Eger - hetilap, 1877
1877-09-06 / 36. szám
283 A városi képviselőtestületben már sokszor elhatároztatott a megyei rendelet értelmében: Hogy tilalmas a város területén bent e rakományok tartása. De mondják : kikerülhetlen, mert nincs sehol rakományos hely. De hogy mégis segíteni keli e körülményen, a tegnapi nap megmutatta. És lehetséges-e ? Igen, csak erélyes rendőrségi akarat kell hozzá. A város nyugoti és déli részén oly széles ország-utak vannak, hogy azoknak fele xésze átaljában elfoglalható lerakodó és szérti helyiségeknek mind azok részéről, kiknek tanyahelyiségök, és szérüs kertjük nincs. Másutt is van ez így a megyében, miért ne lehetne épen városunkban is? Nem lehetne-e ily idény alatt kazalpásztort tartani? Könnyebb ezt eltartani, kifizetve, mint másképen számtalan családot koldusbotra juttatni. Vagy hát hordja össze minden gazda a földén a gabonáját, s nyomtassa ott el. így látják ezt most jónak, de a jövőre a tegnapi veszélyről, mint kétszerkettő négy, oly bizonyos, hogy meg fognak feledkezni. Ismét a régi szokást vesszük elő, hacsak valaki közénk nem üt, A városnak mind a két kát. és reform, temploma s iskolai- épiiletjük a rakományok miatt minden áron veszélyben van; s kik miatt? Azok miatt, kiknek szértis-kertjök is van. De hát ők abból más hasznot húznak. Egyik dohányt termeszt benne, a másik pedig bérbe adta, noha egyik sine a rászorulva. Meddig fog ez igy tartani ? A vészharangok tegnapi délután B órától ma hajnali 3. óráig kongottak, mert az égő gabona-kazalokat nem sikerült a tűzoltóknak rögtön eloltani. Az óriási érdem bizonyosan az övéké s a járási szolgabiró Recsky Lászlóé, kik mellett az oltásban és vizhordásban valódi amazonokként tűntek ki: Kruspér Piroska és Sipos Emilia hajadonok. Tariezky Endre. Mátravidék. aug. 26. 1877. F. hó 15-én délelőtti 11 órakor Mikófalva községében borzasztó tűzvész pusztitott, melynek mintegy 40 család összes vagyona, lakháza és melléképületei, gazdasági eszközeik, termésök Megelégedést tolmácsoló moraj üdvözli a most belépő mesélöt, Almenort, kinek öreg arcát hosszú ezüst-szakái és haj, ezt pedig borostyánkoszorú folyja körül. Helyet foglalván a társaság előtt a 8ellán, mesélni kezd, mti a vendégek nagy érdekkel hallgatnak. A mese végeztével a vendégek álmos szemei, szellemtelen beszédei elárulják, hogy fölfogási képességök elaludt, gyomruk ve- vén át testök kormányzását, ügy ültek ott, mint valami tustók. „Bort, bort! Éijen Bacchus!“ Ezt ismétli csak nehéz nyelvök. Nem is szűnnek meg egyre uj amphorák érkezni az asztalra. A zene vad dallamokban nyargal; pőre baccháns nők veszik körül az asztalt, versenyt fogyasztva a bort a férfiakkal. „Bene vos, bene nos!“ Ez hangzik mindenünnen, miközben a serlegek egyre telnek, egyre ürülnek. „Előre, szolgák, a rózsaterembe!“ — hangzik a háziúr parancsa. Markos nubiai rabszolgák a szomszéd terembe hurcolják át a lecti-ket a rajtuk fekvő vendégekkel együtt. Tarenti ezüstből vert karos lámpatartók, a kábitó balaninum- olajt égetve, világitják a rózsa-termet, melynek pompejii művészektől festett falait úgyszólván egészen eltakarják a pompás ró- zsafüzérek. A padlatot fedő szőnyegek rózsa-olajtól illatoznak, s szépen fölbokrétázott fiuk rózsaleveleket hintenek szét. A mellék-asztalokon énekes-madarakat és fejér egereket tartalmazó arany kalitkák állanak. A feketemárvány halas-medencét tátottszáju nagy Meduza-fő tartja vizzel, melyben aranyholdas sparok, pontyok, kagylók, rákok, teknösbékák s különféle fajú halak úszkálnak. A felső terraszon büszke pávák terjeszgetik fényes farkukat. A pohárnok faustinianit és piros felernumit kinál a vendégeknek, kik lapos arany csészékből szürcsölik azt. A gyapjas függönyök mögött, melyek elnyelik a hang élét, lágy dallamokat hallat a zenekar. Majd elkezdődik a kockajáték is gazella-csontból faragott pontos és vonalas kockakövekkel; kéz- röl-kézre jár az aranypénz, föl van izgatva minden szemvedély . . . Egy . . . kettő . . három! — Lucullusé a legszerencsésebb kockavetés ; ö választatik a dözsölö kompánia fejedelmévé. Lucullus most nagyobb serlegeket