Eger - hetilap, 1876
1876-03-23 / 12. szám
90 bevezetésében, a vall.- és közokt. inagy. kir. minister által még egy évvel ezelőtt kiadott rendeletre. Nem bÍ8Z8zlik, hogy hazáuk intézményei között volna csak egy is, mely mostohább sorsban részesülne, mint árva tanügyijük, különösen népoktatásunk. Innét van : hogy a magasabb egyetemi okta tás, csak a legutóbbi idők folytán nyert némi korszerű lendületet; innét van, hogy a középtanodai oktatás, közművelődésünk kiszámit batlan hátrányára, évtizedek óta nem egyéb esetlen, üdvtelen expe- rimentatiok áldozatterénél, mely majd tulexaltáít, majd zűrös ismeretek embarras de richesse-ében szenvedő, vagy pedig hiúságuktól elkapott tudákos fők gyarló theoremáinak szolgál tabularasaul ; végre innét vau, hogy már alapjában elhibázott népiskolai térvényünk, valamint az ennek foganatosítására kiadott számtalan kormányrendeletek, intézkedések, körlevelek stb. süker s eredmény nélkül Csupán papíron maradnak. Nem irott mai ászt kell ide, hanem erély! Szigorú követelése a törvény s a kormányrendeletek végrehajtásának. Tudjuk tűi, hogy jelen válságos anyagi helyzetünk, hol a tulcsigázott adók óriási sulylyal nehezednek vadainkra, újabb terhekkel járó intézmények életbeléptetésére nem igen alkalmas; de a kezdet mindig és minden körülmények közt nehézséggel fog járni; kezdeni pedig kell ; s mert kell: annál jobb, minél elébb! Kezdjünk tehát mielőbb, habár jelen mostoha viszonyainkhoz aránylag szerényebb mérvben is. Csak a kezdet meglegyen, a további fejlődés, emelkedés úgyis önként megjő aztán sziikségszertileg. A müveit nemzetek példája fényesen tanusi'ja, hogy azou áldozat, mely a közoktatás oltárára tétetik, dúsan visszafizeti magát. Nincs ennél biztosabban elhelyezett, s gazdagabban kamatozó nemzeti tőke! E melett pedig nem kell felednünk a példabeszéd komolyan intő igazságát: „Elvesz az én népem, mert tudomány nélkül való!u Egyébiránt e nagyfontosságú kérésre, amennyiben az városunk közoktatási érdekeit is közvetlenül érinti, nem sokára tüzetesebben fogunk Visszatérni. A tiszai árviz. A tiszavidékről naponta érkező tudósítások szomorú, mélyen lesújtó képet nyújtanak a Tisza áradása által már is nagy területeken okozott pusztításokról, s a könnyen bekövetkezhető, fenyegető veszélyek még több aggodalomra szolgáltatnak alkalmat. Kettős megyénk Tiszavidékének egy nagy része szintén viz alatt áll már, s az okozott károk eddigelé is fölszámithatlanok. Részletesebb tudósítást azonban mostanig csak az alább közlött sorokban kaptunk, amelyeknek foglalatját, valamiut magát a növekvő sigy a lehető leggyorsabb iutézkedéseket és segélyt igénylő Tisza-ára- dás ügyét, buzgón ajánljuk erélyes főispánunk ö mlga, s megyehatóságunk figyelmébe. Tiszafüred, mart. 18. 1876. Vízállás a Tiszán 19' 3 hüvelyk. Mára egy hüvelyknyít áradt a viz; előbb minden 24 óra alatt 2 hüvelyknyit. A tiszafüredi tiszai gátból 3 Iábuyi van künn a vizből ; egy helyütt 2 lábnyi. Az erősítés itt uagybau aikalmaztatik. Az őrködés nagy, miként az aggodalom. Ha orkán nem jön, a veszély itt mégis csak elmarad, úgy hiszszük ; de az eőrvény-abádi öbölzet gátvonalánál a végső vesztöl is tartanak. Ez öbölzet társulati elnöke, Borbély Miklós éjjel-nappal ernye- detleniil oltalmaztatja, eiősitteti a gátat. De azért Abád-Szalók már a kiköltözködéshez készül. E két telepközség a vízállás magassága alatt fekszik jelenleg, 4 T A. l\ C A. §t>EUmlékbesződ Deák F erenc fölött. f-Elmondatott kettősmegyénk egyik nagyobb községének casino-helyiségeiben közelebbről tartott Deák-emlékünnepélyen.) (Vége.) T eleky halála után Tisza Kálmán lett a határozati párt vezére ; — fényes tehetségein kívül, — a pátens korában szerzett érdemei emelték e fényes polcra. Hevesen folyt tovább a küzdelem, — vége felé kétségtelenné vált a határozati párt győzelme : hivei többségben voltak. Szorongó kebellel várta a nemzet a szavazás eredményét. A döntő pillanatban cly esemény