Eger - hetilap, 1878
1878-08-15 / 33. szám
260 incs férfiú pora szét ne szórassék ... Ha valami felvilágosítás, kívánnak, legnagyobb készséggel állok uraságtok szolgálatjára, Ezek után maradtam kiváló tisztelettel, Vitkovics Gábor fogyom, tanár." — Hazafiúi örömmel jegyzem meg a tisztelt Írónak nagy bátyja összes munkái kiadása iránt kifejezett érdeklődésére, miként azoknak (Vitkovics Mihály összes munkáinak) a magyar tudom. Akadémiától megküldött kéziratai általam már is sajtó alá rendeztetnek, és pedig fent elősorolt nagy Íróink némely válaszleveleinek társaságában, a mi Vitkovics kiadásának becsét nem kis mértékben fokozza. Üdvözlettel! Eger, aug. 11. 1878. Szvotényi József. Heti szemle. A Boszniából érkezett hírek minden más eseményt háttérbe szorítanak s azért ezeket csak röviden említjük meg, hogy a megszálló hadseregüuk által vívott — szerencsénkre — győzelmes bar- czokról annál kimerítőbb tudósítással szolgálhassunk t. olvasóinknak. A porta, daczára annak, hogy a berlini békeszerződést a szultán is aláirta, végrehajtását minden módon igyekszik megakadályozni. Nem csak Boszniában szítja és támogatja kéz alatt a lázongást, hanem Ázsiában Batum átengedésének meggátlására a húzókat f'egyverzi fel s Görögország ellen újból cserkesz és basibo- zuk csapatokat indít. Veszélyes játék ez, mely a portára nézve könnyen végzetessé válhatik, annálinkább, mert czélja elérésében egyik részről sem számolhat támogatásra s győzelmes ellenségei még nem tették le a fegyvert. Oroszországban is a berlini szerződés végrehajtásának nehézségei rokonszenvesebb nyilatkozatokra késztetik irányunkban a sugalmazott sajtót. Mig nehány nappal ezelőtt kárörvendöleg emlegették, hogy Oroszország , örökös ellensége,“ Ausztria-Magyar- ország, a boszniai okkupácziónál nehézségekre talál, móst, midőn Batum átengedésénél az oroszokra ugyanily helyzet vár, a „Golos“ nagyon tanácsosnak vélné, ha Oroszország és Ausztria-Magyarország karöltve s „Európa nevében“ vállalkoznának az ellenállás megtörésére. A pétervári kabinet egyelőre azzal igyekszik nyomást gyakorolni a portára, hogy Konstantinápoly elöl nem voaja vissza csapatait, sőt oly készületeket tesz, mintha az orosz sereg a jövő télen át is Konstantinápoly előtt fogna táborozni. Az orosz kormánynak egyébiránt a belzavarok is nagy gondot okoznak. Egész déli Oroszországban nagy a forrongás s Odessában már nyilt kitörésre is jutott. Az olasz mozgalom egyélöre lecsillapult annyira, hogy megbízható tudósítások szerint Bécsben nem is gondolnak többé ez ellenében teendő lépésekre. Németországban sem úgy állanak a dolgok miut Bismarck herczeg szeretné. Az új parlament sem lesz hajlékonyabb mint a feloszlatott, mert a szabadelvű párt egészen régi erejével, a haladó párt pedig csak kevéssé megfogyva fognak abban megjelenni; a miért az az aggodalom merült fel, hogy a kormány az új parlamentet is fel fogja oszlatni, mi azonban nem valószínű. Bismarck most már a clerikálisokkal alkudozik, kik vagy 100-an vannak, hogy a többséget a kormány számára biztosítsa. Francziaországban a republikánusok a küszöbön álló szenátus-választás alkalmával is mindent elkövetnek, hogy a köztársaságot megszilárdítsák. S végül áttérünk Boszniára.Folyton előrenyomuló csapataink megszállották Magi áj t, melyet az orv támadásban bűnös török lakosság elhagyott. Erre vonatkozólag a 13. hadtestparancsnokság a magláji táborból kelt tudósítása így szól : Tegnap, aug. 5-kén, reggel 8 órakor szakadó esőben indult a föhadoszlop Magláj ellen, az oldaloszlopok utasíttattak, hogy egy időben érjenek Magláj alá. A menet igen fáradságos volt, mert a felázott utakon a katonák bokáig jártak vízben és sárban. Az elővéd fél 5 órakor délután ért Magláj alá. Pittl alezredes, a bal szárnyoszlop parancsnoka, a mint meghagyatott neki, megkerülés czéljából korábban ért oda és a fel- kelökat a Boszna balpartján levő táborukból néhány ágyulövéssel felriasztá; midőn ezek később Zepcse felé akartak visszavonulni, Kinnart ezredes jobb szárnyhadoszlopa által oldalvást és hátul támadtatok meg. Egy félórai harcz fejlődött ki, melyben a felkelők két zászlót, számos fegyvert, lőszert és élelmiszereket vesztettek. Igen számosán közölök ágyú- és puskatüzünk által halomra lövettek. Egy húsz s néhány emberből álló szakaszuk a Bosznába szoritta- tott 8 belefalt. A csapatok magatartása a harezban példás volt. Veszteségünk a 7. sz. tartalék-gyalogezrednél 1 közvitéz halott és 3 sebesült; a 47. sz. tartalékgyalog-ezrednél 