Eger - hetilap, 1877
1877-06-21 / 25. szám
XVI. év-folyam. 25. szám. 1877. juntas 21-én. Előfizetési dij: Egész évre. . . 5 frt- kr Félévre . . ■ i „ 50 „ Negyed évre • 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 45 „ Egyes szám . — U n EGER, Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceurai nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsdvyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceiim átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekéit előre fizetendő . egyszeri közzétételért 1 fit 30 kr. Előfizetésre való felhívás. Lapunk azon t. olvasóit, kiknek előfizetésük f. junius hó végével lejár, tisztelettel kérjük előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenaka- dás történjék. Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány útján — kiadó hivatalunkba küldendők. Előfizetési föltételek: Félévre . . . . 2 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Az „Eger11 kiadó htvatala (érs. lyc. nyomda.) Eger, jun. 21, 1877. Feszült érdekkel várjuk a kormány nyilatkozatát, melyet a keleti kérdésben kötelessége adni a több oldalról hozzá intézett interpellatiokra, és pedig azért, mert a határainkon ^készülődő események csakugyan a nemzet minden rétegét felzajlott folytonos nyugtalanságban tartják, és végre itt az ideje, hogy a közvélemény zaklatott ideges állapota lecsillapittassék. Mert nincs gondolatunkban sem, hogy minden áron bele erőszakoljuk magunkat a háború iszonyainak változó esélyeibe, s józanabb politikusoknak tartjuk magunkat, semmint egyszerű török simpathia sürgetne bennünket arra, hogy mellette síkra szálljunk; hanem mindenek felett csakis saját érdekeinket, állami felmaradásunk jövőjét tartjuk szem előtt akkor, midőn a mostani háborúban egyenesen az orosz politika és eljárás ellen nyilatkozunk. Nem kell valami nagy politikai bölcseség annak kitalálására, hogy mi céljai lehetnek a jelen háborúval Oroszországnak, ezt minden józan kombinatióval biró ember, ha nem elfogult, tisztán láthatja, és hogy diplomatiánk belátni nem akarja, és pillanatnyi látszatért a nemzetnek századokra kiható léteiét veti kockára, az majdnem kézzel fogható valóság. Mert hiszen Oroszország csupán tiszta philantrophiából, vagy pedig azért, hogy a törökországi keresztények vele hit-rokonságban vannak, csak nem fog milliárdokat elnyelő és százezreket feláldozó háborút kezdeni csak azért, hogy az ezen háború szerencsés befejezte esetében kivívott sikert idegeneknek ajánlhassa fel. s az elfoglalt területeket ajándékkép osztogassa el. Mutaf-e fel a világtörténelem példát, hogy ily nagylelkűséget követett volna valaha a moskovita politika ? — s a legközelebbi középázsiai foglalások, melyeket a hozzá intézett kérdésekre ideigleneseknek jelentetett ki, nem most is folyvást áilandó birtokában vágynak, és Khiva, Bokhara, és Szamakaud nem nyögik-e épen úgy az orosz irtó rendszer pusztító nyomását, mint a Kaukázus és Lengyelország ?! Nem annyira együgyüség, mint roszakarat és pedig egy nagy adag malitia kívántatik hozzá, hogy Ausztria-Magyarország érdekeivel megegyeztethetönek tartják a mostani orosz politikával karöltve haladni, s ily politika ellen kötelessége a nemzetnek erélyesen és élénken tiltakozni. A fondor udvaroncok és ravasz diplomaták , a sima utakon haladó optimisták, azon érvekkel támogatják a mostani külügyi vezetést: hogy a monarchia teljesen isolálva minden szövetséges nélkül áll, sőt az orosz politika conventiót kötve Porosz és Olaszországgal, melyeknek actioja ellenünk biztosítva van számára az esetben, ha mi is kiállanánk a sikra, — megbénította teljesen minden tetterőnket arra, hogy semlegességünkből kiléphessünk. Ez bizony nevezetes akadály lenne ránk nézve, ha épen igaz lenne ; de vájjon ezen hármas szövetség céljai megszUnnek-e kelet felosztása esetére, és Törökország megsemmisítése nem csak lép- csö-e arra, hogy ezen három nagy hatalom a hozzá fajrokon népeket magához ragadja a birodalmat egymás között megoszsza? Me^t a végcél ezen három szomszéd birodalomnál, a köztök netalán fönálló szövetség 'esetében csak is Ausztria-Magyarország eldarabolása, és megsemmisítése volna, s Törökország tönkretétele után vájjon előnyösebben védheti-e magát birodalmunk eme három hatalom ellen mint most, midőn egyikök teljesen igénybe véve, másika a gyomrában emésztetlen állapotban lévő két anuectált tartomány katzenjammeros vájudásai között fetrengve, a harmadik pedig saját telhetetlensége ösztönéből lopott idegen tulajdon bekebelezésének keserves, és a világ előtt ellenszenves munkájával van elfoglalva ? Vagy ál! tehát a titkos orosz-porosz és olasz szövetség, vagy nem; ha igeD, az esetben életfeltételünk az, hogy most menjünk actioba mi is, mig ezen háború tart; ha pedig nem áll fenn, akkor nincs okunk egy pillanatig sem vesztegelnünk, hanem fel a zászlókkal magasra ! A félénk bátortalanság, habozó ingatagság azt suttogja mindenfelé, hogy Törökország nem megbízható szövetséges lenne, és meg találná velünk tenni, hogy midőn mi az actioba megyünk, ö békét kötne, s minket magunra talál hagyni a veszedelemben. Ezen feltevés csak akkor állana, ha mi minden szövetség, egyetértés, és solidaritás bejelentése, vagy conventio kötése nélkül Törökországgal, avatkoznánk, bele a háborúba, de ilyet feltenni roppant higvelejüség lenne, mert hadüzenet előtt már kellene lenni megállapodásunknak a török kormánynyal, ez pedig jobban meg szokta tartani a szövetségeket, és conventio kát, mint sok ci- vilisált állam, melyeket most felsorolni sem célunk sem időnk. Végre a lágy párnákon mosolyogva pöfékelő optimisták azzal akarják megnyugtatni a közvéleményt, hogy hiszen nincs is még ideje a beavatkozásnak, mert az orosz még nem ment által a Dunán, és ha beleavatkoznánk, még vissza találna vonulni — s nem érnénk el semmi célt, mert nem menne bele a csapdába. Persze az ekkép gondolkozók mindig boldog emberek marad
