Eger - hetilap, 1877
1877-11-22 / 47. szám
370 ház során bizonyos bőráruiénál létezik egy földalatti pincealaku csarnok , hol egri borunk jó hírének szántszándékos megrontására többnyire csak vízből és egyéb, főleg ártalmas szerekből egészségtelen italfolyadék készíttetik és azzal kereskedés űzetik. Már ha ez igaz, úgy valóban nagy társadalmi bűnt követünk el akkor, ha ezt tűrjük, és tovább is elnézni szándékunk. Mit mondanak aztán külföldieink az egri borokról, ba egy ily borpancsoló megjelenik a budapesti borvásáron, és készítményeit egri bor gyanánt ott ízlelted ? Úgy hiszem ehhez nem kell commentár. (Folyt, köv.) Megyei élet. Megyei bizottsági tagokúi folytatólag megválasztattak : Rédei választó kerületben : Sipos Lajos, Isaák István, Sipos Berta. Kaáli választó kerületben: Töttösy Sándor, Csekó Gábor, Balsay Mátyás, Svaab Bertalan. Poroszlói választó kerületben : Fehér Mihály, Lipcsey Péter, Hajdú Imre, Albert Ferenc. T.-Füredi választó kerületben: Pásztor Béla, Várady Miklós, Kis József, Kováts Géza, Gatsal Ferenc. Mérai választó kerületben: Kováts András, Rády Sándor, Hel- lebronth Géza, Végh Péter. Hevesi választó kerületben : Zsendovits József, Dobóczky Dezső, Orosz Pál, Flilöp István, Nagy András, Balsa László, Reményi k József. T.-Szöllösi választó kerületben : Kalocsay Rudolf, Oláh Sándor, Elek István, Kovács Kálmán. F.-Abonyi választó kerületben: Tóth Lajos, Pap János, Szent- királyi Kázmér, Gál András. Kerecsendi választó kerületben: Neszvadba Sándor, Simáczius Gusztáv, Kmett Antal, Juhász István. Mikófala, Csehi, Beköcze, Szúts, Szarvaskeö választ 4. Mu- rányváry János, Ambrózy Mihály, Almássy Felix, Kürthy Ferenc. Sz.-püspöki választó kerületben: Laluhay Pál, Oravecz Mihály, Hutter Antal, Matyasovszky János. TÍ8zaörsi választó kerületben: Hennel János, Nagy István, Tóth István, Szabó Mihály. Csányi választó kerületben: Petheö Géza, Fiírich Dienes, Ezsias, Vendel, Tóth Mór, Bokros László. Atányi választó kerületben: Ötvös Sámuel, Hajdú György, Bedéts József, Getse István. Erki kerületben: Biró Zoltán, Maczke Gyula, Majzik Miklós, Szabó Imre, Gönczö Károly. Sz.-erzsébethi választó kerületben : Zay Károly, Greskovits Balázs, Holló Géza, Dutka Ágoston, Oláh József. Parádi választó kerületben: Ivády Miklós, Ficzere Alajos, Horváth László, Kis Mátyás. Patai választó kerületben: Búzás István, Földes György, Pólyák György, Káposztás József. Leleszi választó kerületben: Kováts Károly (péterdeák), Kováts Andor, Kováts Sándor (igrátska), Nyerges Sándor. Bodonyi választó kerületben: Babits János, Farkas Ignác, Ivády Béla, Pozsgay Antal. Nagybátonyi választó kerületben: Marssó Lőrinc, Tomka Ferenc, Snap Sándor, Ficzek Ferenc. 4 T Á R G A. §►Egy laidinand reminiscentiái. Kiirtliy Jenőtől. (Folytatás.) — Classikus kép ez ! sz. Bertalanon látszik minden izom — — igy ni! (producálom neki a szárnyat — lenyúzva.) Ha az ember látja, hajlandó hinni, hogy megnyúzott embert lát — elevenen. A bőr oly természetes, a hús oly friss, még a vér is, mely lecsorog, annyira lux, hogy az ember kisértetbe jő egy asztalkendőt odatartani, nehogy a földre cseppenjen. E beszéd után egykedvűen kezdém ropogtatni a megbörtele- nitett szárnyat . . n. b. mindig utáltam a szárnyakat s kevesebb erőmbe került elkölteni Signor Giacomo olajba főtt birge bőrét Veronában sz. Januárius ünnepén, mint most ezt a galamb-darabot. Valpurga néni elejti kését, s bámulni látszik azon, hogy én