Eger - hetilap, 1877
1877-06-28 / 26. szám
203 kertje melletti leégett romokat, s békében elsimulva az országúti hid, az érsekkert sarkán meredezö nagy szemétdomb piszkos orma mellett, egyesíti folyását a meleg viz átlátszó vizével, s örömmel hagyja el a házak tömkelegét, ahol alig felhasználva, de annálin- kább megbecstelenitve iparkodtak egészséges csermelyét cloakák iszapjává fertöztetni, s nagy vigan oson ki a virányos rétek ftives partjai közt, szolgálva az emberi szorgalomnak és iparnak. Hadd menjen szegény kis patak vigan; mi elbúsúlva tértink vissza vizsgálódásainkból, 8 nem emlitve a belső makiári utca szabályos hosszú házsorában fészkelt sár-, illetve portengert, melyre gondjai a város atyáinak már nem terjednek ki, holott úgy hisz- sziik az itteni lakók is rendesen megfizetik a városi pótadót, — visz- szatérünk a városba, s megbámulva a külső melegvíz rendezetlen mocsárrá alakuló szappanos habbal borított posvadt, bűzös állapotát, és csodálkozással tekintve a belső melegvíz békanyállal szönyege- zett vizére, melynek átlátszósága teljes világosságban tükrözi visz- sza a körülte rakott kőkerítés belé döntögetett párkányzatából felhalmozódott kötömegek halmazát, mely szomorúan bizonyítja a rakoncátlan, s minden ellenörködés nélküli rósz akarat célnélküli rombolási hajlamait, és azt, hogy ezen víztükör soha lecsapolás és kitisztítás alá nem kerül, — visszamegyünk a nagykidon, melynek egyik eltört keresztgerendája már múlt évben veszedelmes ingósággá vált, de helyén mostauáig háborítatlan állapotban meghagyatott, s végigtekintünk a ..Korona“ felé vonuló széles úton — mely a múlt évi átalakítás, és rendezésnek ma már vajmi kevés nyomát mutatja ; — betérünk az Erzsébet utcába, melynek két felöl ültetett gesztenye-sétánya a város inspectora dicséretét hirdeti, — csodálkozva állunk meg a jobb felöli kőfal egyik nyílásánál, hol a legnépesebb járdák egyikére bocsájtják ki az emésztő gödrök bűzös tartalmát az utcára anélkül, hogy ezért a rendőrség, vagy közegészségaz egyházak összeomló boltivei temettek el! A Sz.-Háromság temploma, s az „Alta Gracia“ nevű egyház, melyek 150 lábnyi magassággal bírtak, s iveik 12—15' magas oszlopok által tartattak, annyira összeomlottak , hogy romhalmazuk alig emelkedett a föld szinétöl 5—6 lábnyi magasságra, s annyira össze valának morzsolva, hogy az oszlopoknak nyomuk sem látszott. Az „El Quartel de San( Carlos“ nevű laktanya csaknem egészen eltűnt a föld színéről. Épen egy ezred gyalogság állt benne fegyverben, indulásra készen az ünnepi körmenethez. Alig egy-kettő menekült meg belölök; a többit eltemette az összeomló roppant épület. A város összes házai közöl is csak kevés maradt, mely a teljes összeomlást kikerülte, de ezek annyira meg lőnek rongálva, hogy lakhat- lanokká váltak. Már említők, hogy a szerencsétlenek száma, kiket a romok eltemettek, mintegy 9 --10 ezret teszen. De ezek közé nincsenek számítva ama még boldogtalanabbak, kik súlyosan megsebesítve, ápolás és élelembiány következtében csak hónapok múltán lettek a borzasztó halál áldozatai! A nagy-csütörtök és nagy-péntek közötti éj iszonyú, szivet rázó, vért fagylaló képét tüntető föl a leírhatatlan nyomornak és ínségnek! A sűrű porfelleg, mely a romokból keletkezett, most mint stirti köd szállott alá a földre, fullasztóvá téve a léget azoknak, kik életben maradtak. A rázkódások megszűntek, s az éj tiszta és derült vala. A tele hold nyugodt méltósággal tekinte le az iszonyatos képre! Mily ellentét! Fönn a mosolygó ég, lenn a romok- és véres hullákkal borított föld, melyen itt-ott kísérteties árnyak mozognak fel s alá. Itt egy kétségbeesett anya melengeti keblén kisdede hulláját azon reményben, hogy még fölébresztheti. Amott egy nő keresi férjét, szétzilált hajzatú ifjú leány szülőit. Jajveszé- kelö családtagok csoportjai járnak-kelnek a romok között és a kő- halmazok fölött, keresve, kiáltozva elveszett szülőik, testvéreik után! Szivszaggató vala a siránkozók jaj kiáltásainak egybevegyülése a lég siri csöndjében! De ezeknél még véitfagylalóbbak voltak azoknak segélykiáltozásai, kiket a romok elevenen temettek el! Nincs toll, mely rajzolni bírná a mélyből felható eme hangjait az iszonyú kétségbeesésnek ! De soha a részvét és könyörület oly érzelemteljes, annyi odaadó tevékenységet nem fejtett ki, mint mennyit az életben maradottak e boldogtalanok megmentésére fordítottak. Ez óriási, ember fölötti erőt haladó tevékenységnek sükerült aztán