Eger - hetilap, 1879
1879-04-10 / 15. szám
117 C SA iS IT o z:. Szép Eliza. (Folytatás.) A nedves tengerparti fiivön tizenegy fehér hattyútoll feküdt. Eliza egy csomóba gyűjtötte azokat, — mindegyiken cseppek rezegtek; harmat- vagy könycseppek voltak-e azok? — nem lehet megkülönböztetni. A tengerparton mély csend honod s néma magány; de Eliza nem érezte azt, mert a tenger folytonos változatos- j Ságot mutatott, igen, nehány óra alatt többet, mint a mennyit a [ szárazföldi édes vizek egész év alatt mutatnak. Ha fekete felleg jött, úgy tetszett, mintha a tenger azt akarná mondani, én sötéten is tudok nézni. Ha szél fújt: a hullámok fehér oldalukat forditot ták ki; mikor pedig a felhők pirosak voltak s a szél nyugodott, olyan volt a tenger, mint óriás rózsalevél; most zöld, majd megint fehér szint öltött; de bármily csendes volt is a tenger, a partnál mindig mozgott a viz s úgy emelkedett gyöngén föl 8 alá, mint egy alvó gyermek kebele. Midőn a nap mélyen alászállott, Eliza tizenegy arany koronás hattyút látott a szárazra repülni; hosszú fehér szalaghoz hasonlóan lebegtek azok egymás után. Eliza felment a lejtőre s elrejtőzött egy bokor mögött: a hattyúk melléje ereszkedtek s csapkodtak nagy, fehér szárnyaikkal. A mint a nap vizben eltűnt, a hattyualakok hirtelen elváltoztak s tizenegy szép herczeg állott ott, — Eliza fitestvérei. Eliza hangosan felsikoltott, mert habár a testvérek nagyon megváltoztak is, tudta, érezte, hogy azok az ö testvérei, karjaikba ugrott, nevükön szólította őket s a herczegek kimondhatatlan boldogok voltak, midőn húgokat felismerték, ki most már nagy és szép leány volt. Örömükben sírtak, nevettek s elbeszélték egymásnak, mily rósz indulatu volt mostoha anyjok mindnyájokhoz. — Mi, — mondá a legidősebb fiú — míg csak a nap az égen van, mindig repülünk, mint vad hattyúk; ha lemegy a nap, ismét visszakapjuk emberi alakunkat; azért mindig keli ügyelnünk, hogy naplementekor lábainknak nyugváspontja legyen, mert ha épen ebben az időben fent, a levegőben vagyunk, miut emberek hullanánk alá a mélységbe. Mi nem itt lakunk; egy ép ily szép ország van a tenger túlsó oldalán is, de az ut oda hosszú, át kell mennünk a nagy tengeren s utunkban nincs egy sziget sem, hol hálhatnánk, csupán egyetlen köszirt áll ki a tenger közepéből; de az sem nagyobb, mint bogy rajta összeszorulva megpihenhetünk s ba a tenger nyugtalan, akkor a viz keresztül csapkod rajtunk; de mi azért hálát adunk Istennek e nyugvóhelyért, Ott töltjük el az éjét emberi formákban s e szikla nélkül soha sem tudnánk meglátogatni szeretett hazánkat, mert az évnek két loghosszabb napja szükséges repülési utunkhoz. Esztendőben csak egyszer szabad atyáink honát meglátogatnunk; tizenegy napig maradhatunk itt, ekkor a nagy erdeire repülünk, honnan megláthatjuk a kastélyt, melyben atyánk lakik s melyben születtünk; meglátjuk a templomot, mely alatt anyánk eltemetve fekszik. — Itt a fák és cserjék rokonainknak látszanak lenni; a szilaj paripák úgy nyargalnak a síkon, mint gyermekkorunkban láttuk; a szénégető most is régi szokása szerint dudoigat, épen úgy, mint gyermekkorunkban hallottuk. Eljöttünk most is haza s szerencsére feltaláltunk tégedet kedves kis testvér. Két napig szabad még itt időznünk, azután el kell mennünk, túl a tengeren abba a szép országba, mely nekünk még sem olyan hazánk, mint ez itt. Elvinnénk tégedet is magunkkal, de hogyan? sem hajónk, sem sajkánk nincs. — Hát én hogyan szabadítsalak meg titeket? — kérdé Eliza így beszélgették át az egész éjét s csak nehány órát szenderegtek. Eliza a hattyúszárnyak suhogása és csapkodása által éb- reszteték föl. A testvérek ismét átváltoztak s nagy körben repkedlek körül, utoljára ehüntek meszsze, messze; de egyik közülök, a legfiatalabb ott maradt, fejét húga keblére hajtotta s az simogatta fehér szárnyait; egész nap együtt maradtak. Estefelé visszajöttek a többiek is, midőn a nap lement, ismét természetes alakjukat vették fel. — Holnap elrepülünk s csak egy év múlva térhetünk ismét vissza: de tégedet nem hagyhatunk el; van-e bátorságod minket követni ? Karunk elég erős arra, hogy tégedet az erdőn keresztül vigyünk s mindnyájunk szárnyában talán csak van annyi erő, hogy a tengeren átszállíthatunk tégedet — Vigyetek magatokkal, vigyetek magatokkal — mondá Eliza. Az egész éjét azzal töltötték el, hogy hajlós füzfahejból, szívós