Eger - hetilap, 1877
1877-02-01 / 5. szám
XVI. ér-folyam. 5. szám. 1877. február 1-pn Előfizetési dij Egész évre . Félévre . . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám . . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft ' kr. . — 4 I kr. . — 12 kr. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön, Kiadó-hivatal: a IjCrumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi nj ház a lycenm áteilenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Az egri kir. törvényszék ügyforgalmi kimutatása 1876-i k évről. I. Az elnökségnél: hátralék 1875-ik évről 2 ügydarab, 1876. évben beérkezett 2405 ügydb. Összesen elintézendő volt 2407 üdb. Elintéztetett 1876-ik évben 2405 üdb., hátralékban maradt 2. A kir. törvényszéknél : a) polgári ügyek : Hátralék 1875-ik évről 55 üdb. 1876-ik évben beérkezett 15368. Elintézendő volt összesen 15.423. Elintéztetett 15,180. Hátralékban maradt 243 ügydarab. b) telekkönyvi ügyek : Hátralék 1875 évről 352 ügydarab. 1876-ik évben beérkezett 18,121, Lett összesen 18,473. Elintéztetett 17,365. Hátralékban maradt 1,108 ügydb. c) fegyelmi ügyek: Hátralék 1875-ik évről 0; — 1876-ik évben beérkezett 98 ügy. Elintéztetett 96. Hátralékban maradt 2 ügy. d) bűnvádi ügyek: Hátralék 1875-ik évről 429 ügy. 1876-ik évben beérkezett 3,201. Lett összesen 3,630. Elintéztetett 3,529. További folyamatban maradt 101 ügy; ezekhez járul a törvény- széki vizsgáló birák saját külön elintézményeinek száma 2561. — A bűnvádi fenn kitett hátralék leginkább még be nem fejezhetett bünvizsgálatokból áll, melyek befejezése legtöbb esetben nem a vizsgáló birák akaratától, hanem a még további vizsgálatot igénylő körülményektől függ. Ezek szerint tehát összes hátralék 1875-ik évről 836. — 1876-ik évben a törvényszékhez beérkezett összes tigydarabok száma 36,788, tehát elintézendő volt összesen 37,624 ügydarab 1876-ik évben elintéztetett összesen 36,170, tehát összes hátralék 1454 Ugydarab. Megjegyezted!;, hogy miután az 1875-ik évben a törvényszékhez beérkezett ügydarabok száma 21,366 volt, 1876-ik évben pedig 36,788, tehát 1876-ik évben 15,422 ligydarabbal több érkezett be ezen kir. törvényszékhez, mint 1875-ik évben, mely nagy különbség részben a gyöngyösi kir. törvényszéknek 1876 ik évben május 31-én lett megszűnéséből, részben a törvénykezési ügyeknek évről évre jelentékeny mérvbeni szaporodásából származik. A proletariátus és a jog-akademiák, A társadalom azon osztálya, mely egy részről elégedetlen nyugtalankodásaival folyvást fenyegeti a fönnálló rendet, más részről, munkátlanságával súlyos teherkint csügg az állam testén, — az ngynevezett proletariátus, ijesztő módon szaporodik hazánkban. Ezelőtt 25 évvel még igen ritka jelenség volt. Egyegy eklézsia nélküli tiszteletes, ki nem fért össze a superintendenssel, s kit hajlithatlansága, vagy makacssága miatt számüzötté tett az egyházkeriileti gyűlés, vagy néhány, a collegiumokból kirekesztett, elzüllött theologus, ki végig vándorolta kis motyójával az országot, voltak az egyedüli proletárok Magyarországon ; ezeket is tisztességes „peregrinus“ névvel nevezte a világ, s mindössze azt jegyezte fel rólok a krónika: bogy nagyon kevélyek voltak az alamizsna elfogadására, s nagyon követelők emberi jogaik tiszteletben tartására; de különben, dacára annak, hogy „sem hazájok, sem országok“ nem volt, hogy hajléktalanul bolyongtak az ország egyik végétöl a másikig, senkinek terhére nem voltak, s csakis szégyenére szolgáltak a jámbor felekezeteknek, melyeknek kebeléből eredtek , »mely bűneiket azonban le is rótták a megrovottak azzal, hogy mindannyian, a sövény alatt, elhagyatva, árván, idegenben, nem környezve könnyező rokonok, és család által, haltak el; — s ezzel elégtételt nyújtottak halálukkal a megbántott társadalomnak. A szabadságharc lezajlása után azonban a proletáriatus óriási mérvben kezdett szaporodni hazánkban is, s rövid idő múlva komoly gondot fog okozni az államkormánynak, ha a társadalom nem igyekszik megelőzni a bajt, mely békéjét fenyegetöleg készül megháboritani. Előbb csak egyes lengyel emigránsok kószáltak és bukdos- tak foglalkozás, és munka nélkül, s a hazafiui részvét igyekezett jóvá tenni az önkény zsarnoksága elöl menekvö szerencsétleneken elkövetett igaztalanságokat, habár legtöbb esetben méltatlan egyénekké váltak is a szánalom ezen tárgyai; — 1861 évtől kezdve pedig már saját fajunk, melyet eddig szemérme meg tudott óvni attól, hogy más terhére váljék, adja a contingenst a proletárok táborához. És a szám folyvást szaporodik, s napjainkban már nem csak a főváros, hanem a vidéki városok is hemzsegnek olyan emberektől sőt családoktól is, kik jöttek, nem tudni honnét, élnek nem tudni miből, — és nem tesznek semmit, vagy pedig foglalkozásaik csak ideiglenes jelleggel bírnak. És, fájdalom, ki kell mondanunk, hogy a feltünedező proletárok 90%-a iskolázott, jogvégzett, sőt censurázott egyénekből áll, 8 nem ritkán találkozik volt megyei tisztviselő, ki hajdúnak ajánlkozik; a bírósági irodák pedig hemzsegnek a jogvégzett, és diplomatikus ügyvédek tömegétől. Ezen utóbbi körülmények világosan ujjal mutatnak arra, hogy a nevelési rendszer hazánkban rósz, és hogy az ezeket intéző tekintélyeknek és államférfiaknak komolyan kell gondolkodni arról : hogy a minden tehetség, és kilátás nélkül a jogi pályára tódulok útját meg kell nehezíteni, s ezzel megakadályozni a proletariátus szaporodását, s elzárni a fenyegető veszély útját. Természetes, hogy első sorban a fölös jogakademiák helyébe lennének olyan intézetek állitandók, amelyekben nyert képességek általánosabb ismereteket biztosítanának növendékeik számára, és nem egyedül csak egyoldalú szaktudományokkal foglalkoznának; s ha Egerben föreáliskola, Kecskeméten gazdasági, Debrecenben kereskedelmi tanodák állitatnak a jogi akadémiák helyére, minden bizonynyal hasznosabb életpályát, és jövedelmezőbb foglalkozást biztosítanának az ezekből kilépő ifjak számára, mint a mostani jogakademiák, honnan midőn 22—24 éves korában kilép a fiatal ember, csak akkor van előtte már a sok feltolnló akadály, melyet türelemmel és szorgalommal lehet leküzdeni, s midőn ezeken is átesett, midőn az ügyvédség gyakorlására képesitettnek jelentették ki: akkor látja igazán, hogy mily nehéz az élet ! íme példa rá, hogy Egernek mintegy 80 ügyvéde van ; s nincs év, hogy ötszörösen felül ne múlná a szaporodás az elhalálozást. Vájjon hová visz ez csak 10 év múlva is?! S ezen arány tapasztalható más vidéki városokban szintén. Felhívjuk azért az intéző és kormányzó egyének figyelmét ezen anomáliákra, és felhívjuk hazai cultur-viszonyaink figyelembe vételére : mert mint prokátor-nemzet nem leszünk képesek a cul-
