Eger - hetilap, 1877
1877-02-01 / 5. szám
36 függő kérdésekre, különösen a bankkérdésre nézve egy közös minister-tanácsban király ö felsége elnöklete alatt, kit ügyei hazánkból egy időre az osztrák fővárosba késztettek távozni. Lesz-e valahára eredménye e sok meddő tanácskozásnak, s herce-hurcá- nak ? — bizonyost még most sem mondhatni, bár a lapok folyvást azt kürtölik, hogy a dolognak rövid időn el kell dőlnie. Az utóbbi napokban már hire járt, hogy a Tisza-kormány, mely az engedékenységben már a legvégső határig ment, miután az osztrák kormánynyal egyessségre nem juthat, le fog mondani, s átadja helyét egy színtelen kormánynak b. Wencheim elnöklete alatt, mely azután megkísértené a Magyarország teljes visszavonulásával megkötendő bank- és vámegyességet a képviselöbázzal elfogadtatni. Könnyű belátni, hogy e sületlen combinatio csak egytigyü politikusok fejéből kerülhetett ki, akik számadást csinálnak — korcs- máros nélkül. — Közelebbi hírek azonban ismét kilátásba helyezik főleg a bankkérdés tűrhető megoldását, amennyiben remélik, hogy alábbhagy makacsságával az osztrák nemzeti bank, mely, úgy látszik, meglehetősen fejére nőtt az osztrák kabinetnek. Lehet, hogy a legközelebbi jövő már valamelyes kibontakozást fog hozni e valóban sok ideig húzódó, s mármár végzetessé vált kérdésben. De hogy e kibontakozásban valami örömet és megnyugvást találhas- sunl?, alig lehet rá kilátásunk. Az európai diplomaták nagy hűhóval kezdett, s dicstelenül szétfo8zlott konstantinápolyi conferentiája után, a keleti kérdés harcias lármájában is némi csönd állott be. De azért ide vonatkozó érdekes híreknek nem vagyunk szűkében. A török kormány erélyesen folytatja megkezdett alkotmányos, békés munkásságát. S mig a conferentia javaslatait visszautasította, másrészt hajlandó e javaslatok némely főbb pontjait önszántából megvalósitani. Készületeket tesz ugyanis, hogy a föllázadt tartományokba keresztény kormányzókat nevezzen ki, s az ottani rendőrséget európai mintára szervezze. A nagyvezér egy közelebbi rendeletben kiadta, hogy a katonai intézetekbe keresztény ifjak is fölveendök ; — a conferentia eloszlása után pedig Mithat basa a nagyvezér ismét oly sakkhuzást tett hirtelenében Ignatieff, és az orosz ellen, mely a török kormány nemes szán- déklatai fölött méltán meglephette a diplomata urakat. Mig ugyanis Ignatieff úr Európa oltalma alá helyezte Szerbiát és Montenegrót, a törökök támadásai ellen, s Gorcsakoffál együtt oda törekszik, hogy az európai hatalmakat közös actióra nógassa Törökország ellen : ez alatt Miihad pasa közvetlenül fordult Szerbiához és Montenegróhoz őszinte békeajáulatokkal a statusquo ante bellum alapján. Nikica, a kis Montenegro fejedelme, elbizakodásában, nem sok hajlamot mutat a békére; de Milán, a szerbek fejedelme, kész a békére, ha — Oroszország kegyesen megengedné. A béketárgyalások, a török és szerb ügynökök közt Bécsben, úgy hallatszik, csakugyan megindultak és hihetőleg sükerre vezetnek. Oroszország azonban hallani sem akar a békéről. Hadainak délre küldését folyvást feszitett erővel folytatja. Legújabb hirek szerint az orosz harci párt a conferentia kudarcában Oroszország megalázlatását látja; s a harci párt feje, a trónörökös befolyása