Eger - hetilap, 1877
1877-03-01 / 9. szám
68 lék-ünnepély az eddigieknél nagyobb fénynyel, kegyelet* a részvéttel folyt le. Az ezen ünnepélyes alkalomból a kápolnai templomban tartott gyászmisét ez úttal ít. Buzáth Linus az egri sz.-ferencrendi gárda gárgyánja, volt honvédbajtársunk mondotta, melyet, az „Isten áldd meg a magyart“ nemzeti bymnuszunk föllendülése előzött meg. A nagy számú részvevő közönség által megtölt egyház kö- cepén álló gyászravatal katonai díszjelvényekkel, s fejér és piros kaméliákkal ékesített, kegyeletes kezek alkotta gyönyörű babérkoszorúval vala díszítve. A ravatalon e jellemző sorok valának olvashatók : Az 1848/9-iki szabadságharc alkalmával Kápolnán dicsőn elvérzett honvédek emlékére. A ravatal mellett gyászfátyollal bevont két nemzeti zászló díszlett, egyiken e fölirat: „Csatájok a védelmezett népjog csatája volt.“ A másikon: „Nyugasznak ők a hős fiák!“ szavak valának olvashatók. Gyászmise után ismét a „Szó zatot“ zengek el, mely után az egybegyűltek nemzeti zászló elövitele mellett, ágyú dörgések közt a kápolnai honvédszoborhoz vonultak ki, az ünnepélyt befejezen- dök. Itt az emlékszobrot ünnepélyesen körülálló néphez a régi honvédbajtársak részéröl Tárnái- Alajos, jelenleg hevesm. árvaszéki ülnök, 1848/9-iki honvédszázados tartott egy szép beszédet, mely után, az újabb nemzedék részéről, a rendező bizottság egyenes fölhívása folytán, K a p á c s y Dezső, hevesm. árvaszéki jegyző t. barátunk imitt következő hatásteljes beszéde zárta be a díszes emlékünnepélyt : „Mélyen tisztelt honfiak és honleányok ! Midőn halhatatlan bőseink ez emlékszobra talapzatánál a rendező bizottság parancsa folytán, mint az újabb nemzedék tagja szavamat emelem, csak hódolatteljes üdvözletre vagyok jogosítva, mert nem titkolhatom el, hogy jelen levő 184%-iki honvédeink szemléletére, érzem s magam előtt látom egykori dicsőségük ragyogó nagyságát, és szemben velők a mi sötét parányiságunkat, mely csak szerényen hódolva, kérhet engedelmet a szólásra . . . „Lobogj dicsőség lángsugára, Ragyogjatok magas hircsillagok! A törpe kor tar homlokára E fénynél irok villám-szózatot“ . . . mondja a költő, de számomra azok után, miket a hősök bajtársainak egyike e nap fontosságára nézve előttem elmondott nem marad egyéb, mint hogy e honfiúi kegyeletes ünnepen dicső, hős honvédeink önfeláldozó hazaszeretetök megörökítésére az újabb nemzedék nevében én is letegyem ez emlék zsámolyára bámulatunk s legmélyebb hódolatunk elismerő koszorúját, magunknak nem tarthatva föl egyebet, mint a történetíró azon szavait: „amely nemzet jelesei emlékét kegyelettel őrzi, önmagát tiszteli meg!“.... Elmerengve a múlt fényes emlékein, midőn e mai nap reggelén egy vidék népe ünnepi díszben ez emlék lábaihoz zarándokol, hol a költő szavai szerint: „Hősök tetemein viraszt Az esti csillag sugara!“ . . . egy szebb, egy dicsőbb jövő reményének hajnalfényét látom égni hazánk oly rég borús egén, mert bizonyítvány ez arról, hogy egy nép, mely a honszeretet nagy emlékeit ünnepli, nincs elveszve, 8 keblében hordja egy szebb jövő reményének édesen melengető mennyei ttizét; — s én áldom Istenem, hogy hazánk szebb napjai fölvirulásának biztató reményét nyújtja a honszerelem e megszentelt mai ünnepében is, hogy ide seregelve a vidék népe, itt erőt, türelmet, bátorságot, kitartást és reményt merit a jövőre; — mert ha haldoklik az önzetlen honszeretet szent erénye a szivekben, ha honfi-bútól keblünkre horgasztott fővel csüggedünk a szomorú jelen és ebből folyó gyászos jövő fölött, az év e nagy napján ide jőve, e nap szent emlékeiből erőt s uj életet nyerünk — mint előttem szólott honfitársam is mondá — a további küzdelemhez .... de ezt is, ezt is nektek köszönjük „névtelen félistenek“: 48—49-iki honvédek ! kiknek „Csatájuk a védelmezett Népjog csatája volt, Melyet szent eskü, szent kötés Ellen, zsarnok tiport!“ .... a ti önföláldozástok győz meg, hogy jöni fog még e hazára egy jobb kor, jobb és szebb a jelennél, — mert: „HqI legtöbb bonfivér lepé A harci síkokat, A népszabadság ott tenyészt Legszebb virágokat!