Eger - hetilap, 1878
1878-03-14 / 11. szám
83 nék fel, amit egy részről az idő rövidsége, de más részről, minthogy tudjuk azon magyar közmondást „az elmúlt esőnek már késő a köpenyeg“ — anuak tehát a taglalásába bocsátkozni sem kedvtink, sem akaratunk. Leginkább csak az árvapénzeknek kezelése rendszerét célunk itten kissé szellőztetni. Egy előre is azt hangsúlyozni szükségesnek tartjuk, hogy mi ez alkalommal csak is a megyei központi kezelést vesz- szük tárgyul. Minekelötte ezt tennök, eszünkbe jut az olasz embernek ama sajátságos szokása: miszerint ö, ha dühbe jön, kalapját bal hóna alá kapja, a litania minden szentjét névszerint belehajítja, azután a kalapszáját befogván, a kalapot és tartalmát balkarjával szorongatja; kis váltatva kalapja száját valamenyire megeresztvén, páduai 8z. Antalt kiszólitja, azután a befogott szájú kalapot lába alá leszi és dühösen összetapossa.“ Tiszapárti kormányunk épen így tett midőn a XX. t. c. 287-ik §-át készítette, a hol, vagy is a mely szerint, eltekintve attól, hogy különösen a megyékre nézve a pénzkezelési rendszert központosítja, szabad tért enged a közönségnek választani a felett: — vájjon az árvapénz egyénen kint, vagy pedig összesítve (cumulatív) kezeltessék-e ? Most már, hogy mi következhetik ebből, ha majd erre nézve megszavaztatnak az illetők ? Nagyon könyíi eltalálni ! Azon községek, melyek közegei az árvapénzt tisztán s rendesen kezelték, és ennek folytán a gyámi hatodból szép jövedelmet húztak, s igy annak körükböli kiszakitását zokon veszik, természetesen Cicero pro d o m o, ezek mindenesetre oda fognak hatni, hogy a comulativ rendszer alkalmazása — leszavaztassék, és az egyénenkénti kezelés lépjen életbe, mert tudják ők azt jól, hogy az utóbbi rendszer az, mely az árvák érdekeinek eleget tenni épen nem képes akkor, ha azok pénzei centralizáltainak, minél fogva az egész szerkezet összeroskadván, csak így lehet kilátásuk a kezelést ismét visszanyerhetni. Az árvapénz kezelésének központosítása a (cumulatív) együttes kezeléssel oly elválbatlan viszonyban áll szerintünk, mint a férj és feleség. Az árvapénznek központosítási rendszere, a cumulatív kezelés nélkül még csak nem is képzelhető. Vizsgálódjunk tovább. Az árva érdeke mindig az, a mi a megszorult emberé: jelszava : b i s d a t, q u i cito dat; föérdeke nemde az , bogy pénze rendesen kezeltessék, tömege minél gyümölcsözőbben hasz- nosítfas8ék, és az attól járó kamatot pontosan kezéhez kapja, időközben , ha a töke egyes részére szüksége van: valamint midőn az nagykorúvá válik, pénzjárulékát azonnal kezéhez vehesse ? Ez tehát főcélja az árva érdekének. Mindez pedig csak az összesített (cumulatív) kezelés áltál érhető el. Ha azt veszszük. hogy az árvapénzt takarék vagy más hitelintézetbe betéve onnan szintén annak idejében rövid idő alatt lehet kivenni: de midőn azon elvet állítjuk fel, hogy azt minél bővebben hasznosítani kell, akkor minek engednék azon hasznot közvetlenül a hitelintézeteknek, mely szerint ezek a pénzt 8—10 száztóli kamatra kiadják és az árvának csak nagy nehezen 6%-tóli másnak 5°/0-tóli kamatot fizetnek : tehát —kovácstól szenet, — a mikor azt az illető kölcsönzők legalább is 8°/0-tóti kamatra az árvatárból felveszik. Hogy ha pedig az egyénenkénti