következtében, az orosz cár Gorcsakoffal együtt lemondásra készülnek, hogy a hatalmat e párt vegye kezébe. E közben az orosz lapok birodalmunk ellen folyton fenyegetőznek, s már nyíltan emlegetik, hogy Magyarországon ismét föltámad a nemzetiségek lázadása, melyet az orosz testvérek nem fognak összetett kezekkel szemlélni. Nem tudjuk, meddig fogja még az orosz arcátlanságot az osztrák-magyar kormány hallgatagon eltűrni. Hirfűzér. * (Az egri hath, legényegylet bálja) mely jan. 28-án tartatott az ócasinó teremében, fényesen sikerült. A belépő alig hitte, hogy az iparos osztály táncestélyén van. Kitűnő rend, csinosan öltözött szép leányok, jó kedvű iparos legények előzékeny s udvarias viseleté, élvezetessé tette az estélyt még azokra nézve is, kik az iparos osztály iránti figyelemből ott megjelentek, bár nem táncoltak. Megvalljuk, hogy a kath. legényegyleti bálok évről évre kevesebb kifogás alá estek, ez idén pedig az a legszebben sikerült. Ezért elismerést érdemelnek a polgárság azon t. tagjai, kik a kath. legény- egylet élén állanak, s a fiatalságot a tapasztalásból merített jó tanácsokkal vezetik. Oly sok szép lányt láttunk, hogy ha hármat vagy négyet kiemelnénk (pedig megérdemelnék) a többi méltán meg- apprehendálhatna, s hogy jól mulassanak, az egylet derék tagjai kifáradhatlanok valának a gondoskodásban. Éljenek a derék iparos ifjak. * (Vince Alajos, egri föegyházi hitszónok), előfizetést hirdet „ünnepi egyházi beszédeire“, melyek nagy részben az egri székes föegyházban mondattak el. E beszédeket tartalmasságuk- gondos szerkezetűk- hatályos előadásuk-, s tiszta nyelvezetöknél fogva emelik ki a szakemberek, kiknek javaló buzdítása indította a szerzőt azok sajtó alá bocsátására. Az előfizetési ár 1 frt, mely szerzőhöz (Eger, érs. lyceum-épület) febr. hó középéig küldendő. * (Browning György), angol journalista, ki népismei tanulmányok végett hazánkban tartózkodik, s Magyarországnak már több vidékét, különösen az éjszaki megyéket beutazta, múlt szombaton, jan. 27-én városunkban is megfordult. Borwning ur, ki nem kevesebb, mint tizenkét nyelvet folyékonyan beszél, — s most már a magyart is kezdi törni, — érdekes ethnographiai tanulmányai végett, már Európa nagy részét bejárta, „de — úgymond e sorok írójánál tett látogatása alkalmával, — sokfelé tett utazásában oly nyílt, őszinte, egyeneslelkü barátságra, oly előzékenységre, oly vendégszeretetre s oly szívélyes fogadtatásra mely minden sejtelmét meghaladta, — sehol sem talált, mint hazánkban. S bár e tapasztalatai után természetes volt előtte, mégis igen meglepte öt ama ritka szívélyesség, ama leereszkedő nyájasság, melylyel érsekünk ö exja részéről találkozott, kinek a mondott napon vendége volt. Kiválólag emelte e szívélyességet azon körülmény, hogy ö exja saját titkárát bízta meg, hogy Browning urnák városunk érdekességeit mutassa meg. Különös elismeréssel emlékezett még meg angol vendégünk azon előzékenységről melylyel a mélt. fökáptalan némely tagjai részéről, kiknél látogatást tön, — s azonkívül az érs. lyceum könyvtárnoka Stepbanovszky S. ur részéről találkozott. Browning ur innét Budapestre sietett, hol tegnapelőtt felolvasást vala tartandó; de megígérte, hogy rövid időn még egyszer föl fogja városunkat