képes vagyok lenyelni ily productio után a lenyúzott portékát. — Nem szereti kedves Madame a galambot ? — kérdem szinlett csodálattal — pedig ez pompásan van elkészítve. — Tudja Isten! Máskor igen szeretem, de most nem esik jól. — Ez veszedelmes symptoma! Rósz előjel, melynek rendes követője az apepsia, emésztés-hiány; vagy az apagbiá — nyel- képtelenség ; vagy az apositia — étekútálás ; vagy a bradypepsia — lassú emésztés ; vagy a disphagia. . . Flóra megszánja kinzott nagynénjét, s kérő sugarakat lövel felém nagy kék (igaz, csakugyan! kék szemei voltak ez angyalnak!) szemeiből. Elhallgattam kissé. — De mit fecsegek én — folytatom kis szünet múlva — nyugodjék meg drága madame! jelenlegi étvágyhiánya, és szokottnál halványabb arcszine bizonyára csak az időváltozás miatt van! Oh az idő rettenetes befolyással bir az emberre! Bizonyosan kegyed, Flóra kisasszony, szintén tapasztalta már, hogy az emberek sokkal vidámabbak szép veröfényes tavaszi napon, mint ilyen esős februariusi időben! Bizonyosan látta már, hogy az emberek élénkebbek, ha lábukon könnyű lackcipö van, mint ha sáros bagaria ! (Hans nagyot néz rám, Valpurga néni sóhajt.) — Igen —■ felel gyorsan a szép Flóra — sőt azt is láttam már, — midőn a sáros bagaria nem annak volt szoros, aki viselte ! . . . Nagyszerű ész! Ez a lány, ha férfinak született volna, megérdemelné taxa nélkül a doktori diplomát! Flóra viccét hallatlanná téve, ismét a nénihez fordúlok. — Legyen nyugodt, drága madame, az egész csak ephemer baj, s a zárakozott élet következménye! Tessék mozogni, sétálni gyakran, különösen tavaszi, nyári estéken. Nota bene, hisz kegyed a kísértetekben ? (Valpurga néni félve tekint rám, s gondolkozni látszék azon, ugyan mi lehet az, mivel még kisérteni szándékozom.) — Az esti sétákról jut eszembe e tárgy. Az egész csak beteges imaginátió, dajka-mese — és mégis van a történelemnek sok lapja, mely az embert képes babonássá tenni! Mondom, nevetnie méltó dolog az egész, és mégis, nem sajátságos-e az, hogy Mária Antonia, midőn Santorre-t, — azon San- torre-t, ki halálánál egyik fötényezö volt — először meglátta, elájult. Vagy, ki az, ki nem képzeli maga előtt Caesar véres szellemét, úgy, mint az Brutusnak megjelent, s fenyegetve dörgé: Philippine látjuk egymást! Én nem hiszek a kopogó-szellemekben, de a históriában nem hinni nem szabad! Már pedig meg van Írva, hogy a német-lovagrend egyik erős várát, Christoburgot a lengyel-háború kitörésekor akkori nagymester Schwartzburg Albert a szellemekre bízta. A háború szerencsétlenül végződött a lovagrendre nézve, maga Albert nagy mester ur is elesett, s a vár kifosztatott. Két év múlva egy távol országból hazatérő kovács legény Christo burgba téved, és Sangerwitz Ottó comthur karonfogja, körülvezeti a várban, s mutat neki Jörg sógort, Michel komát, meg vagy ötven atyafit. Midőn azonban a legény falujába tér, borzadva hallja, hogy Otto comthur, Jörg sógor, Michel koma és mind az ötven atyafi már két év előtt testáltak ! — Nem találja ön Zacsek ur — fordulok Hanslihoz — hogy ez a kerekrépa-káposzta paradicsommal fölséges? — lg— e—e—n. — Meghiszem azt! Megehetné maga a „minden elefántok között legnagyobb elefánt“ is, (ez az egyptomi sultán rendkívüli ünnepélyes cime) hanem azért fogadni mertem volna azon időben, midőn I. Frigyes Vilmos gubernálta a kis Poroszországot, hogy e nagy fejedelemnek még ilyen sem esett volna jól Königsbergben! — Hogyhogy? (Folytatás köv.)
