Eger - hetilap, 1878

1878-10-10 / 41. szám

325 Boszniából. A hét folyamában érkezeit hírek szerint a fölkelés Boszniá­ban is teljesen el van nyomva. Folyó hó 4-én az I. gy. dandár Visegrádba, a felkelők utolsó fészkébe, harcz nélkül bevonult. A felkelők — mitől csapatunk komolyan tarthattak — nem álottak ellent, hanem jónak látták már kora reggel odahagyni a sánczckat s sietségökben ágyúikat, sátraikat s lőszerüket is ott felejtették. A 8. gy. dandár Ingorázdát és Kájnicsát is megszállotta s igy a je­lentés szerint csak Focsa volna még hátra, de ott nincsennek már felkelők. Szerbiába 4000-nél több felkelő menekült, hol őket lefegyve­rezték s belebbezték. A Montenegróba menekülőket hasonló sors érte. Philippovics táborszernagy jelentése szerint Bosznia lakosságának túlnyomó többsége a felkelés leveretésének tényét hálával és tel­jes meghódolásának biztosításaival fogadja. Számos mohamedán község küldöttségei jelentkeznek Philippovicsnál és kérik öt, épen mint a keresztény községek küldöttei, hogy hiiségi nyilatkozataikat juttássa ö Fölsége elé. Ezen örvendetes hireket végül egy Szerajevóból érkezett je­lentés azzal tetézi, hogy okt. 2-án a fanatikus Hadzsi Lóját Rogatiesánái, egv tiszti őrjárat, Stipetics „József“ gyalogezredbeli fő­hadnagy parancsnoksága alatt, elfogta és okt. 5-én Szerajevóba szállította. Hirfüzér. * (Királyunk névnapját) városunk is a szokásos ünnepélyes­séggel ülte meg. A főtemplomban d. e. 9 órakor az ünnepélyes sz. misét Lengyel Miklós nagyprépost ö nsga végezte, fényes egyházi segédlet mellett. Jelen voltak azon a megyei és városi tisztviselői karok, a kir. törvényszék s egyéb kir. hivatalok, a Nagy (Wasa) ezred s a m. kir. honvédség helyben állomásozó zászlóaljai, valamint a tanintézetek növendékei s tanárai testületileg. * (Halálozás.) Városunk szülöttje Stebno József másod­éves orvos-növendék, ki kartársai és ismerősei előtt nagy szeretet­és tiszteletben áílott, f. é. október hó 6-kán reggeli 4 órakor 2 órai betegség után, 19 éves korában, Budapesten hirtelen elhunyt. Ben­ne számosán, kikkel itt helyben elemi s gymnasialis osztályokban járt,kedves s megnyerő modorú iskolatársukat, a Zsasskovszky testvérek, kiknél helyben és Apátfalván rendesen a szünnapokat szokta volt tölteni, hőn szeretett unokaöcscsflkef; Stebno Ferencz kir. pénzügyi tanácsos és neje szili. Zsasskovszky Julia mint szülök felejthetlen szép jövőt igérö fiokat veszték el. — Temetése October 7-én számos ismerősei, különösen az egyetemi polgárok tö­meges részvéte mellett ment végbe, kartársai közül Bokay Árpád és Orbán Gyű a beszédeket is tartottak e derék ifjú feleit, ki pár héttel előbb választatott meg az ifjnsági segélyező egyesület könyv- tárnokává. Béke lengjen a jólelkti ifjú porai fölött! * (Vitkovics pesti háza.) A „N. U.“ egy barátja következő­ket irja e lapnak: „Az irodalom barátait, az akadémiát és a Kis- jaluditársaságot kell, hogy érdekelje a zöldfa-uteza ama háza, mely egész irodalmi kör volt a harmlnczas években. Itt lakott Vitkovics Mihály, s ez volt a Vitkovics-Beneia-féle ház, hol Kisfaludy, Sze­mere, Toldi, Vörösmaríi, és a többi koripheusok összegyűltek s megvitatták az irodalmi kérdéseket. A házat később Nyéki vette meg, kitől a nöképzö egyesület tulajdonába ment át. Az ódon ház, melyen azóta, hogy Vitkovics benne lakott, semmi változás nem esett, megérdemelné a lefényképezést és emléktáblával való meg­jelölést, a nöképzö egylet, hir szerint, nemsokára újjáépítteti, egészen átalakíttatja az ódon házat, azért igen kegyeletes dolog volna le­galább fotográfiában megörökitni a nevezetes épületet. Ezzel kap­csolatban sajnálattal említjük fel, hogy a körünkben lefolyt Viíko vics-ünnepély emlékkönyve, melyet Szabó I. úr állított össze azon czélból, hogy jövedelméből a Vitkovics müveinek kiadási Ugye jobb lendületet nyerjen, eddigelelé nem örvendett jó vásárnak, pedig e csinosan kiállított könyvecske, melynek ára csak 50 kr, tekintve tartalmát és azon czélt, melynek előmozdítására szánva van, meg­érdemli, hogy mennél többen megszerezzék.