Eger - hetilap, 1879
1879-04-17 / 16. szám
125 vei a magánértesitések nem voltak kielégítők, a föntebbi lapot létesítették, mely egy gazettáért, egy kis velenczei pénzdarabért volt bapbafó. Innét a név is, melyet valameunyi román nép és az angolok is átvettek. * Apró hírek. Pénzügyminiszterünk a vasúti háló kocsikat mozgó vendéglőknek nyilvánította s megadóztatja azokat. — Nagy Lajos dicső emlékű királyunk (f 1382. szept. 11-én) elhalálozási házára Nagy-Szombatban a pozsonyi Toldy-kör emléktáblát tétetett. — Az orosz sebesültek és betegek összes száma az 187s/9 orosz-török háborúban, egy hiv. jelentés szerint, 1.300,000 emberre rúg. — A szegedi árvizkárosúltak javára a bel- és külföldről eddig közel egy millió s kétszázezer frt. gyűlt be. — Gallicziában sok magyar ólom forintos forog közkézen s igen ügyesen vannak utánozva. Krakkóban is hamis magyar ezüstpénzek kerültek forgalomba, ezek meg üvegből vannak készítve s az ember csak akkor tudja meg, hogy hamis pénzt kapott, mikor zsebében darabokra tört. — Passanantét, ki az olasz király ellen elkövetett gyilkossági kísérletért halálra Ítéltetett, kegyelmet kapott s fegyházban tölti el élete nápjait. — Rudolf kherczeg spanyol útjára az eh készületek nagyban folynak. Civita-Vecchiából a „Miramare“ gőzösön a legnevezetesebb kikötőket érintésével utazand tova. — Római hírek szerint msgr Haynald kalocsai érsek legközelebb bibornokká fog kineveztetni a nagy nevű Newmann és Her- genrötberrel egy sorban. — Beacon sfi el d, ki Cyprus megszerzését e szavakkal jellemezte: „Pro-Batum (probatum) est,“ — állítása szerint soha sem birt esernyővel és órával. — Piotrov- szkit, az archangeli rendötfőnököt f. h. 10-kén meggyilkolva ta lálták agyában, a következő irattal mellette: „Lengyel voltál ugyan, de a lengyel számüzöttek iránt gonoszabb voltai a hóhérnál. Dögölj meg hát te kutya; nem vagy méltó az emberek közt élni. A végrehajtó bizottság.“ Színészet. (M. V.) Janus arcza megfordúlt. Előbb, Hubay úr vezetése alatt, az öreg, múltba néző arczot láttuk; most pedig, hogy Mik- lóssy úr vezényel, a jelent ábrázoló ifjú arcz fordúlt felénk. Szándékosan mondjuk, hogy a „jelent“ ábrázoló ifjú arcz — mert ha „jövőt“ mondanánk, hasonlatunk nagyon sántítana; így is biczeg. Nem óhajtandó ugyanis, hogy a magyar színészet jövője olyan legyen, mint a jelene. És ámbár Hubay úr vezetése alatt is hozattak szinre új darabok, azonban az „Ízlés“ volt kissé rococo; most ellenben látunk törekvést legalább a modern Ízlés után, ha maga az Ízlés köszöríiletlen is egy kissé. Hubay úr nehány tag szerződtetésével s egy zongora kölcsönvét e 1 é v e 1 operettet tán adhatott volna; de Miklóssy úr alig ha adhatna antik szabású drámákat s classicus vígjátékokat ép oly könnyű szerrel. Hubay úr műsora a nemzeti színház komoly múzsájának ihletét árulja vala el, holott Miklóssy úr műsora a népszínház, s hogy ne mondjam, a gyapjú útczai német the drum Ter- psychoréját s „szellemtelen szellemét“ ugráltatja el szemeink előtt. Összehasonlításul ennyit mondanunk egyelőre elég; a többit mindenki megteheti magának, a ki mindkét társulat előadásait láto- gatá. Térjünk ezúttal a részletes referálásra. Husvét vasárnapján a „Kisasszony feleségem“ operettel mutató be magát a társaság, s tekintve erejét és énekét, nem kedvezőtlen benyomással, bár kissé kellemetlen hangulatot szült a fön- nen Ígért katonai zenekar helyett az üres zongora, mely sokszor a karénekek mellett úgy pityfyegett, mint a haragos pulyka a majorságban. Peterdyné fölléptét legmelegebben fogadta a közönség, ki sietett is bizonyságot nyújtani játéka-, öltözéke- s énekével arról, hogy ezt meg is érdemli. Egyébiránt az igyekezet egy szereplőnél sem hiányzott, valamint a darab kiállítása is dicséretet érdemel. Horváthné magáu-ballettje valóban meglepő a közönséget. — Hétfőn Costától „Egy magyar huszárkáplár Bécsben“ adatott. A darab a német bohózatokból kifejlett s ugyan oda vissza- kokettirozó életkép 5 felvonásban (azaz: legalább is 12 képben), melyben a drámai erőt a gazdag realismus és a jelenetek, tableau- szerü alakítása, az eszményiséget a carricalurai túlzás, a jellemet a novella-szerű sorsfordulat igyekszik pótolni, szóval a mű úgy viszonyaik a voltaképi színműhöz, mint a feuilleton csevegése a ve- zérczikkhez. Legszabatosabban játszottak: Homokayné, ki a szó szoros értelmében „megtestesíti“, nem pedig „vázolja“ szerepét, de ki Egerben aligha fog tapsot aratni