Eger - hetilap, 1877
1877-09-20 / 38. szám
299 tia jelen volt tagjait e helyütt valóban diszes és kedves koszorúba fűzte össze. A jó hangulatot méginkább emelte a hevesi népzenekar eléggé élvezhető játéka. Feltűnt előttünk, hogy a megyeparlamenti élet hírneves veterán-szónokai, s az ezek iskolájában haladó, tüzes vérű fiatal nemzedék köréből ez úttal — megfoghatlanul — csak két szónoklat merliit fel. Az egyiket a hevesen. és jászk. gazd. egyesület elnöke v. Kovács László mondotta. Szokott élénk szónoki routinjával üdvözölte a hevesi kiállítókat, kik a béke mezején tesznek szolgálatot nemzeti fejlődésünknek akkor, midőn hazánk határain gyilkos háborúk dúlnak ; a testvér-török nemzet a szabadságrabló muszkahordák ellen élethalálharcot vív; s hazánk és nemzetünk veszélyez, tetett érdekei bennünket is sürgetöleg hívnak föl e harcban való részvételre, melynek mezején diadallal küzdeni, ma oly lelkesülten látná honíiainkaí ! — A beszédet kitűnő lelkesedés követte. Lacko- vich N. János azonnal fölállt, s a lelkesedéstől áthatott jelenlevők közt pár pere alatt 130 frtot gyűjtött a sebesült és hajléktalan törökök fölsegélléséie. — A gazd. egylet s a hevesi kiállítás elnökét, v. Kovách Lászlót, a rendező bizottság elnöke, Ivády Rudolf hevesi esperes-lelkész köszöntötte föl talpra esett beszéddel. A banquelt végeztével a közönség fölkerekedett s a verseny megtekintésére a hevesi gyepre rándult. A beállt kellemetlen idő dacára szép közönség sereglett egybe, s élénk érdeklődéssel várta a történendöket. A lófuttatás, vállalkozók hiányában, ez úttal elmaradt; de az ügető verseny megtartatott. Részt vetek benne kettes fogataikkal: Fáy József Ecsédröl, Petheö László, iíj. Dobócky Ignác Hevesről, Laczkovich N. János E.-Telekröl, és egy hevesi földműves. A versenydijat — egy diszostort — az ügető versenyek fölíilmulhatlan mestere, Fáy József nyerte el. — Ezzel a hevesi ünnepélyek sora befejezést ért. Eger, szept 19. 1877. Régi rósz szokás a bizottsági tagok szavazatának koldulása, melynek mai napig fenlevö gyakorlata szomorú világot vet alkotmányos szokásainkra és műveltségi állapotunkra. Szomorú kihatásait könnyű belátni azoknak, kik emberiesen gondolkodnak. De leg- szomorubb az, hogy rendesen a közügy szenved általa; azért oda kellene a józanul gondolkodóknak hatni, hogy e rósz szokás mielőbb kiküszöbölhessék. Megalázó és kellemetlen minden önérzetes férfira az, ha könyörögnie kell bármiféle ember előtt azért, hogy megválasztása érdekében szavazatot nyerhessen. Vagy érdemes és képesített a folyamodó egyén a betöltendő állomásra, — vagy nem. Az első esetben felesleges és önérzetet sértő a szavazat-koldulás: az utóbbiban pedig oly tolakodás, melynek rendesen a közönség issza meg a levét. Ez utóbbi mellett bizonyít azon leverő tapasztalat, hogy sokszor az érdemesebb huzza a rövidebbet, mert nem tolakodott lóhalálában ötször-hatszor is a bizottsági tag nyakára, vagy nem volt képes szánalmat kellőleg könyörögni. Vannak oly éhes aspiránsok is, kik meg sem várják az áthelyezett, vagy előbbre ment egyénről a hivatalos tudósítást, avagy a meghalt köztisztviselő eltemetését, már nyakra-főre rohannak szavatol könyörögni, s bizony ez arcátlansághoz hasonló szavazat-fogdosási csapdába nem egy gyenge szívű képviselő esik bele. Pedig ha a képviselő nem egyéni rokon- szenvét, s nem a kérelmező alázatosságát, hanem a köz ügyet tartjaszemelött, akkor nem szabad semPé- ternek sem Pálnak odaígérni szavazatát, hanem meg kell várni azt, hogy kik pályáznak, s e pályázók közül arra adni szavazatát, kitlegméltóbbnak tart a megürült állomás betöltésére. Ki kell térni a könyörgő elöl egyszerűen, és nyíltan megmondani neki a valót. Különben is a szavazás titkos, s szavazatáért semmiféle titkos nagyságnak, böcsületes ember néni felelős, — csak egyedül saját lelkismeretének. Egy szomorú pont, melyet érinteni is kellemetlen, van a képviselő tagok életében, és az az, hogy vannak köztük oly primitiv teremtmények, kik az értelmiségnek azon fokán sem állanak, hogy helyesen Ítélni tudnának. Ezektől nem lehet várni a város üdvét. Ezeket rendesen vezetik, és pedig oly egyének, kikről bátran el lehet mondani, hogy vak vezeti a világtalant. Földmívelö polgártársainknak megvan azon szerencsétlen tulajdonuk, hogy a nyájából azokat választja ki, kinek egy tehenével, vagy egy szöllöjével több van, és néha pár itce bort fizet a korcsmában, s nem azokat, kik csak némileg értelmesek is. Van vagy huszonhaton