-f- (Ügyvédi kinevezés.) — A „Fnndatió“nál megürült egy ügyvédi állomás — mint értesülünk — a hét folytán betöltetett. A nagyméltóságu fökáptalan városunk ügyvédi karának egyik tevé­keny, derék fiatal tagját Szmrekovszky Sándort választá meg a nagy számmal összesereglett pályázók közül. —­* (Az egri polgári ifjúság di ai) f. hó G-án tartatni szándé­kolt műkedvelői előadás közbejött akadályok miatt, sebesültjeink javára f. hó 13-án az az jövö vasárnap fog az ó casinó nagytér méhen megtartatni. Mire a jótékonyczél iránti tekintetből a t. kö­zönség figyelmét ezennel felhívjuk.-j- (Hogyan jut az ember irodalmi jelentőségre?) — A legkö­zelebbi vásár alkalmával a ponyvairodalom termékei között talál­tuk a kővetkező feliratú poeauát: „Borzasztó felhőszakadás, mely Miskolcz, Eger stb. városok felett dühöngött“ irta: Károly Ká­roly. — Hasonló nevű polgártársunk egész megütközéssel olvasta, hogy az ö neve szerepel a költeményen, holott ö ilynemű verse­léssel soha sem foglalkozott! Lám az ember irodalmi férfiúvá lehet, a nélkül, hogy ö maga tudna felöle valamit.-j- Boszniából. Egy szívességből velünk közlött magánlevél megerősíti ama hireket, melyek a hadsereg Ínséges állapota felöl keringnek. Nevesinyéböl Írják, hogy a helyzet iszonyatos, a leg- terhesebb munkákkal vannak elfoglalva a katonák; téli gunyhókat készitenek és a távol fekvő erdőkből kell nekik a legnagyobb fá­kat hurczolni; e mellett az élelmezés „komisz“, a mi keveset kap­nak, az is mind penészes és elázott; a kétszersült szintén nagy részben el van romolva. A vágó marba elfogyott s most már esik „Piksenfleisch“-sal (bús kivonat) élnek; a városokban nagy a drá­gaság; egy közönséges 10 kros kenyér nagyságú vékony pogácsa 25 kr, egy kis üveg pálinka 40 kr. A rendes járulékot sem kap­ják rendesen. Sőt még a papír drágaságáról is panaszkodik az illető levelező; egy iv papir 4 kr, egy boriték 3 kr. „Jó hogy még levéibélyeget nem kell vennünk — jegyzé meg a levéliró — mert azt is bizonyosan 10 krért kellene venni.“ E mellett még folytonos esőzésekről, hideg időjárásról szól a levél. — Náluk a hadseregben azt beszélik, hogy jövö év marczius haváig maradnak ott az occupáló hadak. (Csak tovább ne tartson.) * (A Miskolcion szept. 27-én dühöngött második árvízről) a „Borsod“ ezeket irja: Az ég csatornái már reggel 6 orakor meg­eredtek, szakadt az eső folyvást egész 11 óráig s a Bükk hegy­séget újra oly nehéz sötét, terhes felhők borították, hogy rágon­dolva az épen négy héttel az előtt történt roppant csapásra, mél­tán elszorult szivünk. Az áradat most is a Peczéken köszöntött be először s déli 12 órakor érte legnagyobb fokát, kihágva medréből, rom­bolva mind azt, mit a multi ár épségben meghagyott; palánkok, gerendák, mint villám oly gyorsan suhantak tova a viz színén, de nappal lévén, résen voltak az emberek s nem engedték azokat megiorlódni. Már azt hittük hogy ez alkalomal csak a Peczék fenyegetik a várost s a Szinva csendesen marad, ámde csalódtunk, mert a mint fogyott a Peczék árja, úgy kezdett nőni a Szinva vize s rövid időn ez is kilépett medréből. — Nagy, igen nagy szerencse volt az: bogy a Szinva áradása csak akkor érte legma­gasabb fokáb midőn a Pecze már lefutott; mert ha az áradat egy időben történik, az egész buzavásári rész ár alá kerül. Sokat szen­vedett ez alkalommal ismét a Belegrád, a gőzmalom, itt az ára­dat sok helyen nagyobb, szélesebb volt az előbbinél, mert a vá­rosban szabad lefolyást nyervén a viz, a vasúti hidnál annálin- kább megkellett torlódnia s elszakítva ennek töltését, azon a vidé­ken valóságos kis tengert képezett. * (Derék katonák.) A Miskolczon állomásozó ezred legénysé­gének az árvíz alkalmával nyújtott megfizethetlen segélyéért s a később két héten át teljesített ingyen munkáért, a vészbizottság némi elismerés jeléül 200 frtot küldött. — Ámde az ezred derék legénysége és parancsnoksága máskép gondolkoztak s emberbaráti kötelességnek tartván a teljesített munkálatot, azt az árvíz károsul­tak javára visszaajándékozták. * (Bankó-agio.) A pénzintézetek Budapesten és Bécsben a szelvényeket ezüstpénzben fizetik, de a közönség nem nagyon kap rajta, mert az ezüst árfolyama 99 90; s így harmincz év után me­gint odajutottunk volna, hogy a közönség szívesebben vegye a bankjegyet a csengő ezüstnél és az előbbinek legyen ágiója az ntóbbi fölött. * (Bukarestben gyűjtő-bizottság) alakúit, úgy a magyar sebe­sültek, mint a miskolezi és egri vizkárosúltak javára. A bizottság, mint a „Nemere“ irja, oly személyekből áll, kik kezességet nyúj­tanak arról, hogy a begyülendö adományok tekintélyes összeget fognak képezni.

Next

/
Thumbnails
Contents