Eger - hetilap, 1879
1879-03-27 / 13. szám
99 Abu Bekir. — — — — — — — — — — — — — Hitetlen számára virág Igazhivö kertjében, nem terem! (El) Fatima. Villám csapása volt e szód atyám ! Hitetlen lenne ő? kiben hiszek! Ha ö hazud: föld nem föld, ég nem ég! A nap sötét s az éj fényben ragyog. Hitetlen ö ? Ez oly talány, amit Megfejtni képes nem leszek soha. Vízben a hal, az ember légben él, Ez szent igazság! Ámde szent az is, Hogy nélküle nem élhetek, s csupán Benne találom földi üdvömet! 4-ik jelenet. Fatima, Molla-Serif. Molla-Serif. kát hallva — jö.) Fatima. Molla-Serif. Fatima. Molla-Serif. Fatima. ‘'loll a-Serif. Fatima. Móllá Serif. (A hárem-kert erkélyén keresztül — a végszavaS te égi üdvöt adtál, oh leány ! Móllá Serif!? — (menekülni akar) — — Az! Oh ne szállj tova! A kárhozatnak át ne add hived ! Ha mennybe száilsz, úgy puszta lesz a föld ! E gondolat már őrületbe dönt. Már őrület volt megjelenned itt, Hárembe jönni tiltva van; tudod. Oh, a természet jobb törvényt adott! A kis pacsirta-pár, együtt dalol, Galamb turhéko!, bug a gerücze, Csicserg a fecske parja fészkinél, S minden teremtett lényt az ég alatt, Édes szerelem láneza egybeftiz. Csak ember az, ki más törvényt szabott , Isten parancsát játszva ki vakon. Isten parancsa — mely „Korán“-ban szói, — Tiltja leánynyal szemben állni igy! Nem isten az, ki ily tilalmakat Kiadva, kínoz lelket és szivet! Allah, segíts meg! Hát igaz?! Való?! Hitetlen volnál istenedhez?! Szólj! Oh nem hitetlen, csak tisztán hivő! Az én „Koránom“: fénylő firmament! És a betűk: nap, hold, és csillagok ! Felhő csoporti, egy nagy eszme mind, Mely főidre hullva ád, termékenyít! De villámot szór btizhödt lég közé, S hatalmas hangja űzi szerte szét: A mételyt, pestist és dsinueket! S derülve ismét nyájasan mosolyg; Szivárványt tűz ki béke-zász'lóúl. — Világosságot, békét adjatok, S nagygyá leszesz, gyalázott nemzetem! ítélj felettem, elmondani hitein. — Fatima. Hittem te benned s nem csalatkozám! Hited magasztos, leiket elragad; S mely azt lefesti, oly édes: szavad. Érzem, szavadra mint megváltozám. Elszállt a köd, a nap ragyog tisztán! Tisztább vagyok! — Ez uj hit lelkesít, S szárnyakra kelve, égbe felrepit. — Hirdesd tovább e szép, ez égi taut. S népmillióknak lesz könnyebb a hant. Ki igy hisz, annak hinni is lehet. Kit megtéritél. téged az szeret! Molla-Serif. Isten! Te ot : az égnek trónusán! Fogadd el, leghőbb, legszentebb imám! Hálát adok e nagy kegyért neked S áldd meg e jó, e hü nemes szivet. Fordítsd a vészt el s adj nekem erőt, Hogy szörnyű sorstól megmenthessem öt! A lég- élete. (Vége.) Számos tengerparton, és méginkább a szigeteken, naponként a nagy szabályossággal következnek be a légáramlások, amennyiben a szél nappal a tengerről a szárazföld felé fúj s délután 2—3 óra felé éri el legnagyobb erejét. Napnyugta után egy ideig szélcsend vau ; de ezután ismét szél kerekedik s megfordítva a szárazföldről a tenger felé fúj. A szárazföld a nap behatása alatt gyorsabban s nagyobb mértékben melegszik fel, mint a tenger; ennélfogva nappal a szárazföld felett a megmelegedett lég felszáll s a hűvösebb a tengerről a felemelkedett meleg légtömegek helyébe tolul s ez a tengeri szél. Napnyugta után a szárazföld gyorsabban bül ki mint a víz, s ekkép a tenger fölötti lég csakhamar melegebb lesz mint a szárazföld feletti, minek következtében a szárazföldről a tenger felé áramlik a lég, a tengeri szelet idézvén elő. A szárazföldi és tengeri szelek ereje, mi könnyen felfogható, ott a legnagyobb s ott fordúluak elő a legszabályosabban, bői a föld és a tenger felmelegedésének naponkénti különbsége a legjelentékenyebb és legszabályosabb. így van ez a forró égöv alatt. Egyébiránt a tengerpartok alakulása is jelentékeny befolyással van arra. Hol hosszú földnyelvek nyúlnak a tengerbe, ott a szárazföldi szél csekély, a mélyen beterjedő s keskeny tengeröblökben pedig a tengeri szél