Eger - hetilap, 1878

1878-06-13 / 24. szám

187 26-ikán a csata változó szerenésével folyt le; 27-én azonban sikerült a túlnyomó ellenségnek Kápolnát kezére keríteni, mig Scblik Sírok és Szentmáriátöl előnyömül ván, Dessevffit több órai kemény harc után 'Verpelétröl visszanyomta. Hiába volt Földváry Károly merész rohama a helységre és huszáraink elszánt támadása az ellenség lovasságára. Verpeléten is hátrálni kellett a túlszátn előtt, a csata elveszett ugyan, de azért becsületére vált fiatal honvédeinknek, kik a két napi csatában helyt álltak egy kettős számú ellenségnek. E csata emlékére is emeltetett szobor Kápolna helység közelében, hogy a nagy hazafiságot örök időkre jelezze. Ez önvédelemharci események Egerre is kötelességet róttak. Eger az évkönyvek kétségtelen tanúságaként hazafiúi kötelességé­ben mindig elöljárt; hogy mást ne említsünk: Sajónál és M o- h á c s nál püspökeivel számos egri bajnok harcolt és vezzett el a honvédelemben; a tatár chán kegyetlen bárdja alatt sok lelkes egri honleány esett áldozatúl; és hol a közjóért áldozatok, fáradal­mak, hazaszeretetet igényeltettek, Eger fiai és leányai versenyezve helyt álltak. Erre büzke öntudattal hivatkoznunk jól esik, mert igy a kaján irigység nyilait megtompítjuk , s az igazságos és fo­gékony kebleket az elődök példájának követésére és polgári eré­nyek gyakorlatára, és igy a közjóiét és nemzeti dicsőség emelésére leghathatósabban hangoljuk. 1849-ikben Egerben a Lyceum helyiségében felállítva volt a Dunán innen táborba szállt magy. hadseregnek főkóródája, hová a csatában elesett betegek telepíttettek. S minthogy a háború alatti szokás szerint a magyar kormány sem volt képes a beteg vitéze­ket kellő rend- és mértékben gyógyittatni, több helyen, mint Eger­ben is a lelkes osztály a sérültek vigasztalásához szívesen hozzá járúlt: gyűjtött pénzt, fehérruhát, tépetet, sebkötöket, élelmi szere­ket, épületes könyveket a beteg harcosok javára. Ezen honvédelmi kóródában elhalt harcosok önfeláldozásuk dicsőítésére emeltetett szintén városunk az úgy nevezett hatvani temetőjében egy emlék szobrot a nemzeti honvédség jelvényei áb­rázolásával, mely e hó 21-ikén nagyszámú közönség részvéte mel­lett egész ünnepélyességgel lepleztetett le; rajta a felirat következő: A magyar nemzet fiiggetlenségeért 1849. Február 26 és 27 vívott kápolnai csatában hősi küzdelem közben megsebesült s az egri kórházban elhunyt vitéz honvédek később megbuktatni. A fényes ünnepélyekhez s ezek sükeréhez szokott francia ma megütközik azon, hogy minisztereik estélyei nem sikerülnek. S miért? mert az aristokrata világ teljesen hiány­zik azokról. De nem politizálok. — Az estélyekről jut eszembe, hogy az ide érkezett Rajuer és Viktor Lajos főhercegeket igyekez­nek szórakoztatni; 13-án díszelőadást rendeznek tiszteletökre az Operában. A lapok mindennap egy-két gyilkosságot említenek; a sik­kasztás is gyakori. Még néhány sort a kiállításról. írtam volt, hogy kiállításunk elég csinos. Igen ám, de legnagyobb része elég szegény is. Legerősebben concurralunk a terménynyel és a borral. Iparunk nincs eléggé képviselve s igy elmaradottaknak tűnünk föl. Helyiségeink, a többi nemzetekéihez képest, üresek. De szeren­csénk, hogy ennyivel is kiálltunk a küzdtérre. A kiállítást folyton nagy tömeg látogatja, habár az utóbbi 8—10 nap nem volt kedvező idő. Legnagyobb contingenst ad maga Páris, aztán az ország, mely nemzeti becsületét látja a ki­állítás sükeréhez kötve. A Párisba érkezett idegenek számát a la­pok mintegy 9 ezerre teszik; ebből 4 száz egynéhány osztrák, természetesen mi magyarok is ezekhez számíttatunk. Az állat-kiállítás is sikerült; tömérdek szép állat van kiállítva. Hivatalosan csak 10-én nyittatik meg, de ötszörös árért a jury napjain is megmutatják. Én 7-én néztem meg. E hó végével kutya­kiállítás is lesz. Még a párisi lapok is elszörnyüködnek azon, hogy 20—25 ezer frankos kutyák is lesznek kiállítva. Legyen elég ennyi. Az egyes részleteket majd szóval mondom el. Isten veled! Luga. Vitkovics, mint költő. Hogy V i t k o v i c s o t. mint költőt, kellőleg méltathassuk, s irói munkásságát elfogulatlanul Ítélhessük