Eger - hetilap, 1877
1877-08-30 / 35. szám
274 gyogó emlékein. Az egri 1848-iki honvédek közgyűlése legszentebb kötelességét teljesíti akkor, midőn Ínségben, lévő bajtársait Eger város hazafias közönségének pár fogásába ajánlja, és minden egyes polgári felkér, hogy a tervbe vett segélyalap előteremtéséhez tehetsége szerinti adománynyal járuljon. Hogy a segítség minél gyorsabban nyujtatbassék, a honvédegylet legcélraveze'öbbnek tartotta f. é. szept. 2-án az érsekkertben egy mulatság rendezését, melynek egész jövedelme első pénzalapul fog szolgálni. Ez alkalomal a régi honvédek táborias eledeleket és kellemes italokat fognak szolgáltatni igen csekély árért. Belépdi dij 20 kr. Fölülfizetések köszönettel vétetnek és hirlapilag nyugfáztatni fognak. — A mulatság kezdete déiut. 4 órakor leeud. Meg vagyunk győződve, hogy városunk hazafias lakossága, összes polgársága kivétel nélkül sietni fog, hogy a mulatságban részt véve, áldozatfilléreivel enyhíteni törekedjék súlyos ínségét és határtalan nyomorát azoknak , kik polgártársaik legszentebb érdekeiért: hazájuk és szabadságukért, a legdrágábbat: a vért és éle tét hozták áldozatul! Indokolt felszólalás. m. Végre megmozdult a nehézkes gépezet. A hajtó és mozgató erők működésbe jöttek. Csikorognak, recsegnek ugyan még egy kissé eresztékeikben, de reményleni lehet, hogy a folytonos súrlódás lesimitandja az akadályozó részecskéket, s ha még egy kis olaj. — értjük ezen szer alatt, a jó akaratot, és komoly gondolkodást — idő közben el fog terjedni a géprészek mozgató és forgató alkatrészeiben, az esetben több miut valószínű, hogy ezen szervezett testület, már mint a közegészségügyi bizottság, rendeltetésének meg fog felelni, és hasznára leszen a társadalomnak, és emberiségnek. És ezt óhajtjuk is, örvendünk is neki előre; figyelmeztetjük azonban tiszteletre méltó tagjait, hogy a copfot minden áron irtsák ki, és tartsanak kéznél egy éles műszert, hogy mihelyt ezen schlen- drián hajdisz mutatkozni kezd, azt könyörtelenül nyiszálják le és irtsák ki kebeiökböi. Ilyeu copfok közé tartozik: a journalistika jogosultságát kétségbe vonni akarni, midőn az teljes odaadással a köztigyek iránt az ellenőrzési szerepet véve fel, nem kiméi semmi fáradságot, és utánjárást arra nézve, hogy feltüntesse azon hiányokat, és teendőket, melyeket elnéztek, elhanyagoltak, vagy elmulasztottak azon közegek, melyek eljárásaikról, lelkiisraeretököu kívül, még a közönségnek is felelősséggel tartoznak. Azt hiszi egynémely úri ember, hogy csupán bántási visz- keteg az, mi ezen cikksorozat íróját arra indította, hogy Írjon e tárgyakról, s azt hiszi, hogy ezen sorok írójának kevés, vagy semmi fáradságába sem került kutató figyelmével mindezen dolgokat és auomaliakat felfedezni, melyek, fájdalom, évek hoszszú során sértették a közönség tekintetét, és kárára voltak a közegészségi állapotoknál». Bizony bátran elmondhatjuk, hogy ezen vizsgálati kirándulások uem voltak kellemesek, és különösen szomorúakká váltak akkor, midőn mélyebben gondolkodva e tárgyról, fajunk indolentiáját és népünk kevés érzékét a rend és tisztaság iránt kellett megállapítanunk. Igaz, hogy nem vártunk elismerést, jutalmat, és kitüntetést munkánkért, mert hiszen hírlapírói kötelességeink közé tartozik azt tenni, amit tettünk, és fogunk tenni, de nem is vártuk azt a közegészségügyi bizottságtól, hogy félre ismerje tendentiánkat és szándékainkat. Cáfolatot szinte nem vártunk a tiszteletre méltó testülettől, mert amit irtunk, az minden nagyítás, rágalom, és roszakarat nélkül Íratott, s úgy hiszsztik, hogy az általunk leírtak mind valóknak bizonyultak is be. Hanem vártuk igen is, és fennen követeljük minden ilynemű testülettől az önigazolást; azzal tartozik mind a maga reputatioja érdekében, mind pedig a közönség iránti köteles figyelem szempontjából. Második copf: hogy a névtelenül irt cikket nem szándékozik meghallgatni; s mennyire hallgatta meg, mutatja alább közlött határozata, s Már hiszen, tisztelt