“.... s e jobb kort, e szebb jövőt jövénk mi nektek megköszönni s jött és jönni fog e vidék népe, mig csak magyar lesz az. . . . A ti soraitok dicsők! már fogynak, ragyogó emléketek azonban halhatatlan lelkűnkben örökön fennmarad, mint a tüzimádó előtt a lenyugvó nap utolsó sugara. A küszöbön veszszük át tőletek harcosoktól ez emléket, hogy szentül megőrizve adjuk át majd a minket követőknek. . . . Itt, az Isten szabad ege alatt a legszentebb esküvel ígérjük, hogy nem csak megőrizzük emléketeket, de híven követjük is honszerelmetek áldozat készségét!... hogy igy honfiúi érdemetek egy végnélküli gyűrűt képézzen, mely- lyel magatoknak az ifjabb nemzedéket időről-időre eljegyzitek nemzetünk valódi szabadságának, függetlenségének és ebben: teljes boldogságának biztosítására ............ K iknek álmuk talán édesebb a föld alatt, mint volna most e borongó föld felett: elhúnyt feledhetlen bajnoktársaitok nyugodjanak csöndesen! — ti pedig még élő 48—49-iki honvédek: lezajlott önvédelmi és szabadságharcunk beirt emlékszobrai! alkotótok : a haza legnagyobb fia: Kossuth Lajossal együtt nemzetünk büszkeségére, dicsőségére még soká, igen igen sokáig éljetek!!! E beszéd végeztével a honvédszobor megkoszoruztatván, a közönség csöndben visszatért, s az ünnepélyt a kápolnai fogadóban tartott lakoma fejezte be, melyen, vidám, fesztelen kedélyft bajtársi körben, egymást érték a talpraesett lelkes pohárköszöntések. A gyöngyösi szabadelvű párt nyilatkozata az 1877. évi febr. hó 18-án tartott közgyűlésből. 1875-ik évben Gyöngyös városa két nagy pártja Tisza Kálmán akkori pártvezérnek 1875-ik febr. hó 3-án tartott országgyűlési beszéde s az újonnan kinevezett ministeriumnak 1875 mart. 3-án tartott országos ülésben előadott programmja alapján azon határozott kijelentéssel egyesült s alakította meg a szabadelvű pártot, hogy mindaddig, mig a kormány kifejteit programmja szerint jár el, azt minden eszközökkel támogatandja, és tette ezt azon hazafias célból, hogy a kormányt egy roppant, többség támogatván, teljes erélylyel léphessen fel az ö Felsége többi országai kormányával megindítandó közgazdasági egyezkedés alkalmával. Azonban tekintve 1- ször hogy a teljes bizalomnak örvendett kormány Tisza Kálmánnak azon programmját, melynek alapján a minisztériumba meghivatott, s mely szerint Tisza Kálmán 1875. évi febr. 3-án kijelentette — a) a vámszerzödés tárgyában, hogy ö a szabadkereskedés barátja, és hogy a vámszövetség a szabadkereskedés elvének hódol, s a bajt nem is a szabadkereskedés elvében, hanem annak helytelen alkalmazásában találja, s ennek folytán késznek nyilatkozott, indirect adóink érdekeinek követelményeihez képest egyezkedni, sőt az egyességet óhajtotta is, de egyidejűleg hozzá tette: „azon nem várt esetben, ha az országnak jogos méltányos érdekei máskép kielégíthetők nem volnának; utolsó esetben a vámszövet- ségröl szóló és az 1867. évi XII. t. cikkben fentartott joggal, a vámsorompók felállításának jogával is kellene élni.“ Röviden óhajtom, hogy megmaradjon ha lehet, a szabadkereskedés alapján az egységes terület, de csak azon feltétel alatt, hogy annak egyes tételei méltányosan állapíttassanak meg, hogy Magyarország továbbra is ne fizesse másnak az adóját.“ b) a bankkérdésben: „A mi a bankkérdést illeti, azt mondom, hogy előnyösebbnek tartom a hozzánk legközelebb állókkal a kiegyezést a velük tartott háborúnál, de minden esetben és minden viszonyok közt, csak is egy valóban és nem névleg és szinleg önálló magyar bankot tartok olyannak, mely az ország érdekeit ki- elégithesse“ nem érvényesítette; tekintve 2- or. Hogy a kórmány 1875 mártius 3-án elmondott következő programmja: „A kormány célja az államháztartást rendezni, érvényesíttetvén azonnal a vám és kereskelmi szövetségre vonatkozólag a törvényadta jogok: oda törekedni, hogy addig is, mig az általános vámszendszer bonyolódott és rövid idő alatt meg nem oldható kérdése elintéztetnék, történjenek meg a fogyasztási adókra nézve a magyar kincstár érdekében levő és az igazság és méltányosságnak megfelelő intézkedések, továbbá azonnal kézbevéve a
