Eger - hetilap, 1878
1878-01-24 / 4. szám
28Az 1878. évi párisi kiállításon a magyar borok — az eddigi bejelentések után ítélve — szépen, és hazánk bortermelési viszonyainak megfelelöleg lesznek képviselve. Meggyőződésem, bogy ezen kiállítás minden eddigi birkiállí- tásunkat fclühnulandja, s borászatunknak anyagi lendületet is szer- zcnd, mert a franciaországi phylloxera-pusztitások és a rósz sveici termés következtében számos fogyasztó lesz kénytelen figyelmét a magyar borokra fordítani. A kiállításra bejelentett borok beküldési határideje 3 878- adik évi martins hó 31-i k e, amelyen tül beküldött tárgyak a francia kormánybiztosság által kiadott általános szabályzat értelmében el nem fogadtatnak. Minden bejelentő azon bizottsághoz tartozik borait küldeni, amelynél a bejelentést tette. Az elöleges bírálati szabályzat értelmében, elö'oiráiati joggal a borokra nézve, és pedig az erdélyi borokra nézve a kolozsvári — a horvát-slavon borokra nézve a zágrábi bizottság lett felruházva. — Minden egyéb bizottságnál bejelentett borok Budapesten a kzpti bizottság által fognak eiöbiráltatni. A kiállításra küldendő boroknak egyáltalán palackéretteknek kell lenni; azaz olyanoknak, melyek a szállítás és a hömérsék- változtatás által átlátszó tükrüket s tisztaságukat el nem veszítik. — Hogy valamely bor palackérett-e,ezt úgy tudhatja meg a kiállító- tulajdonos, hogy a bort vagy meleg helyen tartja 2—3 napig s jói leirázza többször napjában, vagy pedig, ha egy pohár borba vízben feloldott tiszta gelatint csepegtet. — Ha akár a meleg, akár a gelatin befolyása által a bor megzavarodik, úgy még nem palackérett s előkészítendő. Az előkészítés még most is kényelmesen történhetik akár többszöri fejtés, akár derítés által. — Főleg a téli évszakra ajánlhatom a praeparálandó- borokat hidegről melegre s melegről hidegre vinni. A meleg helyen ugyanis a bor megzavarodván, hideg helyre vitetve üledéket rak. Ekkor lefejtendő a bor az ülledékröl, s ismét hideg és meleg helyiségen vihető keresztül mindaddig, mig megszűnt a bor üledéket rakni. — Ekkor a bor a kiállításra szánt palackba fejthető s rendesen bedugaszolva címfelirattal (vignette) látandó el. Többen a t. kiállítók közül már boraikat be is küldötték. —; Ezen beküldött palackokból azon tapasztalatra jutottam, hogy a magyar bortermelő a dugaszt roszúl választja meg, s kiteszi a bort a levegő hatásának s a kiszivárgás veszélyének. Bátorkodom ez okból a t. kiállítókat figyelmeztetni, miszerint a palackokhoz 5—7 centimeter hosszú, hengeridomú s egyenletes, sima felületű dugaszokat használjanak. — A palack a dugaszon kívül még ónkupakot vagy palackszurkot is kap, hogy a bor a levegővel éppen ne közlekedhessék. — Kinek rendes névvel ellátott kupakja nincsen, célszerűen használhatja az átalános kupakot, melyen név nincs s felül csillaggal van megjelölve. — Legroszabb esetben csinálhat magának mindenki jó palackszurkot, ha egy edényben 4 rész colophoniumot, 2 rész sárga viaszt, 4 rész fehér szurkot s fél rész schellackot összeolvaszt. — A palackok végre vignefte-tel látandók el. Kinek saját, vignetteje nincsen, használhatja a szölö- levél alakú általános vignetteket, melyek olcsók, és minden jobb nevii papirkereskedésben megszerezhetők. — A vignettere Írandó szép írással a bor minősége, terméséve s a termelő, esetleg a kiállító neve. A palackot illetőleg, vörösborokhoz a zöld bordeauxi, fehér asztali borokhoz a zöld rajnai, nehéz fehér pecsenye és szamorodni borokhoz a sárga rajnai, s az aszúkhoz a fehér üvegü bordeauxi palackok a legajánlaíosabbak s legöszhangzóbbak. —- Minthogy a kiállítási állványok csak 35 centimeteres palackok elhelyezését engedik meg, a palackok maximalis magassága 35 centimeter. — Az úgynevezett tornyosok s nagy rajnai palackok tehát csak kivételesen fogadtatnak el. Minden egyes torféleségböl legalább 6 palack küldendő be, éspedig 4 palack valódi borral, két palack ellenben az illető borhoz hasonló színre festett vízzel töltendő meg. — Ez utóbbiak fognak kiállíttatni az állványokon; az előbbiek a bírálat idejéig a kiállítási bizottság pincéjében fognak megöriztetni. — A viz festésére legalkalmasabb az égéit cukor (caramel) , melyből a fehér bor másolatára kevesebb, a vörös boréra több oldandó fel. — A vízzel töltött palackok fenekére cédula tapasztandó e felirattal : „festett v i z.