Eger - hetilap, 1879
1879-04-17 / 16. szám
122 senki sem tagadhatja, hogy annak, aki tanúit valamit, első sorban van akkor szava, ha itélethozás kívántatik; ha tehát valaki pl. tanúit zenélni 5—6 évig, és még sem tud semmit, és érzelgö elragadtatással dicsőíti az értelmetlen s ízetlen klamplerozást, ellenben ckaosnak mondja a kolossáli s komposiciót stb. vajon nem fog-e utána beszélni az, aki nem tanúit semmit se? S vajon aki tudja, mennyit ér az ilyennek ítélete, kit fog okozni a hibáért? Nem azt, akitől az illető tanúit ? . . . Az irók, művészeti leczkeadók s elfusolt tanítványok tábora, természetesen közelebb állván az élethez mint a művészek, mesterek s tudósok — egyik előítéletet a másik után oltotta a nagy laikus közönségbe, mint a himlőt, s ennek eredméuye lön: a mü- izlésnek nemcsak ki nem fejlődése, sőt teljes elferdülése. E szomorú korviszonyon enyhítendő, rá szánom magamat, hogy egyet-mást elmondjak a müizlés kifejlődhetésének ügyében, rámutatván egyrészt a különféle előítéletekre, könnyelmű kritizálá sok- s barbarismusokra, másrészt gyógyírt tanácsolva a müizlés megjavítására s fejlesztésére. (Folyt, köv.) Levelezés. Tisza-Füred, 1879. apr. 13. Balogh Istvánná, Fapszáz Katalin, — szili. 1829. meghalt 1879. — Városunkban a két hitközség tornyaiban gyászosan zúgnak ma a harangok, hirdetvén a fényes Papszáz nemzetség tiszaigari ága utolsó sarjának: néhai Papszáz Ignácz leányának, Balogh István nejének Papszáz Katalin úrnőnek halálát. A szép tulajdonok s női erényekkel ékeskedő honleány, hű feleség, gondos példányszerü házi nő s önzetlen vendégszerető magyar asszony eihunytával a meleg tisztelet s fájó kegyelet adóját rójuk le némileg, midőn róla gyászos elhunytakor megemlékezünk. Szívben, lélekben a régi magyar ősi jelleg példánya volt ö női alakban. Szerény, de nyilt vendégszerető házában vidám nem- tőként fogadta annak megtisztelőit. Legkedvesebb köre az édes otthon volt, hol a legmagyarosabban érző honleányként élt és hatott. Müveit, magasztosan gondolkodó szellemmel ölelte körül férje lelkét is, nemcsak a szív szeretetével ápolt élettársi viszonyokban, de akkor is, midőn ö, mint a közügyek buzgó munkása, lelkes támogatója, érdemei fejében az őszinte elismerés- s tiszteletben részesülve tündöklött előtte, ki azért egy részről a házi szeretet-, megelégedés- s boldogságért élő gyöngéd házastársát, más részről leghűségesebb barátnőjét, vele érző, osztozó s érette magát feláldozni is kész frigyesét találta fel benne. Szép tulajdonai közé tartozott a magyar irodalom pártolása is. Házi foglalkozásaitól ment óráiban lelke művelésére, gyönyörködtetésére folyton olvasta annak kiválóbb termékeit. Emberi sze- retetének jótékonyságát hálásan érezték a házi szegények, fóképen a ügyefogyott betegek, kiket gondosan pártfogolt, s kihatott az egyháza iskoláinak gyámolitására is. Hosszú szenvedései csak erősítették lelkét a halálra, melynek bekövetkezte helybeli s vidéki tisztelőinek seregére nem volt ugyan meglepő, de gyászosan, megrenditöleg hatott. A megboldogult életének 50 ik s boldog házasságának 24-ik évében húnyt el. Földi maradványai a helv. hitv. egyház szertartása szerint apr. hó 14-én d. u. tétetnek örök nyugalomra a tiszafüredi temetőben. Vigasztalja meg a Mindenható pótolhatatlan veszteséget szenvedett, mélyen megszomorodott férjét; fájó szive találjon némi enyhítő balzsamot a közösen nyilatkozó fájdalmas részvét könyeinek hullásában. Lengjen örök lelke a nemesen élt nő sirja felett.-------------- —y -«• H eti szemle. A bét legnevezetesebb, mindenfelé nagy felháborodást keltett eseménye, a ez ár ellen e hó 14-én elkövetett merénylet. Néhány nappal ezelőtt Sz.-Pétervár útezáin ismételve kiragasztott forradalmi proelimatió intette a czárt, hogy vessen véget a jelenlegi kormányrendszernek, különben áldozatáéi fog esni ö is mint annyi rnás, s az intést gyorsan követte a tett. Szent-pé- t er vári táviratok szerint, midőn a czár ama végzetes napon, reggeli 9 órakor, főhadsegédével szokása szerint kisétált, a palota közelében, egy tisztességesen öltözött egyenruhás férfi jött vele szembe, ki midőn közelébe ért, revolvert húzott elő köpenye zsebéből s négyszer lőtt rá a nélkül, hogy talált volna. A czár elsápadt s hadsegédével visszasietett a palotába. A merénylet színhelyén csakhamar nagy néptömeg futott össze, mely a tettes elmenekülését megakadályozá. Neve Sokoleff. A vizsgálat rögtön megindíttatolt. A merénylet fölötti felháborodás átalános s meghiúsultán a közöröm nagymérvű tüntetésekben nyilvár.