Eger - hetilap, 1877
1877-02-08 / 6. szám
44 Levelezés. Tiszafüred, febr. 2. 1877. Tisza-Derzsnek tegnap, e hó 1-én nagy halottja volt az elhunyt Borbély Miklósban, e vidék legtiszteltebb egyénében, ki azon nap a délelőtti órákban tétetett az örök nyugalom helyére a helv. hitvallású egyház gyászos szertartásai szerint nagyszerű fájdalmas közrészvét nyilvánítása mellett. A veszteséget, mely halálával bennünket ért, több oknál fogva ki sem érezheti jobban, mint alulirt is, kinek ámbár vele nem ugyanazon hitvalláson lévőnek a részére gazdag könyvtára mindig nyitva volt, még halála előtt is negyednappal egy könyvkülde- ménynyel lepte azt meg váratlanul Mégis, hogy gyászos ravatalánál az utolsó tisztességet megjelenésével le nem róhatta, azt egyedül a közbejött körülmények hatalma eszközölte. Szabadjon hát ennek pótlásául e sorokban a szerény hódolat jeleül sírjára e koszorút még letenni. Egyike volt ö azoknak, kikről még holtuk után is önkéntelenül bevallja az ember: hogy igaz magyar ember volt. . , Ki méltán örökölte amaz az unokákra is átszellemülve leszállt vért, melyet ősapáink a közjó szeretetére esküdve, saját ereiket megmetszve ontottak a szent serlegbe, s ittak meg közösen a meg- törhetlen frigy zálogául; mely miként hírneves őseiben a boldogulnak a múlt 8zázadokbeli szabadságharcok idején, úgy ö benne is a hazai üdv fuvalmaként töltötte be a kört, melyben mint amazok úgy ö is élt s működött. Méltó büszkesége volt ö előbb az egyesült Heves s K.-Szol- nok, legújabban pedig immár a Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyének, s kivált a itteni Tiszavölgynek, melyet lelki nagyságával, mint egy égbe eredő, nagy lombos, eztistszin levelű nyárfa ékesített. Rövid és sebesen átfutó borulat volt betegeskedése, de ölő villámmal terhelve, mely múlt hó 29-én esti 10*/2 órakor oltotta el benne a hazafiui becsületesség sugaraival tündöklő életfáklyát. Élte 67-ik évében szállt a sírba, hátrahagyva a polgári érdé rn fényében egy emlékárnyékot, melyben még sokáig fog élőt- tünk a renditbetlen lelkli, törhetlen paizselvü bajnok képe visszatükröződni. Az országgyűlésen az abád-szalóki választó-kerületnek kétszer volt képviselője : 1861. és 1867-ben. Melyről 1868-ban csak roncsolt egészsége miatt mondott le, s adott helyet ott ifjabb bajnokoknak. Az eörvény-abádi tiszaszabályozási társulatnak pedig szinte kétszer választott, s utólsó napjáig Ugybuzgó elnöke volt. 1840-ben a helvétbitvallásu nagykunsági egyházkerület fő- gondnokává választatván, 1854 és 1860-ban a vallási küzdelmek alkalmával a politikai hatalom ellenirányával szemben szilárdan állta meg helyét. Született Tisza-Roff'on, 1810 ben máj. 16-án. Szülei: Borbély József, és Szoboszlay Zsuzsanna voltak. Kétszer nősült. Először Sreter Klárával, kitől egyháza hitelvei szerint 1871-ben vált el, s második házasságra lépett 1872 ben Losonczy Izabellával, kivel hat évig élt együtt, s fentebb jelzett napon halt el magtalanul. Legközelebbi rokonai voltak : Borbély Mária, férjezett Kormos Sándorné, mint édes testvére. Azután Borbély József; Puky Miklós; Bárczay Gyula; Domokos Mihály; tiszaroffi gr. Valdech, s a Magyari és Losonczy esalád. Mint magyar birtokos gazda, rendes, pontos és kiszámitóan takarékos volt; s mint ilyen szép vagyontömeget hagyott hátra, megmutatván, mint kell takarékos életmód által az ősi vagyont nemcsak megörzeni, de gyarapítani is ; miként lehet annak jövedelméből fényes úri kört teremteni, s a közügyét