Eger - hetilap, 1878
1878-06-06 / 23. szám
178 lélekkel magyar, hanem föllángoló honszeretetében hazája egyik legdrágább kincsének : nyelve- s irodalmának is egyik legbuzgóbb harcosa volt. Sz. Mely napon született Vitkovics Mihály? Toldy Ferenc halhatatlan emlékű irodalom-történészünk, Vit- kovies Mihály életrajzában, költőnk születésnapját a Juliánféle ó- naptár szerint 1778. aug. 14-ére, a Gergelyféle uj naptár szerint pedig aug. 26-ára teszi. Hogy Vitkovics Mihály az ó naptár szerint csakugyan aug. 14-én született, azt az egri szerb hitközség anyakönyve bizonyítja, melyről e sorok Írója saját szemeivel győződött meg. A Gergelyféle naptári átszámításra nézve azonban, az „Eger“ múlt számában, Vitkovics életrajzának ismertetője, Toldy F. állítását oda re- ctificálja, hogy Vitkovics Mihály az uj naptár szerint nem aug. 26, — hanem aug. 25-é n született. Miután a „Vitkovics-százados ünnepély“ tárgyában, múlt máj. hó 30-án az „Eger“ szerkesztőjénél tartott értekezleten, Vitkovics M. születés napja is szóba került, mely alkalomból egy nagy tekintélyű s tudományű férfiú, — elörebocsátva, hogy ily intelligens elemekből alakultértekezletnek „óvakodnia“ kell, nehogy az adatokra nézve, figyelmetlenségből tévedések forduljanak elő, Vitkovics születésnapjára nézve Toldynak ád igazat, s azt az uj naptár szerint a u g. 26-á n történtnek állítja: épen e tudományos tekintély által fölhozott motívuma a „körültekintő óvatosságnak“ bátorított föl arra, hogy ez ügyben nyilatkozzam. „Errare humánum est ... s ha az illető t. férfiú e kérdés megállapítása körül saját érve szerint fog eljárni, bizonyára csak megerösitendi azon határozott állításunkat, hogy Toldy ellenében az „Eger“-nek adunk igazat, s kijelentjük], hogy Vitkovics Mihály a Gergelyféle naptár szerint nem aug. 26, — hanem aug. 25-é n született. Ott, hol a mathesis, a kétszer-kettö, érvel, sem véleménynek, sem ok9skodásnak, sem egyéb bármiféle argumentumnak nincs helye. Állításunk igazolására szóljon maga a tudomány. A Juliánféle, vagy az ngynevezett ó-naptárat Kr. e. 46-ban Julius Caesár hozta be. Innét nevezik Juliusféle naptárnak. E szerint Julius C. Sosigenes egyiptomi hírneves csillagász javaslatára elrendelé , hogy minden év 365, minden negyedik év pedig 366 napból álljon. Ez utóbbiak az ismeretes szökő évek. Azonban 13 száz évvel később már Baco Roger észrevette, hogy a Juliusféle naptári év, a csillagászati évtől már 8 nappal különbözik; s ez eltérés mindegyre szembeszököbb lett annyira, hogy a 16-ik század vége felé már azt tapasztalták, hogy a tavasz kezdete március 11-ére esik, holott a Juliánféle naptár szerint mart. 21-ére kellene esnie. E szembeszökő összeütközés kikerülésére, hogy a polgári év a csillagászati évvel összhangzásba hozassák, XIII. Gergely pápa, Clavius biboraok és Lili Alajos csillagász javaslatára 1582-ben azt rendelé, hogy a Juliánféle naptárból 10 nap ki- lökessék, minek folytán 1582-iki oktob. 4-e után mindjárt okt. 15-ét írtak. Hogy pedig a csillagászati s a polgári év továbbra is iehetö hosszú ideig kellő összhangzásban maradjanak, oda intézkedett, hogy jövőben a százas évek közöl (melyek a Juliánféle naptár szerint mind szökő évek) csak minden negyedik legyen szökő év, és pedig csak azok, melyeknek számjegye 4-el maradék nélkül osztható, a többi százas évek pedig csak mint 365 napos közönséges évek számíttassanak. Ez u j, alkotójáról úgynevezett Gergelyféle naptár intézkedése szerint tehát, életbe lépte (1582) óta a százas évek közöl csak 1600 volt szökő év, s az lesz a 2000-ik év is; ellenben a már lefolyt 1700, és 1800 évek csak mint közönséges, 365 napos évek számíttattak, mig ugyanez éveket a n. egy. görögök, kik még folyvást a Juliánnaptárhoz ragaszkodnak, — mint szökő, vagyis 366 napos éveket számították. Napnál világosabb tehát, hogy az óhitüek, kik a Juliánféle naptárt megtartották, 1582-től egészen 1700-ig, t i z nappal maradtak hátrább, mint a Gergelyféle naptár követői. Az 1700-ik évet az uj naptár csak közönséges, de az ó naptár