Eger - hetilap, 1877
1877-02-22 / 8. szám
58 teljesiti. Ez a perfid szószegés. A történelem számos példát szolgáltat rá. A romaiak megígérték, hogy az ostromlott Carthágót, ha meghódítják, kímélni fogják. Bevétetvén Carthago, a nép szabadon bocsáttatott, de a város földig lerontatott, a consul eme szavaival: „Midőn megígértem, hogy a meghódított Carthágót kímélni fogom, — a szabadon bocsátott lakosságot értettem, nem pedig a város t.“ Quintus Fa- bius Labeo megígérte Ántiochusnak, hogy elhódított hajórajának felét visszaadja. Meg is tette. Minden hajót kétfelé vágatott, saz egyik felét visszaküldte Ántiochusnak. Mohamed, Negroponte várát ostromolván, szavát adta, hogy a várparancsnok fejének nem leszen bántódása. Nem is lett. A szegény parancsnokot derékon metszette ketté. Tamerlán is csak oly Ígérettel volt képes sz. Sebestyénvár hős védőit megadásra bírni, hogy a vitéz őrség vérének egy cseppjét sem fogja kiontani. Nem is ontotta. Elevenen temettette el őket! A magyar kormány is szépen kiegyezkedett a bankérdésben még a múlt évi május havában az osztrák kormánynyal, s ez egyesség az ismeretes „májusi stipulátiók (megállapodások)“ neve alatt szerepel e kérdésben. Tudvalevő dolog azonban, hogy a bankkérdés tárgyalásának a lefolyt év végén újra felvétele alkalmával az osztrák kormány, különösen annak két nevezetes tagja, Depretis és Lasser urak, a májusi megállapodások egyes pontjait, a magyar ministerek, s az egész magyar haza mély megbotránkozására, elcsürték-csavarták, s ebben állt az illető urak perfidiája, mely aztán a bankkérdés remélt megoldását annyira lehetetlenné tette, hogy a májusi megállapodásokhoz szorosan ragaszkodó magyar kormány készebb volt a legválságosabb időkben lemondani, hogysem hazánkat újabb megaláztatásoknak tegye ki, s a nemzet közgazdászai érdekeit megsemmisítse. Azóta, mint tudjuk, uj kormány alakítása nem sükerülvén, király ö felsége ismét Tisza Kálmánt bízta meg kormányszervezéssel, ki e megbízást azon föltétellel, s reményben fogadta el, hogy az osztrák kormány s a bécsi bank engedni fognak a magyar kormány méltányos föltételeinek. Az alkudozások fonalát tehát a még kormányon levő Tisza-kabinet, az osztrák Auerspergkormánynyal ismét megindította, s most, midőn a közös banktervezet szabályai pontonkint tárgyalás alá vétettek, mint a lapok Írják, ismét uj perfidia jött uyilvánosságra, az által, hogy a szabálytervezetbe oly, ránk nézve hátrányos és veszélyes pontozatok is belécsusztattak, melyekről az előzetes megállapodásokban szó sem volt. E körülmény, s még más egyéb csökönyössége az osztrákoknak okozza, hogy a bankügyben az újabb tárgyalások is oly lassan folynak, s immár bizonyos, hogy ránk nézve mindenesetre szomorú sükerre csak úgy fognak vezetni, ha a Tisza-kabinet újabb engedékenységre, újabb áldozatokra határozza el magát. De hogy az ily lealáz6 megállapodásra mit fog mondani a magyar képvi- selöház s az ország? azt a jövő fogja megmutatni. Eger febr. 20. 