Eger - hetilap, 1878
1878-06-06 / 23. szám
180 Heti szemle. „Van valami rothadt — Németországban. Vilmos német csá' szár ellen, rövid pár hét alatt már a második gyilkossági merény let követtetik el. Múlt vasárnap, f. hó 2-án délután, 3 óra felé, midőn a császár a főutcán végig kocsizott, egy ablakból kétszer rálöttek. A második lövésre 30 fickó serét fúródott a császár arcába, fejébe s kezeibe, a kocsit vér lepte el. A császár azonnal visszatért palotájába s orvosi gond alá vétetett. A sebek nem élet- veszélyesek ; de a sok vérvesztés, s a császár aggkora igen aggodalmasak lehetnek állapotára. A merénylet tevő Nobiling nevű bölcsész-tudor, ki vakmerő tette után öngyilkosságot kísérlett meg; 8 veszélyesen megsebesülve szállíttatott kórházba. Berlinben rendkívüli a nép izgatottsága s felháborodása. Messzeterjedö összeesküvést gyanítanak, s a német kormány hihetőleg erős rendszabályokhoz fog nyúlni, melyek alkalmasint a külpolitikai állapotokra is befolyással lesznek. Berlini tudósitások már is azt hiresztelik, hogy az európai congressus el fog napoltatni; pedig megtartására Berlinben f. hó 13-a már ki volt tűzve, s a hivatalos meghívók a hatalmakhoz el is küldettek. A dolgok mostani állása szerint tehát a keleti kérdés ügyét a politika a zöldasztal mellett szándékozik a congressuson, békés utón megoldani, — ha a németországi újabb események annak létrejöttét meg nem akadályozzák. De hogy a congressusnak lesz-e sükere ? az más kérdés. Bemény, úgy hisszük, kevés van hozzá, miután nemcsak Angol- és Oroszország nagy mértékben folytatják hadi készülődéseiket, de monarchiánk is erélyesen hozzálátott a készülődéshez, nehogy események váratlan fordulata meglepjen bennünket. Az erdélyi szorosok erődítése lázas tevékenységgel foly. A törcsvári szoros erődítéséről azt Írják, hogy abból második Plevna lesz, ba ugyan kedve kerekedik az orosznak beléberapni. Hir füzér. * (Éi-sek ö exja) bérmautjából hétfőn f. hó 3-án székvárosába visszaérkezett. * (Személyzeti.) Ferenczy Bertalan tisza-eszlári plébános nagykállói, — Fedik Alajos szeutjakabi lelkész visontai, B a r- t á n y i Károly ujbutai ideig, administrator ujhutai lelkészekké neveztettek. (Érdekes jótékonycélu hangverseny.) Az egri állandó színház javára e hó 15-én a helybeli műkedvelők által egy nagy hangverseny terveztetik, melyet azon körülmény teend nevezetessé, hogy abban a pesti zenede hírneves tanára, Szűk Lipót, ismert gordonka- virtuoz közreműködni, s annak művészi becsét nagyszabású játéka által különösen emelni fogja. Legközelebb lesz alkalmunk e hangverseny érdekes és változatos műsorát e lapok hasábjain köztudomásra hozni, addig is e nemes célt melegen ajánljuk az egri művészet-pártoló közönség kiváló figyelmébe és tömeges pártfogásába. (A hevesmegyei jótékony nöegylet) hétfőn, pünkösd másodnapján árvaháza javára az érsekkertben táncvigalmat tart, melyre a t. közönség meghivatik. * (Derék tűzoltóink ez évi diszgyakorlata) s nyári mulatsága fényesen sükerüit. A gyakorlat K e m p e 1 e n Béla főparancsnok vezetése alatt a legnagyobb rendben, nyugalommal s kellő gyorsasággal eszközöltetett. Úgy a támadás, leszerelés, mint a felvonulás és elléptetés kifogástalan volt. A casinóéplilet támadtatott, s ezzel egyidejűleg a Simonyi és Kohnféle ház. A nagy casinóra mintegy hat perc alatt adatott fel a rohamtól számítva a viz. A Simonyi- féle házat a gözmalmi tűzoltók támadták, kellő sikerrel. Szakértőktől értesültünk, hogy ily sikerült gyakorlatuk tűzoltóinknak eddig még nem volt, s hogy fegyelem, nyugalom s gyorsaság tekintetében haladás észlelhető. Isten tarisa a fáradhatlan főparancsnokot s bajtársait a város javára sokáig! — Délután a nyári mulatság tar- ratott meg. Bár a kilátások a 3 órakor, szakadó eső következtében, igen roszak voltak, ez is minden várakozáson felül sikerült. Az eső megszűnt, taracklövések jelezték a mulatság megtartását. A közönség gyülekezni kezdett, s tűzoltóink mindent elkövettek, hogy vendégeik jól találják magokat. — Volt jó zene; rend, kiszolgálat s kitűnő kedv. A tűzoltók főztek, — lám jó szakács is kerül köztük — a halászos halasbogrács valóságos ostromnak volt kitéve, tiz annyi is elfogyott volna. — Hát Eger lelkes nőiről mit mondjunk ? felsoroljuk-e a szépek szépeit? a kedvesek legkedvesbbjeit? Nem. Amint szépségben, úgy előzékeny szeretetreméltóságban versenyeztek mindannyian. Öröm volt nézni azon buzgóságot, mely- lyel a kedves nők a tűzoltókkal egytemben a kiszolgálatot teljesi- ték. S