Eger - hetilap, 1879
1879-04-10 / 15. szám
XVIII. év-lolyam. 15. szám. 1879. április 10-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Hegyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden o hasábo/.ott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérbeu egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadti-llivalal (lyeeumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdvyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eger, april 9-én. Ha hazánk jelenlegi állapotain végig tekintünk, lehetetlen, hogy el ne szomorodjunk. Különösen két tény töltheti el komoly aggodalommal minden igaz hazafi keblét. Az egyik országunk siralmas financzialis helyzete s népünk ijesztő mérvben növekedő elszegényedése; a másik politikai sülyedésünk, a független, valóban szabadelvű s férfias érzület hiánya politikusaink legnagyobb részénél. E két baj közül az utóbbi sokkal veszélyesebb s végzetesebb lebet, ránk néz.ve mint az előbbeni; mert pénz- és vagyonbeli veszteségeinket megfeszített, munkásságunk s szorgalmunk, karöltve a takarékossággal, habár csak lassan, helyre hozkaija ugyan ; de elvesztett politikai öntudatunkat, az ideált, csak bajosan, vagy épen nem szerezhetjük vissza. Hogy törvényhozó testületünk politikai erényei nagyon gyenge lábon állanak, hogy komoly, ezélzatos törekvésekef alig vagyunk képesek működésében felfedezni, azt világosan megmutatta a költségvetés, s legközelebb a berlini szerződés fölötti vita. Tengerként hullámzott a jobbról-balról tartott beszédek árja; de ha Ítéletet akarunk fölöttük mondani, nem hasonlíthatjuk azokat a mély tengerhez, hanem csekély vízhez, melynek hamar a fenekére lehet jutni. Néha megesett, hogy egy-egy sikerült beszéd mozgást idézett elő honatyáink sorában, de egészben véve bizony csak álmosan s kelletlenül folyt ott a munka. S mi ennek az oka? kérded. Nem más, mint politikai életünk elfajulása, a szellemek meghasonlása s a pártjaink kebelében uralkodó zavar és bomlottság. A magasabb czélokra törekvő, nagyszabású s önálló cselekvés helyett személyes dicsvágyat, kicsinyes törekvéseket s ezeknek megfelelő erőtlen és sikereiben törpeszerti munkásságot látunk, mely mindamellett magát a nagy polifikai tettek dicsfényével törekszik övezni. Más parlamentáris országokban a nagy politikai pártok az ország javáért folytatott őszinte és bátor harczából fejlődik ki az egészséges s eredményekben gazdag politikai élet; nálunk az országház pirosbársony karos-székeiért folyik a küzdelem. Tisza minden áron miniszterelnök akar maradni, az ellenzék pedig minden áron meg akarja buktatni — hogy maga kerüljön hatalomra. Ez tehát nem az elvek nagy harcra, hanem valóságos birkózás a hatalomért. Rég óta folyik már, a nélkül, hogy az ellenzék a kormánypárt tőié tudott volna kerekedni; pedig Tisza nem népszerű ember s nem a nemzet hálája tartja a hatalmi polezon; mert Tisza magamagát sem tartja népszerű embernek s a nemzetnek nincs neki mit meghálálni. Hogy az ellenzék küzdelme, habár nem volt egészen sikertelen, mégis eddig győzelemre nem vezetett, ennek legfőbb oka, nézetünk szerint, hogy az ellenzék csak időleges czélokra, s első sorban a gyűlölt Tisza-korinány megbuktatására egyesült tömeget képez, melynek egységes, szilárd alapokra fektetett s a nemzetet kielégítő programmja mindeddig hiányzik, a miért nem is részesül oly támogatásban, mely egy pártot kormányra juttatni s azon megtartani képes. Az ellenzék ezen gyöngéjében rejlik Tisza- s pártjának ereje; és ezt Tisza jól tudja. Hatalmának tudatában hönnyen daczol tehát az ellene intézett támadásokkal, s a fejére szórt vádakat kormányával együtt annál közönyösebben fogadja ; mert valami élénken kifejlett becsvágyat hiába keresnénk úgy nála mint kormányánál. Tisza hatalmi állásának azonban még egy