Eger - hetilap, 1878
1878-11-07 / 45. szám
357 egy gazdag gyűjteményt! régiségi tárlatot mutatott fel a tudós világ régészei előtt. Édesen emlékezett meg a varázshatásról, melyet ama congres- 8U8 tartása az országban szétárasztott, mely nem maradt visszahatás nélkül vidékünkre sem. Példa ebben ami régészeti egyletünk megalakulása is s múzeumunknak oly gyors keletkezése, nem különben gyarapodása az egyesek áldozó készsége által. Az egyleti közreműködést illetőleg hangsúlyozva megjegyzé: hogy mi nem kívánunk nagy áldozatokat. Csekély anyagi erővel is fényes eredményt leszünk képesek felmutatni. Annyira ösmerjtik vidékünk régiségi telepeit, mondá, hogy csak talpunk alá kell nyúlnunk, hogy a régiségi tárgyakat múzeumunk számára felszedjük, kibúvároljuk. Emellett képesek vagyunk arra is, hogy a kihuvárlást müér- telemmel hajtsuk végre, hogy főképen a történelem előtti időből az egyetemes és honi régészetet saját ösmereteinkkel, búvárlati tapasztalatainkkal is gazdagítsuk, annak előrehaladott követelményei gzerínt. Kedvesen emlékezett meg továbbá az egyleti nötagokról is, kik tiszteletreméltó példájukkal, az egyleti tagok sorába való belépésükkel az egylet jövendőjének zálogát tették le annak oltárára. Végül számot adva az egylet választmányi üléseinek működéséről, s megköszönve a benne s tisztviselő társaiba helyezett bizalmat, maga és azoknak nevében az egylet élén viselt állásról lemondott. Egyúttal új tisztviselők szükséges választásának bekövetkezett mozzanatára figyelmeztette a közgyűlést. 2. ) Előbb azonban még a titkár jelentése következett. Mely először is azt tartalmazta, hogy folyó évi május hóban a Nagyváradon tartott biharmegyei régészeti kiállításon 80 darab régiségi tárgyakkal vett részt az egylet ama kiállítás bizottságának felhívása folytán. Előadván, hogjf a küldemény kitűnő elismeréssel, köszönettel fogadtatott, s egyszersmind minden hiány nélkül gondosan vissza is küldetett. Azután jelenté: hogy a múlt évi őszi ásatásból néhány tárgya az egyletnek Nagyváradon Rómer Flóris apát s kanonok urnái van megbirálás végett, melyek közül nehányat ö, a titkár, maga személyesen adott át. Olyanok azok, milyeneket az illető biráló, saját nyilatkozata szerint, még soha nem látott. Azok is majd visszaérkezendnek, de türelemre hivatottunk fel általa. Tudomásul vétetett. 3. ) Ezután az egyleti pénztárnok, Bán Zsigmond úr mutatta fel a számodását. Kitűnt, hogy az egylet megalakulása óta a bevétel 219 frt. és a kiadás 159 írtra ment, hogy a pénztári készlet: 60 frt s 80 kr. Kéri a felülvizsgálatot. Azonban az, két választmányi tag által, eleve már megvizsgáltatván, a felülvizsgálat feleslegesnek ítéltetett. Sőt a pénztárnok úrnak pontos működéséért a közgyűlés által méltó elismerés szavaztatott. 4. ) Ennekutána Milesz Béla muzeumör egy gonddal, szorgalommal összeállított jelentést olvasott fel, melyben szépen, teljesen és részletesen tájékozó képét mutatta fel a múzeumi tárlatnak. Mind végig fokozatos érdekeltségben tartotta az a gyülér figyelmét. Nemcsak azért, mert világosan megérthette abból: mivel bir már eddig is az egylet ? de azért is, mert az által múzeumának méltó, értelmes, hű gondviselőjét ösmerte fel benne. Mi több: nem kevesen úgy is vélekednek, hogy ő is egyikévé válik a mi (régész) népünknek. A jelentés sommázatából kitűnt: bog érmekben bir az egylet 482 darabot, másnemű régiségi tárgyakban pedig 492-öt, ösz- szesen 979 darabot. Megérinté azt is, hogy az érmekből több mint 200, úgy más különböző régiségekből szinte több mint, 200 darab, előbb a titkár magán gyűjteményét képezte. És a jelentés egyik ríme, mert a másikról hallgatnia kell a titkárnak, az lett: hogy a muzeumör a méltó elismerés koszorújával tisztelteték meg. (Vége köv.) Hirfüzér. — (Halottak estéjén) városunk temetőit, daczára a kellemetlen zordon időnek, igen nagy közönség kereste fel. Az elhunytak emléke iránti vallásos kegyelet e szent ünnepén, kiki igyekszik szebb hazába költözött szeretteink sirhal mát a szeretet ezer meg ezer lángjával megvilágítani, a komor sírkereszteket illatos koszorúkkal befonni s az őszi széltől hervadó sírvirágokat a reménység örökzöldjével felváltani. A temetöi-kápolnából ki-kihallatszó megható énekek szent ihlettel töltik el a kebelt, s a sírok mellett ajtatos imába merült néma alakok, vagy az iit-ott sötéten hagyott egyes sirhaímok szemlélete; az őszi szél titokzatos mormogása s az ar- ezunkba fútt hervadt akáczlevél; a léget