Eger - hetilap, 1877

1877-12-06 / 49. szám

XVI. év-folyam.

40. szám.

1877. december 6-án.

Hirdetésekért

minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit, sorhelyért 15 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetiiap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.^ és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekéit előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr

Előfizetési dij:

Egész évre . . 5 frt — zrr.

Félévre . . . 2 „ 50 „

Negyed évre . 1 „ 30 „

Egy hónapra . — 45 „

Egyes szám . — 1 i „

Megyeválasztási mozzanatok.

Egy keserű pohár ismét kiíirittetett. A megyebizottsági tagok választása tehát már befejeztetett. A lélektani jegyzetek ismét szo- riioiitók voltak, és csak mert még a legroszabbnak is van jó oldala, mondhatók nem kétségbeejtöknek. A közigazgatási szédelgés, a politikai morál merénylete, — vagy nevezzük: alkotmányos forma alá böjt humbug — sok hely litt Ulte diadalát. A megyei közügy ép olyan dajkakezekben van, mint a bazai. Mindenki tudja, látja a hanyatlási, ismeri a romlást, de akadályozni a férfi kar nem emelkedik, s ba emelkedik, az eredménytelenül hanyatlik vissza. Az a lelkiismeret, mely a köielesség szózatát ismerteti, elnémul, s ha szót is emel, az eredmény reménye nélkül nyilatkozik. A jobb ügy bukása szégyenét egyik kiizdöfél sem viszi magával, mert a nemes öntudat, úgy a hasznos bátorság a jövőnek elébe rakja le azt.

A választás szellemének is megvan az ö logikája, azon kulcs, mely megnyitja magyarázatát annak, ki forgatja. Végzet- szeri! balfogás, mely bekötött szemekkel megy az alkotmányosság, a polgárakarat csúffátevése céljához. A bands erkölcsök, a farizeusérzések, a hamis jellem utjaiu nem lehet a társadalmi megelégedéshez eljutni. A törvény, ész, tudomány ha csak eszközök az egyéni, önös szerencse kovácsolásához, bizony nem lehetnek áldásosak gyümölcsei.

Ha a lörlénetet nézzük, azt látjuk, hogy ép úgy a múltban, mint a jelenben igen sok visszaélést követtek el a megyei ügyeknél , melyeket három-négy család egészen hatalmába kerített és sokszor saját érdekének használt fel. — Hivatalra nem az volt a lépcső. hogy okos, jártas és használható legyen valaki, hanem, hogy x. családhoz tartozik-e, vagy összeköttetésben áll-e vele? Ez a családi érdek ha megvolt, felnyílt a tér, és az illető, ha oly tök- filkó volt is, mint a kártya közt levő druszája — a hivatalt megnyerte.

Különösen sokat ártott ez a közügynek a múltban, mert sokszor a kormány elleni oppositió forrása is, nem a megyék jól felfogott érdeke volt, de egyes megbántott hatalmas családok bo- szúja. Nem a megye autonómiája volt a kormány akadályozója, de az egyes családok.

A sok kellemetlenséget, a családi politikát az által vélte a kormány megbuktatni, hogy a megye autonómiáját korlátozta. Igen, de célt vele nem ért, mert ezek még mindig uralják a helyzetet, még mindig a családok érdekének szolgál a megye.

Talán nem úgy van ? De igen. A hivatalokat erősen tartják magok között, szövevényes hálót kötnek, s mézes-mázos, sokszor utálatos korteskedéssel megfogják a választókat, s tervük kivitelére használják fel.

Hányat találunk a megyei hivatalnokok között a megye köz- családaiból? Pedig azt hiszem, azt nem fogják tagadni, hogy vannak közöttök igen derék, képzett emberek, de minthogy nem sajátították el a piaci legyek igen sokszor hasznos természetét, figyelmen kívül hagyatnak.

Voltak a múltban és vannak a jelenben is olyan hangotadó családok, a melyeknek kicsinye, nagyja már előre megyei hivatalnoknak van eljegyezve; és ezek azon biztos tudatban, hogy „csak egy kis serkedezö bajusz“ kell, és lesz hivatal, szépen el is negligálják a virágkorszakot, és mézgyüjtésre nem is igen gondolnak.