közegészségügyi bizottság, nagy szerencséjük magoknak, hogy volt közötiök egy journalista is, ki megakadályozta önöket attól, hogy nevetségessé ne váljanak; mert tud- niok kellene önökuek, hogy a névtelen cikkek, melyek a közönség érdekében, a közjó előmozdítása, és a nyilvános eiienörködés tekintetéből iratnak, s a szerkesztők által minden megjegyzés nélkül elfogadtatnak, mindig a szerkesztő tulajdonai gyanánt tekintendők, ki pedig olvasó közönsége teljes meghatalmazottja szokott lenni. És hogy ezen lenézett cikkekuek mégis volt valami csekély hatásuk, mutatja az önök által hozott követező határozat; Eger város közegészségügyi bizottsága t. é. auguszt. hó 5-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. — A bizottság a köz- egészségi ügyre vonatkozó több rendbeli indítványok közt, bosz- szabb és behatóbb fejtegetések és megbeszélések után Szederkényi és Danilovich ajáhlatuk folytán mint legégetőbbek és legrövidebb 4 T Á R G A. ► Lakoma Lucullusnál. (Folytatás.) A társalgás most élénkülni kezd. s az asztalnok jelenti a tulajdonképeni ebéd kezdetét. A jelentett étlap szerint: Pi ima meu8a: Phasaniae colchorum; ficedulae et turdi; gallina altilís; jecur anseris. Első fogás: colehisbeli fácánok; szalonkák, fenyves-madarak, hizlalt tyúkok ; libamáj. Az asztal a bojtos gausapával lesöpörtetik, a vizes kancsók és törülközők körutat tesznek, a zsíros ujjak tiszták. Az első fogás a baromfi-udvarból kerül ki. Mintegy varázsütésre, egyszerre egy másik állvány áll az elbámult vendégek szemei előtt: nuyafácán, amint bét csibéjével menekülni akar valamely láthatlan ellenség elöl. Feje hátrafelé van forditva, tolla fölborzolva, szárnyai kiterjesztve, hogy eltakarja rettegő kicsinyeit. A vendégek csodálkozva elkiáltják magokat e remekmű láttán, melyet azonban a scissor kegyetlen kése szintén nem kiméi meg, s miután kölcsönzött tollazatától megfosztó, fölmetszi oldalát, melyből szarvasgomba, zöldség, fűszer, borsó kerülnek elé. A szintén levetkőztetett kicsinyek hízott fenyves-madarak, vagy fürjek- kéiit mutatják be magokat. Nem kevésbbé hatásteljes a kotlófácánok, tojáson ülő szalonkák és alvó kakasok megjelenése. Egy cappadociai salátával telt kosárból egész baromfi-udvar kerül elő; kiséríetbe jönne az ember mind elevennek tartani az állatokat, ha a scissor éles kése az ellenkezőről nem sietne bennünket meggyőzni. A mézes mulsnm-ital kezd már nem izleni a vendégeknek, s csakugyan a karzatokon levő zenészek jelt adnak, bogy a középső étekfogá8sai Bachus isten élvei is kezdődhetnek. Repkénykoszorús fiuk gypszszel leragasztott amphorákat nyi- togatnak föl, ezüst serlegekbe öntögetve azok féiszázados tartalmát, mire a vendégek is megfelelőbb koszorúkat, tesznek föl az ibolyafüzérek helyett Bacchus tiszteletére. „Bene tibi!“ — Egészségedre!“ — így köszöntik egymásra serlegeik tartalmát, mely ál’alánosabbá, emeltebb? teszi a hangulatot. Lucullus ekkép szil vendégeihez: ,,Nemes barátom, Cicero, két capuai vidort küldött nekem ajándékba. Van-e vendégeimnek kedve megnézni, mit tudnak ?“ A vendégek igenlöleg bólintnak, mire két félmeztelen alak lép be Olajjal bekent testük acélos izmokat mutat. Fejőket nagy vas-sisak födi, mely átlátbatlan róstélyzattal takarja el arcukat is. „Andabatae“-knek, vak viadoroknak nevezték magokat, kik a véletlenre bízták életöket. Egymást nem látva vívnak, de egymáshoz vannak láncolva, hogy egymást el ne veszíthessék. Karjaik és lábszáraik kötelékkel vannak körülcsavarva; mindkét ke- zökben rövid kard, egymás kölcsönös szétmarcangoSására. Egymást üldözve, vaktában szurdalva, gyakrau a levegőbe döfve, néha meg- megállva, egymás állását kémlelve, egymást kölcsönösen csalogatva, kitalálva, s vágással és szúrással megsebesítve, véreznek már mindenfelől ; bor és bús rongyokban fityeg le már rólok. A nemes vendégek kacagnak, gúnyolódnak a két vak viador tipegésén, nyögésén, befecskendve azok vérétől. A tréfa kielégité őket s tovább foly a lakoma.
