Eger - hetilap, 1877

1877-07-05 / 27. szám

210

gyelem nemcsak példányszerü, de egyszersmind gyöngéd is, miként ez „nők részéről nők irányában“ nem is lehet másként.

A látogatót, mindjárt az intézetbe lépésekor kedvesen s kellemesen lepi meg a kiváló tisztaság és csín, mely nemcsak az épület minden részében nyilvánul, de különösen föltűnik az intézet növendékeinek szerénységgel, s tiszteletértö figyelemmel párosult külső megjelenésén, s öltözékén, melytől minden fényűzés és hivalkodás szigorú gonddal van távultartva. — De ez úttal sem célunk, sem terünk, hogy az intézet belső berendezését tüzesebben ismertessük, mi végből lapokat kellene megtöltenünk.

Ami a lefolyt vizsgálatokat illeti, az azokon szép számmal részt vett szülök- és érdeklődőkre kiváltkép kedvező, s raoud- hatnók, meglepő hatással volt a kedves növendékek legnagyobb részének feleleteiben nyilvánuló értelmessé g, szabatosság, biztonság, és ama bátorság, mely nem a hiú fi- togtatásvágy, hanem a nemes önérzet, a szerénységgel párosult önbizalom kifolyása, s a biztos felelések e bátorságát tapasztaltuk, nemcsak a felsőbb osztályok növendékeinél, kik ily vizsgálatoknak egy vagy több éven át lévén már részesei, gyakorlat és megszokás elodázhatták tölök az ily ünnepélyes eseményeknél, s kivált oly díszes közönséggel szemben könnyen érthető s magyarázható elfogultságot, — de mondhatjuk, kivétel nélkül, még a kezdő kisded leánykáknál is, kiket emez elfogultságtól és félénkségtől csupán azon igen erős biztonság és határozottság menthetett meg, melyet elsajátított ismereteik helyes felfogása, teljes átértése s tudása nyújthatott egyedül nekik. S szerintünk, ebben rejlik az egri angolkisasszonyok helyes, correct tanítási rendszerének, türelmes és tapintatos didactikai eljárásának legerősebb criteriuma, s legméltóbb dicsérete, mely magát a szenvedélyes és kitűnő pedagogot, a vizsgálatokon elnöklő dr. Samassa József egri érsek ö exj át is ama nyilatkozatra készté, hogy valódi gyönyörrel hallgatja a növendékek szép és szabatos feleleteit, — s mely kijelentés a szép számú, díszes közönség keblében élénk visszhangra talált.

De térjünk a részletekre.

A szóbeli vizsgálat tárgyai voltak : kér. kath. hit- és erkölcstan, kapcsolatban a bibliai történetekkel; magyar nyelv, és irodalom; német és francia nyelv; hazai történelem, földrajz, számtan,

természettan. Azonkívül bemutattattak a növendékek szépirászati, rajz-dolgozatai, és női kézimunkái.

A föntebb mondottak után nem szükséges ismételnünk, hogy a növendékek, a legapróbbaktól a legfelső (VI) osztálybeliekig, kivétel nélkül, egyenkint és összesen, minden tantárgyból biztosau, szabatosan, értelmesen és szépen feleltek.

Ha figyelembe veszszük, hogy az intézet katb. szerzetesnök vezetése s kezelése alatt áll, senkinek sem fogott föltűnhetni, hogy az oktatás minden ágában bizonyos vallás-erkölcsies irány és színezet emelkedik ki. S habár a modern civilisationak örökké a hu- manismust hangoztató, de nem igen követő bölcsei nem is akarják elismerni, hogy a valódi erkölcsiségnek a vallásosság a legbiztosabb alapja: tapasztalati, evidens, mindennapi tények ellenében nem lebet tagadniok, hogy a vallás minden esetre hatalmas factora, erős támasza a moralitásnak. S épen azért mi, s azt biszszük, velünk együtt minden higgadt gondolkozású. s igaz fölvilágosodottság- gal biró ember, őszinte örömmel tapasztaltuk, hogy serdülő nő- növendékeink oktató-növelésének összes irányzatában a vallásos erkölcsiség huzódiü aranyfonálként végig. De nem azon irány, mely a gyermekekből sunyi fejlesütö, szembunyorgató, rajongó álszentet nyomorít; hanem mely a hit és erkölcs magasztos elvei iránt hódoló tiszteletet, erős meggyőződést, s engedelmességet olt a fogékony ifjú kebelbe.

És ez így van helyesen. Minél mélyebb gyökeret vernek ezek a fiatal szívben, annál biztosabban fog ellenállhatni a csábok tengerének, mely ingerlő hullámaival azonnal körül zajongja, mihelyt életsajkája a növelde biztos révéből a világ ismeretlen óceánjába evez.