jelentéktelen. így a Jamaika szigetének észak-keleti részén létező előhegységek környékén a szárazföldi szelek a ritkaságok közé tartoznak, a miért az odavaló hajósok némelyike azon babouás hiedelemben van, hogy azokat daemonok, vagy gonosz szellemek tartják vissza. A szárazföldi és tengeri sze lek csak helybeliek, melyek nagyobb távolságban a partoktól nem igen érezhetők. Ellenben ha az oczeánon messze kivitorlázunk, oly szabályos szelekkel fogunk találkozni, melyek igen nagy területre terjednek ki. Egy ilyen szünetlen nyugat felé áramló szél volt az, mely Columbus társait első utazásukon rémüiésbe ejtette, mert attól tartottak, hogy visszaféré- sökeí hazájokba lehetetlenné fogja tenni. Ezen szelet passzátszélnek nevezzük. Az atlanti oczeánon, a mi félgömbünkön, éj- sz kkelet felöl fúj, mely irány az egyenlítő felé minőinké b keletivé változik át. Ugyané szél a nagy oczeánon is előfordul. A déli félgömbön délkeleti iránya van, mely az egyenlítő felé való közeledéssel mindinkább keletivé lesz. Hol a két passzáf-szél, t. i. az északi és déli, összetalálkoznak, a szélcsend föld övét képezik. De mi oka a passzat-szeleknek s az ezekkel összefüggő jelen ségekuek? Semmi más, mint az, mely a szárazföldi és tengeri szeleket okozza: a lég megmelegedése s az ez által előidézett felszállása. Már vcrulami Baco azon véleményben volt, hogy a lég erős fö!melegedése az egyenlítő alatti vidékeken okozzák a passzátszeleket. 0 serpenyőben izzó szenet helyezett el egy szűk toronyban s észlelte, hogyan száll fel a magasba a felmelegedett lég, mely még könnyű íestecskéket is ragadott magával. Ebből azt következtette s igen helyesen, bogy a lég a forró vidékeken szintén fölfelé mozog, s hogy a föld szine fölött mindkét oldalról bűvösebb lég áramlik az egyenlítő felé, ami előidézi a passzát-szeleket. Az angol Hadley később e gondolatot még bővebben kifejtette s bebizonyította, hogy a légben valóságos körforgás létez, úgy mint azt a nyitott ajtó- és az égő gyertyával tett kísérletnél láttuk. Ugyanis az egyenlítő körű! felemelkedő forró lég nem szállhat fel mindig felebb és felebb, hanem körül belöl 25—30 000 lábnyi magasságban részint éjszak-, részint délfelé özönlik. Ama magas s igen hideg régiókban csakhamar elveszti melegségének nagy részét, mi által nehezebbé lesz s lassanként a földre száll alá, bogy innen újólag mint hideg Jég az egyenlítő felé áramolják, ott felszálljon s ugyané körforgást ismételje. A föld szine fölött az egyenlítő felé özönlő passzát fölött tehát a magasban egy másiknak, és pedig éppen ellenkező irányban kel! áradoznia, s igy tulajdonképen két passzát van: alsó és felső. Hogy a forró égöv alatt, vagy annak határain a felső pasasaiba juthassunk, igen magasra kellene emelkednünk ; mert tálán a teneriffai csúcs sem emelkedik a felső passzát régióiba. St. Vincent szigetének tűzhányója Nyugat-Indiában egyik kitörése alkalmával roppant mennyiségű hamut lökött fel a felső passzát tájékáig, úgy hogy Barbados szigetéről látni lehetett, e komor felhő a legmagasabb légrétegekben mint szállt tovább az alsó passzátszéllel ellentétes irányban. Az alsó passzát, tekintette! azon tájra a honnan jön, sarki áramlatnak, a felső pedig egyenlítői áramlat-, vagy anti- paszszátnak is neveztetik. Ha télen a sarki áramlatok túlnyomók, akkor az ég mindig derült, az időjárás tiszta s száraz szokott lenni. Ez időben a föld nálunk csak kevés meleget nyervén a naptól, derült ég mellett, hamar s jelentékenyen kihűl; a miért, télen a sarki áramlások mindig hideggel járnak, eltekintve attól, bogy a lég, melyet magokkal hoznak, maga is igen hideg. Megfordítva van ez nyáron. Ha ez évszakban az ég állandóan derűit, akkor a nap jóval erősebb s e mellett tartós melegének hatása is jelentékenyen fokozódik, t. i. a hőség folyton növekszik. A sarki áramlat, szárazsága, mely nappal a besugárzást előmozdítja, hasonló módon éjjel a kisugárzást is *
