Eger - hetilap, 1877
1877-07-26 / 30. szám
235 idöszerint szerb nyelven vezettetik. Ezen ügy illustrálása- s illetőleg múltkori közleményünk helyreigazítására ezennel hiteles alakban közöljük az ügynek a megye-gyűlésen történt hivatalos tárgyalását. Olvastatott Egerváron tanácsának, az alispán rendelete folytán, az egri gör. kel. egyház anyakönyvi nyelvére vonatkozólag tett jelentése, 8 a közigazg. szakosztály véleményes jelentése. E tárgyban a m. kir. vallás és közoktatási ministeriumhoz a következő fölterjesztés intéztetik. Nmélt. m. kir. vallás és közoktatási minister úr 1 Az egri görög k. egyház részéről az 1869-ki anyakönyvek a megyei levéltárba egészen magyar nyelven kiállítva mutattattak be; az 1872. évben pedig a szláv nyelven szerkesztett eredeti példány mellett még a lelkész által hitelesített magyar fordításban is; ez időtől fogva azonban ismét csupán szláv nyelvű anyakönyvek terjesztetnek be. Az alispán ennek következtében utasította Eger város polgármesterét, hogy a nevezett egyház lelkészétől s képviseletétől szerezzen fölvilágositást arra nézve: 1) hogy mi ok indította az egri g. k. egyházat, melynek tagjai tudvalevőleg magyar nyelvűek, arra, hogy az 1869 évben magyar nyelven vezetett anyakönyveit a következő évben ismét szláv nyelven vezesse ? 2) mi ok indította arra, hogy miután az 1872-ki anyakönyveket hiteles magyar fordításban is bemutatta, később ezzel is felhagyjon ? Az ennek folytán beterjesztett lelkészi nyilatkozatból kitűnik, hogy az egri g. k. egyház anyakönyvei mindig szláv nyelven vezettettek, s hogy az 1869 évben beterjesztett példány is csak fordítás volt, — tehát hogy az 1836. évi III. és az 1840. évi VI. t. cikkek itt megtartva soha nem voltak. Igaz, hogy az 1868. évi XLIII. t. c. 14. §-ában az egyház- községek részére adott nagy szabadalomnál fogva, ezek anyakönyveik nyelvét is tetszés szerint határozhatják meg; de ez esetben, úgy látszik, az anyakönyvek nyelvének meghatározása nem az egyházközség tetszésén alapszik, mert maga az egri g. k. egyházi közönség elnöke, beterjesztett nyilatkozatában, sajnosnak és bajnak nevezi azt, hogy az anyakönyvek szláv nyelven vezettetnek, s még ezenkívül egyéb sajnálatos körülményeket is fölemlít, melyek méltók a megfigyelésre. Úgy látszik ez esetből, hogy az idézett törvényben az egyház-községek részére biztosított szabadalmat az egyházi felsöbb- ségek egészen absorbeálják, mi annál sajnosabb, ha — mint a jelen esetben — magyar ajkú honpolgárok nyelve szenved e miatt hátrányt. Az egri g. k. egyház lelkészének és az egyházi közönség elnökének nyilatkozatát hivatalos tisztelettel azon kérelem mellett terjesztjük fel Nméltóságodhoz: hogy nyelvíiuk és az egri g. k. egyház tisztán magyar ajkú tagjaiuak érdekében — úgy az anya- könyvre, mint egyéb bajaikra vonatkozólag — kell ö intézkedést megtenni méltóztassék. Kelt stb. Indokolt felszólalás. (Folytatás.) A világért sem szándékozunk ezen igen tisztelt testületnek prelegálni, mert úgy hiszszük, hogy teljes öntudatában van kötelességének, és céljainak ; hanem véleményünk szerint a következő irányelveket kellene követnie, és következetes szigorral keresztülvinnie. I. A köztisztaság első emeliyüje a közegészségi állapotoknak, miért is a tisztaság kérdésében keresztül viendök lennének a következő kicsinyes ugyan, de nagy fontosságú elvek: Senkinek se legyen szabad tetteit, cselekvényeit akkép intézni, hogy ezen tettek vagy cselekvéuyek a