Eger - hetilap, 1878

1878-09-05 / 36. szám

285 tozó személyek részére 6zóló, és ezek által feladandó küldeménye­kért a feladási hely, illetőleg a dijhatárpont és rendeltetési hely közötti távolság szerint kiszabandó dij fizetendő. 5. A tábori pósta által szállítandó küldeménynek czimén a kézbesités lehetővé té­tele czéljából a hadcsapat vagy intézet parancsnoksága, a hová a czimzett beosztva van, pontosan kiteendö. A rendeltetési hely a czirnen nem teendő ki, a 13-dik hadtest, illetőleg XVIII-dik gya­log hadosztály megjelölése azonban elkerülhetetlenül szükséges. * (A miskolczi szerencsétlenségről), mely eredményeiben sok­kal gyászosabb volt a mienknél, a „M. H.“-nak, szept. 2. kelettel, ezeket Írják: Örökké fájdalmasan emlékezetes előttünk aug. 31-ke. Hirtelen, olyan tömegben jött a felhőszakadás, hogy borzasztó pusz­tító hatását a legparányibb mértékben is csökkenteni, képtelenség volt. Az ufezák elsöpörvék, a házak romokban hevernek, lakosok pusztultak el, s óriási szorgalom és fáradság gyümölcse lön sem­mivé ez egyetlen éjjel. A földön néhol megpillanthatni háztető-ron­csot — ott utcza volt. Másutt néhány' iszappal telt hordó vagy láda — virágzó kereskedöházak nyomai. A föltalált halottak száma már 250. — Tizével, buszával temetik őket harangszó nélkül, — mint a cholera idejéD. A lakók futkosnak az utczákon. Ajkaikon kétségbeesés és siralom. Mindenki hozzátartozóit keresi. Ki gon­dolna most vagyonra, mikor a gyermek atyjáról van szó s az ár­ván maradt, szülei után zokog. A holttesteket mindenfelé elsodorta az áradat. Ki házából menekülhetett, ott fulladt. Másokat magával sodort a viz a folyó medrében s valamely hid oszlopánál, a fel­torlódott gerenda-halmaz zúzta szét. Húztak már ki egyes holttes­teket, melyeket fölismerni is képtelenség. A vész 11 órakor vette kezdetét. Diós-Györ és Hámor felöl voltak az első mennydörgések hallhatók. Nehéz felhők torlódtak egymásra s villámlott, dörgött olyan süriien, mint még tán soha. A felhők feketék voltak, mint a szurok s Miskolcz városát rémes sápadtsággal világitá meg a sza­kadatlan villámlás. 12 órakor kezdett esni az eső s a megeredt égi háború dühöngött úgy, mintha a világot ki akarta volna dobni sar­kaiból. A viz ömlött, a város kevés idő alatt tenger lön. Egy óra­kor éjfél után jajkiáltások, és fuldoklók „segítség!'1 sikoltásai vol­tak hallhatók. Diós Győr és Hámor felöl óriási tömegben difit a viz, s a Szinva és Pecze ágyai nem voltak képesek magukba fo­gadni a roppant tömeget, s az az utczákra tódult. A más segé­lyére nem számíthatott senki, mindenki a maga életét igyekezett megmenteni A hajnal láthatóvá tette az iszonyatos képet. Nyolcz őrára a víztömeg lefutott kissé s az emberek mentésről kezdhettek gondolkozni s elöbujhattak menedékhelyükről. Először a halottak szedettek össze, s kiállíttattak közszemlére : keresse meg ki-ki a magáét. (Sok hullát egészen a szomszéd falvakig ragadt el az áradat, melyek olt helyben el is temettettek). A sze­gény koldusbotra jutott nép, ezrével zarándokolt a halottas ter­mekbe, s borzasztó volt látni, ha gyermek apját, apa gyermekét holtan leié föl. Azok sorsa, kik hozzátartozóikat épen nem talál­hatták, még iszonyúbb. Sírva, jajgatva rohannak egyik helyről a másikra, szeretteik nevét kiáltozva. Megkezdték a temetkezéseket. A gazdagabbak elvitették