Eger - hetilap, 1878
1878-04-04 / 14. szám
99 Ferenc , Szentkirályi Kázrnér , Kapácsy Dezső , Szombathelyi György, Kovács János, Csoszó Imre, Hengli Mihály, Friedvalszky Adám, Baranyai János, Keresztúri János, Bodnár József, Stészel Ferenc, Kormos András, Nagy Bernát (Pál), Krajcsovits Mihály, Csőké Gáspár, Barna István, Ahuássy Felix, Kelemen Antal, ifj. Gynlay János, Jósvay Gábor, Mezey János. Szeredi Péter, Zom- bori Ferenc, Erdélyi János, Zeleznik János, Csőké Bernát, Papp János (Vince;, Lieszkóvszky Mihály, Horánszky Mátyás, Papp András, Bartha Mihály, Völgyi Lajos, Huszár Menyhért, Korpits János. A f. mart. hó 25-én megválasztottak: Vár. I. n. Luga László, id. Miticzkv Jáuos, Babies Aladár, Vavrik Endre. V. II. u. Zalár József, Poppel Gyula, Greiner Aruold, Neuman Márton, Hibay György, Bernekker Ferenc. V. III. u. Desper Antal, Morvay Sándor, Éliásy Ferenc, Pet- ravich Antal. V. IV. n. Devera Jáuos, Mikó Pál, Sír Gábor. Hatvan I. n. Csutoráé Antal, Varga András, Biró Isíváu, Kelemen György. H II. n. Visoutay Ignác, Bótha Márk. Kelemen Ignác, ör. Szeredi János. H. III. u. Tavasy Antal, Szederkényi Nándor, Pitler László, Simon János. H- IV. n. Belánszky Mór, Mednyáuszky Sándor, Kormos Ber- nátb. Pogonyi János. Felnémeti n. ifj. Miticzky János, Cseh Bertalan, Kocsis János, Horánszky Márton. C i f r a-S á n c n. Grónay Sándor, Varga József Fialkovits István, Csató Alajos. Makiári I. n. Kern István, Szederkényi Nándor, Poppel Gyula, Vancsay Ferenc, Ludvig György. M. II. n. ör. Morvay Károly, Simáczius Gusztáv, Fiist Ferenc (kalapos), Szabó Mihály. Az egri takarékpénztár üzletforgalmi kimutatása 1877 évről. I. Forgalmi kimutatás 1877. január 1-től december 31-éig. Bevétel: Pénzkészlet 1877. január 1-én 45,954 frt 06 kr o. ért. Betett töke 239,710 frt 32 kr. Visszafizetett kölcsön kötvények után 26,888 frt 34 kr, váltók után 564,368 frt 50 kr, zálogok után 31,363 frt 50 kr. Befizetett kamatok kötvények után 27,633 frt 03 kr, váltók után 16,135 frt 29 kr, zálogok után 5157 frt 47 kr. Visszafizetett perköltségek 256 frt 64 kr, biztosítási dijak 155 frt 28 kr. Könyvdij 22 frt 80 kr. Átiratási dij 135 frt. Lakbér 475 frt. Visszafizetett bélyeg illeték 70 frt. Ingatlanokból 379 frt 80 kr. Más intézeteknél elhelyezett töke és kamatokból 35,158 frt 26 kr. Értékpapírokból 53,448 frt 76 kr. Összesen: 1047,312 frt 05 kr. — Kiadás. Kivett töke 196,967 frt 62 kr, kamat 17,296 frt 38 kr. Kölcsön kötvényekre 26,115 frt, váltókra 620,085 frt 04 kr, zálogokra 46.609 frt. Előlegezett perköltségek 231 frt 17 kr, biztosítási dijak 233 frt 56 kr. Tiszti s eljárói fizetés 3480 frt. Lakbér 800 frt. Kezelési költség 346 frt 73 kr, Adó 3070 frt 80 kr. Betéti kamatok utáni adó 415 frt 45 kr. Jótékony célokra 80 frt. Bélyegilleték 1185 frt. Felszerelési költségek 161 frt 15 kr. Ingatlanokra 1619 frt 99 kr. Más intézetnéli elhelyezés 40,003 frt 10 kr. Értékpapírokra 74,973 frt 78 kr. Igazgatósági jutalék 1876-ra 414 frt 45 kr. Felügyelő bizottsági jutalék 1876-ra 100 frt. Osztalék 1876-ik évi 6973 frt 50 kr. Osztalék önsegélyző egyleti 670 frt. Különféle 2 frt 06 kr. Pénzmaradvány 5478 frt 27 k. Összesen 1.047,312 frt 05 kr. II. M é r 1 e g 1877. deeemb. 