keresni, mely alkalommal aztán huzamosb időt töltend körünkben. * (Kitüntetés.) A lefolyt 1876. év nyarán, Szegeden tartott országos ipar- és terménykiállitás alkalmából, mint annak idején lapunkban registráltuk, városunk polgárai közöl, mint kiállítók, többen részesittettek a kiállítási bizottság jury-je által kitüntető elismerésben. A közelebbről megérkezett kitüntető érmek s oklevelek ünnepélyes kiosztása a kitüntetettek között, mint lapunk múlt számában jeleztük, vasárnap, m. hó 28-án történt meg a városház teremében, hol T a v a s s y Antal, városunk buzgó polgármestere, lelkes, buzditó beszéd következtében nyújtotta át az illetőknek kitüntetési tárgyaikat. E kitüntetettek valának: Tóth Mór egri kir. ügyész, s ennek határozott kivánatára, B a 1 k a y , az egri rabdologház művezetője, rabdologházi bútordarabok kiállításáért; T a m a s s y Flóris egri cipész-mester , kiállított csizma- és egri bor-, Glósz Károly sütömester, és Ná- n á s s y Ferenc asztalosmester egri borok kiállításáért. Midőn derék polgártársaink eme kitüntetése fölött, mely egyszersmind többi iparos polgáraink buzdítására is mindenkor tiszteletreméltó például fog szolgálni — ezennel őszinte örömünknek adunk nyilvános kifejezést; nem tartózkodunk egyszersmind hasonló őszinteséggel ez alkalomból folyó kétrendbeli észrevételünket is nyilvánosságra juttatni. Föltűnt ugyanis nemcsak nekünk, de másoknak is, hogy a rabdologházi művezetőt kivéve, önálló iparos polgártársaink mint kiállítók közöl csak az egy Tamasy részesült kitüntetésben iparcikkeiért; mig, vele együtt, a többi kitüntetetteknek szőlőik termése szerezte meg az elismerést. Tagadhatlan, hogy a bortermelés terén is lehet kitüntetésre méltó érdemeket szerezni, s az e részben kitüntetett polgártársaink érdemeit mi is szívesen elismerjük; őszintén megvallva azonban, inkább örültünk volna, ha iparos polgártársaink többijei is, miként Tamassy, kiállított iparcikkeik által szerzik vala meg kitüntető okmányaikat. A másik körülmény, mit nem hagyhatunk említés nélkül, s mi mélyen elszomorított bennünket, ama nemcsak megrovásra méltó, de valóban botrányos közönyösség volt, mely városunk lakossága részéről ez ünnepély iránt nyilvánult. Az érdekletteken kivlil alig volt ott jelen 10—15 ember. Pedig a kitüntetés dicsősége nemcsak a kitüntetettekre, hanem közvetve reánk, Eger városára is háramlik; s az effélékkel, mikor szükségünk van rá, meg dicsekedni is szoktunk. Annál feltűnőbb volt pedig e részvétlenség, mert, mint tudjuk, ha esetlen utcai tüntetésről van szó, ezekhez nem százával, de ezrével szokott városunk lakóinak minden rétege járulni. Dixi. * (A török sebesültek részére), az 1748/9-ik évi honvédek egylete által kibocsájtott gyűjtő ivek közül újabban következő ivek érkeztek kezeink közé: 83. sz. iv Thober Sándortól 3 frt 83 kral, 22. sz. iv Beökönyi Viktortól 5 írttal, 131. sz. iv Mlinkó Páltól 5 írttal, 133. sz. iv Engel Jakabtól 9 írttal, 129. sz. iv Lipovnitzky Kálmántól 15 frt 40 krral, 128. sz. iv Majzik Alajostól 5 írttal, 140. sz. iv Tárná sz. Miklós községtől üresen, 132 sz. iv Átány községtől üresen, 134. sz. iv Siskovits Lajos szolgabirótól üresen, 5 sz. iv Szabó Ignáctól 1 írttal, 85. sz. iv Völgyi Lajostól 1 írttal,