1 közvitéz halott és 7 sebesült. A csapatok kimerülése arra kényszerité a hadtestparancsnokságot, hogy aug. 6-ikára nyugnapot adjon. Az 5. huszar- századból a Doboj és Magláj közti utón több huszár, ki az erdőkbe menekült, nagyon kimerült állapotban találtatott fel; az eddig ily nem vezető markolattal volt ellátva. A sárkány 180 méternyi magasra szállt s oly légrétegekeu vonult végig', melyek a legnagyobb fokú villamossággal lehettek eltelve, mert De Romas egy óra alatt harmincz tüzsugarat kapott ki, melyek mindegyike majdnem három méternyi hosszaságu volt, s oly dörejt hallattak, mely a pisztoly durranásával fölért. Ily fényes sikerek után a korábbi olajos, sa- létromos párákról, mint a villám okozóiról szóló meséknek el kellett némulniok. Az égi háború okainak fölismerésével kapcsolatban tisztultak a teljesen ártatlan mennydörgés természetéről táplált nézetek, a mely pedig a legtöbb embernek ijedelmet okoz égi háború alkalmával. A dörgés csupán az erőszakosan megrázkódtatott levegő rezgése. Mikor a villám a légkörön átezikázik, a szomszédos részecskéket oly roppantul hevíti föl, hogy rögtön előbbi terjedelmük sok ezerszeresére tágulnak ki, de mindjárt rá, mikor a hő eloszlott, megc8ökkennek. Ugyanaz az ok működik itt, mint a puskalövésnél; a hang visszaverődése a külömbözö felhörétegekben, hegyekben, erdőkben kelti a visszhangot s a zengés lassankénti elhalását. Mivel a hang lasabban terjed mint a fény, a villámot előbb látjuk, s egyszerre egész hosszában, inig a dörgés csak később s a gyakran sok mérföldnyi bosszú szikra a távolabb eső pontokról csak lassanként üti meg fülünket. Tegyük , hogy a villám egy pillanatban egy mérföldet jár be, e vonalon a dörgés minden ponton egyidejűleg is hangzik. De nincs oly hely, hol a fül mind e hanghullámokat egyszerre foghatná föl; csak egymásután jutnak el a megfigyelőhöz, s ez a dörgést meghosszabbított zengésképen hallja. A zivatarnak oda sem nézve, a dörgésen, a mint erőssége fokozódik, halljuk közeledtét. A becsapás helyén a villámmal egyidőben halljuk a recsegő ütést; ha a zivatar távol van, a távolság szerint annál hosszabb a villám s mennydörgés közti szünet. A mennydörgés kényelmes eszköz annak megítélésére, mennyire van tőlünk a zivatar. Minthogy a villám s mennydörgés egyszerre keletkeznek, a fény tovaterjedése a földi távolságra nézve pillanatnyinak vehető, a hang pedig ugyanabban az időben csak 340 méter utat tesz meg, tehát csak a másodperczek számát, melyek a villám s mennydörgés közt elmúlnak, kell 340-nel sokszorozni, hogy a távolságot méterekben megtudjuk. A villám magában nem forró; a hőt csak akkor fejleszti, mikor terjedésében ellenállásra talál. A légkör felső rétegeiben, hol a levegő oly ritkult, hogy a villamosságok kiegyenlítésének semmi sem áll útjában, a villámlás dörejtelen villogás, mig a mélyebb légrétegekben a levegő rósz vezetőségének gátját előbb erőszakkal kell áttörnie. Ha a villám nagy átmetszetü jó vezető testet talál, abba lecsap minden nyom hátrahagyása nélkül. Ellenben, ha vékony drótok vagy száraz gyantás fán kell magát átküzdenie, ezeket roppantul fölhevíti ilyen munkájában. A vashenger tízezernél több villamosságot vezet magán át, mint a hasonló nagyságú ten- gerviz-henger, mely bizonyos sókat tartalmaz magában föloldva; ez azonban ezerszer többet a tiszta viznél, s a tiszta viz meg sokkal jobb vezető mint a száraz fa vagy akár a kén, gyanta s ilyesmi. A nagy hőfejlesztéssel állnak kapcsolatban a roppant mechanikai erőkifejtések, melyeket a villámcsapások gyakorolnak. Midőn a villám fába üt, útját kivállóan a kéreg s fa közt veszi, a nedves szijacsban. A viz hirtelen gőzzé válik, s ebből magyarázható ama rendkivüli tépés, forgácsolás, melyet a villámsujtotta fán észlelhetünk. Ugyanaz a villám, mely a villámhárító rúdját csak mérsékelten melegíti meg, megolvasztja a képkeretek aranyozását. Humboldt „Kosmo8á“-ban be-zéli, hogy Dél Amerikában tett útjában, a hol a zivatarok nálunk ismeretlen erővel dühöngnek, nem egy sziklát talált, melynek külsejét a villámsújtás egészen megüvegesitette. A villámcsöveket, melyek sík, homokos vidékeken nem ritkák, s hazánkban a Balaton füvényes pártján is előfordulnak, 12 vagy több méternyi irányban vagy elágazásban találni a föld szintje alatt. Nem egyebek ezek , mint úgynevezett villámvesszök vagy villámcsövek (fulguritek), melyeket maga a villám készít, midőn a laza, homokos talajba lecsap s befuródása helyén az apró homokszemcséket megolvasztja.
