Eger - hetilap, 1877

1877-08-02 / 31. szám

244 Mi hir a nagy világban? Fontos események előestéjén állunk. A hétfői lapok azon meg­lepő hirt hozták, hogy a magyar és osztrák miniszterek Bécsben e hét elején kormánytanácsot tartottak azon kérdésben: vájjon nem érkezett-é már el az idő a birodalom eddigi semlegességének elha­gyására, 8 a hadsereg mozgósitásával Ausztria-Magyarország keleti érdekei megóvásának tettleges figyelemmel kisérésére ? Andrássy, a külügyminiszter, bár ezen lépést szükségesnek tartotta, perhorrescál ugyan minden foglalást; de soha sem engedheti meg, bogy az oszt­rák-magyar birodalom beleegyezése nélkül, vagy érdekeinek ellenére keleten uj alakulások jöjjenek létre. E hírekkel kapcsolatban jelentik, hogy több hadtest mozgósí­tása elrendeltetett, sőt esetleg az egész hadsereg mozgósítása is szóba hozatott. Az első csatarend hadtestei már meg is kapták a távirati rendeletet lepecsételt utasításaik felbontására. Az első két nap alatt a határszélen elhelyezett 3 hadtest, további 4 nap alatt még négy hadtest, 12 nap alatt pedig az egész közös hadsereg s 150,000 főnyi magyar honvédség mozgósítható. A magyar hadügyminiszter már intézkedett is, hogy a honvédségi pénztárak, mozgósítás esetén, kellő fizetésképességbe helyeztessenek. A félhivatalos lapok pedig a birodalom mindkét felében siet­nek megnyugtatni a nagy közönséget, hogy ha Ausztria-Magyaror­szág csakugyan actióba lép, az nem a porta ellen fog irányulni. Királyunk ö felsége, hir szerint e hó elején fog találkozni a német császárral, mely találkozásnál Andrássy és Bismark is jelen lesznek, hogy a két birodalom közötti kölcsönös egyetértést meg­erősítsék. Egyébként kormányunknak szabadkeze biztosítva van ke­leti érdekeinek megóvására. A budapesti népgyülés élénk visszhangra talált hazánkban. Már is több városban, s ezek közt Egerben is, tartattak hasoncélú népgyülések, melyek hazánk s a birodalom keleti érdekeinek eré­lyes megóvására kormányunkat sürgetöleg felhívják. E közben Keleten is nagy események vannak fejlődésben. A porta minden erejét megfeszíti az orosz invasio leverésére. Mithad basa, az elűzött nagyvezér, Törökország e legtehetségesebb s leg­erélyesebb államférfia e napokban Bécsbe érkezett, s nincs két­ség benne, hogy a porta vissza fogja hívni fontos állásának újbóli elfoglalására. A dunai harctérről is kedvező hírek érkeznek, ügy látszik, az uj hadvezér, Mehemed Ali megérkeztével a hadi kocka is meg­fordult. Ozmán basa Plevnánál az orosz hadsereget kegyetlenül elverte. Az oroszoknak a csatában részt vett hadserege egv harmad­részét vesztette el. E véres harc — a csatatéri tudósítások szerint — egyike a legnagyobbaknak a háborúk történetében. Ennek kö­vetkeztében az orosz főhadiszállás Tirnovából Bielába vonult vissza, s az oroszok az egész vidékről eltakarodtak. E csatában maga az orosz hadvezér, Nikolajeff föhg, és az orosz hadseregben szolgáló Don Carlos is, kik az első csatavonalban voltak, csaknem török fogságba estek. A törökök bámulatra méltó vitézséggel harcoltak. £ nagy jelentőségű győzelem híre Konstantinápolyban is föllelkesité a kedélyeket. A porta most már hallani sem akar a békéről. E közben Mehemed Ali 60,000 főnyi edzett, lelkes sereggel megindult Tirnova felé, hol közelebbről az orosz föhadsereggel szem­ben elhátározó ütközet várható. Mehemed Ali tehetséges és tevékeny hadvezér, s ha neki is úgy kedvez a szerencse, mint Ozmán basá­nak, akkor az orosz hadvonal ketté szakad, s a Balkánon túl levő orosz hadak végzetes helyzetbe jutnak. Az orosz föhadi szálláson már nagy a nyugtalanság e miatt, s roppant eröfeszitésekeí tesz­nek, hogy Zimmermann tábornok 50,000 főnyi dobrudsai serege idejekorán megérkezzék ; e seregnek azonban útját állja Silistria, Várna felöl pedig Hassán herceg egyptomi seregei már is szembe szállottak Zimmerman urammal. A dunai orosz hadsereg kedvezőtlen helyzetére mutat azon kö­rülmény is, hogy most már segítségül hívták