Eger - hetilap, 1878
1878-11-07 / 45. szám
355 a sok nötelen férfi, a még több hajadon nö ez osztályokban. — És más helyütt: „Az üres páváskodás, a kttlrnáz oktalan fitogtatása, a minden mélyebb alapot nélkülöző sima társalgási ügyesség helyett, komoly Ismeretek, nemes érzelmek, egyszerűség a szokásokban, igénytelenség, önzéstelenség és erkölcsi öntudat fejlesztése és gyarapítása legyen a föczél a nők neveltetésében, és a sok hajadon száma egyre fog csökkeni. (Folyt, köv.) Dr. Szolcsányi Hugo. Ama bizonyos „műszaki véleményéről s a vizáéiról. „Jöttünk, mentünk — száz forint; Ittunk, ettünk — száz forint.“ Szomorú régi nótája ez magyar földön a küldöttségeknek, bizottságoknak, és minden nemű -ság és -ségeknek! Csaknem hasonló nótára megy ki az „Eger“ múlt számában megjelent „Műszaki véleménye“ is Wohlfarth és Schmidt uraknak a behatóbb vizsgáló előtt. Ugyanis nem tekintve ama vélemény antediluvialis retves stílusát, miről elég bizonyíték a: „jövőbeni, ugyszinte, völgyet uraló hegyek, véd fal, okvetlenül, jövőre néz vei“ stb. szemétnyi hibák; mindettől eltekintve is, a tisztán „műszaki“ szempont sincs abban kielégítve. Jelesen: 1. Több részlet benne vagy hibás, vagy fölületes számitású adatot tartalmaz. Ilyen hibás, vagy legalább hiányos az Egerpatak főmedrének és mellékágainak leírása. A pontosságra e tekintetben vagy nincs szükség, s akkor kár volt az idő-, papír- és nyomdafestékért; vagy van szükség, s akkor tessék azt jobban kidolgozni. S hogy van szükség, mutatja az összefüggés az utóbbi számításokban. Ily fölületes továbbá a Felnémet és Eger közti völgyben levő három malomról azon kijelentés minden okadatolás nélkül, hogy azok „fekvésüknél fogva a városra nézve árvíz tekintetében semmiféle veszélyes hatással nem lehetnek.“ A hidboltozatokról pedig: „Ezen boltozatok eltávolítása és egyenes hídszerkezetek általi he- lyettésitése szükséges.“ Ha szükséges, okot rá, — s az egyenes hídszerkezet hogyan volna lehetséges, hogy a hid kellő magasságú, az utczákkal megfelelő színvonalú, s elég erős is legyen? Erre is egy kis világosságot kértünk volna! 2. A „műszaki vélemény“ vastag ellenmondást tartalmaz. Ugyanis azt olvassuk benne, hogy a f. é. aug. 31-iki vizár a vizfogó területnek csak 2/5 részére terjedt, és ugyan, 10,130 hec- tárnyi volt érdekelve, s legnagyobb része a szarvaskői völgyből jött le. Ezen vízmennyiséget a volt gát nem tudta föltartani, mert a viz elszakította ; hátha az egész vizterület érdekelve lett volna, azt hogyan tartotta volna föl? sehogy; ergo: a régi véd fal fölépítése fölösleges, mert a várost nem biztosítja! Elmélkedjünk csak kissé! Tehát a vizár legnagyobb része a szarvaskői völgyből jött; s ezt a mi védfalunk nem tartotta föl; és Uram Fia! ámbár ennek következtében ezen védfalra szükség nincs, mégis azt javasolja a „műszaki vélemény,“ hogy a szarvaskői völgyben kell védfalat építeni ! Hát a védfal erősebb lesz azáltal, ha nem a régi helyén lesz építve? Hát ugyan azon vizet Szarvaskőnél föltartja, Egernél pedig nem? Hát már most kell-e védfal vagy nem? Ki lesz okos a „műszaki véleményből?“ Az ok Szarvaskőnél is az, ami itt: mert a mi falunkat az onnan jövő vizár döntötte le (az nem segit a dolgon, hogy csak „legnagyobb része“ de nem az egész víz jött onnan, mert kissé nagyobb felhőszakadás mellett az onnan jövő viz nagyobb lehet mint volt); és mégis itt nem kell védfal, mert elégtelen, ott pedig kell! — Vagy ott tán máskép fogják építeni? hát itt nem lehetne fölépitni jobban? . . . 3. A „műszaki vélemény“ beszél sok mindenről, csak arról nem, amiről voltakép kellene. Mert nem azt kell mutogatni, hogy kell-e Egerben vízgát azaz e régit föl kell-e építeni vagy nem, hanem: a). Hogyan építendő a vizgát átalán; b) előnyösebben lehet-e azt Szarvaskőnél kivinni, mintsem a régi helyen; c) Eger városa a fönálló viszonyok szerint mily terhet viseljen a Szarvaskőnél s milyet a régi helyen építendő vizgátnál; d) mikép esz- közlendő a patak medrének tisztítása, mélyítése, szélesbitése, s szabályozása; e) mily mellékintézkedések teendők még ez ügy körül ; pl. «) a malmok, zugók, zsilipek . . . kérdése; ß) a hidak átalakítása; y) vizfogó csatornarendszer; ó) a gőzmalom környéki veszélyes sarkantyú, mely a viz erejét az irgalmasok falára hajtotta, tűrendő-e; s) az újonnan építendő házak mily elvek szerint