felül földmívelö képviselőnk; ezek között, vagy négyet kivéve, nincs oly műveltségű, ki a közügyekbe nevetségesség nélkül beleszólhatna. Igaz, hogy van ott egy pár iparos és kereskedő is, ki soha sem szól semmihez, csak bólint mindenre, úgy, mint aSebestény kakukos órája, és csak akkor megy a közgyűlésre, ha valami bukott rokonnak hivatalt kell csinálni, az adózó polgárok terhére ; akkor leszavazzák önérdekből a legszentebb igazságot is. De ezekről majd az új választás előtt fogunk megemlékezni. Gyámoltalan, korlátott értei mű ember, ha bizottsági tag, csak ártalmára van a közügynek, mert sem Ítélni nem képes a dolog fölött, sem függetlenül járni nem tud. Eszköz a roszak kezében, és átok a közügy ön. Tisztviselőinket ne politizált ássuk, maradjanak a kap- tafa mellett, ők ne valljanak pártszint sem, mert ők mindannyi pártbeli polgárok ügyét egyenlő igazságszeretettel kötelesek végre hajtani. Ne változtassuk azokat, kik hivatásuknak megfelelni tudnak. A tisztviselői állások betöltését tehát ne vessük alá a párttusáknak, hanem kövessünk egy oly procedúrát, mely egyrészről az igazságnak, másrészről pedig a népegyetem kívánalmának megfelel. Ha a megürült tiszti állomásokat kell betölten link, egyelőre is hirdessünk azokra pályázatot. A pályázók folyamodványainak és szak- képzettségi okmányainak megbirálására a képviselői ülésből neveztessék ki egy comité, mely a képviselő testületnek minden tiszti állomásra kijelelt egyénekre ajánlatát kiilön-kiilön megteszi, és mi- nösítvényi táblázatukat bemutatja; igy a választás annak alapján vitetik keresztül. Hogy a közügy ne Csáky-szaImája legyen, hogy a bizottsági testület a város és haza javára működhessék, a közel jövőben olyan képviselőket kell választani, kik gondolkodni tudnak, s kiktől nem lehet bármiféle embernek a szavazatokat elkoldúlni. Csak egyedül az érdemes a közönség bizalmára, ki a közönség érdekét tartja szem előtt. D. Rezső. Városi ügyek. Eger városa részéről 1877. September 2-án tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak. A folyó év julius 15-i ülés jegyzőkönyvének észrevétel nélküli hitelesítése után olvastatott a vallás és közoktatásügyi minis- terium f. évi 20,229. számú leirata, melyben az egri elemi tanítói állomások után 1875, 76, és 77-ik évekre, az orsz. tanítói nyugdíj és gyámalap javára fizetendő dijakat azonnal, jövőre pedig mindenkor évenként pontosan befizetni rendeli. A kérdéses nyugdíj alapot az egri községi tanítói állomások után illető s 1875, 76, 77-ik évekre hátrálékban lévő 262 frt, rendkívüli kiadási címen a házi pénztárra utalványoztatik, a mennyiben pedig ez összeg fedezéséről a f. évi költségvetésben gondoskodva nincs, a kebelbeli számvevői hivatal utasittatik ezen összegnek az 1878-ik évi költségvetés kiadási rovataiban leendő feltüntetésére. A szépészeti bizottság részéről készített szabályok elfogadtattak, s helybenhagyás, végett Hevesmegye t. bizottságához felter- jesztetni rendeltettek. Olvastatott Hevesmegye bizottságának f. évi 195 számú határozata, mely mellett a m. kir. belügyminisztérium 12903—77 számú leiratát — melyben kimondva van, hogy az 1871-ik évi 18-ik t. ez. értelmében rendezett tanácsú városok jegyzői is élethossziglan választottak, és igy azok többé választás alá nem esnek — tudomás végett megküldi. Tudomásúl vétetett. Hevesmegye alispánjának f. évi 6643 számú határozata, Mu- rányváry János rendőrkapitány által kezelt büntetéspénzekröl szóló számodását illetőleg, az összes iratok kíséretében további intézkedés, s jelentéstétel végett az 1-sö szakosztálynak adatik ki. Elnöki indítvány folytán, tekintettel azon körülményre, hogy a mezei rendőrkapitányt betegeskedése hivatalos állásának betöltésében gátolja, más részt pedig épen a mostani időszakban, mikor a m. r. kapitány tevékenységére legkiválóbb szükség van, ezen hivatal ténykedő erő nélkül nem hagyható, — addig is tehát, mig a mezei rendőrkapitány feljavúl — helyettesítés utján pótolandó akként, hogy a mezei rendőr kapitány fizetésének épségben hagyása mellett, a belyettesiténdö 550. forintnak megfelelő havi részletekben fog, a helyettesítés ideje alatt részesittetni; — a helyettesítés eszközlésére s illetőleg a helyettes megválasztására határidőül f. év és hó 9-ik napjának délelőtti 10 órája tűzessék ki, közzétételével a városi tanács bízatván meg. Back Leo városi számvevő jelentése folytán Eger városa határának helyi minőségenkénti helyszíneléséhez a város részéről meg*