az oláh hadsereget is, mely ezentúl mint önálló hadsereg vesz részt a háborúban. A Balkánon túl azonban a törökök állapota nem igen örven­detes. Szulejman az oroszok támadásának eddig nem birt ellenál- lani, s Drinápoly felé vonult vissza. Az ázsiai harctéren azonban az ozmánok folyvást győzelme­sen nyomulnak előre, s a legközelebbi csaták itt már hihetőleg orosz területen fognak vivatni. Szerbia nyugtalansága folyvást tart. Minden meghunyászkodása, s tagadása mellett is kitetszik, hogy nagyon szeretne, muszka párt­fogója oldalán a harci dicsőségből egy kis részt kapni. Viszket a bőre. Hir szerint, amint a szerbek megmozdulnak, hadaink azonnal elfoglalják Szerbiát. Angol ország is nagy mértékben folytatja hadi készü­lődéseit. Legközelébb elrendelte, hogy két indiai hadtest indulásra készen tartsa magát. Hadi hajóit folyton javíttatja, s a Dardanel- lákat rövid időn el fogja foglalni. Annyi tény, hogy a portánál most legjobban hallgatnak az angol nagykövetre. Francia országban a választási mozgalmak erősen foglalkoztatják a pártokat. A kormány is nagy erélyt fejt ki, hogy a parlamenti többséget maga részére biztosíthassa. Amerikában a munkások háborognak. A munkabér leszállítása A széles acél megvillan, átcikázza a levegőt . . . s Harun- al-Manssur feje a szőnyegre gördül. — Vigyétek a bűnös holttestét, nem akarom látni ! * * * A vezir nagy termében Harun törvényszéket tart. Dsafar, mint vádló lép elő, és vádolja nejét. Oly bus a panaszhang, s oly kétségbeesetten hálnak a keserű könyek. — Dsafar, szereted e nőt ? — Allah tudja, jobban, mint magamat. — Az egyik bűnöst megbüntettem én, — a másiknak rajtad áll — megbocsátani. — Oh kegyes chalifa! — Nem úgy! — kiált az eddig jégszoborként álló, megfá­sult Zamira — nem úgy, te rettenetes {gyilkos ! Az, kit megöltél — fiad volt! Dsafar tántorogva székére hanyatlik. — Amily joggal megölted öt, — megölheted önmagadat is! Kegyelmed nem kell! Annak, ki ily percet átélt, élni szörnyű. Emeld fel még egyszer véres kardodat, hadd igyék az én vé­remből is ... és dobass legyilkolt fiad hullája mellé ! — Tehát ennyire szeretted öt! ? Legyen akaratod szerint! Halj meg, de a hóhér keze által! — üvölti Harun. Zamira ez ítéletet már nem hallja, utolsó szavánál aléltan roskad össze. A chalifa távozik. . . . Dsafar nagy erőfeszítéssel felemelkedik székéről — az egy órával előbb 60 évesnek látszó agg vonásokon 200 év keserve látszik. — S az ájult Zamirához lép. — Nem ! E szép fejet ne érintsék hóhér kezek. Hűtlen volt, de mégis szeretiem öt. . . S ha még mindig nem szeretnélek, s meg nem bocsátottam volna, most nem halnál meg. Zamíra gazdag hajzata zilált kígyókban övedzi körül hó nyakát. Dsafar két ily ében-kigyót hurkol össze. . . A szép nő még egyet sóhajt, s megmenekül a hóhér kezétől. A vezér könnyezve csókolja össze a hidegülö arcot, szobá­jába megy, kiteríti magát arccal Mekka felé, s beveszi azon mér­get, mely egy pillanat alatt öl, s melynek készítési módja csak egyes család féltett hagyományát képezi. . . . Harun megnépesiti udvarát tudósokkal, költőkkel, mű­vészekkel. 100 és 100 Kasside, Ghasel, Makame, Mesnewi készül nevé­nek dicsőítésére. Scheharazade 1001 meséjének igazi cime volna „Harun chalifa.“ Csodájává varázsolja Bagdadot a müveit földtekének. Megreszketteti Byzantot, leveri a chasarokat. . . De sem a zene, sem a fény, sem a dicsőség nem oszlatják el homlokáról a sötét felleget, mig 809. mart. 23. Tusban véget nem vet öldöklő bánatának az öldöklőbb halál. Kit csillagzata Bagdadba vezet, keresse fel hűvös árnyak kö­zött a Barmebidák sírboltját. Három fényes emléket fog találni egymás mellett. Egyikre Írva van: Elthaf min badil auf. (Bünbocsánatra kegyelem következik.) Ez a Zamiráé. Másikon : Leissa fii, kiainat saniha; Dseir allahn ala baniha! (Nincs hozzá lény hasonló, Dicsértessék a teremtő !) Ez a Dsafáré. A harmadikon : Harun-al-Raschid. (Harun az igazságos.)

Next

/
Thumbnails
Contents