másik körülmény is kedvez. Népünk azon borzasztó csapások következtében, melyek országunkat egymás után érték, levertté, bátortalanná lett s a politikai barezok iránt, melyeknek eddig is csak kevés hasznát látta, közönyös; a hol pedig a bátor politikai szellem a népből kihal, ott kimenti dolga vau az oly kormánynak mint a Tiszáé, mely épen a nép közönyére építi uralmát; de a melynek napjai meglesznek számlálva, mihelyt a nemzet ezen apathiájából felocsúdik. Bizonyára szomorú jelenségek ezek! Ki egy egészségesebb s erőteljesebb politikai iránytól várja Magyarország boldogabb jövőjét, csak szivszorongva gondolhat mai állapotainkra s méltán ag- gódbatik jövőnk fölött. De ez nem maradhat igy! Ez állapotokat utóvégre is meg kell szüntetnünk, hacsak állami s vele együtt nemzeti lételünkröl előre is kislelküleg lemondani nem akarunk. Ezen a mai viszonyok közt nehéz feladatot pedig csak úgy fogjuk megoldhatni: ha levetkőztetjük közönyünket s egyesült erővel és minden törvényes eszközzel politikai rendszerünk gyökeres újjáalakítására törekszünk. X. A tiszai áradás ügyében. Kevés ember hitte, hogy az 1876-diki tiszai áradáshoz egy második hozzá hasonló, vagy még annál is nagyobb s veszélyesebb, oly hamar, már a harmadik évre bekövetkezzék; noha ennek több természetes oka már eleve megvolt, s tartunk tőle, hogy ez okok meglesznek az ezutáni években is. Nem lehet azonban mondani: hogy az egyes szabályozási társulatok az árvíz ellen gátjaikat emelni elmulasztották volna. Hogy egyebet ne említsek, tette ezt e vidéken az örvény-abádi társulat, tette az alsó-szabolesi társulat is. Emez különösen az Egyek és Füred közötti öbölzetet védő gátját nagy mérvben felebb emelte, Csegén innen azonban ugyanezen czélból megkezdett műveletét a beállott múlt évi őszi esőzések miatt nem végezhette be egészen. Az idei nagy árvíz közeledte előtt kellett azt rohamosan végrehajtania. Eddig hát az idei árviz ostromló kísérleteit képesek voltunk ellensúlyozni; noha az mint valami ügyes ellenség a felfakadó vadvízzel aláaknázta már gátjainkat. Ily körülmények között mint 1875-ban, úgy most is, maga a társulat, mint vidékünk is, az önvédelemre nézve minden lehetőt megtett. Nagy szerencse volt azonban s marad ezután is az egyek-ftiredi tiszai gátra nézve, hogy ennek átellenében a Tisza jobb oldalán még nincs párhuzamos töltés; mert így a Tiszának megsokasodott vize szabadon terjeszthette szét árját a jobb oldalon fekvő községek határaira. Itt hát még nincs megparancsolva a Tisza árjának: ime e kiszabott téren, e két gátvonal között kell lefolynod. Itt hát az ártér nem szűk. — De máskép van ám Tisza-Eörvéoy, Tisza-Szöllös, Tisza-Derzs, Abád-Szalók baloldali, és Sarud, Tisza Nána, Kis-Köre jobboldali tiszai községek között, hol ezeknek határaiban középen, vagy egyik-másik községi telepet közelebb vagy távolabb érintve kígyózik a Tisza folyama. Pedig mily nagy e községek között az ártér, s mégis oly nagy s sebes rohammal jövő árviz alkalmával, mint az iménti volt, e nagy ártér is szűknek látszott, legalább néhány napra. Hogy mi történt ez árvíz idején Sarudnál, tudjuk ; de más körülmények között mi történhetett volna közel Füredhez Tisza Szöl- lösön, mily nagy szerencsétlenség, arról tán fogalma sincs az olvasónak. Az, ami Szegeden! Mert — hallomás után mondva — a gát színéig volt a feldagadt ár; de az a szerencsés körülmény megmenté, bogy a beállott viharok idején a szél a hullámokat a tiszaszöllösi gáttól tova, Sarud és Tiszanána felé hajtotta. És — feküdvén e község csak kissé emelkedett háttér szélére építve, az ártéri öbölzetben, bizony e községnek, melynek neve Tisza-szÖllös, s egyike e tiszavidéki legrégibb telephelyeknek, fenmaradása, létezése csak idökérdése már. Sajátságos s évről évre veszélyesebbé váló körülmény még