holtjaikat, a szegényeket közös sírba te­mették. Némelyek olyan szépen feküsznek, hogy azt hihetnök, alusz­nak. Egy fiatal leány, egyetlen vászonruhában, nyakán kis arany­kereszt. Kezei összetéve mellén, s csak ajkainak szoros záródása mutatja, hogy a szegény megboldogult küzdött a halállal. Legtöbb áldozat azonban a gyermekvilágból esett. Azok a kis göndör für­tös apró emberkék, kik éltüket vesziték, mielőtt éltek volna, bi­zony nagyon sok fájdalmat és keserűséget okoztak a gyászoló szü­lőknek. Együvé temették a kicsinyeket, 52 apró gyermek egy tö­megben, halottan, némán! Az asszonyok számára ismét külön sirt ástak, az elhullott férfiaknak szintén. A helyőrségből — 65 ik gyalogezred — Oppel főhadnagy belefult a vízbe, . 5 legény eltűnt. A szerencsétlenség nemcsak a külvárosok gyöngébb házainak lakóit érte, de minden részében a városnak pusztitott. így Groák Adél asszony három gyermekével, Katonáné gyönyörű 18 éves leányával, Popovics nejével, három gyermeke és szolgálójával, Steiner nejével, három gyermekével, Fa­bula nejével és négy gyermekével, Szűcs János ügyvéd, az 1848-ki forradalom hőseinek egyike, beteg lévén, nem tudott megmenekülni, mindnyájan odavesztek. Sokan lámpakarókra másztak föl és meg­menekültek. A posta iszappal van tele, a hivatalokban nem dolgo­zik senki, a templomok belseje szétdulva. A király 5000 frtot osz­tatott szét a szerencsétlenek között Kohonczy hadsegéde által. A város kára mintegy 400,000 frt, a lakosságé fölül van a két mil- Iíód. A nyomor, az éhség óriási. Nincs mit enni. A lakosok ostro­molják a pék-műhelyeket s lázasan nyelik a forró kenyeret. A hely­őrség mintegy 1000 embert bocsátott a segélyzö bizottság rendel­kezésére. Működésüket eléggé dicsérni nem is lehet. * (Az időjárásról), mely, kivált jelenlegi szomorú helyzetünk­ben, midőn nagyon szükséges volna a derült idő, hogy szegény vizkárosultjaink megmentett holmiaikat a napon megszárithatnák s átázott lakásaink is kiszikadnának, kétségbe ejtenek is mondható, a „Borsod“ ezeket Írja: „Az eső ha nem mindennap, akkor min­den másodnap okvetlenül esik, a szőlő rothadás általánosan állott be minden hegyen, s ha az idő hamarosan melegre, szelesre nem fordul, tönkre lesz téve gazdag szürethez fűzött reményünk. Kiváló minőségű jó bort már nem is lehet várni, miután a kánikulái me­leg elmaradt s a föld talaja oly nagy mérvű nedvességgel van tele, hogy gazdag felszívódását csak rendkívüli szeles, száraz meleg napok képesek némileg ellensúlyozni. — Az időjárás nemcsak minket sző­lős gazdákat sújt, de sújtja a gabna-termelöt is; Abauj, Zemplén, Ung, Gömör megyékben, de megyénk felső részeiben is még kint van a mezőben az élet, s a megfeketedett sőt már zöldülni kezdő keresztek szomorú látványt nyújtanak.“ * (Városunk kereskedői és iparosai) a következő körlevelet intézték ügyfeleikhez: Egervárosa összes kereskedői s iparosai mély fájdalommal értesítik az érdeklett t. ez ügyfeleiket, azon csa­pásról, mely városunkat s ebben az összes kereskedő s iparos tes­tületet sújtotta. Augusztus hó 31-én reggel ő1/^ órakor az akkori éjjel folytonosan szakadó zápor folytán, a hegyekben összegyűlt víztömeg, a várost védő gátat összerombolván, a várost oly hirtelen elöntötte, hogy magunk s családunk életének megmentése is, cso­dával határos módon történt. A rohanó ár pár perez alatt viz alá