Eger - hetilap, 1878

1878-07-04 / 27. szám

XVII. év-folyam.

27. szám.

1878. jiilins 4-én.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „

Egyes szám . — 12 „

EGER.

Hirdetésekért

minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyeged« fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal: a lyeeumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir, postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.

Előfizetésre való felhívás.

Minthogy lapunk csupán azoknak küldetik, kik arra előfizettek : tisztelettel fölkérjük előfizetőinket az előfizetés megújítására.

Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utal- vány útján — kiadó hivatalunkba küldendők.

Előfizetési föltételek:

Félévre . . . 2 frt 50 kr.

Évnegyedre . . . 1 „ 30 „

Az „Eger“ kiadó hivatala (érs. lyc. nyomda.)

Eger jul. 4. 1878.

Mintegy két hónapja annak, hogy részünkről, e lapok hasábjain figyelmeztető cikket irtunk politikai pártunk erélyes szervezkedése végett. Cikkünk kiáltó hang lett a pusztában, s a régi indolentia, fásultság folytatta tovább is nyugalmas álmait, s engedte lassan-Iassan a tért elfoglalni élelmes, mozgékony politikai elleneinknek.

Most, midőn már a talaj ingó alappá vált, s napról-napra fogy lábaink alatt: kénytelenek vagyunk szavunkat újra felemelni, azon hiú reménynyel biztatva magunkat, hogy talán stikerülni fog a lethargiából felrázni elvtársainkat. — Vajha agy lenne ! s vajha ezen szendergő állapot, melyet mi álomkórnak jeleztünk, csakis az önbizalom és eröérzetéböl eredett nyugalom lenne.

Mert hiszen méltán lehetne is az. Kezdettől mindig, mióta az alkotmányos politikai küzdelmek sorompói feltárultak előttünk, 1867. óta folytonos túlsúlyban voltunk elleneink fölött. A vagyon, értelmiség a mi lobogóink alatt sorakozott. A politikai tekintélyek, a múltban és jelenben, nagy férfiaink, legnagyobb része vezéreink voltak. A hazaszeretet- és önzetlenségben nem múlta fel semmiféle párt a mi phalanxainkat, s nem múlta fel szabadelvüségben, humanitásban és alkotási törekvéseiben sem; — és mégis annyiszor legyözetve, annyiszor háttérbe szorítva kellett a küzdtérröl fájdalommal visszavonulnunk!

Az okok csakis azok lehettek, amelyek mai napság fenyegetnek bennünket szétzülléssel, — s fenyegetnek viszállyal. Nem volt benső egyetértés; egyéni hiúság, rangkór, kicsinyes féltékenység ezernemü szövevényes szálai kuszálttá tették a kitűzött irányt, meggátolták szabad mozgásunkat, s az elvek háttérbe szorultak az egyének torzsalkodásai között, kik is sokszor személyes sérelmeiket fölébe helyezték a közös célnak.

Pedig a párt, ezen tömör, rendíthetetlen, és annyi vereség után is soha nem demoralisált párt, több figyelmet, gondosságot és jobb vezetést érdemelt volna; s most ö dominálná a helyzetet akkor,

midőn neki kell rést törni a velünk szemben álló, s rég sorakozott ellenfelek táborán, kiknek önbizalmunkból, vagy önhittségünkből, pazar kézzel szórtuk az engedményeket mindaddig, mig erőhöz juttattuk őket, mely most minket fenyeget.

Mit tehetnek egyesek ily visszás helyzetben? Semmit; mert a részvétlenség, ahelyett, hogy felhasználná a felbuzgó törekvést, rögtön gyanúsítással áll elő. Mit tehetnek társadalmi cotteriák? Szinte keveset: mert a gúny rögtön praepotentiával kész vádolni őket. És mit tehet a helyi sajtó egyik képviselője, a párt folytonos hü orgánuma, lapunk, midőn a grand seigneuri pöfleszkedés el akarja vitatni tőle azt, ami rendeltetése: hogy irányt adjon a * társadalmi és politikai mozgalmaknál.

Pártunk elhanyagolta nemcsak önmagát, de elhanyagolta saját nyilvános orgánumát is, s ahelyett, hogy solidaritásban sorakozott volna mögötte, csöndes keleti nyugalommal, helylyel-közzel kárörvendve engedte azt küzdeni a nélkül, hogy ezen harcban közvetlenül részt venni legkisebb hajlandóságot mutatott volna.

Az idők, melyek visszatérhetlenül haladnak tova, elégtételt nyújtanak egykor, mint elégtételt nyújt most saját öntudatunk. Ez azonban nem ment fel bennünket azon kötelesség alul, hogy folyvást elfoglalva tartsuk azon tért, melyet cukiválnunk kell meggyő- désünk, politikai hitvallásunk, és hírlapiról rendeltetésünknél fogva.

Anélkül, hogy legkevesbbé szándékoznánk bele avatkozni politikai elleneink dolgaiba, nem mulaszthatjuk el az ébredőt meg- fujni saját feleink nyugalmas tábora előtt, intvén őket a sorako- zásra, összetartásra és éberségre.

Mindenekelőtt óhajtjuk, hogy pártunk, szervezkedése alkalmával, csakis egyszerit lobogót használjon; mondja ki nyíltan, hogy szabadelvű pártként akar működni, hogy jelöltje kormánypárti, 8 őrizkedjünk concessiokat adni a kétes elemeknek holmi oly jelmondatokkal, melylyel kétértelműsége csak devalválhatja önzetlen törtkvéseinket.

Mert az ily eljárás nem méltó a mi liberalizmusunkhoz, s a becsületes politikai irány nem szorul kibúvó ajtókra s apró reser- vátákra. Valamint nem tűri a nagy frázisokba burkolt kétértelműségeket, úgy hazaszeretö iránya nem szenvedi meg maga mellett egysorban az ellenfél rágalmazását sem.

Biztosak lehetünk, hogy az esetben, ha küzdtérre lépünk, s kifejtjük szunnyadó erőnket, lobogóinkat, azon politikai ellenfeleink, kik velünk egy közjogi alapon állanak, nem fognak soha sem ellenünk a közjogi ellenzék táborához csatlakozni; s ezt nem is tehetik, mert ezt nekik nem engedi meg sem a politikai következetesség, sem pedig a politikai morál ép úgy, mint nem engedné meg nekünk szabadelvű pártiaknak sem, hogy a mérsékelt, vagy egyesült ellenzéknek a szélső baloldallal netalán folytatandó politikai küzdelmeikben, öellenök fordulhatnánk valaha.

Ez áll elvileg és átalánosságban, különösen oly egyének irányában, kik a politikát cultiválják, és következetesen gondolkodni tudnak. Kivételek mindenütt találhatók ; de ezen kivételek nem is