Eger - hetilap, 1877
1877-09-27 / 39. szám
307 lomszerü az mos t? kutatni nem akarom; de cikkíró úr, cikke további folyamában, a képviselőtestület tagjait, polgári állásuk szerint csoportosítva, szintén bírálata tárgyává teszi — és ez az, mit szó nélkül nem hagyhatok. D. Rezső úr, cikkében a többi kö2t azt mondja : „Igaz, hogy van ott (a képviselőtestületben) egypár iparos és kereskedő is, ki soha sem szól semmihez, csak bólint mindenre úgy, mint a Sebes- tény kakukos órája, és csak akkor megy a közgyűlésre, ha valami bukott rokonnak kell hivatalt csinálui, az adózó polgárok terhére; akkor leszavazzák önérdekből a legszentebb igazságot is. De ezekről majd az új választás előtt fogunk megemlékezni.“ — Legelőször is azt vagyok bátor D. Rezső úrtól kérdezni: hogy történhetik meg, hogy a megrótt képviselők mindenre fejet bólintanak, holott, állítása szerint, csupán olyankor mennek a közgyűlésbe, midőn valamelyik „bukott rokonnak“ kell hivatalt csinálni? — Hiszen. aki valahol nincs jelen, az, ott talán nem is bólinthat? A mi pedig a bukott rokonnak való hivatalszerzést illeti, ez oly súlyos vád, a mint az a cikkben elmondva van, hogy azt, általá- nossságban, egyének megnevezése nélkül, minden iparos és kereskedő-tagjára a városi képviselőtestületnek, ráolvasni, nem stylus- gyakorlatnak való thema: ha valaki megrovást érdemel, a közügy hasznára van, ha megrovatik; de akkor neveztessék meg az illető uévszerint; mert ha egy osztályt nevezünk, a közöuség kivételt nem tesz annak képviselői közt; ha valaki vádol: bizonyítson is, különben a szó-száíyárság vádját vonja magára. Tudtomra, a képviselő testület kereskedő tagjainak ') semmiféle közeli vagy távoli rokona nincs városi hivatalban; annál inkább kérnem kell D. Rezső urat, ne várasson felfedezéseivel a jövő választásig, hanem nevezze meg azokat, kik „csak akkor jelennek meg a közgyűlésben, ha valamely bukott rokonnak kell hivatalt csinálni és kik önérdekből leszavazzák a legszentebb igazságot is.“ 2) Polereczky Gyula,j keresk. városi képviselő. *) ') A képviselőtestület kereskedő tagjai következők ; választottak : Bernekkel- Ferenc, Greiner Arnold, Sir Gyula, Mátékovits Mór, Polereczky Gyula, ifj. Gröber Ferenc, Braun József. — Virilisek : Bayzáth Sándor, id. Gröber Ferenc, Steinhäuser István, Bayzáth József, Polacsik Hermann, Kánitz Lipót. *) Meg vagyunk győződve, hogy D. R. cikkének idézett nehez— Kegyed meg vau mentve , vagy legalább biztos helyen van egy angol hajón. De miuden előtt szükséges, hogy kegyed elég erőt gyűjtsön arra nézve, hogy ezt a helyet még nap kelte előtt elhagyjuk, mert a hajó nemsokára török hivatalnokokkal az ország belsejébe indul. Kérem . van-e kegyednek itt rokona vagy ismerőse, kinél elrejtőzhetnék ? — Oh én megmentve — szerencsétlenségemre. — panaszkodott a görög leány török nyelven. Mily szép halva lenni, uem hallani, nem iátui, nem érezni semmit. Aludni, mélyen aludni s nem álmodni semmiről, mily érzéketlen boldogság. Most felébresztettek újra bánatra és rabságra. — Könyözön fojtotta el a szerencsétlen hangját. — De kérem, — folytatá az amerikai — ki sem beszél arról , hogy kegyed valamely idegen kezeibe fog visszaadatui. Én feltettem magamban , hogy megmentem kegyede t s elviszem hazájába , vagy oda, hova akarja. Most egyelőre arra kel! kegyedet kérnem, hogy szedje össze magát s nyújtson tájékozást szándékomhoz. A nappal közéig s a felfedeztetés veszélye minden pillanatban nő. Nincs kegyednek itt senkije, kire kegyedet bizhatnám ? — Hát nem adnak el megint? — kérdé a görög nő s a kö- nyektől homályos, fátyolozott szemekből az élet sugara villant ki. Majd leveretve, szomorúan mondá: „Istenem, én nem ismerek senkit a városban, hisz a kert falain kívül még soha sem voltam.“ — Úgy hát egészen nekem kell kegyedről gondoskodnom, — mond az amerikai gyors határozattal. Élég erős-e kegyed arr>, hogy önerejéből járhasson? A görög leány felemelkedett s megijedve nézett lábaira. — Nincsenek cipőim, — mondá — talán elvesztettem, midőn a szereeseu a sált hirtelen fejemre dobta s nyakamat hátulról megszorította. — Az nem tesz semmit, majd szerzek én kegyed számára egészen más öltözetet, — mond Koknit, — mert ha igy hagyná el kegyed a hajót, kétség kivííl feltűnést okozna; nekünk pedig, amennyire lehet, észrevétlenül kell a hajót elhagynunk. A fiatal görög nő most megkísértette a járást, de megtántoro- dott s leesett volna, ha az amerikai meg nem fogja. Füzes-Abony, szept. 