fényképeket ' óhajtanak, bízvást ajánlhatjuk.
