Eger - hetilap, 1877
1877-08-02 / 31. szám
244 Mi hir a nagy világban? Fontos események előestéjén állunk. A hétfői lapok azon meglepő hirt hozták, hogy a magyar és osztrák miniszterek Bécsben e hét elején kormánytanácsot tartottak azon kérdésben: vájjon nem érkezett-é már el az idő a birodalom eddigi semlegességének elhagyására, 8 a hadsereg mozgósitásával Ausztria-Magyarország keleti érdekei megóvásának tettleges figyelemmel kisérésére ? Andrássy, a külügyminiszter, bár ezen lépést szükségesnek tartotta, perhorrescál ugyan minden foglalást; de soha sem engedheti meg, bogy az osztrák-magyar birodalom beleegyezése nélkül, vagy érdekeinek ellenére keleten uj alakulások jöjjenek létre. E hírekkel kapcsolatban jelentik, hogy több hadtest mozgósítása elrendeltetett, sőt esetleg az egész hadsereg mozgósítása is szóba hozatott. Az első csatarend hadtestei már meg is kapták a távirati rendeletet lepecsételt utasításaik felbontására. Az első két nap alatt a határszélen elhelyezett 3 hadtest, további 4 nap alatt még négy hadtest, 12 nap alatt pedig az egész közös hadsereg s 150,000 főnyi magyar honvédség mozgósítható. A magyar hadügyminiszter már intézkedett is, hogy a honvédségi pénztárak, mozgósítás esetén, kellő fizetésképességbe helyeztessenek. A félhivatalos lapok pedig a birodalom mindkét felében sietnek megnyugtatni a nagy közönséget, hogy ha Ausztria-Magyarország csakugyan actióba lép, az nem a porta ellen fog irányulni. Királyunk ö felsége, hir szerint e hó elején fog találkozni a német császárral, mely találkozásnál Andrássy és Bismark is jelen lesznek, hogy a két birodalom közötti kölcsönös egyetértést megerősítsék. Egyébként kormányunknak szabadkeze biztosítva van keleti érdekeinek megóvására. A budapesti népgyülés élénk visszhangra talált hazánkban. Már is több városban, s ezek közt Egerben is, tartattak hasoncélú népgyülések, melyek hazánk s a birodalom keleti érdekeinek erélyes megóvására kormányunkat sürgetöleg felhívják. E közben Keleten is nagy események vannak fejlődésben. A porta minden erejét megfeszíti az orosz invasio leverésére. Mithad basa, az elűzött nagyvezér, Törökország e legtehetségesebb s legerélyesebb államférfia e napokban Bécsbe érkezett, s nincs kétség benne, hogy a porta vissza fogja hívni fontos állásának újbóli elfoglalására. A dunai harctérről is kedvező hírek érkeznek, ügy látszik, az uj hadvezér, Mehemed Ali megérkeztével a hadi kocka is megfordult. Ozmán basa Plevnánál az orosz hadsereget kegyetlenül elverte. Az oroszoknak a csatában részt vett hadserege egv harmadrészét vesztette el. E véres harc — a csatatéri tudósítások szerint — egyike a legnagyobbaknak a háborúk történetében. Ennek következtében az orosz főhadiszállás Tirnovából Bielába vonult vissza, s az oroszok az egész vidékről eltakarodtak. E csatában maga az orosz hadvezér, Nikolajeff föhg, és az orosz hadseregben szolgáló Don Carlos is, kik az első csatavonalban voltak, csaknem török fogságba estek. A törökök bámulatra méltó vitézséggel harcoltak. £ nagy jelentőségű győzelem híre Konstantinápolyban is föllelkesité a kedélyeket. A porta most már hallani sem akar a békéről. E közben Mehemed Ali 60,000 főnyi edzett, lelkes sereggel megindult Tirnova felé, hol közelebbről az orosz föhadsereggel szemben elhátározó ütközet várható. Mehemed Ali tehetséges és tevékeny hadvezér, s ha neki is úgy kedvez a szerencse, mint Ozmán basának, akkor az orosz hadvonal ketté szakad, s a Balkánon túl levő orosz hadak végzetes helyzetbe jutnak. Az orosz föhadi szálláson már nagy a nyugtalanság e miatt, s roppant eröfeszitésekeí tesznek, hogy Zimmermann tábornok 50,000 főnyi dobrudsai serege idejekorán megérkezzék ; e seregnek azonban útját állja Silistria, Várna felöl pedig Hassán herceg egyptomi seregei már is szembe szállottak Zimmerman urammal. A dunai orosz hadsereg kedvezőtlen helyzetére mutat azon körülmény is, hogy most már