31-én. Tartozik. Vagyon: Kötvényekben 310,316 frt 62 kr. Váltókban 1 ><<1,772 frt 94 kr. Zálogokban 74,369 frt 53 kr. Kamathátralékban : kötvényeit után 15,745 ft 34 kr. váltók után 122 frt 92 kr, zálogok után 3004 frt 88 kr 18,873 frt 14 kr. Előlegezett perköltségekben 128 frt GO kr, biztosítási. dijakban 196 frt 43 kr. Felszerelési költségekben 800 frt. Ingatlanokban 5230 frt 50 kr. Más intézeteknél elhelyezve 5000 frt. Értékpapírokban 22800 frt. Készpénzben 5478 frt 27 kr. Összesen . Talán még most is ott ülnék az X lábú görbe asztal mellett, ha egyszerre meg nem harsan a trombita. Valólóságos Azraöl trombitája volt az rám nézve. Rohantam ki az éjbe! Arra már emlékszem, hogy amint az ellenség első sortüze mellbe vágta hajdani kocsisomat, Miska őrmestert, csak arra gondoltam, hogy most első kötelességem annak a fickónak, ki ily csúffá tette hü szolgámat — kantárszijjat vágni a hátából . . . aztán pedig utána menni annak a halvány szép leánynak, ki a Hidalgót megsimogatta. A Hidalgó is, mintha tudta volna szándékomat, s kedvet érzett volna a hosszú útra — toporzékolt, rázta hosszú sörényét. . . Furcsa kis mulatság volt az a setéiben ! (Lipót falábával kezd gestizálni, — hangja megváltozik, a lassan, tompán kiejtett szavak, mintha nem is tőle származtak, volna. Szeme ragyogni kezd . . . s feléled a régi huszár-ezredes.) ... Az ember belevágott az éjszakába, s csak akkor tudta meg, hogy elevenre talált, ha lova horkantva szökött félre a rálö- velö forró vértől. Javában folyt a tranchirozás, midőn egyszer érzem, hogy valami hidegség alkalmatlankodik oldalam körül. — Ne babrálj paraszt! kiáltok neki vágva a dolognak, de kardom szikrát vet a puskacsövön, s letört darabja futyölve megy maga-kezére szerencsét próbálni. Kezdtem méregbe jönni. Sarkantyúba kapom a Hidalgót, szándékozva megpatkolni az alkalmatlaukudó uaplopót, — de egyszerre csak . . . A többit te tudod, nem én ! . . . Mikor felébredtem, azt mondták, ne mozdítsam lábamat. Mintha nekem valaha diktálhatott volna valaki a magam dolgomban ? Azért is megmozditám a balt, — és sikerült. Ez eredmény által vérszemet kapva, a jobbal le akarom rúgni a takarót. . . . Emlékezketel rá, milyet ordítottam! Hirtelen lerántom a lepedőt-------s jobb lábam helyén, — m ángorolja meg hátát annak a felcsernek valamennyi ropogó! h ogy változott volna kezében az első lanzetta fözökanállá! — látok egy ormótlan rongy-csomót. — Ki tette ezt? ki merte tőlem elvenni azt, ami az enyém? — Engedjen meg ezredes ur, ennek igy kellett lennie, drágább az élet, mint egy láb! ... Ha felkelhettem volna! De akkori helyzetem csak azt engedé meg, hogy megígérjem neki, miszerint felépülésem után első dolgom lesz kicsavarni a nyakát. . . . Sok ideje már ennek! Tudom is én, hányszor gondoltam már azóta, hogyha az a fehér arcú szegény teremtés megcsókolt volna akkor, — nem mentem volna a „Palatínushoz“, nem csavarogtam volna be az utcákat zeneszó mellett, nem akart volna kóterbe tenni a finánc, nem lettem volna cadettá. nem küldtek volna el az operentiára, nem halt volna meg ö, . . . s én most két lábon mondhatnám el neked, hogy : ha valaki szívesen kér tőled egy csókot, vagy üsd főbe úgy, hogy azonnal testáljon, — vagy csókold meg úgy, hogy soha se kívánjon meghalni . . . mert sok mindenféle megtörténhetik egy csók miatt még akkor is, ha az a csók megadatott, — hátha még az meg lön tagadva! — — Lipót nagyot fú, tanácsot kér bádogkulacstól, ráüt falábával a kandalló párkányra, s rendes szokása szerint egy „szervusz“ — vagy legalább ilyféle valami üdvözlettel haza ballag. Másnap nem jö felém se. Elmentem hozzá én. — Elpakolsz ! — dörög rám a zárt ajtó mögül. Harmadnap ismét meglátogattam. — Hordd el magad ! — Én vagyok Lipót! — Mit bánom én? te is elmehetsz! — Negyed nap zörgetek — — semmi hang, — ismét zörgetek, — — ismét semmi. . . Betöröm az ajtót. ... A fal egy eddigelé előttem is ismeretlen szönyegajfajá- ban van elterülve Lipót ... a falüregében pedig egy pompás ravatalon fekszik a szép Klementin — viaszból. Kiállhatlan vén ember volt az öreg Lipót, s mégis azt hiszem, hátra levő kevés jövöm nagyobb fájdalmat nem hozhat, mint az volt, midőn láttam öt, a vitézek vitézét, az egyenesség non plus- ultráját, . . élettelenül, elhagyatva feküdni — egy csók miatt. *
