Eger - hetilap, 1877

1877-09-27 / 39. szám

30. szám.

1877. szeptember 27-éa.

XVI. év-folyam.

Hirdetésekért

minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Előfizetési dij:

bigész évre . . 5 írt — kr.

Félévre . . . 2 „ 50 „

Negyed évre .1 „ 30 „ Hgy hónapra . — <

Bgyes szám . — 1 „

EGER

Kiadó-hivatal: a lyceutui nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.

Előfizetésre való felhívás.

Évnegyedes előfizetőinket tisztelettel kérjük előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap szétküldésében íenakadás történjék.

Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők.

Előfizetési föltételek:

Félévre . . . , 2 frt 50 kr.

Évnegyedre . . . 1 „ 30 „

Az „Eger“ kiadó hivatala (érs. lyc. nyomda.)

Eger, szept. 27. 1877.

Néhány hét előtt szörnyű izgalomban voltak a hadviselő felek muszka potentátjai. Tanácskoztak, vitatkoztak, és civakodtak, nem lévén kisebb dologról szó, mint a Konstantinápolyba való ünnepélyes bevonulás módozatairól, és különösen arról, hogy a hóditó győzedelmes cár jobbján Nikolaj főherceg a cár testvére és a fö- hadvezér, vagy pedig a hős Carol oláh gospodár, a legifjabb muszka generális lovagoljon-e csapatok ünnepélyes bevonulása alkalmával ?

Végre határoztak és Carolnak jutott a jobboldali szerencse elsősége. De hát Stambul kapui, miket egykor ami nagybárdú Bo- tondunk oly köunyedén bevágott, — nekik sehogy sem akarnak felnyílni.

Pedig próbálgatták eleget a nyitját; majd Sipkánál, ahol bele rozsdásodott a kulcsok; majd Plevnánál, ahol plane már kétizben is bele törött; nem mennek semmire, az ünnepélyes bevonulás elmaradt, de e helyett vajmi nagyon közeledik a rettenetes kivonulás napja, hol majd nem igen fogják kinálgatni az elsőséget a nagy potentátok egymásnak, hanem felbomlott hadi rendek, elcsigázott csatárok, leszerelt ágyuk és szekerek bomlott zűrzavara között, el fog terjedni a hadseregek legfélelmesebb ellensége, melyet a miveit franciák paniquenak neveznek, melynek eredménye azon vezényszó harsogása szokott lenni hogy : „Vesd el magad.“

És csodálható-e ez azon dölyfös elbizakodás után, melylyel ezen minden nemzetközi és emberi jogokat, a miveit világ kigúnyolására labbál tapodó, telhetetlen zsarnokhatalom rabló hadjáratát megindította, hogy ily nyomorúságos véget érjen ? Ez csak várható következménye lehetett a fentebb körülírt eljárásnak, és várható következménye lehet még az is, hogy a kényuralom vértszomjazó lelkiismeretlen pazarlásaitól megundorodva, saját népe lelketlen dynastiáját kirekeszti saját birodalmából, hogy uzsoráskod- jék vérrel, 600/0-al a vadak közt, s neve napját ne ünnepelje többé bű vitéz alattvalói ezreinek ki párolgó vérözönével — melyet látványos gyönyörrel szemlélt e célra emelt állvány tetejéről csak azért, hogy eltompult idegei a szokatlanság kéjeit élvezzék.

A romlott római birodalom Nérói, Caligulái, és Caracalláinak vérengző circusai, a Montezumák embervérrel táplálkozó bálványtisztelete hasonlítható csak a XIX. század e modern tyrannusának látványos mulatságaihoz, hol 20 ezrével öleinek meg a legépebb emberek, és százezer család nyomorúsága és gyásza idéztetik elő csak azért, hogy egy kiélt fagyos szív a szokatlan láttára néhány percre feldobogjon.

Vigyázzon a hármas szövetség guggonülö két tagja, nehogy midőn a közbéke fentartásának hazug ürügye alatt megengedték, hogy ily országokat koldusbotra juttató iszonyatosságok fejlődjenek ki machinatiojukból a nélkül, hogy azt megakadályozni csak meg- kisérlették volna is, a nemesis, mely egyik társukat mármár megragadni készül, a bűnszövetség solidaritásáuál fogva őket is kérdőre vonja; mert cáfolhatatlan igaz az, hogy ezen intő háború előidézése egyedül csakis az ö hármas szövetségek kifolyásából eredett.

Jó lesz azért megelőzni a veszedelmet, s készen tartani a

Brennus-kardot.

Eger örömünnepe.

F. hó 20-án városunk a plevnai győzelmek íölötti örömének s a török nemzet iránti változhatlan rokonszenvének fényes jelét adá.

Az eszme, a tervezet s a kivitel érdeme első sorban a ócasi- nóé. Ugyanis f. hó 18-án tartott rendk. vál. ülésében elhatározd, hogy a casinó-épiiletet kivilágítja, hozzájárulásra a város közönségét felhívja, 8 körmenetet rendez. Egyidejűleg Belátszky Mór elnöklete alatt megalakitá a rendező bizottságot, mely is .munkálkodását azonnal megkezdve, fogytig a legserény ebben működött. A rögtönzött kivilágítás teljesen sikerültnek mondható. Alig maradt ablak világitatlan. Fénytengerben úszott a város, s az ablakokban égő lángoknál egyedül a sziveinket melegitö barátságérzet lehetett intensivebb ! A sok szépen sükerült kivilágított épület közül kiemeljük : a két casinót; a város házát; a török-mecsetet; a megye házát; Gröber Ferenc házát és a Schvarzféle gőzmalmot. Fölösleges említenünk, hogy a város nemzeti és török zászlókkal dúsan fel volt lobogózva. A körmenet az óeasinótól indult. Pontban 7'/2 órakor megérkeztek derék tűzoltóink Kempelen Béla alparancsnoknak vezetése alatt, megjelentek ezúttal először a gözmaimi tűzoltók is. A fáklyások az egész főutcát beárasztották, a résztvevők száma beláthatlan volt. Túlzás nélkül a menetben részt vevők számát 8000-re tehetjük. Talpon volt városunk apraja nagyja. Mindenki le akarta szeretete zálogát a testvérnemzetnek, mely érdekeinkben is életbal ál harcot vi, tenni.

A menet a tűzoltó-zenekar és jogász-banda részvéte mellett a fö és érsek-utcán keresztül a városháza terére vonult, hol is Szederkényi Nándor sokszor viharos éljenekkel félbeszakított, általános lelkesedést keltett nagyszabású beszédet tartott. Innét a török mecsethez indult a menet, hol is Endrey Gyula mondott lelkes beszédet, melynek végeztével a német-, káptalani és főutcán végig a még folyton szaporodó közönség a casinóboz tért vissza, melynek erkélyéről Maczke Emil a jogacademiai polgárság nevében beszélt. Legvégül Tavasy Antal szeretett polgármesterünk felkérte a jelenvoltakaf, hogy azon lakosok iránt, kiknek ablakai bi-