Ennek végének kellene már lenni, mert ez sem nem jó, sem nem hasznos, sem nem becsületes dolog. A megye hivatalait töltsék be a megye képzett és hivatott fiai, nem kell famíliára tekinteni, nem kell családi tekintetből dédelgetni senkit.

Dehát, hogy lehetne ezt elérni? Mindenekelőtt a főispán segítségére lenne szükség, még pedig akként, hogy ha a megye közcsaládaiból pályáznának egyének megyei hivatalokra, az lenne szives ezeket hathatós pártfogásába fogadni, és sükeres ajánlata által a bizottság jóakaratát részökre megnyerni. Az eredmény aztán könnyen kivihető.

Közigazgatási hiányos, és sok tekintetben helytelen törvényeink, hogy. helyrehozhatlan sérelmeket ne okozzanak a társadalmi állapotban, az a jó és buzgó közigazgatási hivatalnokok hivatása. Ök eszélyes és körülnéző eljárásaik által oda törekszenek, hogy a törvény a lehetőleg szolgálja a közérdeket, s minél kevésbhé legyen akadály az elörevaló törekvésben.

Megyénkben — amennyire mi, mint elfogulatlan, mert érdek nélküli, s figyelemes szemlélői az itteni viszonyoknak, alkalmat nyertünk magunknak személyesen meggyőződhetni, — a központi admi- nistrationalis kormányzat alig hagy kívánni valót főn. A centrális ügyvezetés, a közigazgatási bizottság ténykedésével karöltve, pontos és serény; az árvaszéki állapotok javulást és haladást tanúsítanak, s a pénztári és számvevői tisztek lelkiismeretes gonddal töltvék be.

Másként áll azonban a dolog a megyei tisztségek betöltése, s vezetése körül a provincián, melyekre vonatkozólag még a választások előtt lesz alkalmunk nyilatkozni.

. . . y. J—-s.

Megyei élet.

Heves megye főispánja, Beöthy Lajos ömlga, megyénk újon megválasztott bizottsági tagjait a f. hó 11-én s következő napjain tartandó alakuló közgyűlésre a következő körlevélben hívja meg:

A megyetörvényhatósági bizottsági tagok választása, a választó- kerületekben novemberhó 8 — lö-iki időközben végbemenvén, az igazoló választmány elnökétől vett hivatalos jelentés szerint, a választás alá eső bizottsági tagoknak három negyedénél több igazolva lévén, a törvénynek megfelelöleg az alakuló közgyűlés határnapját e folyó 1877. évi deczemberhó 11-éré s következő napjaira tűzöm ki, mely közgyűlés tárgyait képezendik:

1) Az igazoló választmány jelentése.

2) A m. kir. belügyminiszternek rendelete Barna Márknak a legtöbb adót fizetők sorába leendő felvétele tárgyában.

3) A m. kir. belügyminiszternek rendelete a választott bizottsági tagok névjegyzékének felterjesztése iránt.

4) Az 1870. XLII. t c. 22. §-a értelmében az igazoló választmány öt tagjának megválasztása.

5) Ugyanazon törvény 38. §-a értelmében az állandó bíráló választmány öt tagjának megválasztása.

6j Az idézett törvény 42. §-a szerint a közgyűlések számának s idejének megállapítása.

7) Az 1870. XLII. t. c. 44. §-a értelmébeu az állandó választmány szervezetét megállapító szabály alkotása, s a tagok választása.

8) Ugyanezen törvény 4G. §-a értelmében az ügyrendnek szabályozása.

9) A pénztárak, letétek s egyéb átveendők átvétele s átadása iránti intézkedés.

10) Az 1874. XXXIII. t. c. 20. §-a értelmében a központi választmány tagjainak szavazatlapokkal való megvalasztása, s a m. kir. belügyminiszternek ide vonatkozó rendelete.

11) A megyerendezési szabályrendeletre és az 1878. évi költségvetésre vonatkozó belügyminiszteri rendelet.

12) Az árvaszék rendezésére vonatkozó szabály s a belttgy-