Eger - hetilap, 1877
1877-11-15 / 46. szám
363 szeget az aláirö vagy készpénzben, vagy pedig annak megfelelő árhoz képest borban is adhatja, amennyiben a pénzen is bor vásá- roltatik be. A borokat pedig az egylet elüljárói és ügynökei, Europa nagyobb városaiban elárusitás végett úgy, a mint jónak látják, szétküldik. A részletek, természetesen, csak az egylet létesítése után lennének megállapitandók. Kreiner Lőrinc. *) Levelezés. Hatvan, nov. 12. 1877. T. szcrk úr! A tisztujitási mozgalmak már nálunk ideges lázat okoztak a társadalom minden rétegében; bizonyos ébredés, önérzet és jobb jövő iránti vágyak kezdenek az emberekben erős gyökeret verni, mely vágyak, igen természetes, bogy a jelen állapot tarthatatlanságával vannak ellentétben. És nem hiába, közel vagyunk a határszélhez, már mint Pestmegye határszéléhez; de annyi igaz, hogy vidékünkön erős hajlamok mutatkoznak arra, hogy ezen vezérmegye példáját kövessük most is, midőn zászlóján a haladás jelszavát világosan olvashatjuk. És mit csinálnak itt a szomszédban? Miután az eddigi köz- tiszteletben álló alispán, kit pedig a megyében minden párt támogatott, és puritán igazságszeretete, valamint lelkiismeretes munkássága eléggé ismert volt, belátva azt, hogy új institutiók felfogására, és keresztülvitelére, csak is az újabb nemzedéK fiai lesznek képesek , és megrögzött, elavult nézetekkel, elgyöngült, agg, reszkető kezekkel és régi korlátolt tájékozottsággal, — tovább a modern eszmék pezsgő áramlatában megyét kormányozni nem lehet, s a régi emberek majdnem képtelenek magokat beélni az uj aerába; visszavonult a közpályától, s az önbirálat ritka resignatiójával *) Az egyesülés eszméje lapunk egyik borászati cikkében már régebben meg volt pendítve. Igen örülünk, hogy most azt egy bor- üzér, tehát oly egyéniség újítja föl, kinek kereseti forrásánál fogva, ily egylet alakítása aligha állhat érdekében, kit tehát a pince-egylet eszméjének fölelevenitésére csupán a tapasztalás igazolta erős meggyőződés, és a tiszta önzetlenség, s polgártársai javának, érdekeinek őszinte előmozdítása vezethetett. mondott le hivataláról, melyet oly lelkiismeretesen vitt, átengedve a tért az ifjabb nemzedéknek. És a hires Pest, Pilis, Solt vármegye a hozzácsatolt Kun megyével, ez egy országnak beillő négyes megye, a lemondott ne- meskeblíi alispán irányzatának befolyása alatt egy alig 36 éves fiatal tehetséget: Gullner Gyulát készül a megye alispáni székébe emelni, ki az előtt a megyének aljegyzője, s jelenleg országgyűlési képviselője, de egyike a legtehetségesebb, szorgalmas fiatal erőknek. Pedig ezen fiatal ember, még csak nem is m á g n á s , sőt nem is tartozik a megye aristokratikus családjaihoz sem, és Pestmegye, hol az intelligentia nagy számánál fogva oly nagy a választék , még sem csinál legkisebb kifogást sem a jelöltség ellen, hanem a közügy érdekében sorakozik Gullner mellé, kiben garan- tiát lát, és méltán, a jövőre nézve. Persze minálunk ily eljárás, az antidiluvialis matadoroknál hallatlan felfortyanást okozott, s Lipcsey Tamás ellen, ki méltóan hasonlítható össze Pestmegye alispáni jelöltjével, — miután más kifogást nem tud felhozni, azt hangoztatja, hogy fiatal ember, s a megyei alispánság decoruma azt követeli, hogy ne fiatal tehetségek, használható munkaerők, erély és szorgalom, ügyszeretet és kötelességérzet emeltessék a megye élére, hanem hogy öreg ú r legyen az alispán. Hála isten, hogy átlátunk a szitán, és nem fognak nálunk már az ily szegény fogások , s el fogunk követni mindent arra, hogy nálunk is érvényre emelkedjenek a szabadelvű, modern nézetek, s ha nemes törekvéseinket süker nem koronázza, az utókor vádja ellenfeleinket fogja sújtani. Hatvani. Mi hir a nagy világban? Királyunk ö fel sége Jelenleg Budapesten tartózkodik, s több ízben ád kihallgatásokat. 