épittessennk föl; f) mily módú kisajátítások hozandók javaslatba — stb. Ezeket a „műszaki vélemény“ vagy épen nem, vagy nagyon csekély részben érinti. S azért, eddigi fejtegetésünk csak negativ eredményű lévén, bátorságot veszünk magunknak jövőre positiv irányban folytatni czikkünket, addig is hangsúlyozván mint meg- fontolandót, hogy a gát kérdése eldőlte előtt haladéktalan égető teendőnk: a patakmeder tisztítása ! Verves. (Folyt, köv.) Einsam und schweigend trauert Auf brennender Felsenwand. A virágoktól az utczára menni, a világváros zajos zsivaja közé — ahhoz nincs kedvem. Maradjunk meg a természet szépségeinél, melyeket az embernek művészi törekvése csak annál szebbekké Ugyekezett tenni. Jerünk a boulognei erdőbe, Páris eme kis tündérkertjébe. Mintha eltűnnék a város, itt minden zöld. A hőség tikkasztó, bágyasztó, s ez egy kis oáz, hol szabad lélekzetet vehetünk. S a kedély, melyet elnyomott a soknak látása, eltikkasztott a fáradság, felfrissül. A leggyönyörűbb fasorok közt menve órahosszat elérjük az erdő két tavát, melyek közepén a szigeten csinos elrendezésű, svajczi modorú házak intenek felénk barátságosan. Este 6—7 óra közt kezdődik a boulognei erdőben a kocsizás. A haute volée kirándul. A sok kocsi, fogat vetélkedik az ízlésben; nincs tán kettő egymáshoz hasonló. A mit csín, elegentia Dyujthat, nézheted ezer példányban. S gyönyörködhető! a finom férfi és növilág toilettjébeo, gondatlan viseletében, melylyel a szabadban feledi gondjait, — vagy tán ide jön a nap semmittevése után valakin gondolatjait feledni. Itt meg 4—5 diszhiutóval találkozol, benne násznép. Párisi szokás a lakodalom napján végig- kocsizni a boulognei erdőn át a jardin d’ acclimatisationba, hol a világ majdnem minden virága ápoltatik, hogy a kik eznap léptek egy terhes pályára az első napon a legszebb virágok közt tehessék első úfjokat. Hátha így — az utolsó ? — Van akit a természet szépségei euthusiasmusra ragadnak, mint egy barátomat, ki velem együtt ott kocsizva, képzeletének ikarusi szárnyakat kölcsönzött; és van aki kevésbé ábrándos, mondjuk ki: prózai, ki elfeledi a természet ajándékait, hogy kémlelje, mit adott hozzájok az emberi munka, mennyire viheti az teremtő, aiakitő eréjében. Valóban sok történt, hogy Paris 2 milliójának legyen egy helye, hol friss levegőt szihatni. Pedig történeti hely is ez. 1870-ben ez a szép fasor letaroltatott, az erdő elpusztítatott — így kívánta ezt a hadi taktika. Hol most fülemülék dalolnak bombák sivltottak, s a természet e kioszkjában a háború fúriái dühöngtek. S ime megint zöld minden ; a levágott fa helyén uj van; válogatott bokrok fényes zöldje, mintha mindennap mosnák, éleszti szemedet. Jó itt elfeledni, hogy oly messze vagyunk — hazulról. De ki nem lehet kerülni a várost; el tehát a természet őszinteségétől a város csalfaságaihoz. Hol nagy a kereskedelem s ipar, s oly nagy a szabad verseny — ott ezekkel karöltve jár a hamisítás és a reclam, ezen nagyhangú farizeusság. A franczia azután ért is hozzá. Egy pár próbát. Olyan 27 kros bolt előtt állunk; minden egyes darabkára odatéve: prix étonnant, in- sen8é ! (Csodálatos, bolond mesés árak !) Emilt végső kiárulást hirdetnek, s nehogy a közönség ámításra gondoljon, 50-szer nyomatják ki: Liquidation sérieuse. (Komoly végeladás.) Nagyobbat mondok. íme egy hosszú czimfelirat: „A jószivü emberhez, kinek 7,000,000 frankja van, s aki 64 perczent világos veszteséggel adhatja portékáit, mert legközelebb megnyerte a — hauptreffert.“ Ide már csak be kel! menni. Vagy kérem olvasott-e regényes csábítást a boltbalépésre ? Egy bolt felett nagy táblán egész történet van leírva. Adom a mese rövid tartalmát. Volt egy nagy gyár — leírja mily nagy üzlet volt az — de a kormány — hah ! az a kaúr- mány — betiltotta: a gyároson rajta maradt a sok portéka. Mi tevő legyen ? E! kell azokat adnia. De pénzéhez is akar jutni mihamarabb. Odaadja tehát neveséges olcsón az árukat. S ez aztán hosszan, közbeszött kérdésekkel, párbeszédekkel van leírva. Az ember egyet nevet, s bemegy — nézni. És már meg van fogva, mert bizonyosan rásóznak valamit. S menve az utczáu, kocsikkal találkozol, oldalaikon teli hirdetésekkel. Itt árulják a legjobb szappant; ott a nens hamisított tejet; itt lakik ez a hires orvos; amott a legdivatosabb parfumeok kaphatók stb. S a kocsis egész napi dolga *