parancsolt, hogy görög módra egymásra könagyrésze, — azonkívül 1 ló s néhány darab szarvasmarha estek áldozatul. A pusztító elem, fecskendők hiányában, föltartóztatbatlan gyorsasággal terjedt, mig végre nagy sokára az apátfalvi porcellán- gyárból érkezett egy kisebbszerü tüzifecskendö, melynek segélyével aztán a tűz tovaterjedése, Csikós Kovács István házának megmentése által, meggátoltatott. Egy másik fecskendőt a vész helyére B. Gy. derék közbirtokos küldött Csehiből. E két eszköz segélyével sUkeriilt a tüzet harmadik napon végkép elfojtani. — Úgy vagyunk értesülve, hogy Gáspárdy Gyula szolgabirósága idejében minden járásbeli község, s ezek közt Mikófalva is el volt látva célszerű tűzi fecskendőkkel. Sajnos, hogy azóta e fontos és költséges eszközök annyira el vannak hagyagolva, hogy nemcsak a községbeliek, de azok is, melyek Apátfalva városában vannak, csaknem hasznavehetlenek már. Nem volnu-e kívánatos, ha az illető szolga- birák a megyebatóság utján szigorun utasittatnának, hogy az effélékre erélyesebben ügyeljenek föl, s a községi fecskendők jó kartan tartása fölött gondosan őrködjenek?!*) —Pedig a mikófalusiak e tekintetben már saját kárukon tanulhattak volna, miután községükben a 15-ikit megelőzőleg már két Ízben történt tűzvész, mikor is egy-egy ház leégvén, csak a gondviselés őrködésének köszönhették, hogy helységök azon alkalmakkor is teljesen a lángok martaléka nem lett. S még sem gondoltak fecskendőjük kijavítására,! sőt, mint iegközelébb értesülünk, a szerencsétlen helységben ez utóbbi nagycsapással a pusztító elem nem elégedvéu meg, f. hó 22-én délelőtti 10 órakor újólag nagy tűzvész pusztitott a boldogtalan helységben. x. y. Mi hir a nagy világban? Királyunk ö felsége a hadgyakorlatok megtekintésére előbb a brucki táborba ment; s csak f. hó 7-én fog a kassai nagy hadi gyakorlatokra utazni. Rudolf korona-hg ö fensége szintén részt fog *) Csak nem hiszi komolyan a t. tudósitó, hogy azt a szolgabiró urak kötelességöknek ismerjék?! Hiszen a megyei hivatal ez idő szerint, a mai fogalmak és eredmény után Ítélve, nem a közönség javára, hanem egyes cotteriák kényelmére van felállítva. Szerk. szöntve, fenékig ürítsék azokat. Hat cyatha tartja az uj kristályokat, melyek egyetlen hajtásra kiüritendök minthogy semmi talapzatok nincs, amin megállhatnának. Uj tűz lövel át a jóllakásban ellankadt tagokon; izgatottabbá válik, és nagy összegekben megy a kockajáték. A vendégek ámo- lyogva kelnek föl a lecti-kröl, melyekre káromkodva hanyatlanak vissza a kockavetés után, szidva Fortuna istenasszonyt, s annál nagyobb összegekbe fogadva, minél többet veszítenek. „Negyvenezer dénár! Ki fogad arra, hogy három dobásra a legjobb fog esni? „Tartjuk“ — kiáltja két, három hang. A kocka elperdül. Harsogó kacaj közt gördül át az arany az ellen-fogadókhoz. A bacchánsnők vad szökésekben ugrálják, táborozzák körül az asztalt. A vendégek nehánya már erősen horkol üléseiken. Elöltök kockák hevernek. A padlatra hullt arany-darabokat a szolgák serényen zsebelik. A többiek az Apolloteremben durva kacagás közt estek a lakoma maradványainak, s most uraikhez hasonló részeg,,állapotban hevernek a nyugágyakon. Ok is játszanak. A köznépnél annyira kedvelt „unicare di- gitis“-játék, mely a gyorsan fölmutatott kézujjak számának kitalálásában ált; valamint a fölvetett pénzdarabokkal való „capita vei navia“, „fej vagy irás“-játék növekedő hévvel és zaj közt foly tovább. Az órák repülnek. Ott künn késő éj van; a félig félretolt függönyök mellett hüs szellő lengedez be; a fölemelt mennyezeten betekintenek az igazi mennyezet csillagai az elhervadt rózsafüzérekre, a feldöntögetett asztalokra, a kézröl-kézre járó serlegekre, kockákra, a részeg vendégekre, kékes bágyadtan világítanak a kialvóban levő, füstölgő lámpák. „Több bort még; több bort!“ Parancsolja Lucullus. Hanem a serlegek kihullnak immár a kezekből; a részeg dőzsölök tántorogva, botorkázva egymásra rogyuak, megfogatva Bacchus hálója által, s nem tudva magukról semmit. Trallázuak, nyögnek; végre mély álomba merülnek. A vad zajt siri csönd váltja fel.