meg: azon idők iro­emlékére közadakozás utján az egri honvédegylet 1878. Lehet-e a hazafiságnak mérhetlenebb áldozata, mint azon di­cső elhunytak iránti hálás kegyeletből, kik részint a nemzetiséget ápolták, részint az összes nemzet egyedüli fentartói voltak — azok dicső emlékét a számukra emelendő szobrok jelvényei tolmácsolása által az utókornak átadni?! L—fi. Városi ügyek. Eger városa részéről 1878 junius 10-én tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak; A folyó évi május 19-én tartott ülés jegyzőkönyvének hitele­sítése után, az egri katonai térparancsnokság azon átirata követ­keztében, melyszerint a „Fekete sas“ cimü épületet katonai lakta­nyád! elfogadni nem hajlandó; most nevezett parancsnokság érte- sittetni határoztatott , hogy a mennyiben más helyiséggel a város nem rendelkezik, az esetre, ha a katonaság jelzett épületet el nem fogadná, kénytelen lenne a városi hatóság azon katonaságot, mely jelenleg a minorita zárdában vau elhelyezve, egyeseknél elszál­lásolni. Tóth Mór kir. ügyész megkeresése, mely szerint a börtön he­lyiségek bejárásának, a város által építendő kir. törvényszéki he- lyiségbeni átvezethetését , és egyszersmind a most jelzett telken lévő istállóknak, — ideiglenesen — a kir. ügyészség dologbáza részére leendő bérbeadását kéri, akként intéztetett el: hogy a meg­keresés első részébe e testület benyugvását adta; a másik részét illetőleg azonban, miután az istállókra magának a városnak szltk- séae van, nem teljesítheti. A kir. főmérnök által bemutatott, az új törvényszéki épület alatt elvonúló csatornázások mikénti létesítését tárgyazó jegyző­könyv , helyeslöleg tudomásúl vétetik, s végrehajtásával, az építke­zés vezetése s fel ügyelésével megbízott küldöttség megbizatik. A kir. főmérnök megkeresése folytán, mely szerint a kístá- lyai határ felé elvonúló városi közlegelön lévő kavicstelepböl más­fél hold területet, az utak kavicsolására átengedni kér, — vélemé­nyezés végett egy bizottságnak adatott ki. dalmi álláspontjára kell helyezkednünk, melyen Vitkovics, mint nemzeti irodalmunk egyik szerény, de szorgalmas és buzgó nap­számosa, működését megkezdette. Hazánk a nemzeti ébredés nevezetes korszakát élte. A villanyos ütést, mely a nemzetet tompa álmából hirtelen fölriasztá, s öntudatra ébreszté, II. József császár azon rendelete adta, mely ledrágább, legféltettebb kincsünket: nyelvünket, végveszéllyel fe­nyegette. A lángleik ü császár, ki korát egy századdal előzte meg, s ki, hogy reform-eszméit az elavúlt államintézmények, s ódon privilégi­umok fölött, keresztlilvihesse, évekig nem koronáztatta meg magát; éles elméjével belátván azt, hogy Magyaror szágon, hol az iskolák, a törvényhozás, hivataloskodás, a közélet csaknem minden ága az igen szép bár, s klassikus latin nyelvet használják: végre valahára e holt nyelv helyett mégis csak élő, modern nyelvet kell állami alkalmazásba hozni, azon kérdést intézte a körülte Bécsben lebzselő, francia-német szokásokat és di vatot majmoló, magyar mágnásoktól: alkalmas-e a magyar nyelv diplomatiai hasz­nálatra? A jeles magyar föurak maguk sem tudván magyarul, tagadó lag válaszoltak; mire József 1784-ben egy rendelet által megparancsolta, hogy Magyarországon a közigazgatás, tör­vénykezés, sőt a közoktatás nyelve is azontúl a német legyen. A nem zeti visszahatás, melyet e rendelet előidézett, rendkívüli volt. A szellemi forrongás, a lelkes, elhatározó, elszánt védelem a féltett kincs, a nemzeti nyelv körül, hatalmas, mindegyre növekvő mérveket öltött; minden lelkes hazafi, ki értett hozzá, tollat raga­dott e legfőbb palládiumunk megótalmazására. Az Íróknak, köl­tőknek egész serege támadt föl egyszerre; irodalmi körök, külön irányú költészeti iskolák keletkeztek gyorsan egymásra; nagy jele­seink támadtak, kik szóval, tettel, bátor elszántsággal keltek nem­zeti jogaink védelmére. Egy egészen uj, váratlan, szokatlan, s páratlanul, termékeny magyar irodalom keletkezett. Az irodalmi, különösen a költészeti munkáknak egész sora jelent meg. A nyelv egészen nj hangon kezdett szólani; uj, szokatlan eszméket pengetni, melyek csak nagy *

Next

/
Thumbnails
Contents