“ Többen a bejelentési ivre nem vezették az illető kiállítandó bor- árát; miután ezt felette fontos tudni, s miután továbbá a szerkesztendő specialis catalogusban ezen adatnak benn kell foglaltatnia — kérem a t. kiállítókat ezen adatok pótló beküldésére. Sport. A városunk kebelében alakult „felső-tárkányi vadász-társa- ság,“ melynek kirándulásai és vadászatai meglehetős jó birre vergődtek, f. bó 17-én vadászott az általa bérelt vadászterületen, az úgynevezett „nagy oromban.“ Az enyhe, szép idő dacára a tagok közül csak egy jelent meg, jelen volt azonban a társaság összes tisztikara, az elnök, titkár, pénztárnok és vadászmester. Az első hajtásban ny\)lc drb öz volt, inílyek közül négy kitört, bárom lövés nélkül menekült, egy drb azonban B. úr által lövetett. Ugyanazon hajtásba egy derék darab vaddisznó is belekerült, mely B. úr vadásza által meglövetett, hanem nehéz sebben menekült. Szerencsére azonban B. úr rendkívüli jó kopói által nyomban lett követve, többször megállítva, végre eléjtve, s diadalmas kiáltással a tanyára vonszolva. A második hajtásnál ismét egy erősen kinőtt vadsertés csörtetett a tályai vágásban felfelé a bércnek. Egyike volt a legszebb fekete példányoknak, de szinte kitört és elmenekült. A harmadik hajtásban négy drb őz volt, hanem, elkerülve a lövonalt, szinte kitört. Miután pedig a társaság célja nem annyira a vadak lelövése, mint inkább a társas, edző férfias mulatság üzése, s területén nagyon kíméli a vadat, mely okszerű eljárása minden valódi sportsman méltánylását kiérdemli, nem űzte tovább a vadászatot, hanem megelégedve az elért eredménynyel, négy órakor hazafelé indult. Úgy tudjuk, bogy még a vadásztilalom beálltáig két vadászatot fog a társaság tartani, és pedig az utolsót fényes vendégsereg részvéte mellett. *) Heti szemle. A keleti orosz-török véres dráma befejezéséhez közéig, de hihetőleg csak azért, hogy újabb, beláthatlan iszonyatosságú bonyodalmaknak nyissa meg kezdetét, mely kétségtelenül kell, hogy bekövetkezzék, ha Európa dermesztő lethargiájából fel fog ébredni. Az orosz iuvasio Törökországot immár végkép megsemmisítette. A demoralisált török seregek a legutolsó védbástyát, Driná- pölyt is föladták, melynek megerősítése csak az'utóbbi időkben is tömérdek millióba került, miután az orosz hadvezér a fegyverszüneti alkudozásokhoz szólni sem akart mindaddig, míg a törökök Drinápolyt ki nem ürítették. És most Gurkó kozákjai ellenállás nélkül csatangolják be egész Rumeliát, s Konstantinápoly falaig semmi sem áll ellent hódító utjokban! A török fővárosban pedig a zavar és kétségbeesés tetőpontra hágott. Naponkint ezrével érkeznek oda az éhező menekülök, kikről csak a jó isten gondoskodik. Éhségtől hidegtől elcsigázva, ez- reukint hullnak el a lakosok. A kétségbeesett ozmán kormány, mely már ázsiai területre, Brussába készül menekülni, minden áron békét akar, s kész azt a győztes oroszok kezéből, az európai többi hatalmak teljes mellőzésével, bármily kemény föltételek alatt elfogadni. A porta békekövetei már meg is érkeztek az orosz főhadiszállásra, a főherceg hadvezér meg is hallgatta kérelmüket, de kijelenté, hogy a további intézkedésre a parancsot Pétervárról várja, s mig ez megérkezik, az ellenségeskedést, a hódítást tovább fogja folytatni. Keserűn csalódtak azok, kik a keleti háború fordulatát az aDgol parlament megnyitásától várták. A jámbor kalmár politikusok ugyanis addig vitatkoztak a béke és háború kérdése fölött, mig Oroszország annyira megfészkelte magát Törökország belsejében , hogy az angol fenyegetéseket ma már csak neveti, miután addig, mig Anglia hajóhadával s indiai hadseregével a Bosporusba eljuthat, az orosz hadak régen megvetették lábukat Konstantinápolyban , hol azután készen várhatják ágyúüdvözletre John Bull lassú harcosait. Pedig a török fővárosban a ozmánok elkeseredett fanatismusa ellenében kétségbeejtő az európai keresztények helyzete annyira, hogy az angol nagy követ erősen sürgeti az angol hajórajnak Konstantinápoly alá küldését. A szegény, kétségbeesett török most már semmiféle érdekkel nem törődik, csupán saját bőre megmentésére gondol. Az európai *) Érdekkel kisérjük ezen jeles társaság kirándulásait annál is inkább, mivel a társulat elnöke és tagjai mint jeles sportsmanek széles körben ismeretesek, miért is kérjük tudósítónkat, hogy a többi kirándulásról is értesítse lapunk t. olvasóit. Szerk.
