Eger - hetilap, 1878

1878-01-24 / 4. szám

28­Az 1878. évi párisi kiállításon a magyar borok — az ed­digi bejelentések után ítélve — szépen, és hazánk bortermelési viszonyainak megfelelöleg lesznek képviselve. Meggyőződésem, bogy ezen kiállítás minden eddigi birkiállí- tásunkat fclühnulandja, s borászatunknak anyagi lendületet is szer- zcnd, mert a franciaországi phylloxera-pusztitások és a rósz sveici termés következtében számos fogyasztó lesz kénytelen figyelmét a magyar borokra fordítani. A kiállításra bejelentett borok beküldési határideje 3 878- adik évi martins hó 31-i k e, amelyen tül beküldött tár­gyak a francia kormánybiztosság által kiadott általános szabályzat értelmében el nem fogadtatnak. Minden bejelentő azon bizottsághoz tartozik borait küldeni, amelynél a bejelentést tette. Az elöleges bírálati szabályzat értelmében, elö'oiráiati joggal a borokra nézve, és pedig az erdélyi borokra nézve a kolozsvári — a horvát-slavon borokra nézve a zágrábi bizottság lett fel­ruházva. — Minden egyéb bizottságnál bejelentett borok Budapes­ten a kzpti bizottság által fognak eiöbiráltatni. A kiállításra küldendő boroknak egyáltalán palackéretteknek kell lenni; azaz olyanoknak, melyek a szállítás és a hömérsék- változtatás által átlátszó tükrüket s tisztaságukat el nem veszítik. — Hogy valamely bor palackérett-e,ezt úgy tudhatja meg a kiállító- tulajdonos, hogy a bort vagy meleg helyen tartja 2—3 napig s jói leirázza többször napjában, vagy pedig, ha egy pohár borba vízben feloldott tiszta gelatint csepegtet. — Ha akár a meleg, akár a gelatin befolyása által a bor megzavarodik, úgy még nem palackérett s előkészítendő. Az előkészítés még most is kényel­mesen történhetik akár többszöri fejtés, akár derítés által. — Fő­leg a téli évszakra ajánlhatom a praeparálandó- borokat hidegről melegre s melegről hidegre vinni. A meleg helyen ugyanis a bor megzavarodván, hideg helyre vitetve üledéket rak. Ekkor lefej­tendő a bor az ülledékröl, s ismét hideg és meleg helyiségen vi­hető keresztül mindaddig, mig megszűnt a bor üledéket rakni. — Ekkor a bor a kiállításra szánt palackba fejthető s rendesen bedu­gaszolva címfelirattal (vignette) látandó el. Többen a t. kiállítók közül már boraikat be is küldötték. —; Ezen beküldött palackokból azon tapasztalatra jutottam, hogy a magyar bortermelő a dugaszt roszúl választja meg, s kiteszi a bort a levegő hatásának s a kiszivárgás veszélyének. Bátorkodom ez okból a t. kiállítókat figyelmeztetni, miszerint a palackokhoz 5—7 centimeter hosszú, hengeridomú s egyenletes, sima felületű dugaszokat használjanak. — A palack a dugaszon kívül még ón­kupakot vagy palackszurkot is kap, hogy a bor a levegővel éppen ne közlekedhessék. — Kinek rendes névvel ellátott kupakja nin­csen, célszerűen használhatja az átalános kupakot, melyen név nincs s felül csillaggal van megjelölve. — Legroszabb esetben csinálhat magának mindenki jó palackszurkot, ha egy edényben 4 rész colophoniumot, 2 rész sárga viaszt, 4 rész fehér szurkot s fél rész schellackot összeolvaszt. — A palackok végre vignefte-tel látandók el. Kinek saját, vignetteje nincsen, használhatja a szölö- levél alakú általános vignetteket, melyek olcsók, és minden jobb nevii papirkereskedésben megszerezhetők. — A vignettere Írandó szép írással a bor minősége, terméséve s a termelő, esetleg a ki­állító neve. A palackot illetőleg, vörösborokhoz a zöld bordeauxi, fehér asztali borokhoz a zöld rajnai, nehéz fehér pecsenye és szamorodni borokhoz a sárga rajnai, s az aszúkhoz a fehér üvegü bordeauxi palackok a legajánlaíosabbak s legöszhangzóbbak. —- Minthogy a kiállítási állványok csak 35 centimeteres palackok elhelyezését engedik meg, a palackok maximalis magassága 35 centimeter. — Az úgynevezett tornyosok s nagy rajnai palackok tehát csak kivé­telesen fogadtatnak el. Minden egyes torféleségböl legalább 6 palack küldendő be, éspedig 4 palack valódi borral, két palack ellenben az illető bor­hoz hasonló színre festett vízzel töltendő meg. — Ez utóbbiak fognak kiállíttatni az állványokon; az előbbiek a bírálat idejéig a kiállítási bizottság pincéjében fognak megöriztetni. — A viz festésére legalkalmasabb az égéit cukor (caramel) , melyből a fe­hér bor másolatára kevesebb, a vörös boréra több oldandó fel. — A vízzel töltött palackok fenekére cédula tapasztandó e felirattal : „festett v i z.