kezelés mellett teszsziik ezt. célt semmi esetre nem érünk , miután bárki is bizonytalan idörei kölcsönök felvételére nem vállalkozik. Haljon el az árva pénzének kihelyezése után harmad napra, már ekkor az eddigi gyámi kötvények feltételeinél fogva az adós azonnali fizetésre szállítandó fel; mert t. i. az elhalt árva tömege azok rokonaira száll, kik azt felvenni jogosítvák. Nézzünk tovább, ha az árva nagykorúvá válik, az egyénenkinti kezelés mellett pénzét azonnal tel nem veheti, mert adósának legalább három hónappal előbb a tökét felmondani kell, tehát az árvának vagy várni kell pénze után, vagy pedig kénytelen pénz helyett a kötvényt elfogadni, és azt magán ügyvéde által behajtatni. Holott a 292-ik §. azt mondja, hogy a n agykor uvávált gyámolt tőkéje és pénzértékei, azonnal k i a d a u d ó k. Nincs oly ház vagy gintézet, bár mennyire is rendezett állapotban legyen az. hogy minden vállalataiban mindig csak nyerjen és soha se veszítsen. így vau ez az árvapénztárral is, legyen ö a legóvatosabb, az árvatökék kihelyezése körül, soha nem ment attól, hogy az árvapénzek az adósoktóli visszakövetelésénél a calamitás be ne állhasson. Az árvaügyi közegek azon kölcsönkéröknek, kiknél a vagyonérték becslök által háromszoro- rosan kimutattatik, az árvatökét kiadják. Igen. de a birtok értéke minden évtized alatt annyim változik, hogy azon birtok mely 5—6 év előtt 1000 forinton vétetett, most alig kel el 200 forinton. Tehát a kihelyezett kölcsön mindig az idők viszonyonyai eshetőségeinek, nem pedig az illető kezelők gondatlanságának van alávetve. Egy ily eset, az egyénenkinti árvapénz kezelés melleit, egy árva tömegét egészen kimerítheti, illetve tönkre teheti; míg ellenben az együttes (cumulatív) kezelés mellett az ilyetén calamitásból származó deperditák az összes árvák közt felosztatva, egy árvára alig esik több egy pár krajcárnál. Továbbá tudnunk kell azt is, hogy a gyámi közegek számtalanszor, nem mindent az árváért, hanem sokat a rokonaiért vagy is a családi békéért tenui kénytelenek. Álljon itt például a következő eset. Bizonyos hagyaték letárgyal- tatván, azt képezi egy szőlő, a melyet két utód örököl. Ezen örökösök egyike 26 éves tehát nagykorú, másika 4 éves és igy még ápolást igénylő kisded. A nagykorú örökös szorgalmas, munkás iparos lévén, a hagyatékot képező szöllöt egészen a maga részére átadatni kívánja, és minthogy 4 éves kis testvérét úgy sem űzheti el magától, ennél fogva annak részét kötvényileg biztosítani és kamat fejében azt élelmezni és nevelni óhajtja. Ennek keresztülvitele végett tehát folyamodik az árvaszékhez, mely a szölöbirtokot 800 forintra megbecsülteti és igy folyamodó nagykorú örökös 400 forintos kötvényt adni tartozik a kérdéses kiskorú testvére részére még pedig háromszoros biztosítékkal. Most a folyamodó elszomorodik és azt mondja : hogy lehessen az, hiszen ha én az öröklött szöllöt természetben osztanám meg öcsémmel, neki felével kellene beérni és ellenben most az egészet kötöm le számára és az mégsem elegendő. Jól van tehát, ha reám nézve csak ennyi tekintettel van az árvaszék, én meg a tartást, élelmezést tagadom meg öcsémtől. — A gyámhatóság erre ismét uj tárgyalást tart, és bizony az ügy csak úgy döntödik el, hogy tanácsosabbnak tartja az