merítette lakásaink, boltjaink, raktáraink, pinezéinket, s a mintegy 4 óráig tartó áradat, semmivé tette áru-, iparczikkeinket, családi bútorainkat, összes ruházatunkat, házi eszközeinket, napi élelmi szereinket úgyannyira, hogy a mától holnapra való önfentartás is, nehéz gondot ad. Egy szóval minden készületünk és sok évi fá­radságunk gyümölcse semmivé lévén, a kereskedés, az üzlet fena- kadt, s heteket vészén igénybe üzlet helyiségeinknek csak kitisz­títása is. Az emberbaráti részvét s méltányosság becses figyelmébe ajánljuk sújtott helyzetünket. Egervárosa s vidékének egész keres­kedelme forog veszélyben, ha a t. ezég — vagy úr — méltányos- sági tekintete, figyelemmel nem lenne azon kereskedő vagy iparosra, kivel üzleti összeköttetésben áll. Ezeket előadván, kérjük kereskedő vagy iparos társunk irányába, kivel összeköttetésben áll, üzleti számadása s fizetési kötelezettsége tárgyában a legméltányosabb figyelmét, s társukat további emberbaráti részvétébe s jóakaratába ajánljuk. Kelt Egerben, 1878. szept. 2-án. Egervárosa kereskedői s iparosai által kiküldött bizottság nevében: Szederkényi Nándor, or­szággyűlési képviselő, mint elnök, Kániez Lipót, Polereczky Gyula, Bajzát Sándor, Greiner Miksa, Spieler Ferencz. Egervárosa képvi­selő testületé által kiküldött vész bizottságrészéröl a fentebbiek, mint valóságos tényen alapulók, ezennel valódiaknak bizonyittatnak, s az érdekeltek figyelmébe ajánltatnak. Egerben, 1878. szeptember 2-án tartott vészbizotsági üléséből: Tavasy Antal, vész bizottsági elnök. Dusárdy József, vészbizottsági jegyző. — (Színészeink) is volnának már, azonban a természet olyan tragoediát játszott le szemünk előtt, hogy az ember alkotta szín­müvek hatásban nem versenyezhetnek vele, és igy már első játék­juk is a múlt hó 31-én elmaradt, pedig ők is megérdemelnék a pártolást, mert messziről jővén városunkba, teljesen kiköltekeztek. * (Az egri kath. legényegyletnek) jövő vasárnapra hirdetett ü n- nepélye, a várost ért nagy szerencsétlenség miatt későbbre ha- lasztatik. — (A ló-vásárló bizottság) még folytonosan városunkban van, s újra nagyobb ló vásárlás hagyatott meg neki felsőbb helyről. Hozzák is a szomszéd falusiak lovaikat a vásárra, csakhogy azok a liferánsok nagyon szűk cordont vontak a bizottság köré, úgy hogy még saját személyével is alig férhet hozzá valaki, hát még a lovával. * (A mozgósítás) a fiatalabb iró nemzedéket is megtizedelte. Behívattak: Márkus István, a Nemzeti hírlap fiatal szerkesztője behivatott s tegnap már szolgálatra jelentkezett; Pethö Gyula, a magyar természettudományi társulatnak 6 esztendőn át másod tit­kára és társ-szerkesztője, ki közelebb bocsátott közre egy szépen irt becses könyvet „A kagylókról és gyöngyökről“; Dr. Ballagi Géza és Dr. Ballagi Aladár, Ballagi Mór veterán tudósunk fiai, kik a tudományos irodalom legképzettebb fiatal munkásai közé tartoz­nak, Farkas Antal, ki ismeretterjesztő fordításaival tette magát ér­demessé; mozgósították továbbá dr. Pulszky Ágost és Baross Gá­bor országos képviselőket; Trefort Ervint, a közoktatásügyész fiát s gr. Andrássy Gyulát, Andrássy Manó gróf fiát; úgy Szigligeti Józsefet is, a népszínház tagját. * (A Történelmi társulat) első nagygyűlése Kassán e hó 27-én tartatott meg a megyeház nagy termében, mely az ünnepélyes al­

Next

/
Thumbnails
Contents