Eger - hetilap, 1878

1878-09-05 / 36. szám

285

tozó személyek részére 6zóló, és ezek által feladandó küldeményekért a feladási hely, illetőleg a dijhatárpont és rendeltetési hely közötti távolság szerint kiszabandó dij fizetendő. 5. A tábori pósta által szállítandó küldeménynek czimén a kézbesités lehetővé tétele czéljából a hadcsapat vagy intézet parancsnoksága, a hová a czimzett beosztva van, pontosan kiteendö. A rendeltetési hely a czirnen nem teendő ki, a 13-dik hadtest, illetőleg XVIII-dik gyalog hadosztály megjelölése azonban elkerülhetetlenül szükséges.

* (A miskolczi szerencsétlenségről), mely eredményeiben sokkal gyászosabb volt a mienknél, a „M. H.“-nak, szept. 2. kelettel, ezeket Írják: Örökké fájdalmasan emlékezetes előttünk aug. 31-ke. Hirtelen, olyan tömegben jött a felhőszakadás, hogy borzasztó pusztító hatását a legparányibb mértékben is csökkenteni, képtelenség volt. Az ufezák elsöpörvék, a házak romokban hevernek, lakosok pusztultak el, s óriási szorgalom és fáradság gyümölcse lön semmivé ez egyetlen éjjel. A földön néhol megpillanthatni háztető-roncsot — ott utcza volt. Másutt néhány' iszappal telt hordó vagy láda — virágzó kereskedöházak nyomai. A föltalált halottak száma már 250. — Tizével, buszával temetik őket harangszó nélkül, — mint a cholera idejéD. A lakók futkosnak az utczákon. Ajkaikon kétségbeesés és siralom. Mindenki hozzátartozóit keresi. Ki gondolna most vagyonra, mikor a gyermek atyjáról van szó s az árván maradt, szülei után zokog. A holttesteket mindenfelé elsodorta az áradat. Ki házából menekülhetett, ott fulladt. Másokat magával sodort a viz a folyó medrében s valamely hid oszlopánál, a feltorlódott gerenda-halmaz zúzta szét. Húztak már ki egyes holttesteket, melyeket fölismerni is képtelenség. A vész 11 órakor vette kezdetét. Diós-Györ és Hámor felöl voltak az első mennydörgések hallhatók. Nehéz felhők torlódtak egymásra s villámlott, dörgött olyan süriien, mint még tán soha. A felhők feketék voltak, mint a szurok s Miskolcz városát rémes sápadtsággal világitá meg a szakadatlan villámlás. 12 órakor kezdett esni az eső s a megeredt égi háború dühöngött úgy, mintha a világot ki akarta volna dobni sarkaiból. A viz ömlött, a város kevés idő alatt tenger lön. Egy órakor éjfél után jajkiáltások, és fuldoklók „segítség!'1 sikoltásai voltak hallhatók. Diós Győr és Hámor felöl óriási tömegben difit a viz, s a Szinva és Pecze ágyai nem voltak képesek magukba fogadni a roppant tömeget, s az az utczákra tódult. A más segélyére nem számíthatott senki, mindenki a maga életét igyekezett megmenteni A hajnal láthatóvá tette az iszonyatos képet. Nyolcz őrára a víztömeg lefutott kissé s az emberek mentésről kezdhettek gondolkozni s elöbujhattak menedékhelyükről.