az eredmény jutalmazta fáradozásaikat. Amint értesülünk az összes bevétel haladja az 1100 frtot, s igy körülbelül mintegy 800 frt lehet a tiszta jövedelem, ami az eleinte kedvezőtlen idő, 8 aránylag nem tetemes felülfizetések következtében, fényes siker. A mulatság késő éjfélkor ért véget. Derék tűzoltóinknak nehéz mun- kájokboz kitartást kívánunk, mert hiszen az ily mulatság rendezése is, nekik nem szórakozás, hanem önfeláldozással járó munka. Városunk minden lakójának pedig legmelegebb pártfogásába ajánljuk ezen életrevaló egyletet, melynek fenállása mindnyájunkra oly nagy fontosságú. Kazinczyhoz intézett egyik leveléből is kitűnik, hol magát, azért, mert a komolyabb, s nagyobb szabású költészeti alakok művelésétől az apróbb epigrammok költésére tért, ekként mentegeti: „ügyészi foglalatosságaimban, melyek tömérdekek (hogy pedig a szépnek áldozót halálra untatók, azt úgy is tudod), legalkalmasabbnak érzem magamat a piciny szabású poésisra . . . stb.“ Tekintélyes ügyvédi irodájában számos jurátus képezte magát ügyvéddé; s igen örvendett, ha irodáját, joggyakorlatra, mindig szeretett földiéi, az egriek keresték meg, kiket mindig igen szívesen fogadott, s kik közöl tudtunkra, mint patvaristák , ugyancsak Vit- kovicsnál nyerték ügyvédi kiképeztetésöket: Lukács József, a mintegy 13 év előtt elhunyt ismert egri ügyvéd, C s 1 k y Sándor, városunknak több időszakon által bazaszerte ismert, országos képviselője; S z a 1 a y József hit. ügyvéd, jogakademiánk érd. jeles jogtanára, stb. Vitkovics fenkölt szelleme s költöileg nemes lelkülete kétségkívül vágyott valóbb családi boldogság után; azonban sajátszerű helyzetében a végzet megtagadta tőle, hogy család-alapító lehessen. Költői lánglelkéuek egész szerelme, mint magasztos ideálhoz , hit- sorsosai köréből egy müveit lelkű nőhöz, Popovics Theodorához láncolta öt, kinek viszonszerelmeért sokáig nemes kitartással küzdött; mig végre célját érve, e szerelem boldogítá öt élte véglebel- leteig. E viszonyát s e tekintetbeni nemes gondolkodásmódját őszinteségük egész teljében illustrálják Kazinczyhoz irt leveleinek ide vonatkozó nyilatkozásai. „Hát én — irja 1810-ben — nem kérded, mikor fogok hozzá a párosodáshoz ? Mikor? azt én nem tudom. Hogy számtalanszor lehetett volna, azt régtől tudom; de: imperium dote vendere nolui; amúgy pedig szépet szegényt elvennem Pesten való élésem, és ez a vizkórságkint növekedő drágaság nem engedték.“ — Midőn 1811. Kazinczynak hozzá intézett epis- toláját vette, igy ir: „Ennek (r. i az epistolának) én annyira örültem, mint P. Theodora azon szavának, midőn azt mondá: „Enyím ö!“ — Végre boldogsága elérését 1812. e sorokban adja tudtára barátjának: „Itten arra emlékeztetlek, hogy már nem a zöldfautcában (t. i. előbbi lakásán, a most is még úgynevezett Mocsonyi- házban), hanem a Keresztutcában, a rác templomhoz közel 30 sz. alatt levő, Theodorám házában lakom. Most az a fő kívánságom és reménységem, hogy életemben ezen örömlakásomban tégedet, a régóta tiszteltet, elfogadhassalak !“ És e kívánsága is teljesült. Nemcsak a nagy Kazinczy! ölel- heté forrón szerető baráti kebléhez, ez „örömhajlokában,“ hanem a magyar irodalom akkori összes , Pesten tartózkodó, vagy ott megjelent, nevezetességeit: Berzsenyit, Kölcseyt, a két Kisfaludyt, Bajzát, Szentmiklóssyt, Szemere Pált, Kiss Jánost, Tóth Lászlót, Szász Józsefet, Horváth Istvánt, Döbrentey Gábort, Schedel (Toldy) Ferencet, Helmeczyt, Vörösmartyt, stb. — „Ott áll még a francia tetőzetéről megismerhető ház — irja Toldy F. — mely a legszivesb és vidorabb házi gazdánál, annyi év folyamában, az irodalom minden nagyságait gyülekezni látta,“ — s ha e fényes Írói kör lelke, éltető szelleme Kazinczy volt: Vitkovics annak szerető, lángoló, mindnyáját egybeölelö szivét képezte! E fáradhatlan munkásság, buzgalom, s lankadatlan lelkesült- ségneü az 1829. év vetett véget. Még ez év elején, váratlanúl, súlyos vizkórba esett. A baj, elodázhatlanul egyre sulyosodott, s Vitkovics, magasztos lelkűidéhez méltó önmegadással nézett a biztosan közeledő balál elé, mely még azon 1829. évi szept. 9-én ragadta ki a jeles férfiút szeretteinek köréből. Temetése, az egész fővárosi közönség rendkívüli részvéte mellett, nagy fényuyel ment véghez. Eltakaríttatá8ának fénye a „Hazai tudósítások“ c. folyóirat 1829. évi folyamának 34. számában van részletesen leírva. Necro- logját Horváth István mély bensöséggel, s ékes tollal irta meg a „Tudományos gyűjtemény“ c. folyóirat X. kötetében.
