Eger - hetilap, 1878
1878-11-07 / 45. szám
XVII. év-folyam. 45. szám. 1878. november 7-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre: . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — -i.> „ Egyes szám . — 11 „ Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttórben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (sóház-utcza Mózer-féle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Eger, november 6-án. A képviselöházban heves hárcz foly a többség és az ellenzék, vagyis, ha annak legközelebbi okát tekintjük, az országgyűlés és a de- legaczió között. A nov. 1. és 2-iki ülések fölötte izgalmazak voltak, s sajnos, hogy a házban uralkodó hangulat valószínűvé teszi e jelenetek folytatását. — Az okt. 31-íki ülésben a függetlenségi párt részéröl Madarász József határozati javaslatot nyújtott be, hogy a delegácziókat összehívó kir. leiratra vonatkozó intézkedés halasztassék el akkorra, mikor a képviselöház az országyülést megnyitó királyi levélre válaszfeliratát felterjesztette. Az egyesült ellenzék a delegáczió megválasztására vonatkozó királyi felhívásnak kész ugyan megfelelni, de felirattal kiván a koronához járulni az iránt, hogy a delegáczió működésének megkezdése elbalasztas- sék addig, míg a háznak a trónbeszédre adandó válasza ö Felsége szine elé jut. Ezen indítványt Szilágyi Dezső avval indokolta, hogy a rendkívüli állapot, melyben vagyunk, szükségessé teszi, hogy ö Felségét kérjük, engedné meg, hogy saját létünk fölött az első szó bennünket illessen meg, ne pedig az országgyűlés egy választott bizottságát. Az ezen indítvány fölött megindúlt vita a nov. 1. ülésben sem érhetett végett, mert Molnár Aladár azon újabb indítványnyal lépett fel, hogy miután a miniszter- elnök nyilatkozata szerint a trónbeszéd értelmében a berlini szerződés és Bosznia-Herczegovinának ebből folyó rendezése a delegá- cziók alá tartozik, ezen kijelentése pedig a pártot azon aggodalomra jogosítja fel, hogy az országgyűlés e kérdés elnitézésében teljesen mellöztetni fog, a képviselöház hívja fel a kormányt, hogy a berlini szerződést a házzal haladéktalanul közölje. — Tisza Kálmán miniszterelnök tagadja, hogy a berlini szerződés fölött a törvényhozás volna hivatva határozni s arra kéri a házat, hogy e kérdésben határozatát néhány napra halaszsza el. A miniszterelnök s Ivánka Imre bészédeít az ellenzék igen éles megjegyzésekkel kisérte, melyekre a jobb oldal is replikázott, úgy hogy a két párt tagjai között valóságos feleselésre került a dolog. Az ülést Pülsz ky Ágost beszéde zárta be, melyben a miniszterelnök kívánalmát jogosnak mondja, de azon föltétel alatt, hogy az elhalasztás nem a ház sarkalatos jogainak kijátszására fog fordittatni. Beszédét azzal végzé, hogy a miniszterelnök mindig centrálisadéval s más borzasztó következményekkel fenyegetödzik ; de a ház még azon korból megszokta ezeket, midőn a kormányelnök még az oppositio tagja volt, s azért jobb lesz, ha jövőre az ily fenyegetéseket abban hagyja. A nov. 2-iki ülés egyike volt a legizgalmasabbaknak. A vitához először Helfy Ignácz szólott s beszéde végén a fen nebbiekhez még azon újabb javaslatot csatolja, hogy a kormány a berlini szerződés haladéktalan előterjesztésére utasittassék é s a de- legácziók elhalasztassanak. Erre Hotfmann Pál emelt szót, szintén a berlini szerződés előterjesztését sürgetve; utána pedig Orbán Balázs tartotta a többség körében nagy felháborodást keltett beszédét, melyben élesen kel ki a delegáczió intézménye ellen, azt mondván, hogy kik ezt a kiegyezkedéssel megteremtették, a monarchiában a túlsúlyt a soldateska kezére játszották, s áttérvén azon kérdésre, hogy a kormányt támogató párt mily uton-módon tömörült oly nagygyá? az találja, bogy a nép verejtékén, az adózó nép pénzén s megvesztegetés által. Szóló biztosan tudja, hogy az erdélyi részek számára több százezer forint érkezett Csányba, hol azokat a választók között kiosztották. Simonyi Ernő erre kijelentette, hogy ennek alapján az erdélyi képviselőket nem is tekinti a nép képviselőinek. Tisza László Orbán Balázs vádját rágalomnak bélyegezte s követeli, hogy közösen választandó becsületbizottság előtt igazolja. Ezután Tisza miniszterelnök szólott hosszasabban s a többség tapsai és éljenzései között a berlini szerződést letette a ház asztalára, kijélentvén, hogy egy perczig sem vonta kétségbe a törvéuyhozás jogát, melynél fogva a nemzetközi szerződések előterjesztését követelheti, reichstadti szerződés vagy' szerződésszerű megállapodás azonban nem létezik. — Ez utóbbi kijelentésre Eötvös Károly közbekiált: „Nem hisszük ám!“ A miniszterelnök e nem éppen parlamentaris közbeszólásra azt felelte : „Mert a legkevesebb ember járván el egyenes úton nem hiszi, bogy mások is egyenes úton járnak el.“ Mire megint Eötvös kérte ki magának, hogy a miniszterelnök a szavahihetőség tekintetében magát ő hozzá hasonlítsa. Tisza miniszterelnök pártja részéről tapssal fogadott válasza volt: „Ennyire jutni sohasem fogok.“ — Alig hogy ez e:múlt, Madarász tett kifogást az ellen, hogy Tisza László mint nem igazolt képviselő szóhoz juthatott. A ház elnöke beismerte hibáját és elnézést kért. Ezután még b. Kémény Géza utasította vissza Orbán- és Simonyinak az erdélyi képviselők választására vonatkozó állításaikat. Orbán Balázs azonban fentar- totta állítását s annak bebizonyítását Ígérte. S így végtére a zárbeszédekre került a sor. Szilágy i Dezső konstatálta, hogy a ház megelégedéssel fogadta a berlini szerződés előterjesztését; de egyszersmind sajnálatát fejezte ki, hogy a miniszterelnököt erre annyi ideig kellett nógatni. Utána még Molnár Aladár szólt. Alig szükséges mondani, hogy a ház valamennyi indítványt, a Tiszáét ki- vevén, elvetette. Az imént vázolt országgyűlési jelenetek fölött, melyek törvényhozó testületünk tekintélyét éppen nem emelik, csak sajnálkoznunk kell. Az okokat nehány szenvedélyes ember imparlamentaris modorán kivül a miniszterelnök taktikájábán és a többség azon kicsinyes eljárásában véljük feltalálni, melyet formai kérdésekben az ellenzék irányábáu gyakorol. S az ingerült hangulatot csak fokozza, midőn az elnök, ki hivatva van, ily nehéz körülmények közöit is, a ház méltóságát fentartani, nem tanúsítja azon szigorú tárgylagosságot, nem akarjuk mondani részrebajlatlanságot, melyet elnöki tisztje megkövetel.