Először a halottak szedettek össze, s kiállíttattak közszemlére : keresse meg ki-ki a magáét. (Sok hullát egészen a szomszéd falvakig ragadt el az áradat, melyek olt helyben el is temettettek). A szegény koldusbotra jutott nép, ezrével zarándokolt a halottas termekbe, s borzasztó volt látni, ha gyermek apját, apa gyermekét holtan leié föl. Azok sorsa, kik hozzátartozóikat épen nem találhatták, még iszonyúbb. Sírva, jajgatva rohannak egyik helyről a másikra, szeretteik nevét kiáltozva. Megkezdték a temetkezéseket. A gazdagabbak elvitették holtjaikat, a szegényeket közös sírba temették. Némelyek olyan szépen feküsznek, hogy azt hihetnök, alusznak. Egy fiatal leány, egyetlen vászonruhában, nyakán kis aranykereszt. Kezei összetéve mellén, s csak ajkainak szoros záródása mutatja, hogy a szegény megboldogult küzdött a halállal. Legtöbb áldozat azonban a gyermekvilágból esett. Azok a kis göndör fürtös apró emberkék, kik éltüket vesziték, mielőtt éltek volna, bizony nagyon sok fájdalmat és keserűséget okoztak a gyászoló szülőknek. Együvé temették a kicsinyeket, 52 apró gyermek egy tömegben, halottan, némán! Az asszonyok számára ismét külön sirt ástak, az elhullott férfiaknak szintén.

A helyőrségből — 65 ik gyalogezred — Oppel főhadnagy belefult a vízbe, . 5 legény eltűnt. A szerencsétlenség nemcsak a külvárosok gyöngébb házainak lakóit érte, de minden részében a városnak pusztitott. így Groák Adél asszony három gyermekével, Katonáné gyönyörű 18 éves leányával, Popovics nejével, három gyermeke és szolgálójával, Steiner nejével, három gyermekével, Fabula nejével és négy gyermekével, Szűcs János ügyvéd, az 1848-ki forradalom hőseinek egyike, beteg lévén, nem tudott megmenekülni, mindnyájan odavesztek. Sokan lámpakarókra másztak föl és megmenekültek. A posta iszappal van tele, a hivatalokban nem dolgozik senki, a templomok belseje szétdulva. A király 5000 frtot osztatott szét a szerencsétlenek között Kohonczy hadsegéde által. A város kára mintegy 400,000 frt, a lakosságé fölül van a két mil- Iíód. A nyomor, az éhség óriási. Nincs mit enni. A lakosok ostromolják a pék-műhelyeket s lázasan nyelik a forró kenyeret. A helyőrség mintegy 1000 embert bocsátott a segélyzö bizottság rendelkezésére. Működésüket eléggé dicsérni nem is lehet.

* (Az időjárásról), mely, kivált jelenlegi szomorú helyzetünkben, midőn nagyon szükséges volna a derült idő, hogy szegény vizkárosultjaink megmentett holmiaikat a napon megszárithatnák s átázott lakásaink is kiszikadnának, kétségbe ejtenek is mondható, a „Borsod“ ezeket Írja: „Az eső ha nem mindennap, akkor minden másodnap okvetlenül esik, a szőlő rothadás általánosan állott be minden hegyen, s ha az idő hamarosan melegre, szelesre nem fordul, tönkre lesz téve gazdag szürethez fűzött reményünk. Kiváló minőségű jó bort már nem is lehet várni, miután a kánikulái meleg elmaradt s a föld talaja oly nagy mérvű nedvességgel van tele, hogy gazdag felszívódását csak rendkívüli szeles, száraz meleg napok képesek némileg ellensúlyozni. — Az időjárás nemcsak minket szőlős gazdákat sújt, de sújtja a gabna-termelöt is; Abauj, Zemplén, Ung, Gömör megyékben, de megyénk felső részeiben is még kint van a mezőben az élet, s a megfeketedett sőt már zöldülni kezdő keresztek szomorú látványt nyújtanak.“