háládatlan szerepköre miatt; továbbá: Peterdyné és Láng Etel. A többi szereplő többé-kevésbbé túlzott vagy torzított, legfölebb Sziklay játékában volt egy kis iz! lés. Peterdy szerepe olyan vala, mely mindig jó, csak jól álljon a | huszár-egyenruha. — A keddi: „0 ezek a férfiak“ — Rosentól, nem sok Ízléssel hozatott szinre. Különösen izléstelenkedtek Lip- I cseiné és „lányai“, valamint Kömivesné. Ellenben remekelt Homo- kainé, s dicséretes igyekezetei tanúsítottak: Hevesi, Csillag Fáni s Kutassy J. Kendi csaknem hétfői szerepét ismételte. C S A E 1T O Szép Eliza. (Folytatás.) Már távol voltak a száraz földtől, mikor Eliza felébredt; azt hitte, hogy álmodik, oly különösnek tetszett előtte a légi utazás. Mellette egy galy volt, megrakva erdei bogyókkal s egy csomó jó- izü gyökér; ezeket a legkisebb testvér gyűjtötte össze s tette mellé. Eliza hálásan mosolygott ezért reá, mert megismerte öt a hattyúban, mely feje fölött repült s őt szárnyaival beárnyalta. Oly magasan repültek, hogy az első hajó, melyet magok alatt láttak, csak mint fehér kis pont lebegett a vizen. Háta mögött nagy felhőt pillantott meg Eliza; az begy volt s rajta önnönmagának s a tizenegy hattyúnak óriási árnyékát látta, — oly szép kép volt, szebb mint minőt valaha látott; de a mint a nap feljebb emelkedett s a felhő messzebb maradt, eltűnt a lebegő árnykép. Egész nap repültek, mint zugó nyíl előre, de mégis lassabban haladtak, mint máskor, mert testvérüket kelle vinniük. Rósz idő következett be 8 az este közeledett; aggodalmasan nézte Eliza a nap aláhanyatlását s a magános szikla még nem volt sehol látható; úgy vette észre, hogy a hattyúk erősebben dolgoznak szárnyaikkal. Ab, ö volt az oka, hogy a testvérek nem haladhattak elég sebesen. Ha a nap lemegy, emberekké változnak, a tengerbe esnek s belefutnak. Ekkor bensöleg imádkozott Istenhez, de szikla még sem volt látható ; fekete fellegek közeledtek , az erős szélfuvallatok vihart hirdettek; a felhők függélyesen állottak a rémitö hullám fölött, mely vihargyorsasággal tolult előre; e közben villámlásra villámlás következett. A nap már a tenger szélénél állott. Eliza szive remegett, a hattyúk most oly gyorsan szállottak alá hogy azt hitte, miként leesnek, de még repültek. A nap tányéra félig a vízben volt; most pillantotta meg Eliza először a szirtet maga alatt, nem látszott az nagyobbnak , mint egy fóka feje. Majd szilárd alapot érintettek az Eliza lábai, a nap kialudt, mint a hamvadó papír utolsó szikrája. Egymás karjaiba kapaszkodva látta maga körül testvéreit, de nem is volt ott több hely, csak a melyen épen megfértek. A tenger dühöngve vagdosta a sziklát s a viz mint záporesö verte őket; az ég folytonosan lángoló tűzben égett; menydörgés, csattogás szüntelenül követte egymást; de a leány és testvérei szorosan egymásba kapaszkodtak, buzgó éneket mondottak s az vigaszt és bátorságot öntött beléjök. Viradatkor a levegő tiszta és csendes volt s a mint a nap feljött, elrepültek a hatytyúk Elizával a kis szigetről. A tenger még háborgott s midőn a felhőkből a fehéren tajtékzó hullámokra lenéztek, úgy látszott nekik, mintha millió meg millió hatytyú úsznék a vizen. Mikor a nap magasabbra emelkedett, Eliza maga előtt, mintegy a levegőben úszva, jéghegyekkel csillámló vidékeket pillantott meg. Közepén mérföldnyi hosszú kastély állott merész oszlopfolyosókkal, egymás fölött, körülvéve pálmaerdöktöl és pompás virágoktól, melyek malomkerék nagyságúak voltak. Megkérdezte: Ez volna-e az ország, hova repülnek ? De a hatytyúk tagadólag rázták fejőket, mert az a mit Eliza látott a fata morgana (délibáb) változékony fellegkastélya volt s oda nem mehetett emberi lény. Midőn Eliza ismét arra tekintett, hegyek, erdők és kastély összeomlottak s helyettök tizenkét büszke templom állott, mind egyforma magas tornyokkal és csúcsíves ablakokkal. Eliza azt hitte, bogy orgonaszót is hall, de a mit hallott, az a tenger zúgása volt csak. Már egészen közel voltak a templomokhoz, akkor ezek egész hajórajjá változtak, mely alattok vitorlázott; letekintett s ott csak a tengeri köd nyargalt a viz fölött. Folytonos változatosság volt szemei előtt s majd meglátta az igazi országot is, hova igyekeztek. Szép kék hegyek, czédrus erdők, városok és kastélyok tűntek fel. Még jóval naplemente előtt egy nagy barlang előtt ült; az üreg finom zöld folyondárnövényekkel oly sűrűn be volt nőve mindenfelől, mintha hímzett szőnyeggel lett volna bevonva.
