Eger - hetilap, 1877
1877-04-05 / 14. szám
106 nyu gymnasiumi tanulás helyett korunk szelleméhez képest reális alapokon nyugvó kiképzést szerezhetnének, — s mivel a reáltanoda egyenesen a műegyetem előképző intézetének tekinthető — ezáltal az iíjainktól eddig elhagyott műszaki tudományok hazánkban mind nagyobb kiterjedést nyernének. Én tehát, szerény véleményem szerint, a polgári iskolát mellőzve ha lehetséges — a reáltanoda mellett buzognék, melylyel aztán a polgári iskolát sürgető felsőbb rendeleteknek is elégtétetnék. — S végül városunk kézműves,- vagy nagyobb képzést óhajtó szölömüves polgárairól is — hazánk s városunk jelenlegi viszonyaihoz képest — könnyűszerrel gondoskodni lehetne; még pedig: az egri belvárosi népiskoláknak törvényszabta rendbehozatala által. Ugyanis az 1868. évi XXXVIII-ik t. c. a népiskolákat VI. osztályra 6—12 éves korig rendeli felosztani. A népiskolai tantárgyak is 6 osztályra, tehát. 6 évre vannak felosztva. Városunkban pedig mind a községi, mind a felekezeti belvárosi iskolákban a 6 évi tanfolyam helyett máig a régi 4 évi tanfolyam van meghagyva: a 6 évre kiszabott s felosztott tananyag 4 év alatt dolgoztatik fel, szorittatik össze. Hazánk legtöbb városában, már a belvárosi népiskolák 6 osztályúak ; kisebb városokban pl. Szolnokon, Árokszálláson stb. 6 évig, 6 tanító vezetése alatt állanak a belv. népiskolák : de csak is igy dolgozható fel teljesen és kellőleg a gyermek kora és kifejlődéséhez képest 6 évre felosztott népiskolai tananyag. Ez igy lévén, nem a legfelső, vagy is 6-ik osztályból vétetnek fel a tauoncok a gymnasium-, reál-, vagy bármely középtanodába, hanem a 4-ik, t. i. a mostani 3 ik osztályból. így van már kiszabva a tananyag is, igy kívánja a gyermek 10 éves kora isf de elrendeli egy 1875-ben minden tanfelligyelöség,- iskolaszék, és középtanodához megküldött miniszteri rendelet is, hogy „a gymnasium,- vagy egyéb középtanodába a tanoncok a népiskola IV-ik, — tehát a jelenleg városunkban még fenálló, régi rendszer szerinti III-ik osztályból, — vagyis oly tanulók vétetnek föl, kik már jól olvasnak, Írnak, a nyelvtan elemeit ismerik 8 az egyszerű 4 számtani alapműveletet tudják.“ — De ha közelebbről tekintjük a népiskolai tantervet, azonnal szemükbe is tűnik, hogy a mostani 4-ik, vagy is törv. szerinti ó ik 6-ik osztály már nem a középtanodákra készít elő, hanem egyenesen az életre nevel; mert tantárgyai közt ott látjuk a következőket: „Természettan- és Természetrajz elemei ; különös tekintettel az életmódra és vidékre, melyhez a gyermekek nagyobb részének szülői tartoznak. Hazai földleirás és Történelem rövid egyetemes történelemmel ; Európa s az 5 világrész rövid átalános ismerete, továbbá az egész föld természettani- s polgári ismertetése után a népre nézve legszükségesebb mértani földrajzi elemek. Gyakorlati útmutatás a mezei gazdaság,- különösen a kertészet köréből. Polgári jogok és kötelességek ismerete. — Alkotmánytan. 4 T Á R G A. MYl éá Az egriekhez. Kápolna mezején Ne mondjátok e bort, A Mátra tövében Ne búfelejtönek ; Kilencedet vett a Nevezzétek inkább Halál a honvéden. Búbánat szerzőnek ; Letarolt mezőkre Búbánat szerzőnek, Piros harmat hullott, Boszú ébresztőnek, — A vadrózsa ma is Harag okozónak Pirosán virul ott, — Tusára keltőnek ! Napsugár a cseppjét Szent legyen ez néktek, Felitta, csókolta, Mint a Krisztus vére; S villamos, viharos Tegyétek el a nagy Felhőbe oltotta. Múltak emlékére! Felhővel elrepült í Vidám lakomákon A hős fiák vére Ne üssétek csapra, S leszállóit, lehullott ! Őrizzétek meg ezt Az Eged hegyére, Egy nehezebb napra! Ez Eged hegyére Mikor a hírnökök Érő szőlejére ; Riadókat fújnak Piros vér a szőlő Hordva véres kardját Piros gerezdjére . . A nagy háborúnak; — Soh’se volt több erő Mikor kell, hogy minden Még az egri borban, Élő talpra keljen, Mint mit szüreteltek S irgalmatlan irtóOtt abban a korban. Háborút viseljen; — Aki megizleli, Mikor lesz a népek Gond száll homlokára, Nagy temetkezése, Köny szökik szemébe, S elaggott nemzetek Átok az ajkára. \\ Újjászületése; — Mikor végtusára Kél a világ, a kor: Szentelt borotokat Oszszátok ki akkor! Aesthetikai gondolatok a természet és művészet egymás közti viszonyáról. — Májer Alberiktól. — VII. Ha a válás fájdalma, vagy a nagy szenvedély csordultig eltöltők már a szivet, és nincs mód azt vele, kiért lángol, közölni s megosztani: akkor a fájdalmában mint szerelmében túláradó magyar a természetben találja leghívebb barátját, ki panaszait türelmesen hallgatja végig, sőt vigaszul hol virágot, hol a remény zöld levelét hullatja ölébe. — Fűben, fában, állatkában rokonérzelmii vagy résztvevő lényeket lát és összefüggésbe hozza szerelmével. — Mily gyöngédséget lehelő dalocskára készti a kis pacsirta: Sir a mezei pacsirta, Mind a két szemét kisirta ; Sirok én magam is, Sir az én galambom is, Meghajlik értem az ág is. A cserebogárról stb. szóló kedves dalok eléggé ismeretesek. Végtére is vége szakad a bánatnak, válás, harag, vagy idegenkedés nem tarthat sokáig: találkoznak. — A szétszakadt és újra egyesült szivek szerelme fokozódni látszik; mert csak túláradó boldogsága érzetében dalolhatja az ifjú : Szőke vize a zavaros Tiszának, Mondd meg annak a gyönyörű kis lánynak, Hogy az egész Tisza vize mentében, Nincsen olyan boldog, mint én, sehol sem. Jaj, de fényes, jaj de magas ez az ég, Eajta csupán egy magános csillag ég; Ez a csillag egy örökös szerelem, E csillagot mind örökké szeretem. Nem néz se vallást, se álláskülönbséget: Bánom is én kár is a’ Hogy a rózsám pápista! Azzal én nem gondolok, Ha szeretni akarok! Végre is úgy találja, hogy legjobb magához hasonlót választani : Erdélyi Béla. Csak azt nem adom én sokér, Olyan az én rózsám mint en;