A nyelvekből tartott vizsgálatok fényes sükere minden esetre egyike volt azoknak, melyek a hallgatóságot a legnagyobb mértékben meglephették, s a legjobb hatást és megelégedést idézhették elő. A magyar nyelvben már a kezdő növendékeknél is megfelelő biztosságot tapasztaltunk a nyelvtani ismeretekre nézve, mig a felsőbb osztálybeliek a helyesírásban, s a legszükségesebb ügyiratok fogalmazásában árultak el igen szép jártasságot, s illetőleg felfogási könnyedséget, s a dagályosságtól, s frázisoktól ment természetes egyszerűséget s értelmességet. S csak dicséretes intézkedésnek tartjuk, hogy a legfelső (VI) osztály növendékei a nemzeti irodalom s műveltség történetében is nyernek némi tájékozottságot.-<§ T Á R G A. ^

Zárbeszéd,

melyet a cist. r. egri kath. főgymnásiumban az 1876/riki tanév befejezése alkalmából tartott zárünnepély alkalmával mondott

Szvorényi József,

fögymn. igazgató.

M. t. vendég közönség! Az iskolai ünnepély, melyet ezennel megnyitni szerencsém van, sokkal szerényebb, mint hogy önmagának célja akarhatna lenni. Egyedül arra kíván alkalmúl szolgálni, hogy a nyilvános nevelésnek szentelt e hajlékban ne csak jámbor ohaj- ^áskép, hanem tényleg is találkozhassék az élet az iskolával. *

Mert nagy értéket kell erre fektetnem, t. h.! nem csak azért, mivel az intézetre nézve megtisztelő rejlik abban, ha községünk mindkét nemű kitűnőségei és a tisztelt szülök készséggel vesznek részt végszámadásainknál; hanem azért is, mert a mint magunknak, úgy a családnak is kölcsönös és mély érdekében áll az.

Mindenekelőtt kétségbe vonhatlan igazság az, t. h.! hogy valamint az egyénnek, úgy az államnak műveltségét is attól lehet mérni: mennyire érdeklődik az a közművelődés Ugye, eszközei, helyei, hordozói iránt. A szintoly magas szellemű, mint mély érzékű régi Göröghon nemzeti játékainál s versenyeinél a haza legmagasabb férfiai, hölgyei, polgári s katonái, todományos és művész- tekintélyei, és — a mi legjelentöbb, — gyermekeik oldalán a szülök is lelkesedve seregiének össze: hogy hazafiui lelkök emelkedjék, gyermekeik pedig példát láthassanak arra: mint kelljen a polgári erényekre törekedni, a magasabb eszmékért lelkesülni, minden testi és szellemi erejét megfeszitnie annak, ki az erősek és nagyok dicsőségére eljutni, s a nemzet által nyújtott koszorúban egy-egy polgári koronát kiérdemelni óhajt. S mint hatott vissza Göröghon ezen intézménye a köznevelés s a közműveltség fejlődésére, — tanúsítja a görög kultúra fényes története.

S ma sem lehet az másképen. Nagy fontosságú ma is, ha a tekintélyek figyelmökre méltatják, s ha a szülő, a család mintegy másod hajlékaúl tekinti a tanodát, hol gyermeke a nap jelentékeny részét tölti, s hol — a kellő feltétek mellett — szülötisztelö gyermekké, szeretetre méltó családtaggá, jeles honpolgárrá képződik magzatjok.*A család részvéte s támogatása nélkül az iskola csak felerészben valósíthatja meg a nevelés nagy céljait; mert jobbára csak egyik oldalát láthatja s ismerheti a gyermek erkölcsi arcának; mig másik oldala csak a családi meghitt körben mutatkozik. Igen, t. szülök! az iskola meg van bénítva a maga hatásában, ha önök visszavonúlnak attól. S azért a házi gondok, hivatalos foglalkozás, üzlet, — mindez nem menthet fel arra, hogy a szülő, miután egyszer kezeinkbe letette legdrágább vagyonát, gyermekét, azoDtúl tudomást is alig vegyen róla. Mit használ a családi jólét után járni, minden fáradalmainkat örökség gyűjtésre áldozni, jó örökösről pedig nem gondoskodni!

S nagyban követelik tőlünk, t. szülök ! ezen kölcsönös össze- hatást az idők jelei. Házi és köznevelésünk képén, egyaránt nagy és sötét foltok mutatkoznak, úgy, hogy valóban megszivlelésre méltó egy mély-pillantású nevelésznek azon panasza, hogy „időnkben nincsen többé gyermek!“ Hiszen, a bölcsőből csak a minap kikelt gyermekese, vágyaiban, szavaiban, tetteiben, játékaiban mársem gyermek többé; hanem korán-érésre hajtott, erö- tetett közép valami a gyermek és ifjú közt. . . A nevelés kérdése, valóban, élet-halál kérdésévé vált a társadalomnak, melynek megoldásától a következő nemzedékek jövője függ. Azért nekem, a jóakaró nyilvános nevelőnek, meg lesz egy más alkalommal engedve, hogy az anyai első nevelésnek, a gyermekszobának rejtélyeit szellőztessem; mig ez alkalommal átalában a gymnasiumi nevelés saját feladatára, s különösen a családnak és g y m- nasiumainknak egy, napjainkban észlelhető ellenkezésére kívánok röviden rámutatni.