Eger - hetilap, 1878
1878-01-24 / 4. szám
XVII. év-folyam. 4. szám. 1878. január 24-éu. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 írt — kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 , SO , Egy hónapra . — 45 „ Egyes s/.ám . — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábzoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalnm hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a Ijeeuuii nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eger, jan. 24. 1878.. Három évvel ezelőtt, a délszláv fajoknak, és különösen Bosznia, és Hercegovina tartományoknak fellázadása orosz pénzzel , és orosz ágensek által lett előidézve. Ez kétségbe vonhatatlan tény, » Oroszország ezek által akarta elérni azon célt, mely neki most annyi vérbe és pénzáldozatba került. Csalódott, és kudarcot vallott. Csalódott, mert Törökországot gyöngébbnek hitte, mint a minőnek kitűnt, a bosnyák, és délszláv- ráját pedig vitézebbnek, és szabadságra törekvőbbnek gondolta, mint aminönek bizonyult. Midőn tehát látta csalódását, nehogy ezen lázadások nyom nélkül enyészszenek el, nagykövete Ignatieff tábornok által rábeszélte a portát, hogy a lázadások elnyomására ne fegyelmezett rendes hadsereget, hanem a prédaleső, fegyelmezetlen basibozu- kokat küldje ki, mely tanács követésének lettek eredményei azon, mindkét részről Űzött vérengzések, melyeknek hirével tele lett a világ, és devalválva a török iránt érzett rekonszenv egy része. Ekkor Oroszország Szerbiát uszította fel, pénzzel emberrel, és liadvezetökkel ellátva, meginditá a keleti háborút; s miután ez időben a török kormáuynak nem volt több 14 ezer rendes katonájánál egész európai birtokain, mi sem lett volna könnyebb, mintha ö hadseregét megindítva néhány heti diadalmas hadjárattal vet véget a török birodalomnak. Hogy ezt nem tette, annak két nagy oka volt. Először, újólag csalódásban ringatta magát Szerbiára úgy, mint Törökországra. Mert az elsőt erősebbnek, az utóbbit gyöngébbnek és ziláltabbnak hitte, és a mi fő: a mi öt mindeddig visszatartotta, az volt: hogy még akkor nem járt le a t i z é v r e megkötött politikai egyességünk Ausztriával. Türelemmel várt azért az 1877-ki évre, s Bessarabia határszélén concentrálva hadseregeit, s ezrivcl küldözgetve katonáit, és millió számra rubeleit Szerbiába, a szomszéd Komániával egyezkedve, azon reményben ringatta magát, hogy az 1876 ik év végéig kibírják a szerbek, s akkor majd ö veszi kezébe úgy is a háború gyeplőit. A szerbek azonban nem bírták ki szuszszal. Összetörve, tönkreverve, csatát, csata után vesztettek el, s kénytelenek voltak az európai nagy hatalmak palástjába ragaszkodni, hogy békét nyerhessenek, s területi épségöbet megmenthessék. Azonban elkövetkezett az orosz részről oly türelmetlenül várt 1877-ik év, s bekövetkezett vele a mi b ö z g a z d á s z a t i viszályunk Ausztriával, s a birodalom másik felének önzése, kapzsisága, és méltánytalansága megzsibbasztot- ták az egész birodalom szabad mozgását. Ily körülmények között azután, mivel nem csak Magyarországnak Ausztriával a vám, kereskedelem, és bankügy miatt lett fennálló harca, hanem ehhez még Németország is, jóeleve kiszámított B i s m a r kféle perfidiával, vonakodott megújítani a lejárt vám-, és kereskedelmi szerződést az osztrák-magyar monarchiával, következett be azon átkos tespedés, azon esetről, estre szóló politika, mely saját vitális érdekeink elhanyagolását, és Törökországnak saját sorsára való hagyását, a kormányok népszerütlenitését, és a nemzet lethargiaszerü állapotba való sülyedését eredményezte. Ez lehetett az első oka azon megmagyarázhatlan közönypolitikának, melyet kormányunk a keleti háborúban elfoglalt. Második oka, véleményünk szerint, a szerencsétlen európai constellatiok, melyek még most is fenállanak, voltak; melyek cselekvési szabadságunkat megbénították. A Bismarck-politika ugyanis, mely az osztrák-magyar birodalom gyögitésére mindent elkövet, gondoskodott fékentartásunkról még azon esetben is egy erős szomszéddal, ha netalán ö engagi- rozva találna lenni Franciaország által; mert belevonta az orosz szövetségbe a szomszéd Olaszországot, hol kardra tett kézzel, füstölgő kanóccal lesték minden mozdulatunkat, készek lévén bármely pillanatban egy nagyobb hadseregnek Istriába és Dalmatiába való küldésével; nem téve elölegesen semmi mást, mint bujtogatva ellenünk a délszlávokat, és tengermelléki olaszokat, hogy szükség esetén ne csak az invázió, hanem a bellázadás is gyöngítse erőnket. Harmadik oka kormányunk tétlenségének Németország folytonos, ha nernis nyilvános ellenséges, de negativ magatartása, mely lekötve tártá actionkat, s elhanyagolni készteté életérdekeinket. A negyedik akadály , véleményünk szerint, Franciaországnak csaknem a forradalomig hatolt belvillongása, mely nem engedé meg a monarchikus és republicanus pártok éles súrlódása között reménylenünk, mikép ezen oly sok életképességgel biró hatalmas nemzet csak némileg érdeklődni fog a külpolitika s az európai érdekek iránt. Az ötödik nagy akadály volt az érdekeire oly féltékeny, és annyira önző Angolország kétes, és megbízhatatlan magatartása; mely nem állott másból, mint népe nagy részének a török elleni gyűlöletéből, Oroszország iránt nyilvánított értelmetlen rokouszenvé- böl s ezek folytán cabinetje folytonos habozásából. Ez akadályozhatta az osztrák-magyar birodalomnak Angliával célbavett véd-, és dacszövetség megkötésének létrejöttét; mert hogy ez irányban a külpolitikai képviselet minden követ megmozdított, az kétségbe vonhatatlan, s ki fog tűnni az egykor nyilvánosságra kerülő díplomatiai okmányokból. T. Megyei élet. Heves megye bizottmánya f. hó 21. s kov. napjain rendkívüli közgyűlést tartott. Az elnöklő főispán Beöthy Lajos ö rnlga, az ülést megnyitván, miután ez újévben először üdvözölheti a megye bizottmányát, kiván nekik boldog újévet. Ezután egy emelkedett beszédben mutatja be az uj tisztikart, és biztosítja a megyét, hogy ezen tisztviselői kar kötelességérzete, munkássága és képzettsége, teljes ga- rantiaul szolgálhat a jövőben arra nézve, hogy a megye közigazgatása jó kezekbe került. Következett az alispán évnegyedes jelentése, melynek elözmé-