18. 1877. T. szerk. úr! A községek rendezéséről szóló 1877. XVIII. t. c. 100. §-a következőleg szól: „Büntető eljárás eseteben az illető tisztviselőt és hivatalnokot mindig fel keli függeszteni hivatalától.“ Miután törvénytudó emberek nem vagyunk, nem tudjuk bizonyosan, vájjon életben van-e még ezen törvény, vagy eltöröltetett, vagy talán módosíttatott? Szóval: kételyünk van, és hogy honnan származik ezen kételyünk, azt következőleg indokoljuk: Ugyanis a mi hírhedt biránk, Tóth Lajos bizonyos Franczia Gyula ellen elkövetett bűntény miatt még i876. oki. havában fenyitö perbe fogatott, de azért állásában meghagyatott. Kérdezzük tehát: a kir. vizsgáló bíróság teljesitette-e kötelességét, és a megyei közigazgatási hivatalt, illetőleg az alispán urat hivatalosan értesitette-e a fenyitö vizsgálat folyamáról annak Idejében? 1877. aug. 13-án Tóth Lajos füzesabonyi bíró, a fönebb körülirt bűntényért az egri kir. tvszék által 14 napi börtönre Ítéltetett, mely ítélet nem vált ugyan jogerejüvé, miután mindkét fél által fellebbezve lett; hanem ezen ítélet 1877. szept. 6 án lett kézbesítve úgy a megyei alispáni hivatalnak, mint Füzes Abony képviselő-testületének. Kérdezzük te- liát másodszor: hogy mire valók a törvények, ha azok végre nem hajtatnak, s kit illet első, és kit második esetben a hivatalos mulasztás vádja ? Kiváló stb. a t. szerk. ur alázatos szolgája egy füzesabonyi választó polgár. Mi hir a nagy világban? A lefolyt hét egyik legérdekesebb politikai eseménye: a két nevezetes diplomata, bg. Bismark és gr. Andrássy Gyula salzburgi találkozása volt, kik ez alkalommal huzamos tanácskozást folytattak. Hogy azonban a két hatalmas államférfi mit beszélt együtt, s vájjon történt-e köztök, s ba igen, milyen megállapodás a keleti háborúval szemben v Arról még a legszemfülesebb újságok sem voltak képesek legkevesebb valót is megtudni. telt passusa legkevésbbé vonatkozhatik a t. kereskedő-képviselőkre, kik, tudtunkkal, a városi közügyek elintézésében mindenkor buzgó és pártatlan részt vesznek. Szerk. — Ez már baj, — mondá a fiatal ember — az idő pedig sürget, mert csak két óránk van napfelköltéig. Hiszi-e kegyed, hogy addig annyira megerősödik, miszerint velem valameddig eljöhet? — Nagyon szédülök, — rebegé a görög nö s az ágyra dőlt. — Most gyorsan ruhák után látok, — mond mister Kokuit magában és sietve elhagyta a hajószobát. A fedélzetre érve Rob- byval találkozott, ki tiszteletteljes tartással beszélt a kapitánynyal. — Ez a legény épen most jelenti nekem , mi történt itt tá- volléfembeu, —- fordult a kapitány az amerikaihoz. Ez a dolog nagyon kellemetlen reám nézve. Nem örömest érintkezem az itteni törvényhatósággal, kivált az eféle háremügyekben; mert ba a törökök formaszerüleg színlelik is, mintha az igazságszolgáltatás e nemét elévült kegyetlen szokásnak tartanák, de alapjában nagyon hódolnak ezen hagyományos szent házi jognak s anDak megsértése idegenek részéröl a legnagyobb kellemetlenséget vonhatja maga után. Ön jól tudja, hogy még csekélyebb dolgok érdekében is mily nagy vigyázattal leskelödnek ránk, hát még ily kényes ügyben! Egyébiránt az ön mostani kalandja már sokkal előbbre ment, mintsem hogy vissza lehetne lépni. Most már csak az a kérdés, miként segíthetnék önnek, hogy ez a nö rniuél hamarább elszállit- tassók a „King Harry“-ról. — Először is női ruhákra volna szükségem, mister Dnnvel, — viszonzá az amerikai. — Úgy van, női ruhákra; de hát hol járnának itt a hajón a női ruhák? — mormogott a kapitány. Robby kezét sipkájához emelte s jelenté: De igenis, kapitány ur, a szerencsétlenül kimúlt kisasszony ruhái még itt vannak a kötélkamrában. — Szolgáltasd át azokat a misternek, — mond a kapitány Az amerikai néhány pere múlva egy csomó női ruhával tért vissza a beteg-szobába, hol a görög leányt kellemes meglepetésére egészen magához térve találta. (Folyt, köv.)
