Eger - hetilap, 1878

1878-11-07 / 45. szám

357 egy gazdag gyűjteményt! régiségi tárlatot mutatott fel a tudós világ régészei előtt. Édesen emlékezett meg a varázshatásról, melyet ama congres- 8U8 tartása az országban szétárasztott, mely nem maradt visszaha­tás nélkül vidékünkre sem. Példa ebben ami régészeti egyletünk megalakulása is s múzeumunknak oly gyors keletkezése, nem kü­lönben gyarapodása az egyesek áldozó készsége által. Az egyleti közreműködést illetőleg hangsúlyozva megjegyzé: hogy mi nem kívánunk nagy áldozatokat. Csekély anyagi erővel is fényes eredményt leszünk képesek felmutatni. Annyira ösmerjtik vidékünk régiségi telepeit, mondá, hogy csak talpunk alá kell nyúlnunk, hogy a régiségi tárgyakat múze­umunk számára felszedjük, kibúvároljuk. Emellett képesek vagyunk arra is, hogy a kihuvárlást müér- telemmel hajtsuk végre, hogy főképen a történelem előtti időből az egyetemes és honi régészetet saját ösmereteinkkel, búvárlati ta­pasztalatainkkal is gazdagítsuk, annak előrehaladott követelményei gzerínt. Kedvesen emlékezett meg továbbá az egyleti nötagokról is, kik tiszteletreméltó példájukkal, az egyleti tagok sorába való be­lépésükkel az egylet jövendőjének zálogát tették le annak oltárára. Végül számot adva az egylet választmányi üléseinek műkö­déséről, s megköszönve a benne s tisztviselő társaiba helyezett bi­zalmat, maga és azoknak nevében az egylet élén viselt állásról lemondott. Egyúttal új tisztviselők szükséges választásának bekö­vetkezett mozzanatára figyelmeztette a közgyűlést. 2. ) Előbb azonban még a titkár jelentése következett. Mely először is azt tartalmazta, hogy folyó évi május hóban a Nagyvára­don tartott biharmegyei régészeti kiállításon 80 darab régiségi tár­gyakkal vett részt az egylet ama kiállítás bizottságának felhívása folytán. Előadván, hogjf a küldemény kitűnő elismeréssel, köszö­nettel fogadtatott, s egyszersmind minden hiány nélkül gondosan vissza is küldetett. Azután jelenté: hogy a múlt évi őszi ásatásból néhány tár­gya az egyletnek Nagyváradon Rómer Flóris apát s kanonok ur­nái van megbirálás végett, melyek közül nehányat ö, a titkár, maga személyesen adott át. Olyanok azok, milyeneket az illető biráló, saját nyilatkozata szerint, még soha nem látott. Azok is majd visszaérkezendnek, de türelemre hivatottunk fel általa. Tudomásul vétetett. 3. ) Ezután az egyleti pénztárnok, Bán Zsigmond úr mutatta fel a számodását. Kitűnt, hogy az egylet megalakulása óta a be­vétel 219 frt. és a kiadás 159 írtra ment, hogy a pénztári készlet: 60 frt s 80 kr. Kéri a felülvizsgálatot. Azonban az, két választmányi tag által, eleve már megvizsgál­tatván, a felülvizsgálat feleslegesnek ítéltetett. Sőt a pénztárnok úrnak pontos működéséért a közgyűlés által méltó elismerés sza­vaztatott. 4. ) Ennekutána Milesz Béla muzeumör egy gonddal, szorga­lommal összeállított jelentést olvasott fel, melyben szépen, tel­jesen és részletesen tájékozó képét mutatta fel a múzeumi tár­latnak. Mind végig fokozatos érdekeltségben tartotta az a gyülér fi­gyelmét. Nemcsak azért, mert világosan megérthette abból: mivel bir már eddig is az egylet ? de azért is, mert az által múzeumá­nak méltó, értelmes, hű gondviselőjét ösmerte fel benne. Mi több: nem kevesen úgy is vélekednek, hogy ő is egyikévé válik a mi (ré­gész) népünknek. A jelentés sommázatából kitűnt: bog érmekben bir az egy­let 482 darabot, másnemű régiségi tárgyakban pedig 492-öt, ösz- szesen 979 darabot. Megérinté azt is, hogy az érmekből több mint 200, úgy más különböző régiségekből szinte több mint, 200 darab, előbb a titkár magán gyűjteményét képezte. És a jelentés egyik ríme, mert a másikról hallgatnia kell a titkárnak, az lett: hogy a muzeumör a méltó elismerés koszorújá­val tisztelteték meg. (Vége köv.) Hirfüzér. — (Halottak estéjén) városunk temetőit, daczára a kellemetlen zordon időnek, igen nagy közönség kereste fel. Az elhunytak em­léke iránti vallásos kegyelet e szent ünnepén, kiki igyekszik szebb hazába költözött szeretteink sirhal mát a szeretet ezer meg ezer lángjával megvilágítani, a komor sírkereszteket illatos koszorúkkal befonni s az őszi széltől hervadó sírvirágokat a reménység örök­zöldjével felváltani. A temetöi-kápolnából ki-kihallatszó megható énekek szent ihlettel töltik el a kebelt, s a sírok mellett ajtatos imába merült néma alakok, vagy az iit-ott sötéten hagyott egyes sirhaímok szemlélete; az őszi szél titokzatos mormogása s az ar- ezunkba fútt hervadt akáczlevél; a léget betöltő balzsamos