Eger - hetilap, 1878

1878-09-19 / 38. szám

300

ügyi magyar kir. minisztériumnak, egy példány pedig a nemzeti muzeum igazgatóságához terjesztendő fel.

Budapest 1878. évi junius hó 14.

A minisztérium megbízásából

(P. H.) Lukács György s. k.

miniszt tanácsos.

Levelezés.

Gyöngyös, 1878. szept. 16.

„Kívánom, hogy csekély soraim vizáradástól kiméivé találják mindnyájatokat, mind közönségesen!“

Bizonyára igy kezdődik legnagyobb része azon leveleknek, melyeket a jó gyöngyösiek egri rokonaiknak s barátaiknak az utóbbi vizárádás óta Írtak.

Ha kedves egri véreink s honfitársaink látnák azon részvétet, azon legnemesebb testvéri fájdalmat, melyet városunk minden rétege tanúsít az árviz-károsultak iránt, bizonyára jól esnék sajgó sziveiknek, hogy oly igazi barátaik vannak, mint városunk lakói, kik szives készséggel nynjtják a rendelkezésökre álló szerény pénz- és termény-segélyt sújtott szomszédaiknak; eddig mintegy háromezer forint s körülményeinkhez képest igen jelentékeny termény gyűlt össze, s hisszük, hogy ez összeg még gyarapodni fog. A szeretet mindent pótol: a szeretetet nem pótolja semmi. Még három ispotályi koldús is lemondott egész heti kenyeréről, s bizonyára ez a legértékesb ajándék!

Életünk folyvást izgatott a mozgósítás miatt. Néhány nap előtt mintegy 170 mozgósított egyén hagyta el városunkat, hogy a hareztérre menjen. A gyöngéd s találékony anyai szeretet istentiszteletet rendezett érrök, mely alatt szívig megrázó folytonos zokogás tölté be az egyházat. Valóban a szeretet és fájdalom megható ünnepélye volt . . .

A kórház alapittatásának 40-ik évfordulati napja ma nagy fénynyel tartatott meg. Az egyházi és világi, a katonai és hatósági

elemek, a dalárda által kitünően zengett dalok s a nöegylet, mária-tanoda s árvaház részéről nyújtott koszorúk s szavallatok fényesen közreműködtek arra, hogy az ünnepély valóban fényes legyen. A kórház érdemes igazgató-főorvosa: dr. Vezekényi István, ki egyike vala a kórház legbuzgóbb létesítőinek, szépen részletező a kórház fölolvasott történetében azon tényezőket s mozzanatokat, melyeknek a jelen és jövő annyi hálával tartozik. Tisztelői közül többen azon kedves meglepetésben részesiték a buzgó aggférfiút, hogy olajba festett sikerült arczképét ez alkalommal a díszteremben leleplezték s fölfüggesztették. A fényes segédlettel tartott isten- tisztelet alatt egy néháuy tagból álló kar zengé a vegyeskarra irt énekeket kitűnő praecisióval. Két órakor mintegy hetven teritékü banquette volt a kaszinó nagy termében, fűszerezve a toasztok különféleségével. Este díszelőadást rendezett a helybeli derék műkedvelő társulat az egri- és miskolczi árviz-károsultak javára, s gyönyörű alakjaival s mesteri játékával ismét nagymérvben szapo- ritá teljesen kiérdemelt babérjait mindkét vígjátékban s igen sokat tett arra nézve, hogy az egész napi ünnepély teljesen sikerültnek mondathassék.

Időjárásunk igen kedvező, veröfényes, jótékony meleggel, melyre a részben ragyavert, gazdag fürtök alatt görnyedő tőkéknek nagy szüksége van, hogy jó borra számíthassunk. s. I.

Politikai szemle.

A Balkán-félszigeten a helyzet a helyett hogy tisztúlna napról napra bonyolúltabb lesz. Bizonyos, hogy a porta ma már nem képes birodalmában az állami rendet helyre állítani. A fejetlenség mind nagyobb mérveket ölt s attól lehet tartani, hogy a porta minden európai tartományában lábra fog kapni. A balkáni chaos saj- nálatraméltó áldozata- Mehemed Ali meggyilkoltatásának részleteit a „P. C.“ igy irja le. A katasztrófa közvetlen oka az volt, hogy Mehemed Ali gyűlésre hívta össze Djakovában szept. 4-én az albán főnököket, hogy kifejtse elöttök küldetését, továbbá a kormány nézetét és tanácsát, Midőn kijelentette Mehemed Ali, hogy a korkereseíforrás megnyitása a nőnem számára: ime megtestesítve. A kisebb vendéglőkben s a sorházakban mindenütt nöpinczérek szolgálnak s szívesen állítom ki a bizonyítványt kitűnő, majdnem bámulatos ügyességükről. Valóban homályt boritnak a mi — kell- nereinkre.