0 felsége jelen volt a művészek csarnokának megnyitásánál, s egyszersmind első volt, ki Pállik hazai festőnknél egy képet rendelt meg, mely ö felségét, fél-életnagyságban, egyik kedvenc lován, mint lovast fogja ábrázolni. Király ö felsége azon gyász alkalmából, mely közelebbről Trefort Csak az vigasztalt, hogy ebédnél Flóra mellett kárpótolni fogom magamat. Horrendum! Ha az a Valpurga tánti nem volt boszorkány, csakis Kálmán királyunknak köszönhettük, ki ama hires törvéuynyel : 'De strigis verő, quae non sunt, nulla quacstio fiat! I. 57. — nyakát szegte minden rontásnak. Elég az hozzá, hogy Valpurga igy ültetett bennünket asztalhoz : 1. 2. 3. 0. Az (1) volt ö, a (2) volt Flóra, a (3) én, és a (0) volt a Hans. Még mosolyogni mert! Ma is bámulom önmagamat, hogy haragomban le nem haraptam saját orromat. (Ez operatió a legtöbbek véleménye szerint absurdum, — pedig én részemről meg vagyok győződve, hogy kevés praxis után sikerülni fog. Leültünk. Nálam a harag, meglepetés, szomorúság soha sem tart tovább egy percnél — hanem azért 20 esztendő múlva is megboszúlom magamat, — ha előbb nem akadna alkalom. Most azonban mellettem, hatalmamban volt roszakaróm, és el nem titkolt kárörömmel vette kezébe a kanalat. — Kedves madame — hajlok hozzá — melyiket szereti legjobban a festészek közül ? — Oh, én valamenyit szeretem — felel csodálkozva tekintve rám. ügy látszik, azt hitte, hogy gonosz praktikájával elvette kedvemet a beszédtől s mindentől. Ez esetben kezet foghatunk, mert én szintén épen úgy tisztelem Correggiót, ki a jelenleg Drezdában őrzött sz. Györgyöt festé a fehér lóval; - Murillót, ki egy sz. Katalin miatt halt meg (szegény! festés közben leesett az állványról!); — Cano Alonsot, kinek tehetségét annyira becsülte még az inquisitió is, hogy midőn kinpadra vonatta, jobb kezét nem engedé gyötörni; — Holbeint, kire VIII. Henrik angol király azt mondta: Hét parasztot hét lorddá tehetek, de egy Holbeint alkotni nem vagyok képes. — Giottát, ki gyermek korában nyájat őrzött. . . — És ismeri ön ezeket mind, Tuhutum ur! — Elevenen ! úgy nem volt szerencsém, de müveik után igen, — Tehát müveiket látta! — Oh, igen! sőt láttam még azt a Lucifert is, aki Spinellot megölte. — Erről többet kell beszélnie, — ez érdekes lehet! — kiált Flóra, felsimitva alabastrom-homlokáról gazdag setétszöke haját. — Szívesen! Ez a Spinello festett egy szent Mihályt, amint a hétfejtt, 10 szarvú kígyóval viaskodik. E kép hátterén Lucifer alakja látszik fertelmesen, irtóztatón (meg nem állhattam, hogy Hansira egy oldal pillantást ne vessek.) Midőn a képet befejezte, álmában megjelenik Lucifer, és dühösen kiált a szegény művészre: — Hol láttál te engem oly fertelmes alakban, te csirkefogó ? ! A 92 éves művész annyira megijedt, hogy bele halt. Valpurga nénit oly mértékben érdekli mindez, hogy elfeledi a levest megenni. — Nem ízleled te meg a többit se! — gondolám magamban. — Méltóztatik ismerni Ribierát, más nevén Spagniolettót ? — kérdem öt édesen. — Hol lakik, kérem? — Ez? Nápolyban lakott ezelőtt circiter 200 esztendővel. — Ah, maga hamis ! — Igen, szavamra mondom! Ott is halt meg, előbb azonban megörült, mert leányát Don Juan d’ Austria elszöktette. Furcsa emberke volt ez a Spagnioletto! (Hozták épen a rizszsel garnirozott galambot. Valpurga néni kivett egy hatalmas portiót, — én kivettem egyetlen száruyat.) Van ennek a Spagnioleltonak egy képe, mely sz. Bertalant ábrázolja — beszélem a nénihez, ki épen hozzá fog a galamb felmetszéséhez. 0 leteszi a villát, én felveszem a szárnyat és kinyitom toll- késemet. (Folytatás köv.) *
