Eger - hetilap, 1878
1878-12-19 / 51. szám
405 — (4 heves-szolnokmegyei nőegylet) a Kataliu-bál tisztajöve- delméböl 30 frtot adott át az alispán rendelkezésére, oly kijelentéssel, hogy az a megyei sebesültek és mozgósítottak Ínségben hátrahagyott családjai segélyezésére fordittassék. — Az egylet árvái javára is maradt 100 írton felül a nevezett bál jövedelméből. * (A heves megyei jótékony nöegylet) saját árvaháza javára jövő 1879 évi január 18-án bazárral egybekötött kartonbált rendez, melyre, a t. közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. — (Értesítés.) Az egri izr. hitközségnél a választások f. hó 25-én fognak megejtetni. Felbívatnak a választók, hogy szavazási iveiket az alapszabályok értelmében , ugyanezen nap délelőtti 9—12, s délutáni 2 -5 óráig, a hitközség irodájában, a szavazat- szedő küldöttségnek adják át. Eger, 1878. decz. 17-én. A szavazat- szedő bizottság nevében: Fischer Soma, mint a nevezett bizottság jegyzője. — (Jogászból) jövő farsangon uem fog tartatni, mivel a joghallgató ifjúság egy része a mostoha körülmények miattőiem akarja a bál ismert jó renoméját félsikerti bállal koczkáztatni. Vidékre már meghívók is küldetvén szét, e körülményt a joghallgatók kérelmére sietünk köztudomásra hozni. — (Beköleze, Csehi és Szűcs) kisközségek új körjegyzői álla- mása, f. hó 22-én fog Csehiben, a körjegyzőség székhelyén választás utján betöltetni. * (A pápa és tanítója.) Midőn a pápa a minap a római kollégium tanárait fogadta, ezek közt volt Patrizi pater is, kinek a szent atya egykor tanítványa volt. A rector beszéde után, melyre XIII. Leo latinul válaszolt, a tanárok sorban a szokásos lábcsó- kolás végett a pápához járultak. Midőn a sor Patrizira került, a pápa leszállt trónjáról s megölelve az öreget, őszinte hálával szólt azon időről, a midőn mint ifjú hallgatta a pater előadásait. * (4. „Szent- István-Társulat“) f. hó 12 én tartotta meg havi ülését, mely alkalommal Tárkányi Béla egri apát-kanonok társulati elnök bejelentő: hogy a f. évre járó tagilletmények már szétküldve lévén, a jövő évre kitűzött munkák sajtó alatt vannak, és pedig F r a k n ó i Vilmostól „Vitéz János esztergomi érsek élete.“ F U s s y Tamástól „IX Pius pápasága“ II. Rész. — A múlt havi ülés óta a társulat kebelébe tizenöt uj tag lépett. — (Az orosz nép igazságszolgáltatása.) Pokrovo faluban a wolski kerületben egy Wolkin nevű paraszt ellopta a szomszédja lovát. A falu parasztjaiból alakított törvényszék ezért a következő büntetést mérte rá: Wolkinnak levetkőzve egy kocsi elé kellett fogni magát s ezt a falu valamennyi utczáján végig huzni. Ezt meg is tette, de a szerencsétlent a parasztok annyira Utötték-ver- ték, hogy végre összerogyott s nem tudott tovább menni. Egy fejszével azután örökre véget vetettek szenvedéseinek. — (Kivégzésed.) Németország a múlt napokban a kivégzések hazája volt. Múlt csütörtökön reggel Weimarban a 16'/s éves, virágzó, nevelt leányán elkövetett gyilkosság miatt elitéit Voigtvitter földmivest végezték ki a drezdai törvényszéktől kölcsönzött guillo- tine-nal. Utolsó szavai voltak, hogy ezer tallért adna, ha a gyilkost kipuhatolhatnák. Végre meghalt, anélkül, hogy tovább bizonyítgatta volna ártatlanságát. Neje és gyermekei nem kívántak vele beszélni kivégeztetése előtt. — Hamburgbau meg szombaton Döpke gyermekgyilkost fejezték le. Másfél év alatt ez már Hamburgban a harmadik kivégzés, mig a háromszor nagyobb Berlinben csak egy ily eset fordult elő. Döpke, ki azzal volt vádolva, hogy egy fiút előbb utálatos módon meggyalázott és aztán megölt, nem vallotta he bűnösségét, de a törvényszéki nyomozás csattanós bizonyítékokat derített ki ellene * (Különös rablógyilkosok.) Kalkuttától észak felé tizenkét mértföldnyire fekszik Bengalh nevű falucska, melyben mintegy száz ház áll párhuzamos két sorban s ezen két sor házat egymástól egy patakcsa választja el, mely a Hougly hegylánczolatból csendesen lejt le a bengali öböl felé s itt járhatatlan erdők borítják halmait, melyeknek lábánál terül el a nevezett falucska. Folyó évi szép. 14-én délután három óra tájban ezen falucska határában a kuko- ricza földöu két indiai földműves dolgozván, ezek a dús bozót között közelükben zörejt hallottak, de azt figyelmökre sem méltatták. E zörej mindinkább közeledett, a midőn a bokrok egyszerre szétválnak s egy nagy fatörzsöt ágainál fogva, sietve tartott feléjök négy nagy majom. Az indusok sem vették tréfára a dolgot, hanem, ucczu neki vesd el magad, futásnak eredtek, minthogy a hatalmas majmok orrtintorgatva üldözték őket, úgy hogy indiai gyorsfutóink maguk sem tudták miképen jutottak el a mentő fa alá, de itt sem