illat s a gondolataink közt akaratlanul is előtért foglaló fájdalmas emlékek szomorú és mégis édes érzetet költenek bennünk. Fáj szivünknek nélkülözni elvesztett kedveseinket, de vigasztaló balzsamként hat fájdalmunkra a viszontlátás édes reménye. Ez az, ami mintegy megvigasztal bennünket s felemeli lelkeinket, midőn kedves halott­jainkra gondolunk. Ez az oka, hogy nem csüggedünk el a temető láttára s nem fogja el keblünket közös sorsunk miatt a kicsinyes félelem érzete; mert az örökélet hite a földiélet bajaival való küzde­lemben uj életet önt belénk. Az ö ökélet hite s elköltözött kedve­seink viszontlátásának reménye nélkül, sivár lenne az élet s bor­zasztó lenne a halál tudata, de a halottak ünnepe megbarátkoztat ez eszmével s kibékít sorsunkkal. — (Érsek úr ö exeja) több nap óta beteg. Baja, mely a múlt szerdát megelőző éjjel aggasztó mérvű rohamos lázzal kezdődött, megnyugtató fordulatot vett ugyan, s ö exeja öt napi fekvés után az ágyat már elhagyhatta; de még mindig a szobát kell őriznie. Adja Isten, hogy a kegyelmes fő pásztor mielőbbi teljes felüdülésé­nek örvendhessenek aggódó hivei s tisztelői! — (Oyászhir.) Őszinte részvéttel tudatjuk Gróf Dessewffy Egy ed né, szül. Ürményí Agatha úrnő halálát, ki f. hó 4-én, rövid szenvedés után, Vattán, jobblétre szenderült. Hűlt teteme, f. hó 6-án tétetett díszes közönség részvéte mellett, a családi sírboltba öröknyu­galomra. A boldogúlt egyike volt azon ritka lényeknek, kik minden körben tisztelet, és szeretet tárgyai; városunk jobb köreiben is szá­mosán ismerték és tisztelték s így halálát gyöngéd férjén, kis le­ányán és szerető atyján kívül számosán fájlalják. — Béke poraira! — (4 katvan-kMvdrosi temetőben) nyugvó 48/49-iki hon­védek sirja a halottak estéjén egyike volt azoknak,melyeket leg­szebben díszített fel s világított ki a honfiúi kegyelet. A magas síremléket borostyán-koszorúk diszesíték s fényesen világított trans­parenten messziről olvasható vala: „Csatájok a védelmezett népjog csatája volt.“ — Ugyanazon temetőben nyugvó koszorús költőnk: Mindszenti Gedeon sirhalmát is megvilágítá a baráti szeretet s a sírkereszten levő koszorú szalagját e felirat diszité: „Álmodj' örökre édes álmokat, Álmodd jövendő boldogságodat, Boldogságod legédesebbikét: Hol mindig látod dalod Istenét!“ — (A heves -szolnokmegyei nöegylet,) f. hó 4-én tartott gyű­lésén, legmélyebb részvétét fejezte ki jegyzőkönyvileg, két áldozat­kész alapító-tagja : Uhlarik Begovcsevich Vilma és Vavrik Thal- vizer Francziska úrnők közelmúltban történt halála felett. * (4 hevesmegyei jótékony nőegylet) elhunyt tagjaiért az évi gyászmisét a minorita rend templomában, f. hó 14-én d. e. 10óra­kor fogja megtartani, melyre az egylet tagjai tisztelettel meghivatnak. — (Hymen.) Brezovay Klárikát, megyénk egyik legkedvesebb úrhölgyét, f. hó 10 én fogja Szóláton oltárhoz vezetni Sziklay Ede, abaujmegyei birtokos. Szivünkből kívánjuk, hogy a derék fiatal pár nagyon sokáig zavartalanul élvezze a boldogságot! — (Árvíz veszélyének voltunk kitéve ismét.) November 2-ikán szombaton éjjel valóságos zivatar dühöngött, mely alkalommal na­gyobb mérvű esőzés is lévén, a patakmedre csakhamar egészen megtelt. A patakmentén egész éjjel nem aludtak a folytonos ret­tegéstől, s vasárnap reggel a piaczon a kereskedésekből is hur- czolkodni kezdtek. A Felnémet és Eger közti völgy vizzel volt bo­rítva, s a Generális-hidnál ma'dnem a Sir Lajos üzletéig kiöntött a patak. Minden perezben száz meg száz ember ment a hidakhoz aggódva nézni, hogy nem emelkedik-e a viz. Délre azonban apadni kezdett s a város alatti völgyet Kis-Tálya irányában elönt­vén, a veszélytől ezúttal megmenekültünk. De hát a jövőben le­szünk-e ily szerencsések ? — (A szűr etetéssel) sok helyen még most sincsenek készen, sőt többen még hozzá sem fogtak, mely késedelmezésöknek búsásan megadták az árát. Először a zord időben szedőket igen nehezen s csak magas napszám mellett lehet kapni, másodszor a megrom­lott utakon a termés beszállítása is sok bajjal és nagy költséggel jár, úgy hogy a szállításért 50 krt is fizetnek akónkint. De elő­fordult az a ritka eset is, hogy egy szőlőbirtokos kidoboltatta, hogy bárki leszedheti felében a szőlőjét, s mint halljuk még ily feltétel mellett sem voltak vállalkozók. Hiába ! a sok termés is csak ak­kor áldás, ha értékesíteni lehet. — (4 60-ik gyalog-ezred) Boszniából szabadságra bocsájtotf, 400 tartalékosa, f. hó 2-án, esteli 10 órakor érkezett városunkba.

Next

/
Thumbnails
Contents