segítségül hívták az oláh hadsereget is, mely ezentúl mint önálló hadsereg vesz részt a háborúban. A Balkánon túl azonban a törökök állapota nem igen örvendetes. Szulejman az oroszok támadásának eddig nem birt ellenál- lani, s Drinápoly felé vonult vissza. Az ázsiai harctéren azonban az ozmánok folyvást győzelmesen nyomulnak előre, s a legközelebbi csaták itt már hihetőleg orosz területen fognak vivatni. Szerbia nyugtalansága folyvást tart. Minden meghunyászkodása, s tagadása mellett is kitetszik, hogy nagyon szeretne, muszka pártfogója oldalán a harci dicsőségből egy kis részt kapni. Viszket a bőre. Hir szerint, amint a szerbek megmozdulnak, hadaink azonnal elfoglalják Szerbiát. Angol ország is nagy mértékben folytatja hadi készülődéseit. Legközelébb elrendelte, hogy két indiai hadtest indulásra készen tartsa magát. Hadi hajóit folyton javíttatja, s a Dardanel- lákat rövid időn el fogja foglalni. Annyi tény, hogy a portánál most legjobban hallgatnak az angol nagykövetre. Francia országban a választási mozgalmak erősen foglalkoztatják a pártokat. A kormány is nagy erélyt fejt ki, hogy a parlamenti többséget maga részére biztosíthassa. Amerikában a munkások háborognak. A munkabér leszállítása A széles acél megvillan, átcikázza a levegőt . . . s Harun- al-Manssur feje a szőnyegre gördül. — Vigyétek a bűnös holttestét, nem akarom látni ! * * * A vezir nagy termében Harun törvényszéket tart. Dsafar, mint vádló lép elő, és vádolja nejét. Oly bus a panaszhang, s oly kétségbeesetten hálnak a keserű könyek. — Dsafar, szereted e nőt ? — Allah tudja, jobban, mint magamat. — Az egyik bűnöst megbüntettem én, — a másiknak rajtad áll — megbocsátani. — Oh kegyes chalifa! — Nem úgy! — kiált az eddig jégszoborként álló, megfásult Zamira — nem úgy, te rettenetes {gyilkos ! Az, kit megöltél — fiad volt! Dsafar tántorogva székére hanyatlik. — Amily joggal megölted öt, — megölheted önmagadat is! Kegyelmed nem kell! Annak, ki ily percet átélt, élni szörnyű. Emeld fel még egyszer véres kardodat, hadd igyék az én véremből is ... és dobass legyilkolt fiad hullája mellé ! — Tehát ennyire szeretted öt! ? Legyen akaratod szerint! Halj meg, de a hóhér keze által! — üvölti Harun. Zamira ez ítéletet már nem hallja, utolsó szavánál aléltan roskad össze. A chalifa távozik. . . . Dsafar nagy erőfeszítéssel felemelkedik székéről — az egy órával előbb 60 évesnek látszó agg vonásokon 200 év keserve látszik. — S az ájult Zamirához lép. — Nem ! E szép fejet ne érintsék hóhér kezek. Hűtlen volt, de mégis szeretiem öt. . . S ha még mindig nem szeretnélek, s meg nem bocsátottam volna, most nem halnál meg. Zamíra gazdag hajzata zilált kígyókban övedzi körül hó nyakát. Dsafar két ily ében-kigyót hurkol össze. . . A szép nő még egyet sóhajt, s megmenekül a hóhér kezétől. A vezér könnyezve csókolja össze a hidegülö arcot, szobájába megy, kiteríti magát arccal Mekka felé, s beveszi azon mérget, mely egy pillanat alatt öl, s melynek készítési módja csak egyes család féltett hagyományát képezi. . . . Harun megnépesiti udvarát tudósokkal, költőkkel, művészekkel. 100 és 100 Kasside, Ghasel, Makame, Mesnewi készül nevének dicsőítésére. Scheharazade 1001 meséjének igazi cime volna „Harun chalifa.“ Csodájává varázsolja Bagdadot a müveit földtekének. Megreszketteti Byzantot, leveri a chasarokat. . . De sem a zene, sem a fény, sem a dicsőség nem oszlatják el homlokáról a sötét felleget, mig 809. mart. 23. Tusban véget nem vet öldöklő bánatának az öldöklőbb halál. Kit csillagzata Bagdadba vezet, keresse fel hűvös árnyak között a Barmebidák sírboltját. Három fényes emléket fog találni egymás mellett. Egyikre Írva van: Elthaf min badil auf. (Bünbocsánatra kegyelem következik.) Ez a Zamiráé. Másikon : Leissa fii, kiainat saniha; Dseir allahn ala baniha! (Nincs hozzá lény hasonló, Dicsértessék a teremtő !) Ez a Dsafáré. A harmadikon : Harun-al-Raschid. (Harun az igazságos.)
