Eger - hetilap, 1876
1876-11-30 / 48. szám
379 minden iránybani fölvirágoztatása ? — két, reám nézve igen örvendetes jelenségre figyelmeztetni. Örömmel jelentem legelőbb is, hogy a fönemlitett nyilatkozatom következtében gróf Károlyi György önagyméltósága kompolti uradalmának honvédhalmi gazdáságából azon fölszólitást kaptam, hogy e gazdaságban, melynek már is igen szép és jelentékeny eperfa-ültetvényei vannak, a selyemtenyésztés életbeléptetéséhöz szükséges útbaigazitást adjak, mire én, múltkori igéretemhöz képest, teljes készséggel és örömmel vállalkoztam is. A másik örvendetes jelenséget pedig abban vélem láthatni, hogy a „legnagyobb magyar11 nemes sarja, gróf Széchenyi Ödön, ki a külföldön legközelebb is egy új babérlevelet fűzött a magyar név dicskoszorújához, midőn f. hó 9 — 10-ik közti éjjel az általa Konstantinápolyban szervezett tűzoltó egylet segélyével megmenté a török főváros egyik kiváló ékességét, a Szuleiman mecsetét és talán a város nagy részét az elhamvadás veszélyétől, legközelebb a japáni kormány meghívása folytán Yeddo fővárosba megy, hogy a tűzoltó egyletnek ott is létet adjon. Én azt hiszem, hogy a hazája ügyét annyira szivén viselő nemes gróf ezen elhatározására nem csekély befolyással lehetett azon szándék, hogy ott a távol keleten, a selyemtenyésztés tulajdonképeni hazájában tanulmányozása tárgyává tehesse e fontos iparágat s e téren szerzett tapasztalatait majd hőn szeretett hazája javára itthon értékesíthesse. Azonban bármily örvendetesek is előttem az ily jelenségek, még sem ringathatom magam, azon édes meggyőződésben, hogy a selymészet fölkarolását hazánkban, már bevégzett ténynek tarthatnám ; mert fájdalom ! saját tapasztalásom eléggé megtanított már arra, hogy egyesek bármily önzetlen Ugybuzgalma e téren vajmi keveset lendit. A kormány lenne hivatva arra, hogy ez iparág meghonosítását, az eddig alkalmazott elméleti, és, mint az eredmény igazolja, célszerűtlen félrendszabályok helyett, gyakorlati és a célnak megfelelő intézkedések által, minél előbb eszközölhesse. A nép zömének nem selymészeti kongreszszusok és államfizette selymé- szeti inspektorok, hanem példa kell, melyen okuljon s melyből belássa azt, hogy mily jövedelmező ez iparág, mily hasznos lenne tehát reá nézve ezt fölkarolni?! Miért nem vállalkozik tehát a kormány ez üdvös példa-adásra? miért nem lépteti életbe a selyemtenyésztést a kezelése alatt levő s különben oly vékonyan jövedelmező kincstári gazdaságokban ? — A legközelebb lezajlott költségvetési vita alkalmával is ugyancsak iparkodott a kormány az ellenzékkel szemben bebizonyítani, hogy mit mindent tett az adófizetési képesség előmozdítására; mily hatalmas emeltyűje lenne az adófizetési képesség emelésének a selyemtenyésztés meghonosítása?!— Az adók emelése mellett tehát új jövedelmi forrásokról is kellene gondoskodni, s ily jövedelmi forrás lenne a selyemtenyésztés is, melynek meghonosításával milliókat takaríthatnának meg. Hanem, mint mondám, ennek eszközlésére nem egyeseknek, de magáuak a kormánynak kellene föllépni s e tekintetben minden lehetőt elkövetni. Mily kedvező alkalma kínálkoznék erre jelenleg is kormányunknak, midőn a derék Széchenyi Ödön gróf a selyemtenyésztés honába, Japánba megy ? mily célszerű lenne öt a kormány részéről egyenesen megbízni azzal, hogy a selyemtenyésztést tanulmányozása tárgyává tegye ! Hogy azonban ilyes intézkedések jutnak-e ott főn a kormánykörökben valakinek eszébe, arról mélyen hallgat a krónika, pedig az ipar terén alig van félelmesebb vaiami a néma csöndnél, mely vagy az ideiglenes, vagy pedig az örök álom előfutárja szokott lenni, s ha e siri csöndöt igénytelen lármájával megzavarhatná, nagyon boldog lenne az öreg Deák Lajos. . Az országos honvédgyülés. A magyar főváros egyik legérdekesebb eseménye volt az 1848/9-iki honvédek egyleteinek országos gyűlése, melyBudapesten, rokonhangzásu szók által segít, mi főleg valamely idegen nyelv tanulásában bizonyul sükeresnek. Hogy némi példát hozzunk fel, épen e sorok írójának volt alkalma közelebbről e módot alkalmazásba venni. Egy, a német nyelvet kötelességből tanuló ifjúnak, egye bek közt, sehogy sem birt a fejében megmaradni a világtájak német neve. Minduntalan összezavarta azokat. E sorok Írója tehát a következő sükeres mnemotechnikai módot ajánlotta neki az illető német kifejezések megtartására. Kelet = Őst = oszt, vagyis onnét osztja szét a nap első sugarait. Nyűgöt = West = veszt ; ama tájon veszti el a nap sugarait. Dél = Süd = süt ; t. i. azon tájon süt a nap leghathatósabban. Éjszak — Nord == mord ; e tájból kél rendszerint a mord idő. — Se sorok írója azt hiszi, célt ért, amennyiben az illető ifjú, ha e módot jól fejébe vette, bajosan fogja ezentúl az illető kifejezéseket összetéveszteni. Bizonyára komoly emberek előtt mosolyt gerjesztő tréfás módok ezek, s ezekhez hasonlók ; — de — a mi fő — tagadhallauul igen sok esetben célhoz vezetők. Köztapasztalás szerint legtöbb nehézséggel kell küzdenie az emlékező tehetségnek a számadatok visszaidézésénél. Akik a történelemmel, s főleg ennek egyik fontos ágával, a kortan nal (chronologia), hivatásuknál fogva is, tüzesebben foglalkoznak, s nem épen kiváló számemlékezö tehetséggel birnak, gyakrabban jőnek azon kellemetlen helyzetbe, hogy valamely történelmi évszámadatra nézve memoriájok cserben hagyja őket. S minthogy e tekintetben az emlészet valamely ügyes módszer által nemcsak a szakembernek, de általában minden müveit embernek hasznos szolgálatot tehet ; a muemotechnikáuak pedig némi részben sükeriilt egy ily eléggé ügyes és alkalmas módot kitalálni, mely- lyel emlénket a számadatok fölidézésében igen elősegíti : azt hisz- szük, nem cselekszünk fölösleges dolgot, ha az emlészet eme módjával t. olvasóinkat egy kissé ;üzetesebbeu megismertetjük. Lehet, találkozni fognak, kik esetleg hasznát is vehetiis. A innemotekuikának a számadatok megjegyzése, s alkalmilag könnyebb fölidézésére szolgáló eszköze és módja azon tapasztalati téDyen alapszik, hogy valamely szót, vagy mondatot, melyhez az emlékező tehetség bizonyos történelmi eseményt köt, főleg ha az illető szó, vagy jelmondat a kérdéses eseménynyel némi összefüggésben van,— sokkal jobban megtartja, s alkalmilag sokkal könnyebben visszaidézheti, mint magát az illető esemény évszámadatát. Arra kell tehát törekedni, hogy amaz emlékszót, vagy mondatot, melyhez valamely történelmi eseményt kapcsolunk, úgy alkossuk meg, hogy az betűiben egyszersmind az esemény évszámát is bennrejtse. E célra az emlészet kulcsot készített, melyben minden számjegy bizonyos mássalhangzókat képvisel. E kulcsot megtanulni s megtartani nem jár nehézséggel, miután csaknem minden számjegy hasonlít valamely betűhöz, melyetaztán egyszersmind képvisel is. Ilyenek például b=6; s=5 ; f=7 ; t=l ; m—3 ; n=2; c=o ; g=9 stb. E számemlészeti kulcs nyelvünkre alkalmazott táblázata következő : 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0 t D m r s b f h s C d V w q i P z V k 1 Ha már valamely történeti adatot emlékszóval akarok megjelölni, keresem, minő alkalmas szót szolgáltatnak nekem e célra az illető esemény évszámbetüi ? Példák : Byzanc alapításának évszáma 656 = bsp, hangzók közbeszu- rása által adja az alkalmas emlékszót : .Bosporus. A Kr. sz. h. évekből az ezredév el is hagyható. A tatárjárás évszáma 1241 = dvrt. De vert bennürket a tatár. A nándorfejérvári diadal : 1456 = trsb — Tor se&ten előre a hős Hunyady ! Amerika fölfedezésének éve 1492. Az ezredév elhagyásával : rgn. Rt’gtn volt, mikor Columbus az újvilágot fölfedezte. A pórlázadás 1514 = tstr. 'Testre nagy volt Dózsa György. De hatalma porba dőlt. A légsulymérő föltalálásának ideje : 1643 — brm. Barometer. Az 1741-iki pozsonyi országgyűlés (M. Terézia) = zrt. Zárt nyit az ajk honfi szívben „Éltet és vért áldozunk !“ Az első légutazás: 1783 — fhm. — Baáámon hajtott Montgolfier a légbe. Arnóthy. (Vége köv.) *
