Eger - hetilap, 1877
1877-11-29 / 48. szám
XVI. ér-folyam. 48. szám. 1877. november 29-én, Előfizetési dij: Egész évre. . 5 frt — KV Félévre . . o 50 „ Negyed évre 1 „ 3« „ Egy hónapra . — „ Egyes szám . — 1 ,■ EGER. Hirdetésekért minden 3 liasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Poliiikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a ijeeumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 fit 30 kr Eger, nov. 29. 1877. Tapasztalásból merített amaz általán ismert, de az illetők részéről még mindig gondosan takargatott leleplezések, melyeket „Eumetöredékek* c. cikksorozatunkban terjedelmesen előadtunk, úgy látszik, nálunk is elevenre ta- p i n t o t t a k. Dacára annak, hogy több Ízben kijelentettük, miként az említett cikkekben foglaltak általánosságban kívánják feltüntetni fennen hangoztatott önkormányzatunk, megyei institutiónk, elavult, elcsenevészett, rothatag állapotait: megyénk egyik tevékeny tisztviselője, F. K., az „Eger“ múlt számában közlött felszólalásában, minden tiltakozása dacára, úgy tünteti föl idézett cikkeinket, s az ezek visszhangjait képező vidéki leveleket, mintha azok éle egyenesen a hevesmegyei jelenlegi tisztikar ellen volna irányozva, midőn idézett élénk tollú cikkével megyénk tisztikarának s bizottmányának védelmére kél. Azok előtt, kik megyei institutiónk mai, országszerte elfajult állapotait tüzetesebben ismerik, szükségtelen volna ismételve tiltakoznunk F. K. ur azon ferde felfogása ellen, mely bennünket egyenesen insinuatióval vádol akkor, midőn mi határozottan kijelentettük, hogy egyesek . vagy különtestületekre vonatkozó minden célzástól távol, tisztán tárgyilagosan, s általánosságban kívántuk megyei önkormányzatunk mai állapotait föltüntetni. Ha azonban az „Eszmetöredékek“-ben tárgyalt leleplezések oly kaptafának bizonyultak , mely minden csizmára illik, s mindegyiket egyformán szorítja, feszélyezi annnyira, hogy feljaj dúl belé, — az eléggé szomorú dolog ugyan, de róla nem lehelünk. Tartózkodtunk volna ez eléggé megbeszélt tárgyban ismételve felszólalni, ha a „Nemzeti Hírla p,“ e par excellence fügéi e t 1 e n fővárosi napi lap, f. hó 24-iki számában fényes elégtételt nem szolgáltatna részünkre, midőn vezércikkében, rövid foglalatban, mindazokat elősorolja, miket mi az „Eszmetöredékek“-ben kifejtettünk. De halljuk a ,N. Hírlap“ idézett cikkét, mely mai megyei önkormányzatunkról következőleg szól: „A Tisza belügyérsége s ministerelnöksége alatt hozott törvények meg8zaporitották a megyék munkáját anélkül, hogy‘javították volna munkaerejét. Több, szakszerűbb, az administrate alapelveinek megértését föltételező feladatokat rónak a megyei tisztikarokra anélkül, hogy ezek jobbátételével törődnének. Valóban, ba elnézzük e politikát, mely a megyei teendők körét fokról-fokra tágítja» s a tisztikarok vállaira mind több és több, speciális ismereteket kívánó munkát ró, mig másfelől meghagyja a megyéket a n t i d i- luvianus állapotukban, s a megyei tisztikarokat mély tudatlanságukban, és részben, romlottságukban, — a gyanakvó természetű ember könnyen kísérteibe jöhet ez eljárásban bizonyos Machiavellismus! látni, melynek célja kerülő utón demonstrálni a megyerendszer tarthat- lanságát. A nagyon tisztelt megyei klikkek, melyeknek szükségük van a megyerendszer fentartására, mert hová dugná k b e különben a család tanulni nem szokott, keresni nem tudó, és dolgozni nem szerető csemetéit, ha nem a megyei hivatalokba? — Ez a 150—200 család, mely a magyar haza vármegyéiben uralkodik a hivatalok is különféle közpénzek és alapok felett, nyugodtan alhatik: az a minister, ki még az államélet legnagyobb szabású ügyeit és megyei észjárással intézi, álmában sem gondol arra, hogy az ö kedves vármegyéiket bármiben is megrövidítse. Hanem azért a fa mégis meg fogja teremni gyümölcsét; az uj törvények még világosabban be fogják bizonyítani a látni tudók előtt, hogy a régi megyerendszer már lejárta magát, hogy még megjárja tápintézetnek a megyei gentry ügy efogy olt tagjai számára, de nem képes többé a modern administrate megszaporodott feladatainak megoldására, stb. így beszél a „N. Hírlap.“ És most kérjük t. olvasóinkat hasonlítsák össze az itt idézett sorokat azokkal, miket mi a mai megyei administratioról, s annak vezetőiről általán, „Eszmetöre- dék“-einkben elmondottunk. — s akkor ítéljenek fölöttünk elfogulatlanul. Érzik azt magok a mai megye coryphaeusai is, hogy „van valami rothadt a mai magyar megyerendszer Dániájában,“ — hogy korlátlan uralmok haldoklik, — s ép azért, hogy hatalmukat s befolyásukat még ez egyszer teljesen biztosíthassák maguknak, most a megyei tisztujitás küszöbén, egy újabban kigondolt maneu- verhez folyamodtak, mely amily furfangos, ép oly veszedelmes a közelgő tisztujitásra nézve, miután ez uj fogással, már is kezd az értelmetlen tömeg megbarátkozni. Nem rég ugyanis a ,koncot féltők serege“ azon eszmét kezdte megyeszerte terjeszteni, hogy „a mostani megyei tisztviselők közöl azok, kik eddigelé állásaikat becsületesen betöltötték, a közelgő tisztujitás alkalmával hivatalaikban továbbra is meghagyandók,“ ami más szavakkal anyit tesz: hogy, ne is restauráljatok, hanem válaszszatok meg bennünket, újra eddigi állásainkra.“ Szomorú dolog, hogy egy pár félrevezetett megye e szerencsétlen elvet már proclamálta is. Hová vezet ez ? Ezen elv kimondásával a tisztújító megyebizottság a legkényelmetlenebb dilemmába kerül. Ugyanis vagy újból meg kell választania nolle-velle valamennyi eddigi tisztviselőjét kivétel nélkül; vagy, ha a clique kedvéért, vagy magánérdekből, hogy az „ügye- fogyottak újabban kinőtt kamaszainak“ helyet csináljon, egynémely kegyvesztetteket kipécéz a „régi gárdából,“ — mig egy részt e kimar adottakra okvetlenül rásüti a bélyeget, hogy