állapodtak meg, hanem falucskájokba siettek. A rémhírt megtudván a falucska apraja nagyja, mind összecsődült. Ekkor roppant nagy majmok serege tör ki az erdőségből, megrohanja a község lakosait, ezek között a gyermekeket és nőket kegyetlenül leveri. Az indusok a község mellett fekvő hegyre futottak. Legyözetésökben hihetőleg nagy szerepet játszott a félelem és a babona. Ezen szomorú történet után való éjjel hallották a majmok fülsértő nyivákolását, midőn azok a házak közt össze-vissza futkostak, azután vörös világosság tűnik föl az égen, a folyócska jobb oldalán levő házsor lángba borult: a tűzvész kiűzte legyőzőiket, melyek a lángoktól megrémülve, pokoli ordítás közt rohantak vissza az erdőségbe, miután mindent szétromboltak és elraboltak. Másnap az angol tisztek kimentek a falucskát megvizsgálni, jó mélyen behatoltak az erdőbe, de már csak hült helyét lelték ama különös rablógyilkosoknak ; a megrémült indusok pedig onnan kiköltöztek, hogy Kalkutta közelében telepedjenek meg. (A „La Li- berté“ után közli V. P.) * (Végzetes csókok.) Darmstadtban a nagyherczegi család körében föllépett diphteritis (roncsoló toroklob) alkalmul szolgált a német orvosoknak a betegség lefolyását tanulmányozni. Ekkor ki- tüut, hogy a diphteritis föllépése, valamint terjedése a nagyherczegi cs alád ba n száj csó k o k r a vihető visz- sza. A 4 éves Mária herczegnöt és anyját Alice nagyherczegnöt (Viktoria angol királynő leányát) elragadta az iszonyú betegség, a nagy herczeget és a többi három gyermeket sikerült nagynehezen megmenteni. E szomorú példán okulva, minden szülőnek kötelessége gyermekei neveltetésénél arra ügyelni, hogy azok semmiesetre se engedjék, különösen a látogatóktól, legyenek bár a legközelebbi rokonok, szájon csókoltatni magukat. Ez gyakran csiráját hordja magában a veszélyes ragályoknak. A szájcsókolás pedig nálunk még nagyon el van terjedve, ellenben Francziaországban és másutt még a rokonok közt is illetlenségnek vétetik az üdvözlő csókot nem az arczra vagy a homlokra, hanem a szájra nyomni. Ajánljuk a föntebbi kitűnő orvosok által közölt szakvéleményt minden szülő figyelmébe, kinek csak gyermeke jóléte szivén fekszik. A szájcsókolás épp oly veszélyes, mint visszatetsző divatjával mindenkorra föl kellene hagynunk. * (A boszniai küldöttség) decz. 11-én érkezet Bpestre s 12-én fogad atott ö felsége által. A küldöttség vezére hódolati feliratot nyújtott át rövid beszéd kíséretében, melyben sajnálatát fejezte ki, hogy nehány (?) félrevezetett egyén, vitéz hadseregünknek ellenállt s végül a hódolati feliratot mint legöszintébb érzéseik kifejezését kérte fogadtatni. (Bizony azon nehány eltévelyedett bosnyák ellenállását most sok család siratja; aztán a kifejezett érzések őszinteségében is van okunk kétkedni, habár Pbilippovics váltig állitja, hogy Boszniában ninc3 kebel, mely értünk ne lelkesednék.) A küldöttség a fogadtatás napján udvari ebédre is hivatalos volt. Ezt megelöziileg a minisztereknél is tisztelgett s miután a főváros nevezetességeit megtekintette 14 én haza ufozott. — (2.400.000) azaz kétmillió négyszáz ezer olasz lirát loptak el ismeretlen tettesek Anconában, az olasz nemzeti bank kárára. Ezen értékösszeg három vasládában volt elzárva, és állt 1000 drb. ezeres, 2000 drb. ötszázas, 4000 darab százas lírányi nemzeti bankpapírból. Miután feltehető, hogy ily nagy összeg nagyrésze külföldre vitetett beváltás végett, az ismeretlen tolvajok hazánkban is köröztetnek. A tetteseket uem is rossz lenne felfedezni, mert az olasz bank a tettesek felfedezője részére az ellopott összeg egyötöd részét tűzte ki jutalmát, ami kerekszám 480 ezer lira. — (Helyréig izitds.) Az „Eger“ 49. számában, a vegyes hirek rovata alatt, az egri joghallgatókat segélyzö egylet javára adakozók nevei közt tévesen fordul elő Kiss Kálmán, e helyett Kósa Kálmán úr nevét jegyezzük föl, Belánszky-Kempelen Sidonin ö nsga pedig nem 1, hanem 2 frtot kegyeskedett adományozni. — Lapunk ugyanezen számában, a t. nöegylet katalinbáii bazárjához adakozók névsorából pedig Farkasné H. Otília úrnő neve maradt ki. — Sietünk e hibákat helyreigazítani. * (Boszniából kaptuk) az alant közölt népdalt, melyet Abra- hámy Zvornikban állomásozó egy évi önkéntes szerzett s bakáink az idegen országban széliében dalolnak. Drina vize jaj be nagyon zavaros A szivem meg hej be nagyon bánatos Drina vize nem lesz zavart örökre De szivemnek tán sold se lesz öröme! Zvornik felett az ég be van borúivá, Es nem oszlik, — szét nem foszlik borúja, Sötét égen a napsugár nem ragyog, Kedves hazám tőled be messze vagyok. Bosnyákország hegyes völgyes vidéke, Hej be sokat kellett szenvednem érte,