* (Városunk kereskedői és iparosai) a következő körlevelet

intézték ügyfeleikhez: Egervárosa összes kereskedői s iparosai mély fájdalommal értesítik az érdeklett t. ez ügyfeleiket, azon csapásról, mely városunkat s ebben az összes kereskedő s iparos testületet sújtotta. Augusztus hó 31-én reggel ő1/^ órakor az akkori éjjel folytonosan szakadó zápor folytán, a hegyekben összegyűlt víztömeg, a várost védő gátat összerombolván, a várost oly hirtelen elöntötte, hogy magunk s családunk életének megmentése is, csodával határos módon történt. A rohanó ár pár perez alatt viz alá merítette lakásaink, boltjaink, raktáraink, pinezéinket, s a mintegy 4 óráig tartó áradat, semmivé tette áru-, iparczikkeinket, családi bútorainkat, összes ruházatunkat, házi eszközeinket, napi élelmi szereinket úgyannyira, hogy a mától holnapra való önfentartás is, nehéz gondot ad. Egy szóval minden készületünk és sok évi fáradságunk gyümölcse semmivé lévén, a kereskedés, az üzlet fena- kadt, s heteket vészén igénybe üzlet helyiségeinknek csak kitisztítása is. Az emberbaráti részvét s méltányosság becses figyelmébe ajánljuk sújtott helyzetünket. Egervárosa s vidékének egész kereskedelme forog veszélyben, ha a t. ezég — vagy úr — méltányos- sági tekintete, figyelemmel nem lenne azon kereskedő vagy iparosra, kivel üzleti összeköttetésben áll. Ezeket előadván, kérjük kereskedő vagy iparos társunk irányába, kivel összeköttetésben áll, üzleti számadása s fizetési kötelezettsége tárgyában a legméltányosabb figyelmét, s társukat további emberbaráti részvétébe s jóakaratába ajánljuk. Kelt Egerben, 1878. szept. 2-án. Egervárosa kereskedői s iparosai által kiküldött bizottság nevében: Szederkényi Nándor, országgyűlési képviselő, mint elnök, Kániez Lipót, Polereczky Gyula, Bajzát Sándor, Greiner Miksa, Spieler Ferencz. Egervárosa képviselő testületé által kiküldött vész bizottságrészéröl a fentebbiek, mint valóságos tényen alapulók, ezennel valódiaknak bizonyittatnak, s az érdekeltek figyelmébe ajánltatnak. Egerben, 1878. szeptember

2-án tartott vészbizotsági üléséből: Tavasy Antal, vész bizottsági

elnök. Dusárdy József, vészbizottsági jegyző.

— (Színészeink) is volnának már, azonban a természet olyan tragoediát játszott le szemünk előtt, hogy az ember alkotta színmüvek hatásban nem versenyezhetnek vele, és igy már első játékjuk is a múlt hó 31-én elmaradt, pedig ők is megérdemelnék a pártolást, mert messziről jővén városunkba, teljesen kiköltekeztek.

* (Az egri kath. legényegyletnek) jövő vasárnapra hirdetett ü n- nepélye, a várost ért nagy szerencsétlenség miatt későbbre ha- lasztatik.

— (A ló-vásárló bizottság) még folytonosan városunkban van, s újra nagyobb ló vásárlás hagyatott meg neki felsőbb helyről. Hozzák is a szomszéd falusiak lovaikat a vásárra, csakhogy azok a liferánsok nagyon szűk cordont vontak a bizottság köré, úgy hogy még saját személyével is alig férhet hozzá valaki, hát még a lovával.

* (A mozgósítás) a fiatalabb iró nemzedéket is megtizedelte. Behívattak: Márkus István, a Nemzeti hírlap fiatal szerkesztője behivatott s tegnap már szolgálatra jelentkezett; Pethö Gyula, a magyar természettudományi társulatnak 6 esztendőn át másod titkára és társ-szerkesztője, ki közelebb bocsátott közre egy szépen irt becses könyvet „A kagylókról és gyöngyökről“; Dr. Ballagi Géza és Dr. Ballagi Aladár, Ballagi Mór veterán tudósunk fiai, kik a tudományos irodalom legképzettebb fiatal munkásai közé tartoznak, Farkas Antal, ki ismeretterjesztő fordításaival tette magát érdemessé; mozgósították továbbá dr. Pulszky Ágost és Baross Gábor országos képviselőket; Trefort Ervint, a közoktatásügyész fiát s gr. Andrássy Gyulát, Andrássy Manó gróf fiát; úgy Szigligeti Józsefet is, a népszínház tagját.

* (A Történelmi társulat) első nagygyűlése Kassán e hó 27-én tartatott meg a megyeház nagy termében, mely az ünnepélyes al