“ Többen a bejelentési ivre nem vezették az illető kiállítandó bor- árát; miután ezt felette fontos tudni, s miután továbbá a szer­kesztendő specialis catalogusban ezen adatnak benn kell foglaltat­nia — kérem a t. kiállítókat ezen adatok pótló beküldésére. Sport. A városunk kebelében alakult „felső-tárkányi vadász-társa- ság,“ melynek kirándulásai és vadászatai meglehetős jó birre ver­gődtek, f. bó 17-én vadászott az általa bérelt vadászterületen, az úgynevezett „nagy oromban.“ Az enyhe, szép idő dacára a tagok közül csak egy jelent meg, jelen volt azonban a társaság összes tisztikara, az elnök, titkár, pénztárnok és vadászmester. Az első hajtásban ny\)lc drb öz volt, inílyek közül négy ki­tört, bárom lövés nélkül menekült, egy drb azonban B. úr által lövetett. Ugyanazon hajtásba egy derék darab vaddisznó is belekerült, mely B. úr vadásza által meglövetett, hanem nehéz sebben me­nekült. Szerencsére azonban B. úr rendkívüli jó kopói által nyomban lett követve, többször megállítva, végre eléjtve, s diadalmas kiál­tással a tanyára vonszolva. A második hajtásnál ismét egy erősen kinőtt vadsertés csör­tetett a tályai vágásban felfelé a bércnek. Egyike volt a legszebb fekete példányoknak, de szinte kitört és elmenekült. A harmadik hajtásban négy drb őz volt, hanem, elkerülve a lövonalt, szinte kitört. Miután pedig a társaság célja nem annyira a vadak lelövése, mint inkább a társas, edző férfias mulatság üzése, s területén na­gyon kíméli a vadat, mely okszerű eljárása minden valódi sports­man méltánylását kiérdemli, nem űzte tovább a vadászatot, hanem megelégedve az elért eredménynyel, négy órakor hazafelé indult. Úgy tudjuk, bogy még a vadásztilalom beálltáig két vadá­szatot fog a társaság tartani, és pedig az utolsót fényes vendég­sereg részvéte mellett. *) Heti szemle. A keleti orosz-török véres dráma befejezéséhez közéig, de hihetőleg csak azért, hogy újabb, beláthatlan iszonyatosságú bonyo­dalmaknak nyissa meg kezdetét, mely kétségtelenül kell, hogy be­következzék, ha Európa dermesztő lethargiájából fel fog ébredni. Az orosz iuvasio Törökországot immár végkép megsemmisí­tette. A demoralisált török seregek a legutolsó védbástyát, Driná- pölyt is föladták, melynek megerősítése csak az'utóbbi időkben is tömérdek millióba került, miután az orosz hadvezér a fegyverszü­neti alkudozásokhoz szólni sem akart mindaddig, míg a törökök Drinápolyt ki nem ürítették. És most Gurkó kozákjai ellenállás nélkül csatangolják be egész Rumeliát, s Konstantinápoly falaig semmi sem áll ellent hó­dító utjokban! A török fővárosban pedig a zavar és kétségbeesés tetőpontra hágott. Naponkint ezrével érkeznek oda az éhező menekülök, kik­ről csak a jó isten gondoskodik. Éhségtől hidegtől elcsigázva, ez- reukint hullnak el a lakosok. A kétségbeesett ozmán kormány, mely már ázsiai területre, Brussába készül menekülni, minden áron békét akar, s kész azt a győztes oroszok kezéből, az európai többi hatalmak teljes mellőzésével, bármily kemény föltételek alatt elfo­gadni. A porta békekövetei már meg is érkeztek az orosz főhadi­szállásra, a főherceg hadvezér meg is hallgatta kérelmüket, de ki­jelenté, hogy a további intézkedésre a parancsot Pétervárról várja, s mig ez megérkezik, az ellenségeskedést, a hódítást tovább fogja folytatni. Keserűn csalódtak azok, kik a keleti háború fordulatát az aDgol parlament megnyitásától várták. A jámbor kalmár politiku­sok ugyanis addig vitatkoztak a béke és háború kérdése fölött, mig Oroszország annyira megfészkelte magát Törökország belsejé­ben , hogy az angol fenyegetéseket ma már csak neveti, miután addig, mig Anglia hajóhadával s indiai hadseregével a Bosporusba eljuthat, az orosz hadak régen megvetették lábukat Konstantiná­polyban , hol azután készen várhatják ágyúüdvözletre John Bull lassú harcosait. Pedig a török fővárosban a ozmánok elkeseredett fanatismusa ellenében kétségbeejtő az európai keresztények helyzete annyira, hogy az angol nagy követ erősen sürgeti az angol hajó­rajnak Konstantinápoly alá küldését. A szegény, kétségbeesett török most már semmiféle érdekkel nem törődik, csupán saját bőre megmentésére gondol. Az európai *) Érdekkel kisérjük ezen jeles társaság kirándulásait annál is inkább, mivel a társulat elnöke és tagjai mint jeles sportsmanek széles körben ismeretesek, miért is kérjük tudósítónkat, hogy a többi kirándu­lásról is értesítse lapunk t. olvasóit. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents