Eger - hetilap, 1877

1877-04-19 / 16. szám

123 Megyei élet. Folyó hó 16-án Egerben Beöthy Lajos főispán ur Öméltósága elnök­lete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlés a következőképen folyt le: A megye föispáuja a terembe lépvén, élénk éljenekkel tidvö- zöltetik, s elnöki székének elfoglalása után a közgyűlést azon örö­mének kifejezése mellett nyitja meg, hogy oly szép számmal látja együtt a megyebizottsági tagokat, kiket midőn szívesen üdvözöl, egyszersmind a tanácskozás alá veendő tárgyak iránt figyelmök-, türelmek- és hazafiui részvétöket hivja fel. Az alispáni jelentés szerint: 1') Tisza-Halász községe ma is ama sajnos helyzetben van, mint égj évvel ezelőtt, ma is folytonosan az ostromló árral kell küzdenie, s minden erejét védekezésre forditnia, minek következ­ménye, h)gy földjei vetetlenek maradnak, nőm képes keresni, s ekkép a legnagyobb nyomornak és elpusztulásnak van kitéve; 2) az 1877 évi ujoncozás a megye területén január hó 15-töl március hó 15-ig terjedő időszakban végrehajtatott a következő eredménynyd : besoroztatott 694, hátralék 57; a póttartalékba be- soroztatott 115, hátralék 121 ; a honvédségbe Boroztatott a kor­osztályokból '8, a cimvesztettekböl 10; felülvizsgálatra rendelte­tett 38. 3) A kölbiztonság kielégítő volt, csupán egy eset, a Weisz Ábrahám kárán Detken elkövetett rablás, igényel külön fölemli- tést. — Tüzese volt 13, de csekélyebb terjedelműek ; 4) Az egézségügy szintén kielégítő volt, járványok s ragá­lyos kórok nem mutatkoztak; 5) hasonlói mondhatni a hasznos házi állatokról is. 6) A m. k. honvédelmi miniszter. 1876. szept. 15-én kelt fel­hívásában, a hon/édtisztek hátrahagyott vagyontalan özvegyei 8 árvái ellátására áakitandó egylet javára gyűjtést rendelt el; az aláírási ivek szétl'ildettek, egy ezek közöl a közgyűlésnek be- mutattatik ; 7) a megye területén elszállásolt lovas katonaság parancs­nokságának átirata, hogy állomásaikon f. é. julius 1-éig, midőn a megyét elhagyandják, megmaradhassanak, a közgyűlés elé ter­jesztetik ; 8) a megyebizottság által az ínséges községek érdekében 1874-ben az államkincstárból vetőmag beszerzésére fölvett 163,386 frt kölcsönből már megtéritetett : 66,057 frt 60 kr. Jász-Nkun- Szolnok megyéhez áttétetett 50,427 frt 20 kr. 9) Az 1872/3 évi kolera-járvány alkalmával működött járvány­kerületi orvosok dijában az államkincstár által előlegezett s a községek által megtérítendő 2173 frt 36 kr. van még tartozásban, mely összeg még a folyó évben befizetendő; 10) a betegápolási alap követeléseiről s tartozásairól a kimu­tatás beterjesztetik, mely szerint az öszszes követelés 14,498 frt 173/4 kr., mely összeg részben a megyebeli községeknél van tar­tozásban, részben pedig a Jász-Nkun-Szo Ínok megyébe átkebelezett községek által térítendő meg; 11) a közmunka állapotáról a megyei főmérnök tesz jelen­tést ; mindazonáltal itt is megjegyeztetik, hogy az utügy érdekében különösen közreműködtek Beökönyi Viktor s Brezovay Sándor bi­zottsági tagok és az egri érs. uradalom; mely 313 db ákácfa csemetét ajándékozott az országutak melleti ültetésre, valamint Deménd köz­ség e szép célra szintén 200 darabbal járúlt. 12) A megyei házi, utépitési, nemesi és egyéb pénztárak ha- vonkint megvizsgáltattak és rendben találtattak. A megyi árvásszéknek az 1876. évről szóló jelentése szerint: 1) A.) 1876 évben elintézést nyert 9922 db., hátralékban maradt 43, 1877-ben april 15-ig elintéztetett 2193, hátralékban maradt 130 darab. B. ) A központi közgyámi hivatalt illetőleg: 1876 év végéig volt árva 17,391. 1877 april 15-ig lett 17,872. C. ) A számvevőségnél: az 1876 év folytán s 1877 évi mar- czius 31-ig érkezett 521 darabból elintéztetett 508. D. ) A központi tiszti ügyésznél elintézést nyert 621 db, ke­zeltetik pedig általa 72 db; peres ügy, ebből felhívási per 10, polgári 62. Azonban mi.dez a kötetlen beszédben ép úgy, mint a költe­ményben, a szaglásra nézve csak belső szépség leszen, mely fitog- tatás által — uulmas recitatióvá, scandálássá fajulván — becsét veszti. — A méiékes vers úgyis hallatja dallamosságát, a nélkül, hogy azt készakrva hangoztatnók, a nélkül, hogy énekelnök; az énekléstől ment, jzabatos vers-szavalásban van valami mondhatlan báj, mely a próa fölött megkülönbözteti, könnyű folyamatosság, akadálytalan Ömldezés, mely természetesebb, mint a darabos, idomtalan beszédzürhangjai >). Hogy az énkhez hasonló szavalás természet-ellenes és kelle­metlen, az bizonya; de hogy ezen hiba nem a jó versnek, hanem mindig a szavalónk számitandó be, az még bizonyosabb. Sokszor épen elfogultság «ózza azon téves nézetet, mintha a méretes ver­set nem lehetne j( szavalni, s ebből folyólag a nehézséget; mert az illető vagy késakarva a mértékhez köti figyelmét, vagy legtöbb­ször már azon köülmény által ts tévútra vezettetik, hogy a verset versalakban látja iva. Hogy a doloj csakugyan igy áll, könnyen meggyőződhetünk, ha megkíséreljük afolyó beszédként leirt verset olvasni. Széphang- zat s egyéb elönyö megmaradnak, de megszűnik a figyelmet le­kötő alakbeli nehézég. Pl. „Régi dicsőségük hol késel az éji homályban? — Századok Öltenek el s te alatik mélyen enyésző fénynyel jársz egyedül; raj­tad sűrű fellegek ésa bús feledékenység koszorútlan alakja lebeg­nek“*). így olvasva a lompás hexametert, csak éles fül fogja hallani a daktilikus ropogát, mely hangfestés azonban, igy éjien csak szépségre és kellemr szolgáland. — Vagy pl. „Felhőbe banyrlott a drégeli rom ; rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; szemköz vele nyájas, szép zöld hegyorom; tetején lo- bogós hadi kopja . . . Szép urfiak! immár e puszta halom, e kojija tövén nincs mr, zengeni többet! Jertek velem! ott lenn áll nagy vigalom, oda len vár mézizii sörbet!“**) És: „Ott fekszik a hárfa, avult az ideg már, bús jiorba keverve megernyed a húr. Lágy fuvalom ajka se pendíti meg mar ; ébreszteni, hozzá, költője se nyúl. Elzengte dalát a régi dicsőség szép napjai­nál, nagy tetteirül; fölidézte a harcot megzengeni hősét, s most: hős csata, hárfa, homályba merül!“ ***) Mindkét példában a zengzetes anapestusi (lebegő) sorok még rímmel is szépitvék, a nélkül, hogy fülsértők lennének. Különben is a rímet kirívóan feltüntetni soha sem szabad, hanem csak finom árnyalattal hallatni, s akkor ezen rimzengés is, a széphangzatot s haugfestést csak nagyobbitja. S míg a költő a szép rímek, jól al­kalmazott ütemek s hangfestő verslábak által éri el a természetes szépséget: addig a szavaló épen ezek által érheti el a szavalás kel­lemes hangzását és természetességét azon arányban, a mint azok művészien, vagy gyöngébben használvák a kár a költő, akár a sza­való részéről. Nem lehet célunk akár a költészet, a kár a szavalás részletes szabályait előadnunk, annyit azonban a művészet és természet egy­más közti viszonyának vázolásával talán sikerült kimutatnunk, hogy habár a művészet nem természet-utánzás, s a verselésben mind ké­szítését, mind szavalását illetőleg van ugyan nehézség; mindezen nehézséget azonban csak az szüli, hogy nehéz a tükröt eltalálni, mely a természet képét művészi tökélylyel adja vissza. — Csak el kell ismernünk azt, hogy a természet maga a legszebb kép alapja és forrása, — s nem fogjuk a valóban sikerült művészettől sem megtagadni a természetességet. Nincs tehát természetellenesség és hangzási vagy szavalási nehézség a jó versekben; csakhogy művészi, igazán költői kezek kellenek hozzá s akkor épen a „rejtett báj, mely a versből alig sejtve, de annál vonzóbban zeng ki, megmenti az eröltetettség vádjától, s azt szüli, mit művészi természetnek ne­vezünk.“ *) **) Arany: Szondi két apródja. *) Szász Károly versszavalás kézikönyve. ***) Szász Károly. 2) Vörösmarty : lunkák, XI. 300 I. *) Vörösmarty : Munkák, XI. 300. 1. 3) Vörösmarty: Cirkálom, I. É. *

Next

/
Thumbnails
Contents