De végzek. Csak annyit még, hogy itt a tramway egylovas, a lovak fülei hálósipkába vannak bujtatva, a sonkához köménymagot adnak, az egri bor — budai, a szivarok igen jók, de nics is itt monopólium; a droskések mind lomha kinézésüek, a katonák ereteljes szép termetüek, Ízletes, változatos festői egyenruhájok van — (ezeket ugyan összekevertem!) s már most méltóztassék kicsit várni addig, mig — találkozunk Strassburgban, Parisba menendők.

D. V.

Nagyemberek bogarai.

(Vége.)

Vannak embertársaink között olyanok, kik a legnagyobb ellenszenvvel viseltetnek a néptömegek iránt, mig mások csak társaságban érzik magokat jól s a magányt jobban kerülik a halálos veszedelemnél. Némelyek babonásak s félénkek, daczára bátorságuknak, melylyel különben bírnak; mások hisznek az álmokban, habár nem vallják be ebbeli gyengeségöket. Ha véletlenül tizenhármán ülnek az asztalnál, az egyik vagy a másik önkénytelenül is megborzad, mert a 13-as szám szerencsétlenséget jelent. Vannak megint olyanok, kik pénteken a világért útra nem kelnének, mert — mint hiszik — a pénteki utazás nem lehet szerencsés. Dr. Johnson a nagyhírű angol orvos, ha véletlenül bal lábbal lépett a szobába, viszzafordúlt s egész pontossággal mérte ki azon távolságot, honnan jobb lábbal juthatott a szobába; azonfelül a leicesteri park bizonyos fasora annyira visszatetsző volt rá nézve, hogy nem ritkán nagy kerülőket tett, csakhogy valamikép oda De jusson, s babar igen becses vallás-bölcseleti iratokat hagyott hátra, irtózott a haláltól.

A legnagyobb hadvezérek egyike Julius Caesar félt a mennydörgéstől s aquinoi sz. Tamásnak az égi háború éles fájdalmakat okozott. Erzsébet angol királynő szigorúan megtiltotta udvaronczai- nak, hogy kivégzett vetélytársnöje Stuart Mária nevét jelenlétében

felemlítsék s a ,halál* szó hallatára a legnagyobb remegés fogta el. Talleyrand sem hallhatta e szót a nélkül, hogy el ne sápadt volna. Szolgái alig merték neki a fekete pecsétes leveleket kézbesíteni, kivált ha valamely barátja, ismerőse vagy épen valamely diplomata halálhírét tartalmazták s igy történt, hogy egynémelyiknek halála évekig titok maradt előtte.

Montaigne a szellemdús franczia bölcselő, épen úgy mint Johnson, tele volt előítéletekkel s ellenszenvei sok bajt okoztak neki. Szerette az egyenetlen számokat, de ha vele együtt tizenhármán ültek az asztalnál felkelt és ott hagyta. Pénteken semmihez sem fogott s nagy nyugtalanságot okozott neki, ha útjában nyúltál találkozott. Hobbes, Angolország ezen éleselmü bölcsésze, éjjel nem tudott aludni, hacsak gyertya nem égett ágya mellett. Istenben nem hitt, de szörnyen félt az ördögtől. A gúnyolódó Voltaire sem volt ment a babonától: nagy ijedtség szállta meg ha a varjakat károgni hallotta s nagy kortársa- Rousseaunak is voltak gyengeségei. A többi között az éj beálltával mindig félelmes szorongás vette körül. Sir Romilly, a kitűnő angol jogtudós és szónok, hason lóan félt a sötétségtől s mint önéletleírásában inegvallja, mielőtt lenyugodott, mindig ágya alá nézett, hogy nincseu-e valaki alatta, különben nem tudott volna elaludni. Byron, a britt költő, még ba- bonásabb vala; hitt a természe:fölötti jelenségek-, előérzetekben, jóslatok- és álmokban. Egy jelfejíö azt mondá neki, hogy huszon- hetedik évétől a harminezhetedik évig igen szerencsétlen leend s ő e jóslatot sohasem tudta elfelejteni. A péntek sötét nap volt rá nézve. Egy Ízben ugyancsak megijedt, midőn eszébe jutott, hogy pénteki napon szállt hajóra Genuában, hogy Görögországba induljon ; máskor pedig szabóját rögtön elbocsájtotta azért, mert pénteken új ruhát hozott számára. Pisában egy előkelő hölgyet akart először meglátogatni, de ajtaja előtt visszatért, mert eszébe jutott, hogy péntek van. Ha valaki az asztalnál a sótartót feldöntötte, vagy kenyerét elejtette, igen rossz előjelnek tekinté, ha pedig tükör törött el , alig térhetett magához ijedtségéből. Végül a beteges idegesség egy szánandó példáját is felhozzuk, Richelieu bi- bornok-, korának egyik legnagyobb emberében, ki időnként magát lónak képzelte s ilyenkor fejét rázva s nyeritve szaladgált körül szobájában. #