úi. A czár teljesen jól érzi magát (?) s a nála tisztelgő előkelőségek előtt sajnálatát fejezte ki az eset fölött és hitét a becsületes emberek támogatásában ; aztán kisérö nélkül sétált a városban. Egy másik jelentés komolyabban szól. E szerint az ostromállapot kihirdetését és a czár elutazását Zarszkoje Zeloba miuden órán várják. Bizonyos körökben úgy fogják fel a dolgot, hogy az egész merényletet a kormány és rendőrség rendezte, hogy ürügyet találjon az ostrom- állapot napok óta tervezett kihirdetésére. Ezt részünkről kevéssé hihetőnek tartjuk; de annál bizonyosabbnak azt, hogy az orosz forradalmi mozgalom, honnan az efféle merényletek kiindúlnak, erőhatalommal sokáig letartható nem lesz; hanem a czár és kormánya vagy elszánják magokat egy új s a mind hangosabban nyilvánúló kivánalmaknak megfelelő rendszer életbeléptetésére, vagy oly forradalomnak színhelye lesz Oroszország, milyet Europa még nem látott. Rossz jel, hogy az orosz czár elleni merénylet nem áll pá- ratlanúl e bét krónikájában. Hasonló rejtélyes esetről értesítenek Ni s bői, hol jelenleg Milán, a szerb fejedelem, tartózkodik családjával. Minap a fejedelem szokott sétájára indúlván hadsegédével, azon az útezán haladt át, hol az iskolaépület áll; alig hagyták el ezt, midőn csak nehány lépésre tőlük hatalmas dörej hangzott s sürü porfellegek kavarogtak a légben. Petárda robbant fel ama helyen s darabjai megsértők a hadsegédet, míg maga a fejedelem sértetlen maradt. Mint utóbb kiderült egy a franczia pokolgépek mintájára készült löveg volt az útezára kitéve s vékony földréteggel beborítva. Ki tette oda s mi czélból? ez még kérdés tárgyát képezi. Valószínű, hogy a megindított vizsgálat e merényletet is a suhancz tréfánál komolyabb jelentőségben fogja feltüntetni. A k ele t-ru ni el i a i kérdésben a hatalmasságok máig sem tudtak megállapodásra jutni. Egy azonban bizonyosnak latszik, hogy Andrássy terve: a vegyes occupatio dugába dőlt. A porta ezen az orosz részről is ellenzett javaslatot határozottan visz- sza uta8Íiotta s a tartomány fökormányz jáúl Aleko pasát ajánlotta, kit rokonszenves modorú és finom tapintatú diplomatának mondanak. Kineveztetésébe az európai hatalmak valószínűleg bele fognának egyezni, ha ez a combinatio is az oroszok nyakasságán hajótörést nem szenvedne. Olaszországot csak uem hagyja nyugodni az osztrákmagyar állam bosnyák dicsősége. Egy kis Albániára vásik a foga. Minden jel arra mutat, hogy keleti politikafélét akar inaugurálni, persze egyelőre csak titokban. Garibaldi kirándulást tervez Albániába ; Ljubobratics egykori Herczegovinai felkelő vezér nehány társával Olaszországban időz, s ugyanezen időben Romában albániai küldöttség jár, melylyel a hivatalos körök kitüntetéssel bánnak. Ha mindezeket összevetjük, lehetetlen be nem látni, az olasz államférfiak min törik fejőket. Minthogy az egész terv tulajdonképen monarchiánk ellen van irányozva, kiváncsiak vagyunk, klilügyérünk hogyan fogja azt meghiúsítani. T X3 C 2 Haláltánczok. A hidon álltam s lenéztem a folyamra. Az élet nem birt többé ingerrel előttem, azért ingerelt a halál. De én is ingereltem ; mert, a midőn ily élénken gondoltam rá, egyszerre csak, egészen nesztelenül, egy köpönybe burkolt ember termett előttem s vállamra ütött, úgy hogy a hideg is végig futott rajtam. „Mit akar velem?“ kérdém idegenkedve. „Tenek nevezhetsz; én vagyok a halál“ feleié. „Az emberek gyakran neveznek legjobb barátjuknak, s az óta tegezzük egymást. „Értem jöttél?“ kérdém közönyösen. „Velem jöhetsz, ha akarod. De mielőtt elvinnélek országomba, még nehány másért kell mennem, kiknek homokórája lefutott. Jöjj velem!“ Követtem. Ha nem küzdhettem is le közelében borzadásomat, mégis érdekes volt rám nézve ez új ismeretség; sőt. a halál mélyen beesett, búskomoly sötét szemei vonzerőt is gyakoroltak rám. Égy