köztisztaságot vagy közszemérmet sérti meg. Ezen passus megakadályozná azt. hogy egyesek lakásaikból a szemetet, piszkot, és undorító folyadékokat az utcára vezetnék, mint az jelenleg szokásos, és gátul szolgálna arra, hogy a legnépesebb uícákon álló köz- és magánépületek oldalának neki ne forduljon a szemérmetlenség, botrányára a miveit közönségnek, miért is helyek, minő a lyceum, a templomok oldalai, és középületek fala, úgy az egyes utcákba beszögellö és kiszögellő sarkok tilalom táblával lennének ellátandók. II. Mindenki köteles legyen háza belső és külső tisztaságát birság terhe alatt fent tartani, miért is oly házak, hol az udvarok évről évre trágya-érlelő gödröknek, sertés hizlaló tanyáknak használtatnak, különösen a belvárosban, hol a lég inkább összeszorul, nagy figyelembe részesitendők. Mert annyi bizonyos, és kétségenkiv üli, hogy ezen város lakosságának legnagyobb része, vajmi kevés érzékkel bir a tisztaság, csíny és rend iránt, sokszor volt alkalmunk csodálkozni néhány intelligensnek látszó házbirtokos udvarának rendetlensége felett, hol az udvar három négy jámbor ruca kedvéért mocsárrá alaHogyha járok a halálnak Fejfa-gazdag erdejében Horpadó sirhantokon, S véreimnek árnyalakja Láthatatlan ködruhában Ott lebeg, bolyong velem ; S látom ott a nagy titoknak Meghalásnak, újulásnak Szétvonúlni fátyolát, És e fátylon átragyogni Bánatoltó szűzi arcod’ Mindörökre zengelek : Erdők, éjek, árnyak szüze, Földnek, égnek, alvilágnak Hármas istenasszonya! Erdélyi Béla. Házi-fenyiték. Apa, s fiú egyet szerettenek. Apa fiát ez okból ölte meg. Folyott a vér . . haldoklotf a fiú . . . Folyott a köny . . siratta a hiú. S a csalóit férj az asszonyállatot Megfojtja hát, s maga mérget evett. *) *) Diana Apollónak iker-nővére, örök szűz ; a vadászok pártfogója s maga is különös kedvelője a vadászatnak ; hármas istenasszony : a földön Diana, a mennyben Luna, az alvilágon Hecate. — És az, ki igy hármas halált adott, Sokáig él, s keservesen nevet. Ibii Doreid, vagy Abulala, vagy Zamakschari után. Az ismert föld egén egy csillag tűnt fel, mely az astronomia minden szabálya ellenére lassanként nappá nőtte ki magát. E nap volt Nagy Károly, Rómának császára. De lehetett Károly császár nap, mégsem bírt parancsolni a holdnak. A hold pedig volt Harun, Bagdad chalifája. A császár sokáig nem akart megbarátkozni azon gondolattal, hogy birodalma közepén egy darab nem az övé . . . egy kis darab, hasonló a tenger közepén felmagasló sziklához Sok harc után mégis kénytelen volt belátni, hogy a nap esrk- ugyan nem ura a holdnak ! Harun nem volt hóditó ! Nem volt az az ember, ki birtokát messzibbre óhajtaná terjeszteni; — ö csak azon dolgozott, hogy megtarthassa sajátját. Vitéz férfi. Atyja Almaussur, nem fejedelemnek nevelte fiát, hanem katonának. Nem olyannak, hogy mások áldozatára szoruljon, de hogy maga is képes legyen emelni a mérlegen. Midőn Damaskusbói Bagdadba tette át székhelyét, nem hozott onnan egyebet magával, mint egy pár finom szab’yát, olyan félhold alakú, tenyérnyi széles pengével, mely hajlik, mint a nád, fütyül, mint a vihar, s könyedén elszeli a vaspáncélt főként Almanssur, és fia Harum kezében. így volt nevelve Harun, — igy nevelte ö is fiát: Harun-al- Manssurt. Szép keleti vonások, hullámzó fekete fürtök, ragyogó tfizsze- mek, oválarc sötét szakái- és bajuszszal, magas, hajlékony, délceg termet, büszke királyi alak. így nézett ki a chalifa, és így nézett ki fia.
