Eger - hetilap, 1878
1878-08-08 / 32. szám
XVII. ér-folyam. 32. szám. 1878. augusztus 8 áu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . t „ 30 „ Kgy hónapra. — 45 „ Egyes szám .. — 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. EGER Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceuuii nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Káptalan-utca Vavrik-féle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért l frt 80 kr. Eger, aug. 7-én. Nyomasztólag sőt majdnem csüggesztőleg hat minden gondolkodóra azon tapasztalás, hogy törekvéseink elébe, sokszor és épen a legfontosabb körökben, oly szűk korlátok vannak szabva, hogy az elméletben magunknak kitűzött szép czélok a valóságban, a mi gyarlóságunk- és minden földi dolog tökéletlen voltánál fogva, egyelőre vagy örökre megvalósithatlanoknak látszanak lenni. S ez — méginkább mint az egyes embernél — áll az összeségről is, a nemzetről , kiváltképen, ha ennek szervezetéről, államalkatáról van szó. Ki csak kissé foglalkozott is az államélet történeti fejlődésével, tudni fogja, ez — az államalkatok mily kü- lönféleségét tűnteti fel előttünk, a zsidó állam orthodox theokratiájától kezdve Belgaország alkotmányos monarchiájáig és az athéni köztársaságtól a hatalmasan kifejlett éjszak-amerikai köztársaságig, s nem kételkedhetünk abban, hogy a jövendő idők ezen államalkatok még több középes alfaját hozandják létre. Alkotmányos államéletünkben, tudvalevőleg, a nép kisebb-nagyobb mérvben részt vesz a kormányzatban, vagy legalább befolyással bír arra, s hogy ez lehetővé tétessék, a népképviselet intézménye léptetett életbe, hogy a nép akaratának és nézeteinek hű tolmácsa legyen. Ezen az alkotmányos államra nézve nélkülözhetlen intézményt megtámadni, azt megingatni senkinek sem jut eszébe; még izgatott s olykor tűlheves korszakunkban is minden párt elismeri annak czélszerűségét s szükségességét; de sok oldalról hibáztatják azon körülményt, hogy a népképviselet választások és különösen átalános és közvetlen választások útján alakúi meg. S ha ezen ellenvetés helyességét fontolóra veszszük, nem fogjuk tagadhatni, hogy parlamentjeink a népképviselet eszményképétől, a mint azt az elméletben magunknak megalkotni tudjuk, még távol áll. A képviseleti rendszer helyes szervezése, épen azért, mert ezen intézmény a közszabadság legnagyobb biztosítéka, a jog és törvény uralmának legszilárdabb alapja s azon egyedüli út és mód, melyen a közvélemény az állam akaratává, törvénynyé válhatik, az állambölcselkedés egyik legnagyobb de egyszersmind legnehezebb feladata. A népképviseleti szervezet legfőbb kellékei: hogy a legérdemesebb. értelmiség-, erény- és a haza szeretetében egyaránt kitűnő állampolgároknak a képviselő testületbe való bejut- hatást lehetővé tegye; hogy magának a nép akaratának, a közérdeknek s a valódi közvéleménynek közlege és kifejezése legyen; hogy abban minden osztály és minden érdek képviseletre találjon; hogy necsak, az összes politikai elemeket foglalja magában, hanem ezek jelentőségét is kifejezze, azaz a fontosabb elemeket a tömeghatalom el ne nyomja, hanem minden osztály és érdek az egész, az állam-, a nemzet- s az átalános jóléthez való viszonya szerint legyen képviselve; s végre, hogy abban a szabadság és rend, a conservativ és progressiv elemek helyes arányban és egyensúlyban legyenek jelen. — Kérdjük, vájjon parlamentjeink eddig hű képmásai valának-e a népnek, egyesitették-e magokban a nép minden osztályát s csopor- tosúlását, magokban foglalták-e a politikai jelentőséggel biró elemeket a helyes arányban ? Azt hiszszük, ezek oly kérdések, metyekre feltétlenül igenlőleg senki sem, feltételesen igenlőleg pedig csak a törpe kisebbség merne válaszolni. S ha még választási küzdelmeinket is tekintetbe veszszük, melyeknél eddig minden azon fordult meg, hogy az egyik vagy másik párt választott emberét győzelemre segítse, kénytelenek leszünk bevallani, hogy amaz eszményhez és óhajtásokhoz máig még nem jutottunk közelebb. E hiányon ugyan sokféleképen akartak már segíteni, így a legtöbb alkotmányos államban a két-kamararend- szert hozták be, ehhez járultak még a cselekvő- és szenvedőleges választási jog korlátolásai sat. De bármit mondjunk a két-kamararendszer különféle alakjai- és az átalános és közvetlen választási jogról, annyi bizonyos, hogy a világtörténet, mely oktat és Ítél, az első fölött még nem tört pálczát, az utóbbit pedig még nem szentesítette. A népképviselet szervezése tehát még sokáig fogja foglalkoztatni az állambölcselőket és törvényhozókat, s azért minden mozzanat, mely a népképviselet átalakítását a jelzett eszményi irányban czélozza, megérdemli figyelmünket. Legújabban is találkozunk oly javaslatokkal, melyek a választási törvény megváltoztatására törekszenek. Ezekre ezúttal csak annyit jegyzünk meg, hogy ha a választási jog korlátolása csakugyan kívánatos, mint állítják, ez ne a cselekvő, hanem a szenvedő választási jogot érje;