is anyagilag támogatni. Félként avatottja volt a hazai tudományoknak ; nagy pártfogója a hazai irodalomnak, s az által a közművelődésnek; mit gazdag könyvtára fényesen igazolt. Különösen z alulirt által még 1873-ban e vidéken megindított régészeti mozgalomnak, s ennek kifolyásául egy alakítandó egylet eszméjének a legbuzgóbb ügyvivőjévé, s úgyszólván Mecénásává lett; nem különben legközelebb is az elmúlt évi szeptemberi nagy nemzetközi budapesti ösrégészeti congressuson hogy alulirt e vidék régészetét oly fényes sükerrel mutathatta be, legnagyobb részben neki köszönhető. Ő ugyan eltávozott közülünk, de szelleme élni fog közöttünk, Huhu, wie lange seit ich mich Nicht mehr gewärmt habe! Igen uraim ! egy év annak, ki éjjét nappallá tette, nagy idő. Hisz megmondta már Schiller : Was man von der Minute ausgeschlagen, Giebt keine Ewigkeit zurück. De még sem egészen teljesült rajtam. Én nem egy percet, de ifjúságom eddigi éveit veszitém, azonban nem volt szükség appellálnom az örökkévalóságra . . . egy év alatt quittek lettünk. Unser Schuldbuch sei vernichtet! S most ismét itt vagyok. Jöttem leküzdve az akadályokat, mint Bozena fia, a hős Bre- tislaw, ki midőn Juttáját a schweinfurti zárdából elragadta, egy csapással vágta ketté az óriás vasláncot. Nem is jöttem, hanem repültem, mint Horimir, ki Schemick lovára ülve átugratta a visehradi 40 öles kőfalat. Sőt még e hasonlat is kevés; . . . inkább hasonlít esetem Mohamed mennyországi útjához, melyet Bórák lován egy éjszaka tett meg. Jöttem pedig ily sietve uraim. . . Ismerik Goethe „Korinthusi aráját!“ A kisértet-óra kongott epen, S szinte csak most lett jól az ara. A sötét bort, véreset színében, Mohón iszsza bálvány ajaka. Mohón ürítem én is e poharat, szivem fenekéről idézve elő Virgil ama szavait: Nulla dies pacem hanc Italis nec foedera rumpet! Éljenek uraim ! éljenek hölgyeim! ... A correpetitor meg lehetne elégedve discipulusával. Összesen egyszer akadt el, pedig csak egy hét óta tanúlta. Amennyit esett ^Irnanuel ur agiója a hölgyvilág szemében, annyit emelkedett a férfiak előtt, kik csodálták benne az egy év alatt kifejlődött táltost. De őrizkedett is ezután többet mondani, legfeljebb a szép szomszédnéval fecsegett, mulattatva azt történelmi ismereivel. P. o. hogy: Andrej Alexandrowitsch, moszkvai herceg, Bourbon Jakab, Navarra első királya, Cantecusen, Paleolog császár-társa, Comnen Izsák cár, Danilo Alexandrovitsch, Moskva első nagyhercege, Iván Wassiliewitsch cár, Stauratius görög császár — barátokká lettek; Bertrade, I. Fülöp francia király neje, és Ingeburga királynő apácákká. Erich Hagersohn. II. Ighor, V. Károly császár, Magnus Sigurdfrat, Manuel görög császár. Paphlagoni Mihály zárdában halt meg. Azután kezdi referálni: Acreban leöletett Richard 5000 török foglyot. Antiochiában 10,000 mozlemet felkoncolt a kereszteshad. II. Basilius kiszúratta 5000 bolgár fogoly szemét. Constantinápolyban Belizár kardra hányatott 30,000 embert; később feldúlták a keresztesek, végre pedig Mohamed. Etelred az Angolhonban levő összes dánokat kivégezteti. Gosslárban 10,000 ember hűli el egy nap alatt. A párizsi vérmenyegzö. Jeruzsálem puszulása. Rómát lerontja Alarich, azután Genzerich, azután Ricimer, végre Károly császár, Samariában 80,000 halott. A siciliai vecsernye. Stockachi vérfürdő. Thessalonikai vérengzés. A szép menyecske csak hallgat, s nem tudja magában elgondolni, miért mondja fel ez ember leckéjét épen őneki. (Vége köv.)