szökő -évnek számította; az ó naptár hívei tehát ismét egy nappal estek hátrább; s igy 1700-tól 1800-ig az ó és uj naptár között már 11 nap volt a különbség. Az 1800-ik évet az uj naptár ismét csak közönséges, mig az ó naptár szökő évnek vette, s igy a Juliánféle naptár követői ismét egy nappal esvén hátra, jelen századunkban a két naptár közt már 12 nap a különbség, miről bármelyik kalendáriom meggyőzi a t. olvasót. Igaz tehát, hogy Vitkovics M. születés napja, a Juliánféle naptár szerint aug. 14-e, a Gergelyféle naptár szerint jelen századunkban , mikor az időszámításban 12 nappal vagyunk elébb az óbitüeknél, —aug. 26-á n a k felel meg; de minthogy fönebb világosan kimutattuk, hogy a Juliánféle naptár időszámítása a XVIII. században, vagyis 1700-tól 1800-ig a Gergelyféle naptá^4 ' r Á R C A. Utamból. (Levelek a szerkesztőhöz.) III. Páris, 1878. máj. 30. Kedves barátom! Valamint egykor minden ut Rómába vezetett : úgy most minden ut Párisba vezet. A világkiállítás — mondhatom az egész világról vonz ide embereket. De ha ez nem volna is, ki merem mondani, hogy Európában sajátlag két világ-város van: Róma és Páris. Mindkettőt a szép, a művészet iránt való nagy szeretete tette azzá; csak hogy úgy látom: Rómáé a múlt, Párisé a jövő. A művészet szelleme látszik itt mindenen. Páris az igazán szép város; és bátran megbocsáthatjuk a franciának, ha ö Párisi mindenek elé helyezi. Maguk az elfogulatlan németek is bevallják, hogy az ö imádott Berlinjök. sött egész Németország 10 évvel hátrább van, mint Páris, vagy a legyőzött Franciaország. Van a francia nép szellemében bizonyos titokteljes, csodálatos elasticitás, mely a legnagyobb szerencsétlenségek után is hirtelen talpra állítja. Szorgalma, munkássága kiapadhatatlan segélyforrás, mely még a szellemi fensöbbséget is biztosítja számára. Mennyit szenvedett Páris a legutolsó catastropha alkalmával, mindnyájan tudjuk; de azért a városon nem látszia meg; csak a szép Louvre egy része, a Hotel de la vilié (városháza) romjaiból emelkedő szárnyépületei mutatják: milyen a gazok uralma. Most jut eszembe, hogy te nem Párisról. hanem a kiállításról vársz néhány sort. Kiállítási he’yiségül a Mars-mező van felhasználva. A Szajna jobb partján, egy szép magaslaton emelkedik a kiállítási épületek koronája, a Trocadero palota, az ünnepélyekre szánt roppant termével s két szárnyában a művészeti tárgyak kiállítására még készülőben levő helyiségekkel. A palota előtt szép park van, s kisebb keleti épületek. Ä kiállítási hely a Szajna balpariján, az egész Mars-mezőn terül el; sőt ez is kevés; ma már szorulnak be a város felé. Minden épületen meglátszik a francia ízlés. Bár a kiállítás helyisége 718 ezer Q métert foglal el, melyből 296 ezer Q m. be van építve; de az egésznek áttekintése igen könnyű. Az épületeknek s a térnek mintegy két harmadát a franciák használták fel. Még most is sok az építeni, az elhelyezni való. A Trocadero palota is csak külsőleg kész; termeinek egy nagy része még ki- épittetlen, több részébe most helyezik el a tárgyakat. A balparton is még folyton épitenek, úgy, hogy egy hónap előtt alig lesznek készen mindennel. Pazarul költenek mindenre; a kiállítás költségei már eddig meghaladják az 50 millió frankot; de hisz csupán a megnyitás alkalmával rendezett kivilágításra 1 millió 700 ezer frankot költöttek. — Látogató van elég, 80—100 ezer ember látogatja naponta a kiállítást, s ebből csak 7—8 ezer az ingyenlátogató. Egy általános áttekintés után az osztrák-magyar osztály magyar részébe siettem. Könnyű megtalálni, a nemzeti szinü zászlók elég magasan lengenek. A magyar rész elég csinos, amink csak van, mindenből mutatunk a világnak egy keveset. A kormány sok mindent felszállított, kivált a cultus-miniszter: irkát, könyvet, térképet stb; kerestem, vájjon nem találok-e néhány budapesti iskolásgyereket is ? Termény- és borkiállításunk igen szép; noha az előbbi most rendeztetik. A terménykiállítók közt megyénkből láttam az egri érseki uradalmat uagytályai zabbsl és angol árpával képviselve.