árvaszék elnézéssel lenni a nagykorú iránt, mint a kiskorúnak tartását, szóval neveltetését és iskoláztatását — mi az egész örökségénél többe kerül — kockáztatni. Folyamodó nagykorú örökös kérelme tehát teljesítetik akként, bogy miután a kiskorú tartását elfogadta, a 400 forint töke után kamatozni nem fog. Rövid időre a kiskorúból iparos tanonc válik s később iparossegéddé szabadlttatik fel. Ezzel Istenáldjont mondva nevelő testvérének azon kifejezésével, hogy miután neki az ö felneveltetése és kiképeztetése úgy is sokba van, tömegétül ezután sem követel kamatot, csak a tökére számít akkorra, ha vándorlásából haza jön és üzletét elkezdi. Ez idő elteltével nagykorú örököst a bekövetkezett pénzpangás és egyéb csapások miatt több baleset éri, szölleire újabb kölcsönöket vesz, azt szegénységénél fogva nem munkáltathatja kellően, annyira, hogy az parlaggá válik. Mig végre az utóbbi hitelező perbe fogja, szöl- lejét eladatja, mely 300 írton kel el. Most a felperes prókátor perköltsége 150 frt, több évi adó 120 frt, összesen 270 frtot tesz ki, és igy, várja a vándorlásból hazaérkezendőt 400 frt, töke helyet 30 frt, maradvány; 370 frt, pedig örökre oda, visszapótolhat- lanul! íme egy vonás a sok közül az egyénenkénti kezelés eredményéből. (Folyt, köv.) Egyleti élet. A hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egylete, Csiky Sándor elnöklete alatt, múlt vasárnap, f. hó 10-én délután a városháznál eléggé népes közgyűlést tartott. Fontosabb tárgyai e közgyűlésnek a következők: Elnök azon indítványára, hogy az elhalálozások s részben elköltözések folytán meggyéríilt központi választmány újjá alakíttassák, a közp. vál. tagjaiul megválasztattak : Pop- pel Gyula, Horváth József, Cserey Ignác, Burik István, Tilkovszky Fridolin, Mezey József, Dombay Tádé, Neszvadba Sándor és Mansz- barth György. Ez uj választmány utasíttatott, hogy az egyletet érdeklő iratokat az elnöktől vegye át, s helyezze el, s az egylet ügyeit rendezze mindaddig, mig a közp. honvéd-egylethez felküldött alapszabályok vissza nem érkeznek, melyek visszaküldésének megstirgetése szintén feladatukká tétetett. Indítványoztatott, hogy miután az 1849-iki kápolnai csata napja, mely évenkint a csata évfordulóján, febr. 27-én szokott megünnepeltetni, a legzordonabb évszakra esik, mely a vidéki közönséget a tömegesebb megjelenésben, s az ünnepély méltó fényének emelésében akadályozza, kedvezőbb időszakra, pl. május hó valamely napjára tétessék által. Érdekes vita után elhatároztatott, hogy, miután az 1849. febr. 27-én vivőit csata a magyar szabadságharc történetében, a magyar honvédek diadalteljes hadjáratának egyik legnevezetesebb forduló pontját képezi, melynek emlékéhez a kápolna környékebeli nép is kegyelettel ragaszkodik, az eddigi szokáshoz híven, ezentúl is a csata évforduló napján, azaz febr. 27-én ünnepeltessék meg a szokásos módon, mely azonban nem zárja ki, hogy a hevesmegyei houvédegylet az 1848/9-iki szabadságharc emlékét eseti öl-esetre a nevezett csata színhelyén, kedvezőbb időszakban alkalmas módon megünnepelhesse. Az egyleti pénztár állapotáról felolvasott jelentésből kitűnik, hogy a pénztárban f. é. mart. 1-ével 217 frt 43 kr, van. A pénztári számadások megvizsgálására Tárnái-, Tilkovszky és Faragó
