Eger - hetilap, 1877

1877-12-27 / 52. szám

XVI. éf-folyam.

52. szám.

1877. december 27-éu.

Előfizetési dij:

Egész évre . . 5 írt — zr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 r 30 „ Egy hónapra . — „

Egyes szám . — 1 i „

EGER.

Politikai s vegyes tartalmi! hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik.

Kiadó-bivatal: a Ijeeumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekéit előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr

Előfizetésre való felhívás.

Az újév közeledtével tisztelettel kérjük t. olvasóinkat előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék.

Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők.

Előfizetési föltételek:

Egészévre. . . . 5 frt — kr.

Félévre . . . . 2 frt 50 kr.

Évnegyedre . . . 1 „ 30 „

Az „Eger“ kiadó hivatala (érs. lyc. nyomda.)

Heves megye tisztikara.

Heves megye bizottsága, az e f. hó 19—21-én tartott közgyűlésében, a megyei tisztikart következőkép választotta meg:

Alispán : I s a á k László ; főjegyző: Z a 1 á r József; 1-sö aljegyző s tiszt, főjegyző : S i m á c z i u 8 Gusztáv; 2-od aljegyző: F ö 1 d v á r y Kálmán ; megyei főügyész: Imre Miklós ; árvaszéki elnök: Ktirthy Ferenc; árvaszéki ülnökök: Támár Alajos, egyszersmind helyettes elnök; Csernyus Kálmán ; Mártonffy László; arvaszéki ügyész : Szabó Sándor; árvaszéki jegyző : Kapácsy Dezső ; központi közgyám: Cse- r e y Ignác; föpénztárnok: Bozik János; pénztári ellenőr:

K a p a i c s Dániel; föszámvevö : Babócsay György ; árvaszéki számvevő: Végess József; alszámvevö: Horváth Béla; főorvos: dr. F r a n t z Alajos; állatorvos: Kronperger Mihály.

Felsö-tarnajárási szolgabiró: Bedekovich Vilmos; közép-tarnajárási szolgabiró: Almássy Géza; alsó-tarnajárási szolgabiró : H o r k a y Alajos ; gyöngyös-pásztói szolgabiró: K a s z a p Bertalan ; gyöngyös-patai járási szolgabiró: Hám Gyula ; mátra- járási szolgabiró: Ivády Miklós; tiszai járási szolgabiró:

R e c s k y László ; felső tarnajárási segéd szolgabiró : Jankó- v i c s Dezső; közép-tarnajárási segéd-szolgabiró : Kövér Bertalan ; alsó-tarnajárási segédszolgabiró: Korponay István;

gy.-pásztói segédszolgabiró R o ó s z Lajos; gy.-patai segédszolgabiró: A 1 t o r j a y Imre; mátrajárási l-sö segédszolgabiró : K o- váts József; 2-od segédszolgabiró: Holló Géza; tiszajárási segédszolgabiró K o 1 o s s y Sándor.

Felső és közép-tarnajárási alorvos, tiszt, főorvosi címmel: dr. Szentkirályi Kázmér; gy.-pásztói és gy.-patai járási alorvos : Koller József; a!sö-tarna és tiszajárási alorvos : F ü- *z e s y József.

Segéd és kezelő személyzet: Levéltárnok : Helle bra n t h Mihály; várnagy, szolgabirói cimmel: Békefv Alajos; megyei kiadó és ircdaigazgató: Héringh József; megyei igtató: Ma- tékovits Lőrinc; megyei lajstromozó: Bárdos István; árvaszéki kiadó : Z u b e k Alajos ; árvaszéki igtató : Faragó János ;

írnokok: Hampel Gusztáv, Kerner Ferenc, Feley Márton. Péter Ferenc, Békefy Sándor, Zöldesy József, Garamszegi József, Bugyi Pál, Kagyfejeö Mátyás, Greskovits Bertalan, Hermann János, Dehr Károly.

Csendbiztosok : A tarnajárásban : S á g b y Miklós; a gyöngyösi járásban: Szabó Ignác ; a tiszai járásban : Dobóczky János a mátrai járásban : Marsó Lőrinc.

Útbiztosok : a felső tarnajárásban: Reinprecbt Ferenc; alsó- tarnajárásban : Paravicini Jenő; gyöngyösi járásban : Pólyák György; mátrajárásban: Almássy László, Szabó György.

Eger, dec, 27. 1877.

Midőn az „Eger“ jelen számával annak XVI. évfolyamát zárjuk be, s a t. közönséget lapunk további szives támogatása- s pártolására kérjük fel: journalistai kötelességünknek ismerjük, hogy lapunk jövendő magatartása- s irányáról rövid vonásokban tájékozzuk t. olvasóinkat.

Ezt ugyan pár szóval is megteketnök, röviden s egyszerűn kijelentve, hogy lapunk politikai s társadalmi álláspontja és irá- Dya marad az eddigi. Célszerűnek tartjuk azonban emez álláspontunkat világosabb körvonalakban kifejteni, s igazolni.

Ez igazolásra alig volna szükséges egyéb érvet felhoznunk, mint lapunk tizenhat éves fönállását, mely, mig egyrészt fényesen igazolja azt, hogy lapunk szép számú olvasóköre, mely annak eddigi igénytelen existentiáját biztosította, irányával is teljesen meg van elégedve; más részt kétségtelen tanúbizonyságot teszen a felöl, hogy az „Eger“ saját hatáskörében valódi hézagot pótolt, s e hézagot, t. olvasó közönségének megnyugvására s helyeslésével, híven és pontosan be is töltötte. Az „Eger“ nemes önérzettel hivatkozhatik tizenhatéves fönállásának emez érvére, melylyel nemcsak a vidéki, de a fővárosi időszaki sajtótermékek közöl is csak igen kevés dicsekedhetik.

Ami politikai álláspontunkat illeti: még az év elején kijelentettük , hogy közjogi tekintetben a fusionális kormánypárt bive óhajtunk maradni azon föltétellel azonban, hogy a hazánk s alkotmányos életünk legfontosabb érdekeit tárgyazó kérdésekben, a tényleges kormánynyal szemben is, föntartjuk teljes függetlenségünket, s véleményünk és meggyőződésünk szabad, nyilt kifejezését.

Azóta politikai életünk s állapotainkban nagy fontosságú változások állottak be. A fusionális kormány, melyhez hazánk jobblétének érdekében annyi bizalom, annyi szép remény fűződött, — nem felelt meg a nemzet várakozásának.

Ingatag, tétovázó, erélytelen, s idegen érdekek járszalagán vezetett külpolitikánkban, a népakarat, a közvélemény általános külpolitikai nyilatkozásának teljes ignorálásában, nemzetünk aggódva, elszomorodva nézi, sejti hazánk sorsának végzetessé válható fordulását, sülyedését; mig beltigyeink intézésében, a társbirodalommal kötni szándékolt „kiegyezés* tervezetében megdöbbenve tapasztalja, hogy a megaláztatásnak már legalsó fokára hanyatlottunk alá; s kétségbeesve szemléli a felénk tátongó sírt, mely e kiegyezés netaláni létrejöttével anyagi jólétünket eltemetéssel fenyegeti.

Ily fájdalmas körülmények szemléleténél elfordult a kormánytól a hazai közvélemény, a sajtó. A keletkezésében oly hatalmas fuziónális „szabadelvű“ párt elziillött, s csak foszlánya az, mi még a kormányban a mármár kialvó életet föntartja.

Az ellenzék elkeseredése, tebetleuségében, lehangoló, lesújtó