a boldogtalanok közöl 2000-nél többet a romok közöl kimenteni. S e rendkívüli erőfeszítésről fogalmunk lehet, ha meggondoljuk, hogy a szükséges eszközök teljes hiányában, kezükkel s körmeikkel távo- liták el a romokat, hogy a szerencsétleneket kiszabadítsák. A sebesültek és betegek a Guayara patak partjára szállittatügyi bizottság, vagy a város főorvosa, vagy a szépészeti vagy kö z- épitészeti bizottság vagy akár ki legkevesebb szót is emelne. (Folytatjuk.) Népoktatás-ügy. „Hevesmegye népoktatási állapotának községenkinti kimutatása, a tanítói kar képzettsége, működési helye- s fizetésének feltüntetésével az 1876/7 tanévről, a Hevesmegyében létező tanitó-egy- letek eddigi működésének vázlatával“ — cim alatt egy, megyénk népoktatási viszonyait híven feltüntető érdekes statist, mü van jelenleg sajtó alatt az egri érs.-lyc. nyomdában Felber D. István hevesm. k. tanfelügy. tollnoktól, melynek közelebbi ismertetésére közöljük belőle az imitt következő mutatványt: BOCS 783 lakossal, 90 mindennapi és 25 ismétlő, így összesesen 115 tankötelessel; kik közül az egy tantermü kát. hitf. vegyes mindennapi iskolába tényleg jár 73, az ismétlőbe egy sem. Az iskola-épület rósz karban van. Tanítók: 1) B i r ó László, r. kát., kántor-tanító, szül. : Balián 1835-ben ; 5 gymn. oszt. végzett; tanítói oklevelét az egri képezdében nyerte 1853-ban. Működött már: Balián és Váraszón; fizetése mintegy 350 frt. 2) Éliásch Ágoston, r. kát., segéd-tanító; szül. Szt.-Domonkoson 1861-ben. 2 gymu.oszt. végzett; tanítói oklevele nincsen. Fizetése 60 frt. és élelmezés. BOCZONÁD 1209 lakossal, 146 mindennapi és 79 ismétlő, így összesen 225 tankötelessel; az egy tantermü kát. hitf. vegyes mindennapi iskolába tényleg jár 146, az ismétlőbe 62; így a kettőbe együtt: 208. Az iskolaépület jó karban van. Tanítók: 1) Horváth A n t a 1, r. Ikath., kántor-tanító, szül. : Makiáron 1807-ben; tanítói oklevelét az egri képezdében nyerte 1850-ben tak, hol, ágynemüek s födél hiányában a fák lombjai alá a fűre helyeztettek. Orvosszerekröl, sebészi eszközökről szó sem lehetett. Sőt az első napokban az élelmi szer is teljesen hiányzott, nemcsak, hanem még ivó vízben is szűkölködtek, miután a földrengés a kutakat kiapasztá, s a forrásokat elzárta. Az eliszaposodott Guayara patak vize élvezhetlen volt, s az edények is hiányzottak, melyekkel vizet menthettek volna. A könyörület, de főleg a fenyegető pestis kitörhetésétöl való rettegés első kötelességgé tette a roppant forróságban gyors feloszlásnak indult, s a romok közt szerte heverő hullák eltakarítását. De rendszeres, egyenkinti temetésről szó sem lehetett, s annál ke- vésbbé, miután a halottak legnagyobb részét előbb a romok közöl kelle kiszedni. Más módhoz volt szükség tehát nyúlni. Temető-bizottságok alakultak, melyek az eltakarítást valának eszközlendök. Ezek aztán a romok közepette máglyákat emeltettek, melyeken az összeszedett hullák nagy tömegekben égettettek el. E szomorú szertartás napokig tartott. Ehhez aztán másféle vallási szertartások is járultak, melyek által a szerencsétlenek az ég iszonyú haragjának kiengesztelését remélték. Némelyek csoportokba álltak, s halotti énekek és zsolos- mák zengedezése közben búcsút jártak a romok között. Mások, a kétségbeesés által előidézett elmezavarokban, a puszta téreken térdeikre borulva, fenhangou gyónták meg bűneiket! E közben egyéb érdekes társadalmi jelenetek is fordultak elő. Vallásos egybekelések történtek egyének közt is, kik eddig éveken át vad házasságban éltek. Elhagyott, kivetett gyermekek szülőik által elismertettek, s anyai karokba zárultak. Előkelők és hatalmasok, kik addigelé szeplőtlen becsületesség hírében állottak, esküvel Ígérték, hogy a jogtalanul elzsarolt, elorzott vagyont visz- szatéritik. Családok, melyek egymás iránt halálos gyűlöletet tápláltak, kiengesztelödve borultak egymás nyakába, Szóval a közös szerencsétlenség meglágyította a sziveket! De ha a balsors közepette az erény magasztos ünnepeket ült, a bűn orgiái sem maradtak el. A hegyek közöl rablócsapatok törtek elő. s a mélyen lesújtott, fegyvertelen s védtelen nép között háboritlanul Űzték rablásaikat s gazdag zsákmányokkal terhelve távoztak. A szerencsétlen nap óta több, mint félszázad mult el. Caracas újra fölépült s ma virágzóbb, népesebb város, mint egykor volt. Az ipar s szorgalom újra fölemelte s megnépesité azt. Ez időtől fogva azonban a várost hasonló szerencsétlenségtől a Gondviselés megkímélte. *