betöltő balzsamos illat s a gondolataink közt akaratlanul is előtért foglaló fájdalmas emlékek szomorú és mégis édes érzetet költenek bennünk. Fáj szivünknek nélkülözni elvesztett kedveseinket, de vigasztaló balzsamként hat fájdalmunkra a viszontlátás édes reménye. Ez az, ami mintegy megvigasztal bennünket s felemeli lelkeinket, midőn kedves halottjainkra gondolunk. Ez az oka, hogy nem csüggedünk el a temető láttára s nem fogja el keblünket közös sorsunk miatt a kicsinyes félelem érzete; mert az örökélet hite a földiélet bajaival való küzdelemben uj életet önt belénk. Az ö ökélet hite s elköltözött kedveseink viszontlátásának reménye nélkül, sivár lenne az élet s borzasztó lenne a halál tudata, de a halottak ünnepe megbarátkoztat ez eszmével s kibékít sorsunkkal. — (Érsek úr ö exeja) több nap óta beteg. Baja, mely a múlt szerdát megelőző éjjel aggasztó mérvű rohamos lázzal kezdődött, megnyugtató fordulatot vett ugyan, s ö exeja öt napi fekvés után az ágyat már elhagyhatta; de még mindig a szobát kell őriznie. Adja Isten, hogy a kegyelmes fő pásztor mielőbbi teljes felüdülésének örvendhessenek aggódó hivei s tisztelői! — (Oyászhir.) Őszinte részvéttel tudatjuk Gróf Dessewffy Egy ed né, szül. Ürményí Agatha úrnő halálát, ki f. hó 4-én, rövid szenvedés után, Vattán, jobblétre szenderült. Hűlt teteme, f. hó 6-án tétetett díszes közönség részvéte mellett, a családi sírboltba öröknyugalomra. A boldogúlt egyike volt azon ritka lényeknek, kik minden körben tisztelet, és szeretet tárgyai; városunk jobb köreiben is számosán ismerték és tisztelték s így halálát gyöngéd férjén, kis leányán és szerető atyján kívül számosán fájlalják. — Béke poraira! — (4 katvan-kMvdrosi temetőben) nyugvó 48/49-iki honvédek sirja a halottak estéjén egyike volt azoknak,melyeket legszebben díszített fel s világított ki a honfiúi kegyelet. A magas síremléket borostyán-koszorúk diszesíték s fényesen világított transparenten messziről olvasható vala: „Csatájok a védelmezett népjog csatája volt.“ — Ugyanazon temetőben nyugvó koszorús költőnk: Mindszenti Gedeon sirhalmát is megvilágítá a baráti szeretet s a sírkereszten levő koszorú szalagját e felirat diszité: „Álmodj' örökre édes álmokat, Álmodd jövendő boldogságodat, Boldogságod legédesebbikét: Hol mindig látod dalod Istenét!“ — (A heves -szolnokmegyei nöegylet,) f. hó 4-én tartott gyűlésén, legmélyebb részvétét fejezte ki jegyzőkönyvileg, két áldozatkész alapító-tagja : Uhlarik Begovcsevich Vilma és Vavrik Thal- vizer Francziska úrnők közelmúltban történt halála felett. * (4 hevesmegyei jótékony nőegylet) elhunyt tagjaiért az évi gyászmisét a minorita rend templomában, f. hó 14-én d. e. 10órakor fogja megtartani, melyre az egylet tagjai tisztelettel meghivatnak. — (Hymen.) Brezovay Klárikát, megyénk egyik legkedvesebb úrhölgyét, f. hó 10 én fogja Szóláton oltárhoz vezetni Sziklay Ede, abaujmegyei birtokos. Szivünkből kívánjuk, hogy a derék fiatal pár nagyon sokáig zavartalanul élvezze a boldogságot! — (Árvíz veszélyének voltunk kitéve ismét.) November 2-ikán szombaton éjjel valóságos zivatar dühöngött, mely alkalommal nagyobb mérvű esőzés is lévén, a patakmedre csakhamar egészen megtelt. A patakmentén egész éjjel nem aludtak a folytonos rettegéstől, s vasárnap reggel a piaczon a kereskedésekből is hur- czolkodni kezdtek. A Felnémet és Eger közti völgy vizzel volt borítva, s a Generális-hidnál ma'dnem a Sir Lajos üzletéig kiöntött a patak. Minden perezben száz meg száz ember ment a hidakhoz aggódva nézni, hogy nem emelkedik-e a viz. Délre azonban apadni kezdett s a város alatti völgyet Kis-Tálya irányában elöntvén, a veszélytől ezúttal megmenekültünk. De hát a jövőben leszünk-e ily szerencsések ? — (A szűr etetéssel) sok helyen még most sincsenek készen, sőt többen még hozzá sem fogtak, mely késedelmezésöknek búsásan megadták az árát. Először a zord időben szedőket igen nehezen s csak magas napszám mellett lehet kapni, másodszor a megromlott utakon a termés beszállítása is sok bajjal és nagy költséggel jár, úgy hogy a szállításért 50 krt is fizetnek akónkint. De előfordult az a ritka eset is, hogy egy szőlőbirtokos kidoboltatta, hogy bárki leszedheti felében a szőlőjét, s mint halljuk még ily feltétel mellett sem voltak vállalkozók. Hiába ! a sok termés is csak akkor áldás, ha értékesíteni lehet. — (4 60-ik gyalog-ezred) Boszniából szabadságra bocsájtotf, 400 tartalékosa, f. hó 2-án, esteli 10 órakor érkezett városunkba.