1877. A személy- és vagyonbiztonság illustrálására érdekes példa a füzesabonyi Kuöpfler-féle eset, melyben jelenleg fe- nyitö vizsgálat foly. E vizsgálatot, befejezése után, kötelességünknek fogjuk tartani egész terjedelmében közleni; addig pedig csak vázlatát adjuk a lefolyt eseményeknek. Knöpfler Móric füzesabonyi lakos, ezelőtt egy évvel Tóth Pál és nejétől egy házat bérelt ki 3 évre, s a bérleti összeget egy évre előre ki is fizette a tulajdonosoknak. Ezen év alatt azonban a tulajdonosok több rendbeli adósságot is csinálván bérlőnél, attól tartottak, bogy a hátralévő évekre majdan ezen adósság fog beszámíttatni a bérleti dijba, azért ennek kikerülése végett a három évre kiadott házat újabban egy másik bérlőnek adták ki, dacára annak, hogy még két év volt hátra a bérletből. Az uj bérlő óvatos ember volt, és hogy bérleti joga még erősebb legyen, a bérleti szerződést a tulajdonosok beleegyezésével telekkönyvileg betábláztatta a házra, s ennek megtörténtével biróilag megintette Knöpfler Móricot, hogy nov. 1-én hurcolkodjék ki a házból, mert azt ö vette ki bérbe. Knöpfler Móric azonban csatolván a szerződését, visszaintette a megintöt. Természetes, hogy most várni kellett volna a bírói intézkedésekre, de hát ez igen unalmas dolog volt a bérbe-adóknak, és az uj bérlőnek ; miért is az ököljoghoz folyamodtak, és azt követ-4 T Á R Egy borostyánlevél mellé. Mért kérdenéd: ez utólsó emlék Lehullt levél, tört remény képe-e ? Avagy téged példáz bus kedvesem, Ádáz, átkos kezekkel tépve le ? ! Vedd csak némán; titkot hadd rejtsen az; Titkos kincsül legyen együtt veled . . . Talán élted minden üdvét rejti . . . — Őrizd meg e borostyánlevelet! Hü lesz hozzád . . . Ha tán majd életed Hideg, sivár, gyászos lesz, mint a tél; Kihalt, megunt lesz rád egész világ, — E kis levél zöldéi, virulva él . . . Tündérmesék fényes országába . Bűvös szerként utat nyit, bevezet, — Elborít szép múltad üdve ,kéje . . . — Őrizd meg e borostyánlevelet ! G -/V. §►És érzed majd, hogy ez ápolással E hervadó, tört szivet élteted, — S boldogságod lesz e főnkéit érzés . . . — Őrizd meg e borostyánlevelet! Fogadd, fogadd ... És vedd bár közönynyel, Hidd legalább, hogy drága birtokom; Az utólsó reményt vagy csalódást Veszem meg most e féltett zálogon . . . Egy örömet ad végre is; — ha majd Sir domborul porló szivem felett, Rá teszed a virágtalan sirra . . . Őrizd meg e borostyánlevelet! Sirály. Aesthetikai gondolatok a természet és művészet egymás közti viszonyáról. — Májer Alberiktól. — I. Hü lesz hozzád, ha sziveden pihen S érzi, hallja lázas dobogását; Ha zaklat a kétség, s hogy békét lelj — Még sirod is készséggel megásnád. Oda simul . . . sebedet gyógyítja; Emlékiért lelked but, bajt feled — Mintha e hü szivet érzenéd ott . . . — Őrizd meg e borostyánlevelet! Ott lesz e szív . . . s ellesi könyeid, Melyekkel e levélkét öntözöd, Száradástól, hervadástól óva Száz édes bu, száz édes gond között . . . Majdnemcsak másfél század múlt el, mióta Baumgarten az Aesthetikának, mint a bölcsészet önálló ágának, megvetette alapját, s princípiumai föforrása gyanánt a művészetet tűzte ki; egy század folyt le, hogy Winkelmann, az ókor művészettörténetének szerzője, a classica archaeologia megalapitója, a mivelödéstörténeti fejlődés egy uj korszakát nyitotta meg; az aesthetikai törvények pedig, melyek a szép erejét, tartósságát és tökélyét mozdítják elő, szintén rég határozottan körvonalozvák: és mégis a tudomány ápolói manap sincsenek összhangzó véleményen a művészet való célja s hivatása, valamint a természettel való viszonya felöl. Most is olvashatunk, még pedig tanult emberek irataiban is ilyen föltevéseket: a művészet természet utánzás; vagy hallhatjuk a másik végletet, mely szerint sokan a művészetet, jelesen a költészetet, különösen a költemények hangbeli és szórendezeti alak-