kákából gyeként fontak, mely elég nagy és erős volt. Erre feküdt Eliza s midőn a nap feljött és a fitestvérek ismét vad hatyt tyúkká változtak, megfogták a gyéként csőreikkel s felrepültek i a felhőkbe szeretett testvérükkel, ki még aludt. A napsugarak az | alvónak arczára estek, azért is a hattyúk egyike épen feje fölött j repült s széles szárnyaival árnyékot tartott fölötte. (Folyt, köv.) Gazdaság. * Felhívás országos méhészeti egyesület alakítására. Egyesülés korunk jelszava. Az egyesülés üdvös voltát áldásdús következményeit mindenki érzi. Bármely téren tapasztaljuk azt, hogy minél töbiien 8 minél szorosabban közös munkára, közös elöbaladásra vállvetve sorakoznak, annál nagyobb az eredmény, annál biztosabb a siker, annál gyorsabban érnek czélt. — Egyesületünk czélja a méhészetet, a gazdaság ezen aranybányáját azon puiczra fölemelni, melyet ezen gazdasági ág jelentőségénél és jövedelmező voltánál fogva elfoglalni hivatva van, czélja a méhészetet felvirágoztatni, s okszerű méhészeti rendszer ismertetése és terjesztése által nemzet- gazdasági ággá fejleszteni. Mi a virágaink kelyheiböl elillanó milliókat összegyüjtetni s hazánk javára, saját javunkra fordítani akarjuk; mi egy fölötte hasznos 8 mindenki által fontosnak elismert gazdasági ágat akarunk elterjeszteni széles e hazában. A kitűzött czélt elérni véljük szakközlöoyök, értesitök, szakkönyvek kiadása és terjesztése, méhészeti muzeum alapítása, köz- és vándorgyűlések tartása, kiállítások rendezése, vándor-tanitók alkalmaztatása, termelési és fogyasztási árucsarnok állítása, méhészeti termények és eszközök adásvételének elősegítése, méhészeti eszközök, kaptárok gyárilag való készítése által stb. Az országos magyar gazdasági egyesület, a uagym. m. kir. minisztérium pártolását bírjuk, az alapszabály-tervezet ki van dolgozva, a hadi terv kész, csakis az hiányzik, mi ezen nagymérvű occup diónál a födoiog — a hadsereg! Kitűzött ezéiunkhoz képest pedig, hogy egyletünk az egész országra kihasson, az ország minden zugában kell, hogy képviselői legyenek. Egyesületünk sikeres működése egyedül a nagyérdemű közönség becses részvételétől függ. Teljes bizalommal fordulunk tehát az ország minden polgárához, szíveskedjék az országos méhészeti egyesület tagjául jelentkezni egy-egy levelező lapon. De felkérjük különösen a lelkész- tanitó- jegyző urakat, úgy a honoratio- rokat általában, hogy lakhelyükön gyűjtsenek az országos méhészeti egyesületbe tagokat. A rendes tagsági dij évenkint 2 forint, az alapitó tagsági dij pedig egyszer-mindenkorra 30 forint. Egyelőre esakis a bejelentést kérjük Kriesch János műegyetemi tanárhoz (VIII kér. naputeza 13 sz.) mint a szervező bizottság elnökéhez beküldeni. Az egyesület megalakítási napja a jelentkező tagok, számához képest fog közzé tétetni. Azon biztos reményben, hogy az a mi más nemzeteknél oly fényesen sikerült, Magyarországon is keresztül vihető leend, bátorkodik mindenkit a közös munkálkodásra felhívni az országos méhészeti egyesület szervező bizottsága: Bálin'fy Pál, Borszéki Soma, Dömötör László, Kriesch János, Kühne Ferenci, Dr. Pertsy Ftrencz. A házi állatoknak nem kell sok sót adni, mert a növények, melyekkel azok táplálkoznak, már maguk is tartalmaznak savakat bizonyos mennyiségben. Kis adagokban azonban hasznos a só, főleg oly táplálékoknál, melyek nehezen emészthetek, amennyiben elősegíti az emésztést és elejét veszi valamely egészségtelen táplálék által támadható betegségnek. A só mennyiségére nézve az „E'‘-s-ben a következő szabályt olvassuk: A szarvasmarhának 100 kilo élősúly után a megfelelő mérték 8 gram. A gabnanemüek piaczi-árai april 7-éről: Tiszta búza: 6.60, kétszeres: 4.40, rozs: 4.40, árpa: 4.10, zab: 2.50. kukori- cza : 3.40 hectoliterenként. Meghaltak 1879. február hóban. Aixleitner Rozál-Vass Andrásné 66 éves, végelgyeng. Varga Mihály földm. 54 é. tüdövész. Sindelár Mátyásné 51 é. vérfolyás. Nagy Ferencz földm. 45 é. gutaütés. Szabó Terézia 4 bőn. sorv. Balogh Aladár 9 napos, veleszül. gyöng. Erős Mária 4 é. fejgörcs. Haner Leó 3 nap. veleszül. gyöng. Szarvas Antalné 77 éves, vog- elgyeng. László Katalin 3 é. tályog. Giadics János ácslegény 28 é. tüdösorv. Kelemen Erzsébet 60 é. tüdöszélhiidés. Kiss Pál 32 é. agylob. Fábri Mária 8 hón. veleszül. gyöng. Szepesi János l'/a é. tüdösorv. Lang Ilona 10 hón. fejgörcs. Palér Miklós 2 é. roncsoló
