Eger - hetilap, 1878
1878-08-22 / 34. szám
XVII. év-folyam. :i4. szám. 1H78. augusztus 22 én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 3 „ 50 „ Negj'ed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ Politikai s vegyes tanaim» hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Káptalan-utca Vavrik-féle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eger, aug. 21-én. Csak néhány éve, hogy Europa nyugatán két nagy és művelt nemzet óriási erőfeszítés- és hatalommal vívott egymással elkeseredett harczot; a keleten kitört még véresebb és kegyetlenebb faj-harczot csak imént látszott befejezni a békekötés, s mégis — e vérrel áztatott földön folyton dúlnak a népharcz fúriái és a hatalmak jobban fegyverkeznek mint azelőtt, mintha a békekötés csak rövid nyugidőűl volna szánva arra, hogy ujúlt erővel újra kezdjék a világrenditő küzdelmet. Csodálatos! — minden állat és növény örül a létnek; az egész teremtés békésnek és ártatlannak tűnik fel; csak a teremtés ura, az ember, vágyódik hiába a béke áldásai után. — Ügy látszik, az örök béke arany korszaka, midőn a véres kardból ekevas és a gyilkoló dárdából sarló lesz, csak a költő képzeletében szülemlett meg, de ember sohasem fogja megélni. De hogyan élhetnének egész népek békességben s érintkeznének egymással zavartalan barátságban, mikor az egyes ember is forrongó szenvedélyeit csak nehezen fékezheti annyira, hogy önkeble számára a nyugalmat s békét biztosítsa. Hiszen az egész világ, mint ezt a tudósok tanítják, egy nagy küzdtér, melyen a gyengébb az erősebbnek ál- dozatúl esik, Minden lény önfentartását más teremtmények megsemmisítése által törekszik biztosítani. Folytonos küz- . delemben élünk s e küzdelem czélja: természeti és erkölcsi önfentartásunk, s gyakran a leghatalmasabb jogar sem volt képes az ugyanazon nemzetnek azonos érdekek után törekvő társadalmi osztályait a nvilt harcztól vissztartani s saját országában a békét fentartani. De ha két különböző nép — törekvésében — egymásba ütközik, a vitázó felek vélt jogának bebizonyítása- és érvényesítésére utolsó eszközül mindig a háború fog szolgálni.] A bölcsészek és emberbarátok eleget gondolkoztak és fáradtak azon, hogy az örök béke magasztos eszméjét a népek között megvalósítsák s erre nézve igen bölcs szabályokat állítottak fel; de senki sem követi azokat, mert nem létez hatalom, mely a népek között a szenvedélyes békezavarót békés úton megfenyíthetné. Csak a fegyver hatalmával, tehát megint csak háborúval, melyet kerülni kellene, lehetne az államok között kölcsönös megegyezéssel létrehozott béketörvényeket fentartani. A hatalom- és kényszerrel karöltve jár a háború, s igy az emberiség — fájdalom — a háború szenvedéseinek mindig ki lesz téve. De ha ebben meg kell nyugodnunk, talán jogosan kérdezhetjük: vájjon a béke biztosítására valóban szükségesek-e azon óriási hadseregek, melyeket az európai nagyállamok a háborúra készen tartanak s háború esetében megkétszerezhetnek, megháromszorozhatnak ? — Ez oly kérdés, melvlyel az európai sajtó nem épen rég behatóan foglalkozott, midőn az állandó hadseregek káros befolyását az állami életre kimutatva, leszállításukat sürgette. — De ha felteszszük is, hogy az átalános lefegyverzés keresztülvihető lenne, alig szenved kétséget, hogy háború esetén, mely ez úton sem lenne elkerülhető, ha vesztett csata után a legyőzött nép állami léte volna koczkára téve, maga az írott törvény nem tartaná vissza a nemzetet, hogy erejének végmegfeszitésével is, a veszélyt magától el ne hárítsa; más szavakkal, hogy lehetőleg nagy hadsereget ne állítson lábra, melynek leküzdésére az ellenfél is mennél nagyobb erővel lenne kénytelen — a lefegyverzési egyezmény daczára — síkra szállam. — A fékezetten szenvedély a józan és értelmes rábeszélésre nem igen szokott hallgatni. — De menjünk tovább s vizsgáljuk a jelenlegi európai népek nagy állandó hadseregeinek czélját és rendeltetését, s azt fogjuk látni, hogy ezek ma már nem az országfejedelmi hatalom biztosítása- és megszilárdítása végett vannak, hanem a modern civilisatio- s az általa megteremtett állapotoknak köszönik létöket. Mennél nagyobb fokra emelkedik a műveltség és értelmesség, annál félreismerhetlenebbül nyilvánul, kivált az európai szárazföld államaiban, azon törekvés, az újkori polgái’isodás becses és több oldalról köny- nyen veszélyeztethető nemzeti javait a netaláni háború által való megsemmisüléstől megóvni; s így a minden gondolható kárt okozó háború iránti érdeklődés folyton élénkebb lesz s a közös veszély a végső erőfeszítésre késztet. Azon mindnyájunkkal közös és igen élénken érzett óhajtásból, a gazdászati és szellemi javakat a dúló háborúktól megóvni, keletkezik tehát Európaszerte azon törekvés, annyi hatalmi eszközt összehalmozni, hogy minden békeháboritásnak elejét venni és az idegen beavatkozást a nemzeti jogokba mennél hatályosabban visszautasítani lehessen. Ily helyzetben csak az kívánatos, hogy a béke biztosítása és szükség esetében mennél gyor-