történt, mely páratlan a parlamentek históriájában. A határozati párt eíbatározá, hogy három tagja hagyja oda a termet, hogy igy Deák fölirata nyerjen szótöbbséget. Az ellenzék, vissza döbbenve saját győzelmétől, — Deák feliratának engedi át a diadalt. Lehet-e annál boldogabb napja egy nagy hazafinak, mint midőn nemzetét, a melynek jövőjét félti, — épen a válság pillanatában, s épen az ellenpárt közreműködésével látja azon útra térni, melyet ö jelelölt ki, mint egyedül helyeset. Nem a pártvezér diadalérzete, — a hazafi boldogsága, — és nem saját gyözedelme — de azon boldog tudat fogta el Deák nagy lelkét, — bogy a haza helyes utón halad. Épen a párt önző, szűk körén felülemelkedő hazafiui önzetlen nemes lelkületének elösmeréseül, vitte a kegyelet 1863-ban Deák Ferenchez, a volt képviselőket, pártkülönbség nélkül, — osztatlan tiszteletük jeléül nyújtván át neki a díszes albumot, melyben minden képviselő arcképe benn foglaltatott. — 1861-ben fejedelem s nemzet között nem jött létre kibékülés, de létre jött az egység a nemzet fiai között; — a pártok megszűntek; — egy párt volt az egész ország, Deák Ferenc körül sorakozva, — rendithetlen állást foglalva el, a nemzet törvényeit, — minden jogos követeléseit magában foglaló, — európai tekintélyre emelkedett — fölirat alapján. Deákban öszpontosult az egész nemzet osztatlan bizalma, — ö volt a nemzet vezére, ö lett nemsokára helyzetünknek ura. Ilyen előzmények után, a bekövetkezett provisorium nem tarthatta magát. Egy nagy ténye következik Deáknak, — mely már nemcsak az egész ország közvéleményét egyesité osztatlanúl, — de ki iránt, volt idő, hogy a bizalom, kizárólag csak a Deák szivében élt, — közelebb hozta a nemzetéhez a fejedelmet is. A mi eddig Magyar- ország nádorainak is ritkán, — s ily mértékben talán soha nem sükerült, — az egyszerű polgár, — az általa soha nem keresett, de fejedelem s nemzet által önként, egyenlően nyújtott bizalom alapján : — fejedelem s nemzet között közvetítővé lön ; megszünteti teljesen a félreértést, hogy kölcsönös szeretetnek és ragaszkodásnak engedjen helyet. Anyanyelvűnket tanulja szeretett királynőnk. A Deák iránt ez időben nyilatkozó osztatlan szeretet, bizoda- lom, ragaszkodás, — históriánk folyamában senki által el nem ért magasságban, fényben ragyognak. A kővetkező országgyűlést megelőző mozgalomban, minden jelölt Deák nevében szállt küzdelemre, — leljes volt az egyetértés, Deák volt megalkotója. Oh hogy ezen harmóniát a legelkeseredettebb párttusa váltja föl az országgyűlés folyamában, — midöu előkészíttetett, — Deák javaslata alapján keresztülment, — majd számos hosszú évek során a legnagyobb elszántsággal ostromoltatott és védelmeztetett 1867- diki kiegyezés. O h ! bogy e küzdelem még máig sincs befejezve. De vigasztalódjunk! .... Mint különböző hilfelekezet hivei békességben élünk együtt, nemcsak türelemmel, — teljes tisztelettel viseltetvén egymás különböző vallásit meggyőződése iránt: — miért válaszszon el bennünket ellentétes politikai meggyőződésünk : — hála a gondviselésnek nemcsak a vallási, — a political fanatismes kora is leviharzott már. Semmi sem tart vissza, bogy a felekezet és párt körét elhagyva, — késsünk meghozni a kegyelet adóját egy valódi nemes lelkű nagy embernek, — s hogy a mire szivünk, legmélyebb hazafiui fájdalma kényszerít, — ne omoljunk le sírodra, s ne engedjünk szabad folyást könyeinknek, midőn elvesztettünk téged, — ki a pártélet és a felekezetiesség korlátain mindig felülemelkedő ember és hazafi voltál ! Ki törli le könnyeinket, bánatunkat ki enyhíti; mi pótolja pó- tolhatlan veszteségét a hazának? .... Mit hozzunk sirodra, ki nekünk egy érdemekben oly gazdag, — eredménydús, önzetlen életet szenteltél? . . . Mi legyen a hazától jutalmad halálod után; — a kit életedben csak a tiszta, az önzetlen, föláldozó hazafiság, — kötelesség- érzet vezetett utadon? . . . Mivel háláljuk meg életed dúsgazdag kincsének ajándékát, —
